Néphadsereg, 1982. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-30 / 44. szám
POSTÁNKBÓL Katonaszívvel Tisztelt Szerkesztőség! Manapság elég sok az emberek gondja, azt hihetnénk, hogy ki-ki a magáéval törődik, s nem gondol másokra. Éppen ezért végtelenül megörvendeztetett a minap a hír, hogy néphadseregünk katonái vállalták egy fiúkat gyászoló család gondjának enyhítését. A család fiúgyermeke a sorkatonai szolgálat teljesítése közben életét vesztette. A tragédia a legfőbb támaszától fosztotta meg a dolgos családot. A sorkatonai szolgálat teljesítése után reá várt volna a feladat, hogy felújítsa a szerény otthont adó hajlékukat. Életével nemcsak drága gyermeküket vesztették el a szülők — noha ez a gyógyíthatatlanabb, a legfájóbb —, hanem a családi otthon rendbetételének reményét is. Milyen felemelő, biztonságot adó, ahogyan önzetlen segítségadásra vállalkozott a szőkébb pátria katonaközössége, hogy az öreg ház tatarozásával legalább a család egyik gondját, az orvosolhatót megszüntesse. Bizakodással tölti el az embert katonáink példamutató embersége és az, hogy fiainkat ilyen szép, tiszteletre érdemes emberekké nevelik a hadseregben! Tőzsér Dániel Szeged A vén diéta árnyékában Szentes, Bercsényi utca. Aprócska ház, régi, vert falú, nádfödeles. Közvetlenül a kapun belül vén diéfa, egyik erős ágán gyűrűhintát lenget a szél. Katonák járkálnak alatta, néha feltekintenek a gyűrűkre, amelyeket néhány hónapja senki sem használ. Nézik az ifjú emberek és bólintanak, mintha ahhoz szólnának, aki ott tornázott mindig. Látva, hogy e jelbeszédet nem egészen értem, Gyenge Ferenc törzsőrmester felvilágosít: — A Lacié volt a gyűrűshinta. Azon edzette magát, erősítette karjait a bevonulása előtti években ... Igen, a határőré, akit szolgálatteljesítés közben orvul megtámadott egy határsértő. A tűzharcban ő győzött. Megakadályozta, hogy a bandita elérje célját, de közben halálosan megsebesült. Ez történt ez év júniusában. Kupeczik László, akinek géplakatosmesterség volt a szakképzettsége a polgári életben, a szentesi Vízgazdálkodási Társulatnál dolgozott. Feladatának, a szocialista haza szolgálatának teljesítése közben életét áldozta. Ebben a házban született, élt, ahol a katonák serénykednek, ahol az a vén diófa áll, s rajta a hinta. Nem használja többé senki. A hős határőr édesanyja a fiáról beszél: — A leszerelés előtt harmincöt nappal temettük. Jó fiú volt! Jó katona, dicsérték a parancsnokai a tiszaligeti őrsön. Büszke határőr fiára, most már mindvégig az lesz. Azt is elmesélte még a gyászoló asszony, hogy munkások, szerényen, takarékosan, beosztással élnek. Az édesapa, az idősebb Kupeczik László a FŰSZERT raktárosa, az édesanya bedolgozó. A kislányuk — a határőr testvére — adminisztrátor a Kontakté szentesi gyárában. Az öreg házat ők is úgy örökölték, családról családra szállt. Az idős emberek azt állítják, van az már 200 éves is. Nádteteje rég él A házat építő katonák közül csak egy ismerte Kupeczik László határőrt Nyugdíjas köszönete Hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságaink országszerte figyelemmel kísérik a nyugállományú katonák és családtagjaik életkörülményeinek alakulását. A gondoskodás legkülönfélébb módjait alkalmazzák, hogy nyugdíjasaink kötődjenek néphadseregünkhöz, a honvédelem hazafias ügyéhez, amelynek évtizedekig szolgálatában állottak, s amelyért oly sok áldozatot hoztak szolgálatuk aktív éveiben. Ezért a fontos kötelességért — köztudott — nem jár köszönet, a nyugállományukkal azonban senki nem akadályozhatja meg abban, hogy — ha érzik a segítséget, az őszinte figyelmességet — kifejezzék elismerésüket a kötelességüket teljesítő katonai szervezetek dolgozóinak, tisztjeinek. Ennek példája az a levél, amelyet Tóth József nyugállományú őrnagy küldött Harkányból. „Kedves Elvtársak! Kérem Önöket, tegyék lehetővé, hogy kifejezzem köszönetemet a Baranya megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságnak, a parancsnokság pártszervezetének és a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthon nyugdíjasklubjának a 70. születésnapomon kifejezett megemlékezésükért, a jókívánságokért. Nagyon jó érzés volt, hogy 15 év után sem feledkeztek el rólam. További munkájukhoz, szolgálati tevékenységükhöz sikert és jó egészséget kívánok.” Reméljük, hogy nyugdíjas elvtársunk elismerő sorai is erőt adnak a parancsnokság katonáinak, dolgozóinak további munkájukhoz. KÖZÉRDEKŰ szabadidő-átalányról Több olvasónk kérésére ismertetjük a szabadidő-átalány biztosításának szabályait, a szabályok alkalmazásának rendjét. A szabadidő-átalány a túlmunka ellenértékének egyik törvényes formája. A szabadidő-átalány egyáltalán csakis akkor jöhet szóba, ha a dolgozó a részére előírt — heti vagy havi, ennek hiányában évi — munkaidőkeretén felül többletmunkát végzett. A néphadsereg polgári alkalmazottainak szabadidő-átalány a Munka Törvénykönyve néphadseregben történő végrehajtásáról szóló 17/1975. (Hk. 17.) HM számú utasítás 57. paragrafusának rendelkezései szerint engedélyezhető. E szerint a vezetők egyáltalán nem részesülhetnek szabadidő-átalányban, az ügyintézői munkakörbe tartozók túlmunkája, elismerésének viszont ez az egyetlen formája, míg a kinevezett ügyviteli és kisegítő állományúaknak, valamint munkásoknak csak kérésükre engedélyezhető az átalány, a túlmunkaidíj helyett. A jogszabály a szabadidő-átalány mértékét is meghatározza. Az ügyintézőknek évente legfeljebb 12 nap, a többi dolgozónak pedig a túlmunka arányában 10 nap engedélyezhető. A jogosultság elbírálása a parancsnok hatáskörébe tartozik, a parancsnoki döntés a szabadidőátalány mértékének kérdésében nem vitatható. A szabadidő-átalány kiadásánál a szabadság kiadásának szabályait kell megfelelően alkalmazni, így például az átalányt csak munkanapokon lehet kiadni. REFLEXIÓ BORSOS IMRE: A tartalékállományba helyezett és leszerelési segélyben részesülő volt hivatásos katonától — ha bírósági ítéleten alapuló tartásdíj-fizetési kötelezettsége van — a tartásdíj összegét a leszerelési segélyből le kell vonni. Amenynyiben azt meghatározott százalékban állapították meg, annak megfelelően; ha pedig fix összegben, akkor annyi hónapnak megfelelően, ahány hónapra a segélyt folyósították. Az eltartott gyermekek száma alapján engedélyezett leszerelési segélyt pedig teljes összegben annak kell kiutalni, aki a gyermeket (gyermekeket) háztartásában eltartja* FARAGÓ JÁNOS: Az illetményre és pótlékokra vonatkozó igény a kifizetés esedékessé válásától számított három év alatt elévül. Kivételes esetben , ha az igény érvényesítésére menthető ok miatt nem kerülhetett sor pl. külföldi szolgálat, hosszan tartó betegség stb. — egyéni elbírálás alapján döntenek. FORGÓ LÁSZLÓ: A helyőrségen belüli szolgálati érdekből végrehajtott költözködéskor a hivatásos katonának ki kell fizetni a szállítási költségeket és az első költözésre járó költözködési átalányt. A költözés általában akkor minősül szolgálati érdekűnek, ha arra nem saját kérésre kerül sor. HAVASI PÉTERNÉ: A családi segély a sorkatonától külön háztartásban élő (pl. szülő, akit a sorkatona bevonulása előtt eltartott) hozzátartozóra 1250 forint, minden további személyre pedig ennek 60 százalékával emelkedik. l avult, falai omladoznak. A család fő gondja volt, felújítani a hajlékukat. Gyűjtöttek egy kevéske pénzt s azt tervezték, hozzálátnak, átépítik a hajlékukat, ha a fiúk leszerel. Mert Laci volt a fő támaszuk, a reménységük. Hogy hősként elesett, úgy tűnt, a semmibe veszett ez a remény. Honnan tudhatták, hogy Szegeden a Kossuth laktanyában is gyorsan elterjedt az elhunyt katonatárs családja megannyi gondjának a híre. Ifjúkommunisták és szervezeten kívüli fiatalok sokat beszélgettek erről. Majd amikor a parancsnokság jelentkezőket keresett, hogy a határőr szüleinek segíteni kell a házukat felépíteni, a laktanya katonái azonnal önzetlen vállalkoztak. Serényen dolgoznak Puskás százados kaipta a szervezés feladatát, Gyenge törzsőrmester pedig, hogy hét katonával még a tél beállta előtt hozza rendbe a szentesi hajlékot. A törzsőrmester és a szakképzett építőkatonák őszinte együttérzésből vállalkoztak az építkezésre. Dóczi honvéd nem a legjobb egészségnek örvendett, mégis önként indult erre a munkára, s nem a gyengélkedőre. Bandzsal honvéd a szabadságát töltötte éppen, és onnan jött vissza habozás nélkül. És egy napon mindannyian megjelentek a családnál. — Először a parancsnokok érdeklődtek, hogy mint vagyunk, mi a tervünk, melyek a legégetőbb gondjaink. Azután teherautóval sorkatonák érkeztek. Azt mondták, a honvédelmi miniszter parancsba foglalt engedélyével felújítják a házunkat — idézi a kedves Kupeczik mama elérzékenyülten az emberséget. Azóta serényen dolgoznak, épül a ház. Ahol nagyon elavultak a vén falak, oda új tégla kerül. A födémszerkezet és a háztető teljesen új lesz. A katonák megfogadták: október végére elkészülnek a munkával. Igyekeznek, mert ezt parancsolja az esős, hidegre forduló időjárás meg a katonabecsület. A Kupeczik család közben megszerette a fiúkat, akik között csak egy van, aki életében személyesen is ismerte Kupeczik László határőrt. Most már mindannyian ismerik. KACZUR ISTVÁN Fotó: ENYEDI ZOLTÁN . . • MBP ! ! Takarékossági világnap A világ takarékpénztárainak első nemzetközi konferenciáján, 1924. októberében is résztvevők — köztük Magyarország képviselői is — elhatározták : azontúl október utolsó munkanapja legyen takarékossági világnap. A takarékossági mozgalom így indult el a máig lényegében felfelé ívelő pályáján. Hazánkban a felszabadulás után csupán 1965-től tartották meg e napot. A takarékosságra — mint magatartásformára — ösztönző propagandaakciók beindításához persze soha sincs későn. Hisz jelentünknek még inkább központi kérdése az egyén és a társadalom érdekeit egyaránt képviselő takarékossági mozgalom. Magyarországon a takarékbetétek értéke 1981 végén elérte a 160,1 milliárd forintot. Ez a pénzmennyiség mintegy 3,8-szerese az 1970. évinek. Hazánk lakosságának zöme egyébként kamatozó betétkönyvben tartja pénzét. Sokan élnek az ifjúsági takarékbetét adta lehetőséggel. Kivált, hogy ehhez például lakáskölcsön-kedvezmények is járulnak. De miért is kerülnek a forintmilliárdok az OTP-hez meg a takarékszövetkezetekhez? Egy statisztika tanúsága szerint a lakosság jövedelmének 88 százalékát fogyasztásra, 6,5 százalékát lakásberuházásra, 4,7 százalékát pedig pénzmegtakarításra szánja. A felhasználás alapján öszszeállított adatok természetesen átlagot tükröznek. Hisz tudjuk, vannak köztünk tékozlóbbak, no meg spórolósabbak is. Kétségtelenül tény azonban, hogy többségünk gondosan bánik saját pénztárcájával. Talán azért is, mert az ember szinte ösztönösen takarékoskodik. Igyekszünk előre fölkészülni nem várt eseményekre, rosszabbra forduló anyagi körülményekre. De sokan azért teszik pénzüket takarékbetétkönyvbe, hogy személyi beruházásaikhoz előteremtsék az anyagi javakat. Az ösztönös takarékoskodás mellett akkor is félre kell tennünk a pénzünket, ha épp valamilyen határozott céllal gyűjtöttük azt össze. Hiszen előfordul: épp azt nem tudjuk megvásárolni, amire szükségünk van. Az áruhiány miatt, ilyenkor, kényszertakarékosságra szorulunk. Az ellátási viszonyok, az igényeink — olykor túlzott elképzeléseink — és az, hogy kinek-kinek milyen mértékben vált magatartásformájává a takarékosság — mind a betétképződés sokféle okára utalnak. Nos, a takarékbetét-állomány növekedése nemcsak vagyoni helyzetünk jellemzője. Kifejezi azt is, hogy tartós fogyasztási cikkekre, leginkább lakásra, kocsira gyűjtenek a háztartások. A statisztikák valóban csak átlagos számítások alapján mutatják: egy lakosra hány ilyen-olyan tartós fogyasztási cikk jut, s azt, miként alakulnak át költekezési-gyűjtési szokásaink. De akár hajlamunk szerint, akár kényszerűségből teszünk félre pénzt — a takarékosságról ezután sem mondhatunk le. Miként a népgazdaságnak, az egyéni háztartásnak is beosztóbban kell élni — együtt élni a ma takarékosságra késztető nehézségeivel. S azzal a gondolattal, hogy a ma takarékossága, a holnap előbbrejutása lehet. Az 58 esztendeje útjára indított takarékossági mozgalom pályája tehát továbbra is felfelé ível... M. T. Gy. A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM KÖZPONTI POLITIKAI HETILAPJA. Főszerkesztő: SZEPESI FERENC. Főszerkesztő-helyettes: BALLAGÓ LÁSZLÓ Olvasószerkesztő: G. NÉMETH GYÖRGY. Tördelő- és képszerkesztő: FÁBIÁN GYÖRGY. Szerkesztőség: Budapest Vill., Kerepesi út 29/B. Telefon: 331-170. Postacím: 1440 Budapest, Pf. 22. Felelős kiadó: Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó igazgatója. Készült a Zrínyi Nyomdában. Megjelenési törzsszám: 82.2313/2-44 Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető postahivatalokban, kézbesítőknél és a Posta hírlapüzleteiben. Előfizetési díj egy hónapra: 14,- Ft, negyedévre 42,- Ft, félévre 84,- Ft, egy évre 168,- Ft. Indexszám 25654 - ISSN 0230-1873 NÉPHADSEREG