Néphadsereg, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1977-11-12 / 46. szám
A művészeti nevelés útjai Szinte mindennapos jelenség hadseregünk ifjúsági klubjaiban, hogy a kulturális rendezvények, közművelődési akciók előkészítésénél, szervezésénél, sőt egyre gyakrabban a végrehajtásnál is a könyvtárosok aktív segítséget adnak Ez a kétoldalú kapcsolat már eddig sok szép eredményt produkált. A példák sokaságából említhetjük az aranyplakettel kitüntetett „Lehel kürtje” irodalmi színpadot. Nagyszerű teljesítményük egyik kulisszatitka az volt, hogy szakmai irányításával hozzáértően segítette őket az alakulat könyvtárosa, Horonicz Mária. Tovább bővítve a gondolatkört, természetesen nem csupán az irodalmi színpadok, hanem a művészeti nevelés sok más ágában is hasznos, tartalmas segítséget nyújthatnak a könyvtárosok. E tevékenység eddig elért eredményeiről, a további tennivalókról tanácskoztak a közelmúltban a katonai tanintézetek könyvtárosai és kultúrmunka szervezői. A háromnapos tanácskozás — melynek Szentendrén a „Kossuth Lajos” Katonai Főiskola példás rendezéssel adott otthont — lényegében többet nyújtott a résztvevőknek, mint csupán elméleti ismeretek halmazát. A művészeti nevelés módszereinek gazdag és egyre bővülő tárházából kiemelve néhányat, afféle rugalmasan követhető „példatárat” is átnyújtott a tanácskozás résztvevőinek a Módszertani központ és a főiskola könyvtárában dolgozók kollektívája. Az előadások és az azt követő viták a következő kérdések köré csoportosultak: a művészeti nevelésnek milyen tapasztalatai vannak a katonai tanintézeteknél és milyen lehetőségei vannak e téren a könyvtárnak. A tanácskozás egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a közművelők számára elsőrendű fontosságú a művészeti alkotások Fotó: NÉMETI PÁLNÉ értése és a művészeti nevelés módszereinek ismerete. Ma még a katonai tanintézeteknél is találkozhatunk művészetbarát körökkel, amelyeknek a munkája nem elég átgondolt, így ezekben gyakran a spontán megnyilatkozások és egyéni kedvtelések kerülnek túlsúlyba. A művészeti nevelés folyamatában a közművelők, könyvtárosok egyik fontos szerepét úgy körvonalazták a tanácskozáson, hogy az egyre jobban szaporodó művészeti és irodalombarát köröket tanácsaikkal tereljék a tervszerűség, következetesség útjára. S ebben a munkában mindenképp hívják segítségül a külső előadókat, szakembereket is. Ma már sok alakulatnál felismerték, hogy akatonai főiskolákról kikerült fiatal tisztek különösen sokat tehetnek a katonák művészeti neveléséért. Ők már jobban ismerik a közművelődés elveit, módszereit, a kezdeményezést, a művészeti nevelés fellendítését is elsősorban tőlük lehet várni. Nem szabad tehát belenyugodni a fiatal tisztek körében tapasztalható közömbösségbe, kényelmességbe. A magukra maradó könyvtárosok elsősorban a fiatal, a művészetben is jártas tisztektől várnak segítséget. S joggal, hisz „hegyeket mozgatni” csak kollektív erőfeszítéssel lehet. A művészeti nevelést nehezebb körülmények között, jóval több előítélet és szemléletbeli hiba közepette végzik a tiszthelyettesképző bázisok kultúrmunka-szervezői, könyvtárosai. Pedig ideje lenne felismerni, hogy a hadsereg közművelődésében — ahogy többen is hangoztatták — jelentős feladatok hárulnak a tiszthelyettesekre is. A művészeti nevelés — a fiatalok nevelése is egyúttal. S a leendő tiszthelyettesek nevelők is lesznek, nem mindegy tehát, hogy milyen a műveltségük, ízlésviláguk. Mindez persze nem csupán a tanácskozáson felvetődő gondolatok továbbgördítése. A honvédelmi miniszter közművelődési parancsában is megfogalmazódott: „A fiatalok körében a közművelődést úgy szervezzék, hogy a katonai szolgálat időtartama alatt műveltségük gyarapodjon... nagy többségük aktívan vegyen részt valamilyen közösségi művelődési formában, részesüljön művészi élményekben; ismerje meg a helyőrség haladó történelmi és művészi hagyományait..Jó tudni, hogy e parancs szellemében egyre színesebb, eredményesebb a katonai tanintézetek kulturális élete. A házigazda főiskola könyvtárosa, Vitkóczy Erika figyelemre méltó eredményekről számolt be. A 35 ezer kötetes könyvtárban otthonra talált az irodalombarátok köre, a szentendrei képzőművészek tárlata. Tovább bővítik a művészeti ismereteket nyújtó könyvállományt, hanglemeztárat, és tervük a diatár létrehozása. A tanácskozás gazdag programja a szentendrei múzeum- és műteremlátogatások, a főiskola életének megismerése — sok érdekes tapasztalattal gazdagította a résztvevőket. Természetesen ez a három nap nem elegendő ahhoz, hogy alapjaiban lendítse fel a művészeti nevelés megannyi formáját a katonai tanintézeteknél. De olyan tanulságokkal, ösztönzésekkel szolgált, amelyek hadseregszerte hosszabb távon is hasznosíthatók. KATONA ISTVÁN A tanácskozás résztvevői a főiskola könyvtárában Látogatás a Kovács Margit múzeumban Séta a szentendrei skanzenben Ady-klub és a többiek Leninvárosban a katonafiatalok klubjai közül az Ady Endre ifjúsági klub büszkélkedhet a legtöbb babérral, hisz eddig kétszer nyerték el az „aranykoszorút”. Ám a klubpályázat félidejében sorra került önértékelésen többen felvetették: a klubmunka színvonala továbbra is jó, azonban önelégültségre semmi ok, hisz a szomszéd alegységek klubjai megújultak és egyenrangú társak lettek. A társklubok sikerei valósággal felrázták az Ady-klub kollektíváját és az utóbbi hetekben a Nagy Október méltó megünneplése mellett a klubnévadó költő, Ady Endre születésének 100. évfordulója került a klubmunka középpontjába. — Ady Endre születésének centenáriumát először egy rendhagyó szavalóversennyel ünnepeltük: alegységünk valamennyi katonája egy-egy Ady-vers előadásával rukkolt ki — újságolta a klub ötletgazdag vezetője, Meiszburger Ferenc honvéd. — Igaz, a klubtagok közül csupán hárman kerültek tovább a szavalóverseny további „lépcsőfokaira”, de a rendezvény azzal a nyereséggel zárult, hogy katonatársaimban őszinte kíváncsiság ébredt Ady Endre költői életműve iránt. A Tiszai Vegyi Kombinát építkezésen részt vevő fiatalok közül csupán néhányan tanultak középiskolában, s amikor velük beszélgettünk, nem titkolták: először itt a klubban hallottak Ady Endre újságírói munkásságáról, a költészetének szimbólumvilágáról és az „urak, papok dölyfével” meg nem alkuvó forradalmiságáról. A klubtervekből kitűnt, hogy az Ady-centenárium alkalmából nemcsak a klubban rendeznek irodalmi estéket, kiállításokat, szellemi vetélkedőket, hanem nagy számban vesznek részt a leninvárosi Derkovits Művelődési Ház Ady Endrére emlékező rendezvényein. Az építőműszaki alakulat klubjaiban járva két dolog különösen feltűnt. Az egyik: a közművelődés eszköztárával jelentős segítséget adnak az általános iskolát végző katonafiataloknak. A másik pedig az, hogy sokat tesznek azért, hogy az ifjúsági klubbok és a katonákat körülvevő környezet valóban kulturált legyen. — Nálunk is két új helyiséggel bővítettük az ifjúsági klubot — magyarázta Kiss János őrnagy. — A egyikben ötszáz kötetes fiókkönyvtárat rendeztünk be, a másikban pedig kávézót. Nos, itt valóban öröm volt belépni az otthonos, jó ízlésre valló kávézóba és a minikönyvtárba, amelynek valamennyi egyedi tervezésű berendezési tárgya Juszt Ákos honvéd tehetségét dicséri. A megszépült klub egyben azt is illusztrálja: parancsnoki támogatással egyetlen rátermett katonafiatal is sokat tehe azért, hogy a katonák környezete, a klub berendezése valóban esztétikus legyen. Az alegységek klubnaplói nemcsak a változatos programokról tanúskodnak, hanem arról is, hogy a szocialista versenymozgalom keretében egyre több a művelődési vállalás. Ma már itt vajmi kevés esélye van a „Kiváló szakasz” vagy a „Kiváló brigád” cím elérésére annak a katonaközösségnek, amelynek a közművelődés terén adósságai vannak. Ha a leninvárosi „klubőrjárat” tapasztalatait egyetlen mondatba kellene összefoglalni, én ezt mondanám: az Ady-klub „aranykoszorús” itt a többieket is arra ösztönzi, hogy a szabad időben napról napra vonzóbb és tartalmasabb legyen a klubélet. K. L. Az aranykoszorús Ady-klubban gyakoriak az irodalmi estek Az olvasószoba bútorait is Juszt Ákos honvéd tervezte Fotó: NÉMETI PÁLNÉ