Néphadsereg, 1980. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
AKIK AZ ELSŐ VONALBAN DOLGOZNAK PÁRTMUNKÁSOK KÖSZÖNTÉSE ÉS KITÜNTETÉSE A párt politikájának, a határozatok megvalósításának, a tömegkapcsolatok erősítésének , a mindennapi pártmunkának alapvető bázisai az alapszervezetek. E kommunista közösségek tagjainak, irányítóinak lelkiismeretes, odaadó munkája a biztosítéka annak, hogy az MSZMP XII. kongresszusa határozatának megvalósítása jó úton halad. E sokrétű tevékenység irányításában, összefogásában, szervezésében különösen nagy szerep hárul a pártvezetőségek tagjaira, az alapszervezeti titkárokra. Áldozatos munkájuk legjobb ismerője a kommunista közösség, de nagy figyelemmel kísérte és kíséri fáradozásukat minden felsőbb pártszerv is , s nem marad el a pártmunka élvonalában tevékenykedő aktivisták, funkcionáriusok elismerése. A több éves hagyományhoz hűen az idén is köszöntötték a legaktívabb pártmunkásokat. A Honvédelmi Minisztériumban rendezett bensőséges hangulatú ünnepségen Papp Dezső vezérőrnagy, az MSZMP Néphadseregi Bizottságának első titkára köszöntötte azt a 23 alapszervezeti funkcionáriust, akiknek a néphadseregi pártbizottság a párt ügyének önzetlen szolgálatában, a párthatározatok végrehajtásában és a mozgalmi munkában huzamos időn keresztül kimagasló szorgalommal végzett, eredményes tevékenységük elismeréséül emlékplakettet adományozott, összeállításunkban négy kitüntetett aktivistát mutatunk be. Gecseg József törzszászlós a tűzszerészek párttitkára. Amikor nála jártunk, a századparancsnokok beszámoltatásán vettrészt. Ő is, az egységparancsnok is úgy gondolja: a párttitkárnak — bármennyire is együtt él az alakulattal — ott van a helye ezeken a megbeszéléseken. Nemcsak azért, hogy közvetlenül a századparancsnokoktól halljon véleményt a szakmai, politikai munkáról, mindennapi életükről, hanem azért, hogy kérdezzen, véleményt mondjon, értékeljen is. A tűzszerész alakulat életében, munkájában nagyon nagy szerepe van a párttagok személyes példamutatásának. A veszélyes mentesítési munkákban, a mindennapi jó hangulat megteremtésében, a higgadtságban, a megfontoltságban nem is annyira a tisztás tiszthelyettes társak előtt kell jó példával elöljárni, hanem inkább a sorkatonák előtt. Az ő számukra kezdetben még nem természetes a belső parancs, hogy azonnal, késedelem nélkül indulni kell, ha valahol életveszélyes lövedékre, robbanóanyagra bukkantak. Úgy hallottam, a tűzszerészek nem bőbeszédűek. Gecseg törzszászlós sem az. Anynyit megtudok tőle, hogy az alakulatot öt esztendeje Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki..., hogy az egység — a háromszori élenjáró után — az idén kiérdemelte a kiváló címet..., hogy az egységparancsnok, a törzsfőnök, a hadműveleti tiszt és a politikai munkások zöme itt kezdett az alakulatnál, és a szakaszparancsnokok nagy része is itt volt sorkatona. És a törzszászlós? Hiába minden, Gecseg József nyelve nagyon nehezen áll rá az „én’’-re. Pedig ő is itt kezdett sorkatonaként. Viszszament ugyan vasesztergályosnak, de amikor hívták az alakulathoz, azonnal jött — hozva magával a csepeli vasas-szellemet. 21 éve hivatásos katona. Közel másfél évtizedig a mentesítés jelentette számára a mindennapi munkát. Emellett KISZ-titkár, pártvezetőségi tag volt. Aztán a technikai raktár vezetését is rábízták, öt esztendővel ezelőtt pedig megválasztották az alapszervezet titkárává. De pártfunkció ide, raktárvezetői beosztás oda, ha valahonnan veszélyt jeleznek, s gyors, pontos munkára van szükség, a párttitkár a mai napig is kiszáll a helyszínre, és biztos kézzel, rezzenéstelen arccal kiszereli az elöregedett gyújtót, kocsira teszi a robbanótestet, s elszállítja a megsemmisítés helyére. Legutóbb például ő mentesített a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, a Kígyó utcai kábelfektetésnél, a IX. kerületi öregek otthona alapozásánál, a Tabán alatti útépítésnél, s Gyálon, ahol három kisgyermek második világháborús lövedéket talált. Elnéztem a ma is mentesítési feladatokat megoldó, raktárvezető tűzszerész-párttitkárt, ujjai moccanatlanul feküdtek a térdén, arca nyugodt, rezzenéstelen volt. Azt mondják, napi 10—12 órát dolgozik, mi is jelentős feladatot kapott: a kibővített vezetőségi ülésen beszámolnak csoportjaik eredményeiről, gondjairól, véleményt mondanak a vezetőség tevékenységéről. Mindez szerepel majd a beszámolóban. Török őrnagy pártmunkájában és szolgálati elfoglaltságában egyaránt fontosnak tartja a bizalmat. Az alapszervezeten belül ez éppen a bizalmiak széles feladatkörében, önállóságában nyilvánul meg, hiszen a pártcsoportokon is nagyban múlik az alapszervezet összeredménye. Más területen is bizalom híve: ha ő maga és helyettese is távol van, teendőinek egy részét sorkatona beosztottjaira bízza. A párttitkári megbízatással együtt Török őrnagy propagandistaként is tovább dolgozik , rendszeresen tart különböző előadásokat. A szakszervezeti oktatásban is gyakori előadó. Közel másfél évtizede tartalékos klubot szervezett a Mezőgép Válllatnál, amit azóta is vezet. Elfoglaltságai között ez elég, ha egy utasszállító gép a viharzónát elkerülendő letér a kijelölt légifolyosóról, s ennél az alakulatnál máris fokozott harckészültséget rendelnek el. Vajon mit jelent egy ilyen közösségben párttitkárnak lenni? Horváth György századosnak öt év tapasztalatai állnak rendelkezésére a mérlegeléshez. Már ami a párttitkári gyakorlatot illeti, mert a fokozott harckészültség testi-lelki megpróbáltatásainak immár 13 esztendeje részese. Azóta bármi „sérelem” éri ezen a szakaszon az ország légterét, az számára is mindannyiszor pattanásig feszült percek, órák sorát jelenti. Korábban ugyanitt többnyire csak a műszerek, csalhatatlan berendezések rezdüléseiből érzékelte a szolgálat feszültségét. Az utolsó, öt évvel ezelőtti párttitkárválasztás óta azonban kitágultak számára a jelzőrendszer rezgőkörei. Bárki megpróbálhatja a helyébe képzelni magát, az alakulat párttitkáránál a szolgálati helyek mindegyikének felelőssége, a katonaemberek gondja-baja összefut. Mit jelent ilyen alakulat közösségében párttitkárnak lenni? Azt hihetné valaki: nyugtalan, ugrásra kész, minden tekintetben érzékeny emberré válik a párttitkár. Horváth századost azonban nyugodt, kiegyensúlyozott, higgadt embernek ismerik az alakulatnál. Bármilyen feszült helyzetbe is kerül, mindenkor átgondoltan, megfontoltan dönt és cselekszik. De ha már azt firtatjuk, mit jelent ebben a pártalapszervezetben a kommunisták élén állni, le kell szögeznünk: tény, hogy keveseknek adatott meg az együvétartozás érzésének ilyen magas foka, mint Horváth századosok közösségében. A bizalom szó itt sokkal többet rejt két ember egymás iránti bizalmánál, e szó mögött egy egész országrész biztonsága rejlik. Mindezek mellett Horváth százados azzal már a sokadik tétel, mégis minden hónapban pontosan megjelenik a foglalkozásokon. Tevékenységéért a magasabbegység, a seregtest és az MSZMP Néphadseregi Bizottsága többször elismerésben részesítette. is tisztában van, hogy mindenkinek lehetnek személyes gondjai, magánéletével kapcsolatos problémái. S nem lehet teljes felelősséggel úgy szolgálatba lépni, hogy valakit az otthonról hozott keserűségei marcangolnak. A sorkatonák is megszokták, Horváth Györgyöt bármikor fel lehet keresni, akár a laktanya udvarán megállítani — a gondokra mindig megfelelő orvoslást talál. Mit jelent itt párttitkárnak lenni? A funkció itt túlnő a pártszervezet keretein. Mindez persze nemcsak erre az alapszervezetre, nemcsak Horváth György századosra jellemző, de náluk mindenképpen fokozottan igaz: a feladat teljesítésére a pártonkívülieket is maradéktalanul meg kell nyerni. Hogy sikerült-e mindez az elmúlt öt esztendőben? Úgy érzem, igen! Hiszen a pártszervezetnek, a pártvezetőségnek, s a titkárnak is része van abban, hogy — az alakulat történetében először — az idén minden alegység elnyerte az élenjáró címet. A portrékat írta: DALIA LÁSZLÓ----SZAKÁLY GÁBOR — ZSALAKÓ ISTVÁN FOTÓ: GOTTLIEB—NÉMETTNÉ— ZSALAKÓ A közösség erejével Amikor Török Jenő őrnagy 1947-ben belépett az ifjúsági szervezetbe, aligha gondolta, hogy évtizedekre elkötelezte magát a mozgalommal. Falujában, Baksán hamarosan a szervezet titkára lett, és küldöttként részt vett a budapesti VIT-en. Az ifjúsági szervezet vezetői javasolták a hároméves tiszti iskolára. 1957-ben felvették a párttagok sorába. A különböző alegységparancsnoki beosztások mellett a párt propagandistájaként is egyre többet vállalt. Politikai foglalkozásokat vezetett a katonáknak, előadásokat tartott a tiszteknek és a szakszervezeti csoportoknak. Először 1962-ben választották meg alegységénél párttitkárnak, majd a következő ciklusban újraválasztották. 1973-ban kinevezték üzemanyagszolgálat-főnöknek. Ugyanebben az évben megválasztották az alakulat pártszervezetének élére. Azóta irányítja, fogja össze a kommunisták közösségét. A vezetőséggel most a beszámoló taggyűlésre készülnek. Török őrnagy a csapatmunka híve, a vezetőség minden tagja egy-egy részterületért felelős. A hat pártcsoportbizal finman mmmint Szilcz Lajosnak ugyancsak meg kellett szereznie a katonaéletet, ha hajlandó volt a vasöntő szakmát felcserélni vele. Továbbszolgálatot vállalt, majd hivatásos katona lett. Ma — idestova negyedszázados katonai szolgálattal a háta mögött — könnyedén tehet összehasonlítást a két mesterség között. Tény, hogy a fémet könnyebben alakítja kedvére a mester, mint a pártmunkás az emberek tudatát. De az utóbbi talán éppen ezért szebb . . . A mozgó műhelyek munkáját kell összefognia jelenlegi alakulatánál, amely az egyik seregtest híradó eszközeinek javítására hivatott. Szilcz Lajos zászlós kezdettől fogva bekapcsolódott a javítóbázis mozgalmi életébe. A pártalapszervezet vezetőségi tagjaként gazdag tapasztalatokra tett szert. Mégis, amikor öt éve párttitkárrá megválasztották, elkelt az alakulat mozgalmi munkában jártas parancsnokának és az elöljáró pártszervnek a segítsége, s eleinte gyakran a pártmunkások kézikönyvébe is belelapozgatott. Sajátos összetételű alapszervezetet „örökölt”. Tagjai közt egyaránt megtalálhatók a hivatásosak, a sorkatonák és a javítómunkában kulcsszerepet betöltő polgári alkalmazottak. Ugyanazon a nyelven, mégis más-más megközelítésben kell szót érteni valamenynyiükkel. Szilcz zászlósnak ez sikerült. Például szokássá vált, hogy a munkával, a feladatokkal kapcsolatos legkényesebb kérdéseket is megvitatják a taggyűléseken, a különböző pártfórumokon. Az alapszervezeti munka pezsgésével együtt fellendült a brigádmozgalom is. A pártalapszervezet vezetőségének szorgalmazására újabb szocialista brigád alakult. Szilcz zászlós volt az egyike azoknak, akik szorgalmazták, hogy a javítóbázis sorkatonái is vegyenek részt a szocialista versenymozgalomban. Új lendületet vett az újítómozgalom. Előbbre léptek a gondoskodásban is: saját erőből kulturált fürdőt és klubhelyiséget alakítottak ki a katonák számára. A hivatásosak és a polgári alkalmazottak évek óta tudják, de ma már a sorkatonák is úgy tartják számon: ő az, akihez bármikor, bármilyen „rázós” kéréssel oda lehet menni, s ha csak egy mód van rá, elintézi ügyüket. A párttitkár azt vallja: a legőszintébb emberi kapcsolatok érdekében nem szabad sajnálni az áldozatokat.