Néphadsereg, 1962. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-06 / 1. szám

Baráti találkozó Kedves vendégek érkeztek a napokban Nyíri tiszt elvtárs lövész egységéhez. Baráti találkozóra jöttek el a szomszédos helyőrségből államhatáraink őrzői, a határőrök. Gazdag program fogadta őket. A KISZ-titkárokkal, aktivistákkal, harmadéves katonákkal karöltve megtekintették az alegységek elhelyezési körletét, megnézték az egység fegyverzetét. Különösen megragadta a figyelmüket, a korszerű híreszközök és gyalogsági fegyverek, valamint a harckocsik, az ízlésesen és jól berendezett KISZ-klubok és a televíziószobák. A látottak után baráti beszélgetésre került sor a KISZ-klubban. Megelégedéssel vették tudomásul a határőr elvtársak, hogy hogyan valósul meg a gyakorlatban pártunk VII. kongresszusának határozata, amely a hadsereg minőségi fejlesztését is előírta. A beszélgetés végén az alakulat KISZ-bizottsága emléklapot adott át a határőr KISZ-bizottságnak, akik a további együttműködés kiszélesítése érdekében meghívták a katonákat, látogassanak el hozzájuk, ismerkedjenek meg életükkel, hogy még szorosabbra fűzzék fegyverbarátságukat. Szabó Sándor százados Látogatás a csapatzászló adományozóinál Régóta készülődtek már, vendégek és vendéglátók egyaránt. Régi barátok találkozójára került sor akkor, amikor az alakulat tisztjeinek és katonáinak egy csoportja ellátogatott a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárba. A találkozónak, mint minden ismeretségnek, előzménye van. Esetünkben a hódmezővásárhelyi dolgozók 1959 telén csapatzászlót ajándékoztak az alakulatnak és a barátság azóta tart.A mérleggyáriak meghívták a katonákat, nézzék meg az üzemet, ismerkedjenek a munkásokkal. A meghívottak éltek az alkalommal. A program első része üzemlátogatás volt: a vendégek megtekintették a mérleggyár különböző műhelyeit, elbeszélgettek a munkásokkal. A délután folyamán pedig részt vettek a gyári pártszervezet szabad pártnapján. Ennek keretében rövid ünnepség zajlott le, amelyen Szilágyi őrnagy elvtárs ismertette a mérleggyári dolgozókkal a patronálás történetét. Elmondta, hogy a csapatzászló minden alakulat számára jelkép és drága kincs, sohasem kerülhet az ellenség kezébe, amíg csak egy ember is él az alakulatból. Ezután Szilágyi elvtárs ismertette a parancsnokságnak azt a tervét, hogy meghívják a gyár dolgozóit a laktanyába, hadd lássák, hogyan élnek a honvédek, majd a beszéd után átadta az alakulat ajándékait a gyár dolgozóinak. A program „hivatalos” része ezzel befejeződött. Az étteremből színházteremmé alakult helyiség egyik sarkában vert tanyát a katonák tánczenekara és nagy lelkesedéssel egymás után játszották a legnépszerűbb táncdalokat. Közben az alakulat öntevékeny színjátszói mutatták be műsorukat. Meg kell mondani, hogy igen jól összeválogatott műsorral léptek fel. Az Alföldi katonabecsület című egyfelvonásos és az ezt követő jelenetek aktuális kérdésekről mondtak egyértelmű véleményt. A kétórás műsor végig érdekes, szórakoztató volt és a közönség nagy tapssal jutalmazta a szereplők teljesítményét. Toderő Frigyes A jó munka és helytállák jutalma: a KISZ Központi Bizottság vándorzászlaja Ezen a napon nem vette észre senki, hogy decembert írnak. A fagyos téli homokot, a cserépkályhák ablakra dermedt melegét, az őrtornyok lépcsőjére fagyott „decembert” felmelegítette, feloldotta — megszépítette az öröm. Az öröm és a megtiszteltetés: a zászló ... Udvardy Róbert szakaszvezető átveszi a zászlót Nem újévi ajándék és nemcsak az elmúlt év „számadása”. Hosszú és lelkiismeretes munka jutalma, elismerése a KISZ Központi Bizottságának vándorzászlaja. Az egységnél mindenki ünnepelt. A katonák zsúfolásig megtöltötték a kultúrtermet és izgatottan várták, hogy kibomoljon a hímzett, piros zászló. Azután az elnökség is elfoglalta a helyét. Somodi Gyula elvtárs, a KISZ Pestmegyei Bizottságának titkára, a KISZ KB tagja elismeréssel nyilatkozott az alakulat eredményeiről, munkájáról. Méltatta az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségét és szólott az ifjúság előtt álló feladatokról, majd elérkezett a nagy pillanat: suhant a vörös selyem és a katonák kezébe került át a zászló. És Udvardi Róbert szakaszvezető elvtárs mindnyájuk gondolatát fejezte ki, amikor megfogadta, hogy hűek lesznek a zászlóhoz és életük árán is megvédik. Az ünnepség jutalmak kiosztásával folytatódott, majd díszvacsorával ért véget. Sz. G. Goal és Nyugat-Ián... Szokatlan időpontban, éjfél után 30 perccel kérették rendkívüli sajtóértekezletre az újságírókat Belgium katonai parancsnokságára. A határmenti kis indiai városkában ekkor már tucatjával vártak az összesereglett tudósítók a nagy eseményre, s nem is csalódtak. Elhangzott a bejelentés: megkezdődött a „győzelem hadművelete” fedőnevet viselő támadás, Portugál-India három területének, Goénak, Damaónak és Diunak felszabadítására. A hadművelet győzelemmel ért véget. A négyszázötvenhat esztendős portugál gyarmati rendszer órák alatt összeomlott. A lakosság örömujjongással üdvözölte az indiai csapatokat; a portugál egyenruhába bújtatott ázsiai és afrikai katonák azonnal átálltak; a kétezernyolcszáz főből álló portugál helyőrség pedig megadta magát. Az indiai nép győzelmét megkönnyítette az az általános támogatás, amelyben a haladó, gyarmatosításellenes erők részesítették. A szocialista országok, valamint a független ázsiai ás afrikai államok ott álltak India igazságos ügye mellett A Szovjetunió megakadályozta, hogy a gyarmatosítók az ENSZ Biztonsági Tanácsában ítélkezzenek India felett, amely nem tett mást, mint kiűzte saját házából a betolakodó rablót Természetesen nem mindenki örült a goaiak szabadságának. A zsákmányolt portugál fegyvereken NATO-jelzést találtak, s az atlanti hatalmak ezúttal sem tagadták meg önmagukat. Tiltakoztak az angolok és a franciák, Stevenson pedig az Egyesült Államok nevében minden eddiginél hevesebben kirohant az ázsiai és afrikai országok ellen. Ami Goa körül lezajlott, az szinte órákba sűrítve igazolhatta, hogy milyen messze esnek a NATO tagjainak szavai és tettei. Azok, akik a közvélemény befolyásolására időnként szavakban „elhatárolják” magukat a kolonializmustól — a valóságban a gyarmatosító szent szövetség részeseiként mindent elkövetnek a népek szabadsága ellen. Goa mellett — hogy napjaink másik legszembetűnőbb példáját idézzük — ezt bizonyíthatja Nyugat-Irán is. Hollandiának ez a gyarmati területe hazánknál négyszer nagyobb, lakosságának száma azonban a nyolcszázezret sem haladja meg. A világ második legnagyobb szigetének, Új-Guineának nyugati részét foglalja el, a föld egyik legelmaradottabb területe, lakói jórészt a szülte kőkorszakbeli viszonyok között élő pápuák. Nyugat- Iriánt Indonézia szerves részének tekinti, és ennek az igénynek jogosságát 1945- ben, majd 1954-ben maga Hollandia is elfogadta. De azóta, egyrészt fontos ásványi kincsekre bukkantak a szigeten (többek között kobaltra, nikkelre és olajra!), másrészt a távol-keleti agresszív blokk, a SEATO terveiben, a nyugat-irráni kikötők jelentős támaszpontként jönnek számításba. Csupán egy jellemző adalék: a hágai amerikai nagykövetség tengerészeti attaséjának helyettese nem Hollandiában állomásozik, hanem — tekintettel a bázisokra — Nyugat-Iriánban... Ezért változott meg a holland álláspont, s jóllehet, néhány esztendővel ezelőtt hajlamosak lettek volna ezt a szigetet is átengedni Indonéziának, ma nem tágítanak. A területrablás jogosságának igazolására egy pápua bábállamot akarnak létesíteni — természetesen holland védnökséggel. Ez azt eredményezné, hogy az elmaradott sziget, amely egyedül az Indonéz Köztársaságon belül érhetne el valóban gyors és sokoldalú fejlődést — holland gyarmat maradna. Az indonézek, miután a hollandok minden ésszerű tárgyalást visszautasítottak, nagy jelentőségű lépéseket tettek Nyugat-Irián felszabadítására. December közepén Sukamo elnök kiadta hármas parancsát s elrendelte, hogy a piros-fehér nemzeti lobogót tűzzék ki Irián földjén. Ezt követően általános mozgósítást hajtottak végre, különleges vezérkart hívtak életre, készenlétbe helyezték a tengeri és légierőket, végül az új év első napján Djakarta hivatalosan bejelentette: Nyugat-Iriánt a jövőben tartományaként tekinti. Az indonéz nép egyöntetű helyesléssel fogadta, hogy ezzel megtörténtek a katonai, politikai és diplomáciai előkészületek az ország gyarmati iga alatt szenvedő területének felszabadítására. Az Indonéz Köztársaság azonban most, a tizenkettedik órában sem veti el a békés rendezés, a tárgyalás lehetőségét. De nem hajlandó alkudozni, hanem csak Nyugat-Irián szabadságáról folytat megbeszéléseket. A helyzet annyira tarthatatlan, hogy még a holland uralkodó osztályon belül is javasolják egyesek a sziget feladását De a Nyugat- Iriánon levő holland fegyvereken is NATO- és SEATO- jelzések találhatók, márpedig a támadó blokknak szüksége van a bázisokra és stratégiai nyersanyagforrásokra. Ezért meglehetősen nagy a nyomás Hágára, hogy ne engedjen, Washington pedig „közvetítés” ürügyén, szeretné bizonyos részengedményekkel leszerelni Indonéziát. Az ENSZ-közgyűlés padsoraiban nemrégen a gyarmati rendszer megszüntetéséről vitatkoztak. Amikor határidőről esett szó a gyarmatosítóknak sikerült elérniük, hogy ne szerepeljen évszám a határozatban. Az élet előrehaladását, korunk fejlődését azonban nem lehet feltartóztatni. Goa, Nyugat-Irán és a többi példák azt mutatják, hogy a már erősen összezsugorodott, utolsó gyarmatok felett is ütött a szabadság órája. (Réti) 3Tanimbar___ Pangimban, Goa székhelyén, a lakosság örömujjongással fogadja a szabadságot hozókat Vizsga után , új feladatok előtt Fegyverbarátunk, a Csehszlovák Néphadsereg katonái a közelmúltban lezajlott harcgyakorlataikon nagyszerű tanúbizonyságát adták annak, hogy a kiképzési év végére elsajátították mindazt, amit a korszerű körülmények megkövetelnek. A férfias helytállást kívánó erőpróbán, a hosszú hónapok megfeszített munkáját megkoronázó vizsgán kitűnően szerepeltek. Velünk együtt ők is megtették, amit a haza kívánt tőlük és most új feladatokra készülnek fel. Újra szürke hétköznapok következnek, de éppen ezeken a hétköznapokon kovácsolódnak az új sikerek. Fegyvertársaink azon munkálkodnak, hogy ezt a kiképzési évet is eredményesen zárják majd, ha ismét elkövetkezik a próbák ideje. Tüzelőállásban még egy pillanat és a cél máris megsemmisült. Brezsznyev Indiában Kedves vendég járt Indiában: Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. A szovjet államférfi látogatása, s Nehru miniszterelnökkel folytatott megbeszélései, tovább erősítették a két nagy ország kapcsolatait.