Néphadsereg, 1982. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-30 / 44. szám

POSTÁNKBÓL Katonaszívvel Tisztelt Szerkesztőség! Manapság elég sok az emberek gondja, azt hihetnénk, hogy ki-ki a magáéval törődik, s nem gondol másokra. Éppen ezért végtelenül megörvendeztetett a minap a hír, hogy néphadseregünk katonái vál­lalták egy fiúkat gyászoló család gondjának enyhítését. A család fiúgyermeke a sorkato­nai szolgálat teljesítése közben éle­tét vesztette. A tragédia a legfőbb támaszától fosztotta meg a dolgos családot. A sorkatonai szolgálat tel­jesítése után reá várt volna a fela­dat, hogy felújítsa a szerény ott­hont adó hajlékukat. Életével nem­csak drága gyermeküket vesztet­ték el a szülők — noha ez a gyó­gyíthatatlanabb, a legfájóbb —, ha­nem a családi otthon rendbetételé­nek reményét is. Milyen felemelő, biztonságot adó, ahogyan önzetlen segítségadásra vállalkozott a sző­kébb pátria katonaközössége, hogy az öreg ház tatarozásával legalább a család egyik gondját, az orvosol­­hatót megszüntesse. Bizakodással tölti el az embert katonáink példa­mutató embersége és az, hogy fia­inkat ilyen szép, tiszteletre érde­mes emberekké nevelik a hadse­regben! Tőzsér Dániel Szeged A vén diéta árnyékában Szentes, Bercsényi utca. Aprócska ház, régi, vert falú, nád­födeles. Köz­vetlenül a kapun belül vén diéfa, egyik erős ágán gyűrűhintát lenget a szél. Katonák járkálnak alatta, néha feltekintenek a gyűrűkre, ame­lyeket néhány hónapja senki sem használ. Nézik az ifjú emberek és bólintanak, mintha ahhoz szólná­nak, aki ott tornázott mindig. Lát­va, hogy e jelbeszédet nem egészen értem, Gyenge Ferenc törzsőrmester felvilágosít: — A Lacié volt a gyűrűshinta. Azon edzette magát, erősítette karjait a bevonulása előtti évek­ben ... Igen, a határőré, akit szolgálat­teljesítés közben orvul megtámadott egy határsértő. A tűzharcban ő győ­zött. Megakadályozta, hogy a ban­dita elérje célját, de közben halá­losan megsebesült. Ez történt ez év júniusában. Kupeczik László, aki­nek géplakatosmesterség volt a szakképzettsége a polgári életben, a szentesi Vízgazdálkodási Társu­latnál dolgozott. Feladatának, a szocialista haza szolgálatának tel­jesítése közben életét áldozta. Ebben a házban született, élt, ahol a katonák serénykednek, ahol az a vén diófa áll, s rajta a hinta. Nem használja többé senki. A hős határőr édesanyja a fiáról beszél: — A leszerelés előtt harmincöt nappal temettük. Jó fiú volt! Jó katona, dicsérték a parancsnokai a tiszaligeti őrsön. Büszke határőr fiára, most már mindvégig az lesz. Azt is elmesélte még a gyászoló asszony, hogy munkások, szerényen, takarékosan, beosztással élnek. Az édesapa, az idősebb Kupeczik László a FŰSZERT raktárosa, az édesanya bedolgozó. A kislányuk — a határőr testvére — adminiszt­rátor a Kontakté szentesi gyárá­ban. Az öreg házat ők is úgy örö­költék, családról családra szállt. Az idős emberek azt állítják, van az már 200 éves is. Nádteteje rég él­ A házat építő katonák közül csak egy ismerte Kupeczik László határőrt Nyugdíjas köszönete Hadkiegészítési és területvédel­mi parancsnokságaink országszerte figyelemmel kísérik a nyugállomá­nyú katonák és családtagjaik élet­körülményeinek alakulását. A gon­doskodás legkülönfélébb módjait alkalmazzák, hogy nyugdíjasaink kötődjenek néphadseregünkhöz, a honvédelem hazafias ügyéhez, amelynek évtizedekig szolgálatában állottak, s amelyért oly sok áldo­zatot hoztak szolgálatuk aktív évei­ben. Ezért a fontos kötelességért — köztudott — nem jár köszönet, a nyugállományukkal azonban senki nem akadályozhatja meg abban, hogy — ha érzik a segítséget, az őszinte figyelmességet — kifejezzék elismerésüket a kötelességüket tel­jesítő katonai szervezetek dolgozói­nak, tisztjeinek. Ennek példája az a levél, amelyet Tóth József nyug­állományú őrnagy küldött Har­kányból. „Kedves Elvtársak! Kérem Önöket, tegyék lehetővé, hogy kifejezzem köszönetemet a Baranya megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságnak, a parancsnokság pártszervezetének és a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthon nyugdíjasklubjának a 70. születésnapomon kifejezett megem­lékezésükért, a jókívánságokért. Nagyon jó érzés volt, hogy 15 év után sem feledkeztek el rólam. To­vábbi munkájukhoz, szolgálati te­vékenységükhöz sikert és jó egész­séget kívánok.” Reméljük, hogy nyugdíjas elv­­társunk elismerő sorai is erőt ad­nak a parancsnokság katonáinak, dolgozóinak további munkájukhoz. KÖZÉRDEKŰ­ ­ szabadidő-átalányról Több olvasónk kérésére ismertet­jük a szabadidő-átalány biztosítá­sának szabályait, a szabályok al­kalmazásának rendjét. A szabadidő-átalány a túlmunka ellenértékének egyik törvényes for­mája. A szabadidő-átalány egyálta­lán csakis akkor jöhet szóba, ha a dolgozó a részére előírt — heti vagy havi, ennek hiányában évi — mun­kaidőkeretén felül többletmunkát végzett. A néphadsereg polgári alkalma­zottainak szabadidő-átalány a Mun­ka Törvénykönyve néphadseregben történő végrehajtásáról szóló 17/1975. (Hk. 17.) H­M számú utasí­tás 57. paragrafusának rendelkezései szerint engedélyezhető. E szerint a vezetők egyáltalán nem részesül­hetnek szabadidő-átalányban, az ügyintézői munkakörbe tartozók túlmunkája, elismerésének viszont ez az egyetlen formája, míg a kinevezett ügyviteli és kisegítő ál­­lományúaknak, valamint munkások­nak csak kérésükre engedélyezhető az átalány, a túlmunkaidíj helyett. A jogszabály a szabadidő-átalány mértékét is meghatározza. Az ügy­intézőknek évente legfeljebb 12 nap, a többi dolgozónak pedig a túlmun­ka arányában 10 nap engedélyez­hető. A jogosultság elbírálása a parancsnok hatáskörébe tartozik, a parancsnoki döntés a szabadidő­­átalány mértékének kérdésében nem vitatható. A szabadidő-átalány kiadásánál a szabadság kiadásának szabályait kell megfelelően alkalmazni, így például az átalányt csak munkana­pokon lehet kiadni. REFLEXIÓ BORSOS IMRE: A tartalékállományba helyezett és leszerelési segélyben része­sülő volt hivatásos katonától — ha bíró­sági ítéleten alapuló tartásdíj-fizetési kö­telezettsége van — a tartásdíj összegét a leszerelési segélyből le kell vonni. Ameny­­nyiben azt meghatározott százalékban állapították meg, annak megfelelően; ha pedig fix összegben, akkor annyi hónap­nak megfelelően, ahány hónapra a segélyt folyósították. Az eltartott gyermekek száma alapján engedélyezett leszerelési segélyt pedig teljes összegben annak kell kiutalni, aki a gyermeket (gyermekeket) háztartásában eltartja* FARAGÓ JÁNOS: Az illetményre és pótlékokra vonatkozó igény a kifizetés esedékessé válásától számított három év alatt elévül. Kivételes esetben , ha az igény érvényesítésére menthető ok miatt nem kerülhetett sor pl. külföldi szolgálat, hosszan tartó betegség stb. — egyéni el­bírálás alapján döntenek. FORGÓ LÁSZLÓ: A helyőrségen belüli szolgálati érdekből végrehajtott költözkö­déskor a hivatásos katonának ki kell fizetni a szállítási költségeket és az első költözésre járó költözködési átalányt. A költözés általában akkor minősül szolgá­lati érdekűnek, ha arra nem saját ké­résre kerül sor. HAVASI PÉTERNÉ: A családi segély a sorkatonától külön háztartásban élő (pl. szülő, akit a sorkatona bevonulása előtt eltartott) hozzátartozóra 1250 forint, min­den további személyre pedig ennek 60 százalékával emelkedik. l avult, falai omladoznak. A család fő gondja volt, felújítani a hajlé­kukat. Gyűjtöttek egy kevéske pénzt s azt tervezték, hozzálátnak, átépí­tik a hajlékukat, ha a fiúk leszerel. Mert Laci volt a fő támaszuk, a reménységük. Hogy hősként elesett, úgy tűnt, a semmibe veszett ez a remény. Honnan tudhatták, hogy Szege­den a Kossuth laktanyában is gyor­san elterjedt az elhunyt katonatárs családja megannyi gondjának a hí­re. Ifjúkommunisták és szervezeten kívüli fiatalok sokat beszélgettek erről. Majd amikor a parancsnok­ság jelentkezőket keresett, hogy a határőr szüleinek segíteni kell a házukat felépíteni, a laktanya ka­tonái azonnal önzetlen vállalkoztak. Serényen dolgoznak Puskás százados kaipta a szerve­zés feladatát, Gyenge törzsőrmester pedig, hogy hét katonával még a tél beállta előtt hozza rendbe a szen­tesi hajlékot. A törzsőrmester és a szakképzett építőkatonák őszinte együttérzésből vállalkoztak az épít­kezésre. Dóczi honvéd nem a leg­jobb egészségnek örvendett, mégis önként indult erre a munkára, s nem a gyengélkedőre. Bandzsal hon­véd a szabadságát töltötte éppen, és onnan jött vissza habozás nélkül. És egy napon mindannyian megje­lentek a családnál. — Először a parancsnokok érdek­lődtek, hogy mint vagyunk, mi a tervünk, melyek a legégetőbb gond­jaink. Azután teherautóval sorka­tonák érkeztek. Azt mondták, a honvédelmi miniszter parancsba foglalt engedélyével felújítják a há­zunkat — idézi a kedves Kupeczik mama elérzékenyülten az ember­séget. Azóta serényen dolgoznak, épül a ház. Ahol nagyon elavultak a vén falak, oda új tégla kerül. A födém­szerkezet és a háztető teljesen új lesz. A katonák megfogadták: októ­ber végére elkészülnek a munká­val. Igyekeznek, mert ezt paran­csolja az esős, hidegre forduló idő­járás meg a katonabecsület. A Ku­peczik család közben megszerette a fiúkat, akik között csak egy van, aki életében személyesen is ismer­te Kupeczik László határőrt. Most már mindannyian ismerik. KACZUR ISTVÁN Fotó: ENYEDI ZOLTÁN . . • MBP ! ! Takarékossági világnap A világ takarékpénztárainak első nemzetközi konferenciáján, 1924. októ­berében is résztvevők — köztük Ma­gyarország képviselői is — elhatároz­ták : azontúl október utolsó munka­napja legyen takarékossági világnap. A takarékossági mozgalom így indult el a máig lényegében felfelé ívelő pályáján. Hazánkban a felszabadulás után csupán 1965-től tartották meg e napot. A takarékosságra — mint ma­gatartásformára — ösztönző propa­gandaakciók beindításához persze soha sincs későn. Hisz jelentünknek még inkább központi kérdése az egyén és a társadalom érdekeit egy­aránt képviselő takarékossági mozga­lom. Magyarországon a takarékbetétek ér­téke 1981 végén elérte a 160,1 milliárd forintot. Ez a pénzmennyiség mintegy 3,8-szerese az 1970. évinek. Hazánk lakosságának zöme egyébként kama­tozó betétkönyvben tartja pénzét. Sokan élnek az ifjúsági takarékbetét adta lehetőséggel. Kivált, hogy ehhez például lakáskölcsön-kedvezmények is járulnak. De miért is kerülnek a forintmil­­liárdok az OTP-hez meg a takarék­­szövetkezetekhez? Egy statisztika ta­núsága szerint a lakosság jövedelmé­nek 88 százalékát fogyasztásra, 6,5 százalékát lakásberuházásra, 4,7 szá­zalékát pedig pénzmegtakarításra szánja. A felhasználás alapján ösz­­szeállított adatok természetesen át­lagot tükröznek. Hisz tudjuk, van­nak köztünk tékozlóbbak, no meg spórolósabbak is. Kétségtelenül tény azonban, hogy többségünk gondosan bánik saját pénztárcájával. Talán azért is, mert az ember szinte ösz­tönösen takarékoskodik. Igyekszünk előre fölkészülni nem várt esemé­nyekre, rosszabbra forduló anyagi körülményekre. De sokan azért te­szik pénzüket takarékbetétkönyvbe, hogy személyi beruházásaikhoz elő­teremtsék az anyagi javakat. Az ösztönös takarékoskodás mellett akkor is félre kell tennünk a pén­zünket, ha épp valamilyen határozott céllal gyűjtöttük azt össze. Hiszen előfordul: épp azt nem tudjuk meg­vásárolni, amire szükségünk van. Az áruhiány miatt, ilyenkor, kényszer­takarékosságra szorulunk. Az ellá­tási viszonyok, az igényeink — oly­kor túlzott elképzeléseink — és az, hogy kinek-kinek milyen mértékben vált magatartásformájává a takaré­kosság — mind a betétképződés sok­féle okára utalnak. Nos, a takarékbetét-állomány nö­vekedése nemcsak vagyoni helyze­tünk jellemzője. Kifejezi azt is, hogy tartós fogyasztási cikkekre, legin­kább lakásra, kocsira gyűjtenek a háztartások. A statisztikák valóban csak átlagos számítások alapján mu­tatják: egy lakosra hány ilyen-olyan tartós fogyasztási cikk jut, s azt, mi­­ként alakulnak át költekezési-gyűj­tési szokásaink. De akár hajlamunk szerint, akár kényszerűségből te­szünk félre pénzt — a takarékosság­ról ezután sem mondhatunk le. Mi­ként a népgazdaságnak, az egyéni háztartásnak is beosztóbban kell él­ni — együtt élni a ma takarékosság­ra késztető nehézségeivel. S azzal a gondolattal, hogy a ma takarékossá­ga, a holnap előbbrejutása lehet. Az 58 esztendeje útjára indított takaré­kossági mozgalom pályája tehát to­vábbra is felfelé ível... M. T. Gy. A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM KÖZPONTI POLITIKAI HETILAPJA. Főszerkesztő: SZEPESI FERENC. Főszerkesztő-helyettes: BALLAGÓ LÁSZLÓ Olvasószer­kesztő: G. NÉMETH GYÖRGY. Tördelő- és képszerkesztő: FÁBIÁN GYÖRGY. Szerkesztőség: Budapest Vill., Kerepesi út 29/B. Telefon: 331-170. Postacím: 1440 Budapest, Pf. 22. Felelős kiadó: Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó igazgatója. Készült a Zrínyi Nyomdában. Megjelenési törzsszám: 82.2313/2-44 Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető postahivatalokban, kézbesítőknél és a Posta hírlapüzleteiben. Előfizetési díj egy hónapra: 14,- Ft, negyedévre 42,- Ft, félévre 84,- Ft, egy évre 168,- Ft. Indexszám 25654 - ISSN 0230-1873 NÉPHADSEREG

Next