Néphadsereg, 1983. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

XXXVI. ÉVFOLYAM 1983. JANUÁR 1. ÁRA: 3,50 FT Olyan égöv alatt születtünk és élünk, ahol fagyos téli napra esik az óév búcsúztatása és az új esztendő köszöntése. Ám, nemzedékek a tanúi, hogy az évváltás ünnepi melegségének, hőfokának itt nálunk a Duna—Tisza mentén sem egyedül a higanyszál állása a meghatározója. ősapáinktól származó, újévkor mondott népi köszöntés, jókívánság: bort, búzát, békességet! Lehet, hogy ez nem teljesen egyénekre szabott, ki-ki hozzáteszi még gondolatban a maga sze­mélyes vágyait, óhajait, mégis van egyetemes érvénye ennek a képletes jókívánság kifejezés­nek. A jövőbe tekintő ember őszinte, nemes vá­gyát fejezi ki, ugyanakkor mérce is a leszolgált esztendő megméréséhez. S a múlt értékei és a jövő kilátásai határozzák meg, milyen érzésekkel lépjük át a régi és az új év küszöbét. Az őseinktől öröklött köszöntőre gondolva — a sorrendet megfordítva — mindannyiunk örömé­re teljesült földrészünkön a jókívánság, békessé­get. A béke­­ az elmúlt esztendőnek is felbe­csülhetetlen értéke — termőtalaja életnek és munkának. Féltettük, mert volt rá okunk ele­gendő, de tettünk is fennmaradásáért, hisz jól tudjuk, a féltése önmagában kevés. Nemzeti felelősségérzettel és internacionalista kötelesség­­tudattal vállaltunk részt a békeküzdelem minden színterén, a védelmét jól szolgáló minden esz­közzel. Fedezete van tehát annak, hogy a világ előtt emelt fejjel búcsúztassuk az óévet. Az ország asztalán van „búza és bor"­ is. Nem mindenből annyi, mint szeretnénk és amennyi kellene, de nem kevesebb, mint az előző évek­ben, s jócskán van amivel 1982 gazdagította az országot, az életünket. Szigorodó és szorító nem­zetközi gazdasági feltételekhez, realitásokhoz egyre jobban igazodó gazdaságpolitika, gazdál­kodási szemlélet és gyakorlat, új értéket teremtő alkotó szellem és munka van mögötte. Ezek együttesen — ha nem is állhatták minden kedve­zőtlen hatás útját, s nem is voltak tökéletesen teljesek — sok gazdálkodást és létviszonyt rom­boló csapást kivédtek. E régtől maradt köszöntőben elöl áll a „bor és a búza”, mert az urak és szolgák Ma­gyarországában a nyomor sújtotta dolgozó em­ber közvetlen vágya volt hogy meglegyen csa­ládjának a napi kenyere. Ma előbb mondjuk a békét, mert súlyosan veszélyeztetett, s mert szocialista társadalmi rendünkből természetsze­rűen fakad, hogy nálunk mindenkinek biztosí­tott a munka, asztalára a búzakenyér, kinek-ki­­nek végzett munkája, s az ország gazdasági le­hetőségei szerinti megélhetés. És ma sem fele­lőtlen, alaptalan a mondás: Lopj egyet és újat látsz! — hisz a magunk tágabb és közvetlen kör­nyezete is tükrözi a szüntelen fejlődést, változást, sok minden más arcúbb vagy nagyobb értékű most az év végén, mint annak elején. A látó és értő ember nagyra becsüli mindezt, s megtalálja benne a maga örömét. A néphadsereg katonái és polgári alkalmazot­tai osztoznak szocializmust építő népünk örö­meiben és gondjaiban. Együtt haladnak a tár­sadalom egészével a tennivalók végzésében, az új követelmények diktálta közérdeket szolgáló megújulásban. Helytállnak a béke és a szo­cializmus védelmében. Néphadseregünk tisztjei és tiszthelyettesei pártunk politikája iránt elkö­telezetten, felelősségteljesen, nem egy esetben jelentős személyes áldozatokat is hozva, becsü­letesen és eredményesen teljesítik szolgálati fel­adataikat Ehhez kapcsolódó tényszerűség, hogy a köte­lesség teljesítésének folyamata egybefonódott a hadseregben végbement fejlődéssel. Néphadse­regünkre is érvényes, hogy sok minden más ar­­cúbb vagy nagyobb értékű most év végén, mint annak elején. Nincs olyan szervezet, laktanya vagy intézmény, szolgálati hely vagy családi otthon, amelyben ne tárulna elénk valami új, valami megújulás. Pártunk honvédelmi politiká­jának töretlen folytatásaként tovább haladtunk néphadseregünk minőségi fejlesztésében. Számos helyen lényeges változást hozott az új technikai eszközök rendszerbe állítása, az építési és fel­újítási munkák elvégzése, új lakások, művelődési és egészségügyi létesítmények átadása. Néphadseregünk is gazdagodott és gyarapo­dott. Megtette azt, ami kötelessége a fiatalok fegyveres szolgálatra felkészítésében és a me­zőgazdasági termények betakarításában. Hivatá­sos és sorkatonák ezrei vettek részt helyőrségük társadalmi akcióiban, az emberi szellem és kör­nyezet alakításában. Mindez tovább erősítette a társadalom és hadseregünk kapcsolatá­t, nö­velte az egymás iránti kölcsönös bizalmat és tiszteletet. Osztozva a­­közéle­ti és a munkasi­kerekben, a gondokban és jövőnként a felelős­ségvállalásban, lépünk át 1983-ba. B­ékés, boldog új esztendőt! — köszöntjük egymást. Reményt fejeznek ki a szavak, de aggodalommal is töltöttek, mennyi a valóság­­tartalmuk? A világ és országunk helyzete küz­delmekkel teli jövőképet tár elénk. Ám, nem tu­datlanul, felkészületlenül és kiszolgáltatottan lé­pünk az új feladatokat és küzdelmeket ígérő esztendőbe. Ismerjük a békét fenyegető veszély forrását, a szocializmus iránti osztálygy­űléséstől fűtött im­perialista agresszív körök céljait. Legfőbb törek­vésük, hogy gazdasági blokáddal, bel­ügyeinkbe való durva beavatkozással megingassák a szo­cialista országok társadalmi rendszerét, eszte­len fegyverkezéssel katonai fölénybe kerüljenek a Szovjetunióval, a szocializmus erőivel szemben, s diktátorként uralják a világot. Babési törekvé­sükben nem idegenkednek az atomháború gon­dolatától sem, és azt elfogadhatóvá akarják tenni az emberek körében. Béklyó a kezükön, korlátozza lehetőségeiket, hogy van a világon olyan erő, amely gátolja törekvéseiket. Az SZKP XXVI. kongresszusa a vi­lág elé tárta békestratégiáját, amelyet maguké­nak fogadtak a szocialista közösség testvérné­pei és a világ sorsáért felelősséget érző becsü­letes emberek milliói. A lenini békepolitika út­ján haladó Szovjetunióhoz csatlakozva támogat­ják azokat a kezdeményezéseket, megoldási le­hetőségeket, amelyeknek célja a fegyverkezési hajsza megállítása, a világégés megakadályo­zása, a béke biztosítása a ma és a jövő nem­zedéke számára. Konok, elvakult ellenséggel állunk szemben, kitartó és állhatatos harcot kell vívni ellene. Ez a harc áldozatokat is követel a Szovjetuniótól és szövetségeseitől, mert semmiképp nem en­gedhető meg, hogy a békét és társadalmi ren­dünket védő erőben és eszközben az ellenség­nél hátrányosabb legyen helyzetünk. Részesei­ként e küzdelemnek népünkre is terheket ró a biztonságos élet megőrzése, áldozathozatalt kí­ván védelmi erőnk szükséglet szerinti szinten tartása. Néphadseregünk katonáinak pedig kö­telességévé teszi - nemzeti érdekből és szövet­ségesi kötelezettségekből eredő - feladataik maradéktalan teljesítését, a harcké­szültség ma­gas szinten tartását, a fegyverbaráti egység és közös cselekvés szilárdítását a szovjet és a test­véri hadseregekkel. S­zámot vetve azzal, hogy ajándékba kapott békét nem remélhetünk, tennünk kell ne­künk is azért, hogy békevágyaink teljesüljenek. Fontos ez, mert a béke az élet és a munka folytatásának lehetősége. Nélküle a jövő belát­hatatlan, de létét megőrizve is gondokkal terhe­sebb lesz az új év hazánkban is. Jól ismerjük ennek az okait, és­­ azokat kivédendő - rang­soroljuk a tennivalókat. Átírjuk­­igér­yl**tónkat, hogy csak azok maradjanak rajta, amikre taka­rékos beosztással telik. Nem futja majd minden­re úgy a pénzünk, mint eddig, s jobban kell óv­nunk, okosabban használnunk meglevő javain­kat Az évre szabott szerényebb célokért még hozzá értőbben, nagyobb alkotókészséggel, fe­gyelmezettebben és lelkiismeretesebben kell dol­goznunk. Próba elé állít bennünket az új esztendő: ki­nek mennyi a tartása, milyen szilárd a pártunk­ba és politikájába vetett bizalma és hite. Abba a politikába és azokba a célkitűzésekbe, ame­lyet a párt XII. kongresszusa fogalmazott meg, s amelynek megvalósításáért következetesen munkálkodik. Valósághoz igazodó, szocialista nemzeti, össznépi érdeket szolgáló politika ez, amely évtizedek gyakorlatban megvalósult vív­mányaira épül. Ennek a bevált, a szocializmus, a társad­alom és az egyes ember érdekeit szol­gáló politikának a szolgálata vár ránk az új esztendőben, most többet adva és kevesebbhez jutva, mint az elmúlt években, célkitűzéseink megvalósítása alapjainak megőrzése érdekében. Így lesz teremtő esztendő 1983, amely itt­hagyja majd lenyomatát az ország, és kebelé­ben a hadsereg arculatán. Ismert már az év népgazdasági programja, jó gazda módjára megszabott tennivalókkal, fejlesztésre és lét­­fenntartásra elosztható javak számbavételével. Magában foglalja a hadse­reg fejl­esztés és -fenntartás szükségleteit is, hogy megfelelő ha­tékony eszközökkel és magas fokú képzettséggel védelmezhessük békénket, népünk szabadságát s a szocializmus vívmányait Ennek a szocialista hazafias és internacionalista ügynek a szolgála­tában sok sikert, erőt és egészséget kívánunk az új esztendőben néphadseregünk minden tagjá­nak.

Next