Néphadsereg, 1986. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-01 / 9. szám

Kun Bélára emlékezve A cselekvő forradalmár Kun Béla születésének századik évfordulójáról méltóképpen emlé­keztek meg néphadseregünkben is. A centenáriumi ünnepi rendezvé­nyek, megemlékezések, kiállítások elősegítették, hogy a néphadsereg személyi állománya az eddiginél jobban megismerje a magyar kom­munista mozgalom nagy harcosát, a küzdelmet vállaló, a cselekvő, az áldozatkész forradalmárt, akit méltán tarthatunk számon a ma­gyar szabadságharcok és forradal­mak legkiemelkedőbb vezetőinek sorában. A Magyar Tudományos Akadé­mia kétnapos nemzetközi tudomá­nyos ülésszakán dr. Liptai Ervin vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója előadásá­ban arra a kérdésre adott választ: milyen tényezők járultak hozzá, hogy Kun Béla 1919 tavaszára a magyar és a nemzetközi politikai élet kiemelkedő személyiségévé vált. Dr. Józsa Antal hadtörténész pedig az internacionalisták katonai mozgalmának kezdeményezőjeként mutatta be Kun Bélát. A centenáriumi rendezvények egyik jelentős eseménye a Munkás­­mozgalmi Múzeumban megnyílt Kun Béla kiállítás volt, amely rendkívül gazdag fényképanyagával segít nyomon követni Kun Béla egész pályafutását. A kiállított 600 tárgy, fotódokumentum jelentős ré­szét a Hadtörténelmi Múzeum munkatársai biztosították a cente­náriumi kiállításhoz. Emléktáblát avattak Budapesten a csepeli Tanácsház téren, a XXI. kerületi pártbizottság székházának falán. Az ünnepségen a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa képviseletében Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége részéről pedig Ispáno­­vits Márton főtitkár helyezte el a tisztelet és a megemlékezés virá­gait. Az MN Politikai Főcsoportfőnök­ség, a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démia, valamint a Hadtörténeti In­tézet és Múzeum közös rendezésé­ben Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából tudomá­nyos emlékülésre került sor a ZMKA dísztermében. Lenin tanítványa A rendező szervek nevében el­nöklő dr. Szabó Egon vezérőrnagy, agitációs és propaganda-csoportfő­nök, politikai főcsoportfőnök-he­lyettes köszöntötte az emlékülés résztvevőit. Bevezetőben elmondot­ta: Kun Béla élete és tevékenysé­ge századunk magyar történetével éppúgy szorosan összekapcsolódott, mint a nemzetközi kommunista mozgalom létrejöttével és küzdel­meivel. Kezdeményező­je és szerve­zője volt annak a mozgalomnak, amely Szovjet-Oroszországban, a polgárháború időszakában mint­egy százezer magyar és ennél is több más nemzetiségű hadifogoly inter­nacionalistát ragadott magával a szovjethatalom védelmére. Elsők között értette meg és hangoztatta, hogy az októberi forradalom nem elszigetelt jelenség, hanem új tí­pusú forradalom, amely elkerülhe­tetlenül nemzetközivé válik, s ame­lyet nem tartóztathatnak fel győ­zelmei útján az államhatárok. A tomszki bolsevikokkal való találkozása, majd személyes kap­csolata Leninnel eszmei-politikai fejlődésében új fejezetet jelentett. Történelmi érdeme, hogy szószóló­ja lett annak a felfogásnak, hogy az internacionalista hadifogoly­mozgalom legfontosabb feladata a Közép-Európában megalakuló kom­munista pártok kádereinek felké­szítése a szocialista forradalom megvívására. A továbbiakban hangsúlyozta: Kun Béla egyszerre volt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége. Elvitatha­tatlan érdemei vannak az első ma­gyar munkáshatalom megszületésé­ben. Történelmi érdeme, hogy fel­ismerte, mit kell tennie, és azt meg is tette. Forradalmi elkötele­zettsége, következetessége és elmé­leti igényessége példa és tanulság számunkra. A munkáshatalom katonai vezetője Dr. Szabó Miklós ezredes, a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadémia pa­rancsnokának társadalomtudományi helyettese Kun Béla életét, tetteit és munkásságát tekintette át. Elő­adásában hangsúlyozta, hogy Kun Béla több ízben fegyverrel is har­colt a fiatal szovjet hatalom vé­delméért, legfontosabb harci esz­köze azonban a toll és a meggyő­ző beszéd volt. Kiemelte: a forra­dalom iskoláját kijárt, a lenini ta­nításokat követő Kun Béla elévül­hetetlen érdemeket szerzett a Kommunisták Magyarországi Párt­jának megalapításában, a párt stratégiájának és taktikájának ki­alakításában. Az előadó kitért Kun Bélának a nemzetközi munkásmoz­galomban, a Kommunista Interna­­cionáléban betöltött szerepére is. Kun Béla politikai pályája sajá­tos módon kettétört. Koholt vádak alapján 1937-ben letartóztatták, majd két évvel később a börtön­ben meghalt. A személyi kultusz elítélésekor 1956-ban teljes mér­tékben rehabilitálták, neve azóta tisztán él a kommunisták, egész népünk emlékezetében. Az elmúlt három évtizedben sok mindent tet­tünk Kun Béla életútjának feltá­rásáért örökségének ápolásáért, de kötelességünk, hogy a jövőben még teljesebben mutassuk be a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakját. — Kun Béla személyisége elvá­laszthatatlan az első világháborút követő nemzetközi forradalmi fel­lendülés történetétől. 1919 tava­szán a dicsőséges Magyar Tanács­­köztársaságnak elismert vezető egyénisége volt — hangsúlyozta dr. Liptai Ervin vezérőrnagy a tu­dományos emlékülésen mondott be­szédében. — A Tanácsköztársaság politikáját irányító Kun Béla so­kat fáradozott a Szovjet-Oroszor­­szággal való kapcsolat kiépítésén. Szikratáviratok százait váltotta a fiatal szovjet állam vezetőivel. Külpolitikai vonalát a békepolitika és a nemzetek önrendelkezési jo­gának határozott képviselete jelle­mezte. Realista politikusként kezel­te a nemzetiségi kérdést is. Részletesen kitért az előadó ar­ra is, hogy Kun Bélának milyen meghatározó szerepe volt a Magyar Tanácsköztársaság fegyveres védel­mének szervezésében és irányítá­sában. Mint hadügyi népbiztos eredményesen alkalmazta a prole­tárhadsereg építésében Szovjet- Oroszországban szerzett tapasztala­tait, tevékenységében nagy hang­súlyt kapott annak megértetése, hogy a szocialista hadsereg új tí­pusú hadsereg, amely gyökeresen különbözik a burzsoázia fegyveres erőitől. Kun Béla kezdeményezően lépett fel a Vörös Hadsereg társadalmi bázisának kiszélesítéséért, a had­kötelezettség fokozott bevezetéséért. Katonai vezetőként igyekezett min­dent megtenni a tiszántúli védelmi vonal megszilárdításáért, személye­sen is részt vett több hadműveleti terv kidolgozásában. Kun Béla a Magyar Tanácsköz­társaság vereségének óráiban is hitte, vallotta, hogy ez a kudarc csak átmeneti, s el fog következ­ni az az idő, amikor a szocialista forradalom ismét győz Magyaror­szágon. A szovjet—magyar barátság élharcosa A tudományos emlékülésen fel­szólalt Ny. Guszarov ezredes, a Déli Hadseregcsoport képviselője. Részletezte Kun Béla szerepét az intervenciósok elleni küzdelmek­ben, a narvai csatában, az uráli harcokban, majd Vrangel szétzúzá­sában. Hangsúlyozta, hogy fárad­hatatlan internacionalista tevé­kenységéért Kun Bélát a Szovjet­unióban teljes joggal tekintik a szovjet—magyar barátság élharco­sának. Utalt arra is, hogy 1927- ben a legmagasabb szovjet katonai kitüntetéssel, a Vörös Zászló Ér­demrenddel tüntették Kun Bélát, akinek szerénységére jellemző, hogy ezt nem saját helytállásának, hanem a vele vállvetve harcoló magyar internacionalisták megbe­csülésének tekintette. Ny. Guszarov ezredes emlékezte­tett arra, hogy a szovjet hadsereg­ben ezekben a napokban 300 tá­bornok és tiszt tart előadásokat Kun Béla harcos életút­járól, a Déli Hadseregcsoport Múzeumában p­edig emlékkiállítás idézi a ma­gyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosának élet­útját. Zárszavában dr. Szabó Egon ve­zérőrnagy megállapította, hogy a Kun Bélával kapcsolatos hadtör­téneti kutatások eredményei előse­gítik történelmünk kiemelkedő alakjának teljesebb megismerését. K. L. Fotó: BAJTAI LAJOS és TÓTH LÁSZLÓ Dr. Liptai Ervin vezérőrnagy méltatta Kun Béla katonai vezetői tevékenységét A tudományos emlékülésen dr. Szabó Egon vezérőrnagy elnökölt A Munkásmozgalmi Múzeumban megnyílt kiállításon megjelent Kun Béla leánya, Kun Ágnes és fia, dr. Kun Miklós A művelődés színtereiről Kedves Főhadnagy Elvtársi Bevallom, örültem találkozásunknak, hisz ismertek még a ka­tonai főiskoláról, ahol a legjobb ifjúsági klub irányítója voltál, s ahol mindig voltak elgondolásaid a közösségi művelődés meg­újítására. Tiszti pályafutásod, mint mondtad, egy vargabetű után a kultúrmunka egyre rögösebb terepén folytatódik. Úgy érzem, nem véletlenül vállaltad a közművelődési munka örömeit és gond­jait. Ezt szereted, ehhez van érzéked, s ezen a­­területen tudsz a legtöbbet felmutatni. Az utóbbi időben a hadseregben jó né­hány kultúrmunkás megfutamodott a nehézségek láttán, te azon­ban örömmel lettél a kiképző központ kultúrája. Találkozásunkkor újságoltad, hogy családi okok miatt az egyik hétvégén Kecskeméttől Hódmezővásárhelyig beutaztad a fél Al­földet, és kíváncsiságból öt helyőrségi művelődési otthonba is betértél. Némi borzongással mesélted, hogy szinte valamennyi művelődési otthon rendkívül kopottas, szegényes berendezésű volt, s az épületekre is ráférne a tatarozás. „Nem hiszem, hogy a művelődésnek ezek a színterei vonzóak a katonacsaládok számára. Ma már senki sem kívánkozik a le­romlott kultúrkocsmába, inkább otthon marad” — mondtad meg­győződéssel, és aggódva kérdezted, ilyen­ körülmények között van-e jövője a művelődési otthonoknak a seregben. Bevallom, néha engem is meglep, hogy egyik-másik helyőrségi művelődési otthonban szinte nyoma sincs a szép, emberi környe­zetnek, ugyanakkor öröm belépni a katonacsaládok egyre szé­pülő otthonaiba. Erről az elgondolkoztató tünetről nemrégiben részletes elemzést olvastam a szakfelügyelők legutóbbi jelentésé­ben is. Íme néhány részlet a helyzetjelentésből: „Az ellenőrzött­­ művelődési intézmények egy részét a közelmúltban felújították vagy felújításuk folyamatban van. Ezek állapota megfelelő. Akad azonban néhány olyan intézmé­­y, amely igen rossz állapotban van. Néhány művelődési intézményünkben a berendezés méltat­lan a hadsereghez. A bútorzat nagy része elhasználódott, rend­kívül kopott és nem alkalmasak a művelődési intézménybe. (És itt megemlíti a jelentés az útba ejtett alföldi helyőrségeket is.) A legtöbb művelődési intézményben nem fordítanak kellő gon­dot a bejárati előterek, folyosók, közösségi termek kulturált be­rendezésére, és sok esetben a tisztaság sem kielégítő. Takaré­kossági megfontolásból jó néhány helyen raktárban tartják a festményeket, grafikákat és szőnyegeket is. A technikai eszközök­kel (színes tévé, rádió, lemezjátszó, filmvetítő stb.) való ellátás terén több hiányosság mutatkozik, a felszerelések egy része el­avult, korszerűtlen. A kisebb karbantartási munkák elvégzésére nem fordítanak kellő figyelmet." Azért idéztem ilyen részletesen a jelentésből, hogy érzékeltes­sem azt, amit te a művelődési otthonokban nem kis bosszúság­gal tapasztaltál, azt az illetékes szakfelügyelők észrevételezik és keményen bírálják. Mindebből azonban hiba lenne olyan pesz­szimista következtetést levonni, hogy a helyőrségi művelődési ott­honoknak nincs jövője. Célszerűbb lenne úgy fogalmazni: a hely­őrségi művelődési intézmények többsége felújításra, korszerűsítés­re szorul, s csak megújulva lehetnek a katonacsaládok művelő­désének színterei. Ezt a korszerűsítést, felújítási programot nyil­vánvalóan nem lehet egyetlen varázsütéssel megoldani. Nemrégiben részt vettem több helyőrségi művelődési tanács programalakító összejövetelén, s örömmel tapasztaltam, hogy szinte kivétel nélkül tervezik - még a helyi tartalékok feltárá­sával is - a művelődési otthonok felújítását. Te is tudod, hogy a korszerű bútorok és felszerelések beszerzése nem olcsó dolog, azonban a legtöbb laktanyában és helyőrségi művelődési intéz­ményben nagy erőfeszítéseket tesznek a szebb környezet meg­teremtéséért. A közös összefogás bizonyára ezen a téren is ered­ményes lesz. Lehet, hogy levelem nem csillapította le háborgásaidat, de ta­lán elgondolkoztat és tettekre serkent. Téged és másokat is. Baráti üdvözlettel.

Next