Néphadsereg, 1961. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1961-07-01 / 26. szám
Folytatja sikeres vendégszereplését a Román Néphadsereg Művészegyüttese .N Nemcsak a művészetünket, a szívünket, a barátságunkat is elhoztuk. Azt akarjuk, hogy látogatásunk tovább erősítse népeink megbonthatatlan, testvéri barátságát .. Ezek a szavak Szolnok határában hangzottak el. A városi párt, tanácsi szervek és a helyőrség nevében Gyüre őrnagy elvtárs köszöntötte a Román Néphadsereg Munkaérdemrend I. fokozatával kitüntetett művészegyüttesét, és a szíves köszöntő szavakra Gorobec Alexandru ezredes elvtárs, az együttes parancsnoka válaszolt. A város határában, talán azon a helyen, ahol a szovjet csapatok oldalán román katonák is meneteltek nyugat felé, hogy kiűzzék hazánk földjéről a fasiszta banditákat, fogadalmak hangzottak el, hogy népeink soha nem térnek le a barátság útjáról, összetartunk, mert egy cél felé menetelünk. Aztán a városban folytatódott a fogadás, az ünneplés. Sándor László elvtárs, a városi pártbizottság nevében a város főterén fogadta a kedves vendégeket, s nem sokkal később városnézésre indultak a román katonaművészek. Néhányan régi ismerősökre, sőt rokonokra is akadtak. Az egyik román elvtárs a fogadásukra kisereglett szolnokiak között mindjárt megtalálta közeli rokonát, Boros elvtársat, aki az olajfúró vállalat kiváló dolgozója. Az utcáikon, az üzletekben, a strandon és mindenütt, ahol megjelentek a Román Néphadsereg egyenruháját viselő katonaművészek, szíves szóval fogadták őket a város dolgozói. És még jobban a szívükbe zárták őket este, amikor a szabadtéri színpadon felejthetetlen élményt nyújtó műsorral léptek fel. A művészegyüttes szereplését nagy várakozás előzte meg. Román művészek még nem szerepeltek soha Szolnokon, és a katonaművészek alig egy-két héttel az Állami Népi Együttes szereplése után léptek fel. Az első szám után még érezhető volt: a közönség a mérlegelésnél tart. Figyel, összehasonlít. De a második szám után már dörgött a taps, percekig nem lehetett folytatni a műsort. Az együttes énekkara, Ránki: „Szárnya, szárnya a madárnak” című dalát magyar nyelven tolmácsolta. Nehéz a magyar szó, botladozott a nyelv, de ezt a kedvességet mégis tomboló tapssal jutalmazta a közönség. A műsor második felében már szinte nem is volt olyan szám, amiből ne kellett volna ismételniök. És zúgott, dörgött a taps. Éltették a művészeket, és a taps nemzetközi nyelvén a román— magyar barátságot is, amikor Vámos Sándor elvtárs, a városi tanács VB elnöke virágkosárral köszöntötte a kedves vendégeket. Ez a taps már nemcsak a felejthetetlen élményt jelentő énekkarnak, zenekarnak, szólistáknak, táncosoknak szólt, hanem a két nép testvéri barátságának is. Barátainknak, akik Szolnok után tovább indultak más városokba, hogy megismerjék hazánkat és néhány órás szórakozást nyújtva, együtt örüljenek velünk szocializmust építő sikereinknek. (i-e) Találkozó Tápiósápon Ilyenkor, aratás idején, amikor a szorgos munka és a közös összefogás gyümölcseként beérett a termés, az új kenyérnek való, különösen nagy jelentőségű — mondhatni szimbolikus is — egy olyan munkás— paraszt—katona-találkozó, amelyet az elmúlt vasárnap tartottak Tápiósápon. Az ország kenyeréről, a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításáról, a szocialista haza fejlődéséről esett itt a legtöbb szó. Erről beszélt a délelőtti nagygyűlésen Lóránt Imre vezérőrnagy elvtárs és a többi felszólaló, akik ezen az ünnepélyes, forró vasárnapon a munkás- és parasztemberek szövetségének jelentőségét méltatták. Sok szó esett a katonákról is. Jó volt látni a szeretetet és a megbecsülést, a népviseletbe öltözött asszonyokat, akik omlós meggyes pitével kínálták őket, az öreg veteránokat, akik élményeiket vagy az ő katonaidejük szomorú emlékeit elevenítették fel előttük. A faluban sok idős tsz-nyugdíjas mellét díszíti a Tanácsköztársasági Emlékérem. Sápon huszonöten fogtak fegyvert, amikor veszélyben forgott a Tanácsköztársaság. A Horthy-terror idején Benus Jani bácsi testvér öccsét csendőrök verték agyon, mert vöröskatona volt. Szántai Sárközi Józsefet úgy megkínozták, hogy ma is nyomorék. Csömör Mihály pedig a miskolci harcokban sebesült meg, azóta is bottal jár. Ezek az idős veteránok szeretettel beszélgettek a mai katonákkal és bizony a szemükben néha könnycsepp is megcsillant, amikor a mostani katonaéletről hallottak. A találkozón színvonalas kulturális és sportműsorok váltogatták egymást. A katonák és a környékbeli KISZ szervezetek közös kultúrcsoportjai léptek színpadra, és a helyi sportkör fiataljai versenyeztek a katonasportolókkal. Este Tápiósáp lakossága együtt szórakozott a vendégekkel az Erkel-parkban. Szólt a zene, táncra perdültek a fiatalok és az öregek, késő estébe nyúló vigalom tette még emlékezetesebbé a munkás-paraszt-katonatalálkozót. (n. r.) A nagysikerű előadás egyik táncszáma a szabadtéri színpadon Lóránt Imre vezérőrnagy elvtárs a parasztasszonyok egy csoportjával beszélget, özvegy Bujdos Pálné büszkén meséli, hogy neki hat fia szolgált a néphadseregben; ő maga még mindig a helyi Petőfi Termelőszövetkezetben dolgozik A délelőtti nagygyűlésen ott voltak a veteránok is. Csömör Mihály és Sántai Sárközi József tsz-nyugdíjasok figyelmesen hallgatják az ünnepi beszédet Óvodások köszöntője nyitotta meg a kultúrműsort, amelyen a néphadsereg több alakulatának a falusi fiatalokkal közös kultúrcsoportjai, a környező falvak KISZ-szervezeteinek művészeti csoportjai léptek fel A kultúrműsor befejező számaként a kiskunhalasi katona- és parasztfiatalok a drágszéli csárdást adták elő. A műsoron szereplő számokat nagy tetszéssel fogadták a munkás—paraszt—katona-találkozó résztvevői (Fotó: Lőrinczy György)