Néphadsereg, 1982. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-28 / 35. szám

Beszédes számok látták a napvilágot nemrég: a Központi Statisztikai Hivatal közzétette gazdálkodásunk fél­éves eredményeit. Az ada­tok szerint, noha nem min­den folyamat zajlik úgy, ahogy azt terveztük, a gazda­ság teljesítménye lényegében elgondolásaink szerint, meg­felelően alakul. HETÉNYI ISTVÁN pénzügyminiszter mondta a rádióban elhang­zott interjújában: „Az ipari termelés kétszázalékos növe­lése megfelelt a célként meg­jelölt alsó határnak. S min­den jel arra mutat, hogy az építőipar és a mezőgazdaság sem fog kevesebbet termelni a számítottnál.” Az eredmé­nyek — tükrözve a gazdál­kodás helyzetét — azt is megmutatták, mely területe­ken kell a második félévben még többet, még jobban dol­gozni. De a számok arról is „beszéltek”, hogy több gaz­dálkodó szervezetben nagy erőfeszítésekkel munkálkod­nak feladataik végrehajtásán. M. T. GY. Az Egyesült Izzó, a megrendelők igé­nyeinek gyors kielégítésére törekedve, saját fejlesztési kereteiből új üzem­csarnokot épített. A korszerű berende­zéseken öt típuscsaládból mintegy hárommilliónyi magas nyomású kisülő lámpát állítanak elő egy esztendő alatt TERMELÉS - FEJLESZTÉS A Kőbányai Gyógyszerárugyár innovációs tevékenysége eredményeként őrzi pozí­cióit a piacokon. Élenjáró gyógyszer­kutatásuk, a tudományos eredmények gyors felhasználása révén termékeik keresettek, így az idén is jelentős a nem rubel elszámolású exportteljesít­ményük. S féléves eredményeik tanúsága szerint a tavalyihoz képest csaknem 10 százalékkal növelték termelésük értékét Rubel elszámolású piacra készül az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 280-as típusú városi csuklós autóbusza. A járműgyár termékei eljutnak több szocialista országba, valamint Afrikába, a Közel-Keletre és az Egyesült Államokba is. A gyár a közúti járműprogramban vállalt feladatainak végrehajtásához felvett hiteleket - az idén esedékes határidőre - visszafizette az állam kasszájába A Szekszárdi Mezőgép Vállalat új cukorrépa-betakarító gépeivel jelentkezett a hazai piacon. Ilyen berendezéseket eddig jobbára importból szerzett be a mező­­gazdaság. Az RTA-602-es típus már részt vett a tavalyi betakarítási munkákban. A tapasztalatok összegzése után a szekszárdi szakemberek folyamatosan végzik a szükséges műszaki módosításokat. E komplett,, az alapgépjármű mellett cukor­répa-fejezőből, kiszedőből, tisztítóból álló berendezésből az idén 32 darab készül Az Oroszlányi Szénbányák bányaüzemeiben ütemesen halad a szénfejtés. A fel­színre kerülő kétféle minőségű barnaszénből jut a lakosságnak, az igényesebb ipari fogyasztóknak, a brikettkészítő üzemeknek, valamint az Oroszlányi Hőerőműnek. E bányaüzemek egyikét, a márkushegyi fejtést, az EOCÉN-program keretében elsőként nyitották meg másfél esztendeje. Itt az eltelt időszakban - hazai rekordként - egymillió tonna szenet termeltek ki Fotó: MÁRKUS / MTI MAI TÉMÁNK Ellátás — kellő színvonalon G­AZDASÁGI KÖRÜLMÉNYEINK az elmúlt évek alatt folyamatosan nehezedtek, a lakossági áruellátás színvo­nala azonban nem esett vissza, sőt több területen javult. A jövedelmeknek megfelelő árualap van az üzleteinkben. Noha tudnunk kell: ez az áruellátási színvonal sok befekte­téssel jár, s ez mindinkább érződik az árakban is. Eközben nehéz megtartani a bérek, a nyugdíjak, a családi pótlékok reálértékének elért szintjét. Az persze továbbra is fontos célunk, hogy az emberek a pénzüket el tudják költeni. Hiszen a pénznek, a bérnek csak úgy van igazán ösztönző ereje, ha arra tudom elkölteni, amire akarom. Megvásárolhatom mind­azt, amire szükségem van, amire gyűjtök. Az árukínálatnak nyilvánvalóan elsősorban tömegigénye­ket kell kielégítenie. Ez azt jelenti, hogy a szerényebb jöve­delműek számára is elérhető árfekvésű áruk, alapvető fo­gyasztási cikkek, olcsó, de használati értéküket tekintve, megfelelő minőségű termékek legyenek az üzletekben. Ugyan­akkor figyelemmel kell lenni az igények különbözőségére így a divatra is. Az áruellátás ezért sokkal bonyolultabb fel­adat ma, mint 10—20 évvel ezelőtt. Jelentős különbségek vannak a családok életszínvonalában, fogyasztási szerkezeté­ben, folyó jövedelmében. Megnőtt a magasabb igények ki­elégítését szolgáló, magas luxustartalmú cikkek iránti keres­let, de nem csökkent a tömegtermékek jelentősége sem Eközben csökkent az a pénzkeret, amelyet import fogyasztási cikkek beszerzésére fordíthatunk. Mind több árut magunk­nak kell előállítanunk, lehetőleg kis importanyaghányaddal Iparunk erre általában alkalmas. Sokat segíthet e helyzet változtatásában az a tény is, hogy számos tröszt és nagyvál­lalat megszűnt, gyáraik önálló, egyben kisebb, az igények változásához rugalmasabban alkalmazkodó vállalattá alakul­tak. A háttéripar fejlődése némiképp felgyorsult. Nagyot fejlődött — s most tovább bővül — a lakossági szol­gáltató hálózat és kapacitás. Fontos ez, hiszen ha mindenért sorba kellene állni, a munkáért fizetett pénznek emiatt cse­kély lenne az ösztönző ereje. Emberi tulajdonságon alapuló igazság: a pénzgyűjtésnek önmagában nincs sok értelme. A lakossági ellátás tehát ugyanolyan fontos, mint a jövede­lemnövekedés. Az a tény, hogy forintért szinte minden kap­ható — tehát, hogy a forint belföldön „kemény valuta” — pénzünk értékét a tényleges vásárlóereje fölé­ emeli. Elége­detlenséget okoz, ha a jövedelmek lassan — gyakran az ár­színvonal-emelkedés mértékénél is lassabban nőnek. De igazi elégedetlenséget az szül, ha fontos dolgok nem kap­hatók, s futkosni kell utánuk. A LAKOSSÁGI ELLÁTÁS SZINTJE: a társadalmi-politi­kai stabilitás, az életszínvonal, az életkörülmény fontos tényezője. Az ellátás javításáért épp ezért mostanában sokat tettünk. A háztáji gazdaságok érdekeltek működésük szinten tartásában. Lehetőséget teremtettünk arra is, hogy e cél el­érése érdekében szinte mindenki, aki erre szakmailag alkal­mas, különmunkákat végezhessen a szolgáltatások területén, a legváltozatosabb vállalkozási formákban. Az intézkedések nyomán az ellátás sok területen már javult, főképp ott, ahol megjelentek a kisvállalatok, kisszövetkezetek, ipari szakcso­portok, nőtt a magánkereskedők, magánkisipar­osok száma is. Ha valami elromlik a lakásban, immár könnyebben találunk iparost. Igaz, sokan jutnak így különmunkához és különjöve­­delemhez, de a különmunkák mögött különteljesítmény áll, és az a tény, hogy jobb az ellátás. A kiskereskedelem üzlet­­hálózata is gyorsan fejlődött az elmúlt években. Az új áru­házaknak hatalmas árukészletük van. A kiskereskedelem vidéken ugyancsak közelebb került a vevőkhöz. Természetesen mindezek mellett fontos feladat maradt, hogy javuljon a termékek, s néhány szolgáltatás minősége. Ne bosszantsa a vevőt az építőanyagok, a tartós fogyasztási cikkek sok rejtett hibája. És aligha vitatható: a termékek tartósságának növelése hatalmas megtakarításokat hozhatna az országnak, a családoknak egyaránt. Nem egyszerűen csak arról van szó tehát, hogy a lakossági vásárlóerővel azonos nagyságú legyen az árukínálat. Nem elég, ha a raktárak olyan mértékben és ütemben töltődnek fel, mint a lakosság pénztárcája. Az is fontos, hogy olyan terméket kínáljanak, amely iránt kereslet van, ami gyorsan fogy. Hisz nagy vesz­teség, ha például százmillió forint értékű bútor a raktárak­ban — néha a vagonokban — fekszik, mert minőségi hibák miatt nem veszik át, miközben más bútortípusokból, modell­­­lekből hiány mutatkozik. Nemcsak a külföldi értékesítésre készített termékek esetében kell ügyelnünk az eladhatóságra, hanem a belföldre szánt árukénál is. A pénznek forognia kell. Ennek egyetlen módja, hogy az áru is „forogjon”, gyor­­­­san fogyjon. Az ellátást, ily módon az életkörülményeinket ekként is javíthatjuk. A vásárlóerő és az árualap egyensúlyát megteremteni a­­ legnehezebb feladat, amellyel azonban népgazdaságunk­­ sikerrel megbirkózik. S miközben sokan életszínvonalunk is megőrzéséről váltanak szót, tán ezekről az eredményekről i­s kevesebbet beszélnek. A szocializmus gazdasági alaptörvénye:­­ mind színvonalasabban kell kielégíteni a népesség anyagi és­­ kulturális szükségleteit. Ez fontos politikai követelmény.­­ A létbiztonság lényegi eleme nemcsak a jövedelmi és egzisz- sj tenciális biztonság, hanem a fogyasztói — így az ellátási és g az­ár — biztonság is. A gazdaságpolitika és az életszínvonal- s politika egybehangolásával elérhető, hogy a közgazdasági­­ környezet romlásából adódó terhek a lakosságot ne annyira , mint a fogyasztót, hanem inkább mint dolgozót, mint terme­lőt érintsék. Mert többnyire könnyebb dolog többet nyújtani­­ a termelő területeken, a tervezőasztaloknál, mint az eddiginél­­ kevesebbet fogyasztani. És általában szívesebben vállalko-­­ zunk erre. Már csak azért is, mert a magunk biztos megélhe-­­ téséről, életszínvonalunknak — teljesítményünkkel ellentéte- e lezett — megőrzéséről van szó. Ennek érdekében kell csele- l kednünk. B­OLDOGULÁSUNK FELTÉTELEI adottak: noha eredmé-­­ nyeink — életkörülményeink megtartására való törek-­­ vésünk eredményei — nem minden területen alakultak ter-­­­veink szerint. De bizton tudjuk: van munkánk, kenyerünk. ■ Ellátásunk magas színvonalú. Eredmény ez, és nem is kevés. DR. PIRITYI OTTÓ !

Next