Néphadsereg, 1980. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-29 / 48. szám

AKIK AZ ELSŐ VONALBAN DOLGOZNAK PÁRTMUNKÁSOK KÖSZÖNTÉSE ÉS KITÜNTETÉSE A párt politikájának, a határozatok megvalósításának, a tömegkapcsolatok erősíté­sének , a mindennapi pártmunkának alapvető bázisai az alapszervezetek. E kom­munista közösségek tagjainak, irányítóinak lelkiismeretes, odaadó munkája a bizto­sítéka annak, hogy az MSZMP XII. kongresszusa határozatának megvalósítása jó úton halad. E sokrétű tevékenység irányításában, összefogásában, szervezésében kü­lönösen nagy szerep hárul a pártvezetőségek tagjaira, az alapszervezeti titkárokra. Áldozatos munkájuk legjobb ismerője a kommunista közösség, de nagy figyelemmel kísérte és kíséri fáradozásukat minden felsőbb pártszerv is , s nem marad el a párt­­munka élvonalában tevékenykedő aktivisták, funkcionáriusok elismerése. A több éves hagyományhoz hűen az idén is köszöntötték a legaktívabb pártmunká­sokat. A Honvédelmi Minisztériumban rendezett bensőséges hangulatú ünnepségen Papp Dezső vezérőrnagy, az MSZMP Néphadseregi Bizottságának első titkára köszöntötte azt a 23 alapszervezeti funkcionáriust, akiknek a néphadseregi pártbi­zottság a párt ügyének önzetlen szolgálatában, a párthatározatok végrehajtásában és a mozgalmi munkában huzamos időn keresztül kimagasló szorgalommal végzett, eredményes tevékenységük elismeréséül emlékplakettet adományozott, összeállításunkban négy kitüntetett aktivistát mutatunk be. Gecseg József törzszászlós a tűzszerészek párttitkára. Amikor nála jártunk, a század­­parancsnokok beszámoltatásán vett­­részt. Ő is, az egységparancsnok is úgy gondolja: a párttitkárnak — bármennyire is együtt él az alakulattal — ott van a helye ezeken a megbeszéléseken. Nemcsak azért, hogy köz­vetlenül a századparancsnokoktól halljon véleményt a szakmai, politikai munkáról, mindennapi életükről, hanem azért, hogy kérdezzen, véleményt mondjon, értékeljen is. A tűzszerész alakulat életében, munkájá­ban nagyon nagy szerepe van a párttagok személyes példamutatásának. A veszélyes mentesítési munkákban, a mindennapi jó hangulat megteremtésében, a higgadtságban, a megfontoltságban nem is annyira a tiszt­ás tiszthelyettes társak előtt kell jó példával elöljárni, hanem inkább a sorkatonák előtt. Az ő számukra kezdetben még nem termé­szetes a belső parancs, hogy azonnal, kése­delem nélkül indulni kell, ha valahol élet­­veszélyes lövedékre, robbanóanyagra buk­kantak. Úgy hallottam, a tűzszerészek nem bő­beszédűek. Gecseg törzszászlós sem az. Any­­nyit megtudok tőle, hogy az alakulatot öt esztendeje Vörös Zászló Érdemrenddel tün­tették ki..., hogy az egység — a három­szori élenjáró után — az idén kiérdemelte a kiváló címet..., hogy az egységparancs­nok, a törzsfőnök, a hadműveleti tiszt és a politikai munkások zöme itt kezdett az ala­kulatnál, és a szakaszparancsnokok nagy ré­sze is itt volt sorkatona. És a törzszászlós? Hiába minden, Gecseg József nyelve nagyon nehezen áll rá az „én’’-re. Pedig ő is itt kezdett sorkatonaként. Visz­­szament ugyan vasesztergályosnak, de ami­kor hívták az alakulathoz, azonnal jött — hozva magával a csepeli vasas-szellemet. 21 éve hivatásos katona. Közel másfél évti­zedig a mentesítés jelentette számára a min­dennapi munkát. Emellett KISZ-titkár, párt­vezetőségi tag volt. Aztán a technikai rak­tár vezetését is rábízták, öt esztendővel ez­előtt pedig megválasztották az alapszervezet titkárává. De pártfunkció ide, raktárvezetői beosztás oda, ha valahonnan veszélyt jelez­nek, s gyors, pontos munkára van szükség, a párttitkár a mai napig is kiszáll a hely­színre, és biztos kézzel, rezzenéstelen arccal kiszereli az elöregedett gyújtót, kocsira te­szi a robbanótestet, s elszállítja a megsem­misítés helyére. Legutóbb például ő mente­sített a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, a Kí­gyó utcai kábelfektetésnél, a IX. kerületi öregek otthona alapozásánál, a Tabán alatti útépítésnél, s Gyálon, ahol három kisgyermek második világháborús lövedéket talált. Elnéztem a ma is mentesítési feladatokat megoldó, raktárvezető tűzszerész-párttitkárt, ujjai moccanatlanul feküdtek a térdén, arca nyugodt, rezzenéstelen volt. Azt mondják, na­pi 10—12 órát dolgozik, mi is jelentős feladatot kapott: a kibővített vezetőségi ülésen beszámolnak csoportjaik eredményeiről, gondjairól, véleményt mon­danak a vezetőség tevékenységéről. Mindez szerepel majd a beszámolóban. Török őrnagy pártmunkájában és szolgá­lati elfoglaltságában egyaránt fontosnak tart­ja a bizalmat. Az alapszervezeten belül ez éppen a bizalmiak széles feladatkörében, ön­állóságában nyilvánul meg, hiszen a párt­csoportokon is nagyban múlik az alapszer­vezet összeredménye. Más területen is bi­zalom híve: ha ő maga és helyettese is tá­vol van, teendőinek egy részét sorkatona beosztottjaira bízza. A párttitkári megbízatással együtt Török őrnagy propagandistaként is tovább dolgo­zik , rendszeresen tart különböző előadáso­kat. A szakszervezeti oktatásban is gya­kori előadó. Közel másfél évtizede tartalé­kos klubot szervezett a Mezőgép Válllatnál, amit azóta is vezet. Elfoglaltságai között ez elég, ha egy utasszállító gép­­ a vihar­zónát elkerülendő letér a kijelölt légifolyo­sóról, s ennél az alakulatnál máris fokozott harckészültséget rendelnek el. Vajon mit jelent egy ilyen közösségben párttitkárnak lenni? Horváth György száza­dosnak öt év tapasztalatai állnak rendelke­zésére a mérlegeléshez. Már ami a párttit­kári gyakorlatot illeti, mert a fokozott harc­­készültség testi-lelki megpróbáltatásainak immár 13 esztendeje részese. Azóta bármi „sérelem” éri ezen a szakaszon az ország légterét, az számára is mindannyiszor patta­násig feszült percek, órák sorát jelenti. Korábban ugyanitt többnyire csak a mű­szerek, csalhatatlan berendezések rezdülései­ből érzékelte a szolgálat feszültségét. Az utolsó, öt évvel ezelőtti párttitkárválasztás óta azonban kitágultak számára a jelzőrendszer rezgőkörei. Bárki megpróbálhatja a helyébe képzelni magát, az alakulat párttitkáránál a szolgálati helyek mindegyikének felelőssége, a katonaemberek gondja-baja összefut. Mit jelent ilyen alakulat közösségében párttitkárnak lenni? Azt hihetné valaki: nyugtalan, ugrásra kész, minden tekintetben érzékeny emberré válik a párttitkár. Hor­váth századost azonban nyugodt, kiegyensú­lyozott, higgadt embernek ismerik az alaku­latnál. Bármilyen feszült helyzetbe is ke­rül, mindenkor átgondoltan, megfontoltan dönt és cselekszik. De ha már azt firtatjuk, mit jelent ebben a pártalapszervezetben a kommunisták élén állni, le kell szögeznünk: tény, hogy keve­seknek adatott meg az együvétartozás érzé­sének ilyen magas foka, mint Horváth szá­zadosok közösségében. A bizalom szó itt sok­kal többet rejt két ember egymás iránti bi­zalmánál, e szó mögött egy egész országrész biztonsága rejlik. Mindezek mellett Horváth százados azzal már a sokadik tétel, mégis minden hónap­ban pontosan megjelenik a foglalkozásokon. Tevékenységéért a magasabbegység, a sereg­test és az MSZMP Néphadseregi Bizottsága többször elismerésben részesítette. is tisztában van, hogy mindenkinek lehet­nek személyes gondjai, magánéletével kap­csolatos problémái. S nem lehet teljes fe­lelősséggel úgy szolgálatba lépni, hogy va­lakit az otthonról hozott keserűségei marcan­golnak. A sorkatonák is megszokták, Hor­váth Györgyöt bármikor fel lehet keresni, akár a laktanya udvarán megállítani — a gondokra mindig megfelelő orvoslást talál. Mit jelent itt párttitkárnak lenni? A funk­ció itt túlnő a pártszervezet keretein. Mind­ez persze nemcsak erre az alapszervezetre, nemcsak Horváth György századosra jellem­ző, de náluk mindenképpen fokozottan igaz: a feladat teljesítésére a pártonkívülieket is maradéktalanul meg kell nyerni. Hogy si­került-e mindez az elmúlt öt esztendőben? Úgy érzem, igen! Hiszen a pártszervezetnek, a pártvezetőségnek, s a titkárnak is része van abban, hogy — az alakulat történetében először — az idén minden alegység elnyerte az élenjáró címet. A portrékat írta: DALIA LÁSZLÓ----SZAKÁLY GÁBOR — ZSALAKÓ ISTVÁN FOTÓ: GOTTLIEB—NÉMETTNÉ— ZSALAKÓ A közösség erejével Amikor Török Jenő őrnagy 1947-ben be­lépett az ifjúsági szervezetbe, aligha gondol­ta, hogy évtizedekre elkötelezte magát a mozgalommal. Falujában, Baksán hamarosan a szervezet titkára lett, és küldöttként részt vett a budapesti VIT-en. Az ifjúsági szerve­zet vezetői javasolták a hároméves tiszti is­kolára. 1957-ben felvették a párttagok so­rába. A különböző alegységparancsnoki beosztá­sok mellett a párt propagandistájaként is egyre többet vállalt. Politikai foglalkozáso­kat vezetett a katonáknak, előadásokat tar­tott a tiszteknek és a szakszervezeti csopor­toknak. Először 1962-ben választották meg alegységénél párttitkárnak, majd a követ­kező ciklusban újraválasztották. 1973-ban ki­nevezték üzemanyagszolgálat-főnöknek. Ugyanebben az évben megválasztották az alakulat pártszervezetének élére. Azóta irá­nyítja, fogja össze a kommunisták közös­ségét. A vezetőséggel most a beszámoló taggyű­lésre készülnek. Török őrnagy a csapatmun­ka híve, a vezetőség minden tagja egy-egy részterületért felelős. A hat pártcsoportbizal­ finman mm­m­int Szilcz Lajosnak ugyancsak meg kellett sze­reznie a katonaéletet, ha hajlandó volt a vasöntő szakmát felcserélni vele. Továbbszol­­gálatot vállalt, majd hivatásos katona lett. Ma — idestova negyedszázados katonai szol­gálattal a háta mögött — könnyedén tehet összehasonlítást a két mesterség között. Tény, hogy a fémet könnyebben alakítja kedvére a mester, mint a pártmunkás az em­berek tudatát. De az utóbbi talán éppen ezért szebb . . . A mozgó műhelyek munkáját kell össze­fognia jelenlegi alakulatánál, amely az egyik seregtest híradó eszközeinek javítására hiva­tott. Szilcz Lajos zászlós kezdettől fogva be­kapcsolódott a javítóbázis mozgalmi életébe. A pártalapszervezet vezetőségi tagjaként gaz­dag tapasztalatokra tett szert. Mégis, ami­kor öt éve párttitkárrá megválasztották, el­kelt az alakulat mozgalmi munkában jártas parancsnokának és az elöljáró pártszervnek a segítsége, s eleinte gyakran a pártmunká­sok kézikönyvébe is belelapozgatott. Sajátos összetételű alapszervezetet „örö­költ”. Tagjai közt egyaránt megtalálhatók a hivatásosak, a sorkatonák és a javítómunká­ban kulcsszerepet betöltő polgári alkalma­zottak. Ugyanazon a nyelven, mégis más-más megközelítésben kell szót érteni valameny­­nyiükkel. Szilcz zászlósnak ez sikerült. Pél­dául szokássá vált, hogy a munkával, a fel­adatokkal kapcsolatos legkényesebb kérdése­ket is megvitatják a taggyűléseken, a külön­böző pártfórumokon. Az alapszervezeti munka pezsgésével együtt fellendült a brigádmozgalom is. A pártalap­szervezet vezetőségének szorgalmazására újabb szocialista brigád alakult. Szilcz zászlós volt az egyike azoknak, akik szorgalmazták, hogy a javítóbázis sorkatonái is vegyenek részt a szocialista versenymozgalomban. Új lendületet vett az újítómozgalom. Előbbre léptek a gondoskodásban is: saját erőből kulturált fürdőt és klubhelyiséget alakítot­tak ki a katonák számára. A hivatásosak és a polgári alkalmazottak évek óta tudják, de ma már a sorkatonák is úgy tartják számon: ő az, akihez bármikor, bármilyen „rázós” kéréssel oda lehet menni, s ha csak egy mód van rá, elintézi ügyü­ket. A párttitkár azt vallja: a legőszintébb emberi kapcsolatok érdekében nem szabad sajnálni az áldozatokat.

Next