Nemzetnevelés, 1925 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Santum NEMZETNEVELÉS — 1925. január 1. nyugodni, amíg sérelem lesz. Nem tisztán személyes ügye ez a kath. tanítóságnak, hanem nagy sérelme magának a kath. tanügynek is, mert addig nem lesz meg a várt és kívánatos eredmény, amíg a jogos elégedetlenség mardossa a tanítói kebleket. Sérelmeink és kívánságaink ezek. A tanítói fizetések rendezésénél, a természetbeni járandóságokat élvező tanítóság és kántortanítóság lehetetlenül, igazságtalan helyzetbe került. Ismerős már mindenki előtt a helyzet. Megismételjük egyértelmű kívánságunkat, hogy a kántortanítói állás fizetésileg választassák szét és minden foglalkozás különkülön kapja meg a maga díját. Ez igen egyszerű és végrehajtható. Precedens is van rá ott, ahol az állam államosította az iskoláját. Az állami kántortanító először megkapja teljesen a tanítói fizetését minden kedvezményes járulékaival együtt és megkapja külön a kántori jövedelmet, legyen ez akár 50 hold és bármennyi stólaféle, ezt sehol nem tudják be tanítói fizetésébe. Bár a múlt évben a kereskedelemügyi miniszter a nehéz pénzügyi helyzettel indokolva elutasította a családtagok és nyugdíjasok kedvezményes vasúti jegykérésünket, eme kérésünket meg kell ismételnünk. Finta Sándor szerint a kedvezmény megadása több jövedelmet jelentene az állam számára is, mert ez lehetővé tenné a gyakrabbi utazást. A felekezeti tanítók betegsegélyezését is meg kell sürgetnünk. Bár tavaly a népjóléti minisztériumtól biztató ígéretet kaptunk, azonban eddig semmi sem történt. Addig is azonban, amíg a betegsegélyezés intézményesen megoldatik, szükséges egy tanítónap (gyűjtés), amely a rászoruló beteg kartársak segélyezését szolgálná. A VII-ik fizetési osztály többi fokozatai is nyittassanak meg. Addig is a VII. fizetési osztály 3-ik fokozatába soroltassák be minden 30 szolgálati évet betöltött tanító. Greiner Gyula egy statisztikát olvasott fel, amely szerint a VII. fizetési osztályba a katholikus tanítók csak 9% került be, pedig 10% illeti meg, ezzel szemben más felekezetek a 10% meghaladó arányban. Kéri eme sérelem okának a kikutatását. A nyugdíj éveknél az oklevéllel működő tanítók helyettesi éveinek beszámítását is kívánjuk, úgyszintén az 1923 július 1 -je előtt 16. életévét betöltött tanítói árvák segélyezését 24 éves korukig. Mindazon állami kedvezmények, amelyekben időnkint az állami tisztviselőket részesíteni szokták, tisztviselői kölcsön, ruha stb. kedvezmények minden alkalommal a kath. tanítókra is kiterjesztendők. Rendezendő a békebeli 20 koronás kertilletmény. Aranyra valorizálandó. Továbbá a tanítóegyesületi fuvar, és napidíjak. Ez utóbbi megtagadása sok helyen lehetetlenné teszi az intenzív egyesületi életet. Az előadó egyik legjelentékenyebb sérelemnek minősíti a kath. iskolák felügyeletének a hiánytánító-igazgató, kerületi iskolalátogatót, egy felügyelőt kíván és nagyon sürgősnek tartja akath. tanügy egységes irányítására azon országos, köpont kiépítését, amelynek határozmányai, utasításai szerint történnek a kath. iskolák egységes fi'rmai'ortása. V-?. A népoktatás és ezzel kapcsolatban a tanítóké,, reformja is nagyon időszerű. Hogy a kath. népoktatás reformja tökéletes legyen — és ne csak erőtlen kivonata az állami tantervnek —, már most kinevezendő volna egy felelős bizottság, amely az anyagot gyűjtené és minden előkészületet megtenne a kath. iskolák reformjára vonatkozólag. E kérdésben megbizatott az előadó egy tervezet kidolgozásával, amely a nagymélt. püspöki karhoz terjesztődik fel. Eme főbb kérdéseken kívül szóvá tétetett több kisebb jelentőségű kérdés is, melynek megoldása mielőbb kívánatos. Határozatba ment, hogy mindeme sérelmeket és kívánságokat memorandumba foglalva a szövetség elnöksége a kormányhoz és a nagyméltó püspöki karhoz terjeszti fel. Kocsán Károly főtitkár rövid összefoglaló főtitkári jelentést tett. Felolvasta a hercegprímás úr köszönőiratát. Ismertette a szövetség jelenlegi pénztári állapotát. Tagdíjak, adományok, alapító és pártoló tagsági díjként október 10-től befolyt 26 millió 386 ezer korona, kiadás volt 8 millió 417 ezer korona. Vagyon a múlt évi maradvánnyal együtt 41.097.095 korona. Jelenti, hogy a szövetség alapszabályait különlenyomatban megjelentette és ebből egy-egy példányt megküldött az összes egyházi főméltóságoknak, hogy lépjenek szövetségünk alapító és pártoló tagjai sorába. A belépőket lapunk külön helyén hozzuk időnként. A II-ik számú körlevelet a tanszerellátásra vonatkozólag megküldöttük minden tanító címére. Az akció folyik. Úgyszintén folyamatban van egy könyvterjesztési akció is. Ebben is külön felvilágosító körlevéllel fordulunk kartársainkhoz. Az egységes tanítókhoz felhívást intéztünk. Egységadataikat kérjük be, hogy a kántortanítói fizetések rendezésénél kellő konkrét adat álljon a szövetség rendelkezésére. A „Nemzetnevelés“ ügyében az elnök megállapodásra jutott a kiadóval, hogy január 1-től minden kath. tanító címére megküldjük a Nemzetnevelést. Előfizetése a 4 aranykorona tagsági díjban bennfoglaltatik. A január 1-jei Nemzetneveléshez mindenki részére csekk-befizetési lapot küldünk, amelyen ki-ki 1923—25-iki évi tagdíjait beküldheti. Majd a tagsági díjak beszedésének további módozatait ismertette. A tanítóktól, egyesületektől és iskolafenntartóktól megkeresés jött, hogy a nyugdíjjárulékok ügyében tegyen lépéseket, mert a súlyos, összegek miatt rengeteg kellemetlenség állott elő. A szövetség vezetősége már ez ügyben interveniált és arról értesült, hogy indokolt esetben a V. K. M. megengedi az 1923. évre esedékes összeg részletfizetését, de egyéb engedménybe alig mehet bele a már előre megállapított szanálási költségvetés miatt. Ez ügyben a szövetség készséggel van az iskolafenntartók segítségére, mert itt is a „tanító" személye a közé^pont, akire minden fizetésért a harag és gyűlölet ■*0 összpontosul. Úgyszintén sok panasz érkezett be az egységgel fizetett tanítók részéről, hogy jogos járandóságukat sok helyen az alsóbbfokú közigazgatási hatóságok miatt évekig sem kapják meg és a fizetésekért itt is