Néphadsereg, 1986. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-01 / 9. szám
Kun Bélára emlékezve A cselekvő forradalmár Kun Béla születésének századik évfordulójáról méltóképpen emlékeztek meg néphadseregünkben is. A centenáriumi ünnepi rendezvények, megemlékezések, kiállítások elősegítették, hogy a néphadsereg személyi állománya az eddiginél jobban megismerje a magyar kommunista mozgalom nagy harcosát, a küzdelmet vállaló, a cselekvő, az áldozatkész forradalmárt, akit méltán tarthatunk számon a magyar szabadságharcok és forradalmak legkiemelkedőbb vezetőinek sorában. A Magyar Tudományos Akadémia kétnapos nemzetközi tudományos ülésszakán dr. Liptai Ervin vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója előadásában arra a kérdésre adott választ: milyen tényezők járultak hozzá, hogy Kun Béla 1919 tavaszára a magyar és a nemzetközi politikai élet kiemelkedő személyiségévé vált. Dr. Józsa Antal hadtörténész pedig az internacionalisták katonai mozgalmának kezdeményezőjeként mutatta be Kun Bélát. A centenáriumi rendezvények egyik jelentős eseménye a Munkásmozgalmi Múzeumban megnyílt Kun Béla kiállítás volt, amely rendkívül gazdag fényképanyagával segít nyomon követni Kun Béla egész pályafutását. A kiállított 600 tárgy, fotódokumentum jelentős részét a Hadtörténelmi Múzeum munkatársai biztosították a centenáriumi kiállításhoz. Emléktáblát avattak Budapesten a csepeli Tanácsház téren, a XXI. kerületi pártbizottság székházának falán. Az ünnepségen a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa képviseletében Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége részéről pedig Ispánovits Márton főtitkár helyezte el a tisztelet és a megemlékezés virágait. Az MN Politikai Főcsoportfőnökség, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös rendezésében Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából tudományos emlékülésre került sor a ZMKA dísztermében. Lenin tanítványa A rendező szervek nevében elnöklő dr. Szabó Egon vezérőrnagy, agitációs és propaganda-csoportfőnök, politikai főcsoportfőnök-helyettes köszöntötte az emlékülés résztvevőit. Bevezetőben elmondotta: Kun Béla élete és tevékenysége századunk magyar történetével éppúgy szorosan összekapcsolódott, mint a nemzetközi kommunista mozgalom létrejöttével és küzdelmeivel. Kezdeményezője és szervezője volt annak a mozgalomnak, amely Szovjet-Oroszországban, a polgárháború időszakában mintegy százezer magyar és ennél is több más nemzetiségű hadifogoly internacionalistát ragadott magával a szovjethatalom védelmére. Elsők között értette meg és hangoztatta, hogy az októberi forradalom nem elszigetelt jelenség, hanem új típusú forradalom, amely elkerülhetetlenül nemzetközivé válik, s amelyet nem tartóztathatnak fel győzelmei útján az államhatárok. A tomszki bolsevikokkal való találkozása, majd személyes kapcsolata Leninnel eszmei-politikai fejlődésében új fejezetet jelentett. Történelmi érdeme, hogy szószólója lett annak a felfogásnak, hogy az internacionalista hadifogolymozgalom legfontosabb feladata a Közép-Európában megalakuló kommunista pártok kádereinek felkészítése a szocialista forradalom megvívására. A továbbiakban hangsúlyozta: Kun Béla egyszerre volt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége. Elvitathatatlan érdemei vannak az első magyar munkáshatalom megszületésében. Történelmi érdeme, hogy felismerte, mit kell tennie, és azt meg is tette. Forradalmi elkötelezettsége, következetessége és elméleti igényessége példa és tanulság számunkra. A munkáshatalom katonai vezetője Dr. Szabó Miklós ezredes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokának társadalomtudományi helyettese Kun Béla életét, tetteit és munkásságát tekintette át. Előadásában hangsúlyozta, hogy Kun Béla több ízben fegyverrel is harcolt a fiatal szovjet hatalom védelméért, legfontosabb harci eszköze azonban a toll és a meggyőző beszéd volt. Kiemelte: a forradalom iskoláját kijárt, a lenini tanításokat követő Kun Béla elévülhetetlen érdemeket szerzett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapításában, a párt stratégiájának és taktikájának kialakításában. Az előadó kitért Kun Bélának a nemzetközi munkásmozgalomban, a Kommunista Internacionáléban betöltött szerepére is. Kun Béla politikai pályája sajátos módon kettétört. Koholt vádak alapján 1937-ben letartóztatták, majd két évvel később a börtönben meghalt. A személyi kultusz elítélésekor 1956-ban teljes mértékben rehabilitálták, neve azóta tisztán él a kommunisták, egész népünk emlékezetében. Az elmúlt három évtizedben sok mindent tettünk Kun Béla életútjának feltárásáért örökségének ápolásáért, de kötelességünk, hogy a jövőben még teljesebben mutassuk be a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakját. — Kun Béla személyisége elválaszthatatlan az első világháborút követő nemzetközi forradalmi fellendülés történetétől. 1919 tavaszán a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságnak elismert vezető egyénisége volt — hangsúlyozta dr. Liptai Ervin vezérőrnagy a tudományos emlékülésen mondott beszédében. — A Tanácsköztársaság politikáját irányító Kun Béla sokat fáradozott a Szovjet-Oroszországgal való kapcsolat kiépítésén. Szikratáviratok százait váltotta a fiatal szovjet állam vezetőivel. Külpolitikai vonalát a békepolitika és a nemzetek önrendelkezési jogának határozott képviselete jellemezte. Realista politikusként kezelte a nemzetiségi kérdést is. Részletesen kitért az előadó arra is, hogy Kun Bélának milyen meghatározó szerepe volt a Magyar Tanácsköztársaság fegyveres védelmének szervezésében és irányításában. Mint hadügyi népbiztos eredményesen alkalmazta a proletárhadsereg építésében Szovjet- Oroszországban szerzett tapasztalatait, tevékenységében nagy hangsúlyt kapott annak megértetése, hogy a szocialista hadsereg új típusú hadsereg, amely gyökeresen különbözik a burzsoázia fegyveres erőitől. Kun Béla kezdeményezően lépett fel a Vörös Hadsereg társadalmi bázisának kiszélesítéséért, a hadkötelezettség fokozott bevezetéséért. Katonai vezetőként igyekezett mindent megtenni a tiszántúli védelmi vonal megszilárdításáért, személyesen is részt vett több hadműveleti terv kidolgozásában. Kun Béla a Magyar Tanácsköztársaság vereségének óráiban is hitte, vallotta, hogy ez a kudarc csak átmeneti, s el fog következni az az idő, amikor a szocialista forradalom ismét győz Magyarországon. A szovjet—magyar barátság élharcosa A tudományos emlékülésen felszólalt Ny. Guszarov ezredes, a Déli Hadseregcsoport képviselője. Részletezte Kun Béla szerepét az intervenciósok elleni küzdelmekben, a narvai csatában, az uráli harcokban, majd Vrangel szétzúzásában. Hangsúlyozta, hogy fáradhatatlan internacionalista tevékenységéért Kun Bélát a Szovjetunióban teljes joggal tekintik a szovjet—magyar barátság élharcosának. Utalt arra is, hogy 1927- ben a legmagasabb szovjet katonai kitüntetéssel, a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették Kun Bélát, akinek szerénységére jellemző, hogy ezt nem saját helytállásának, hanem a vele vállvetve harcoló magyar internacionalisták megbecsülésének tekintette. Ny. Guszarov ezredes emlékeztetett arra, hogy a szovjet hadseregben ezekben a napokban 300 tábornok és tiszt tart előadásokat Kun Béla harcos életútjáról, a Déli Hadseregcsoport Múzeumában pedig emlékkiállítás idézi a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának életútját. Zárszavában dr. Szabó Egon vezérőrnagy megállapította, hogy a Kun Bélával kapcsolatos hadtörténeti kutatások eredményei elősegítik történelmünk kiemelkedő alakjának teljesebb megismerését. K. L. Fotó: BAJTAI LAJOS és TÓTH LÁSZLÓ Dr. Liptai Ervin vezérőrnagy méltatta Kun Béla katonai vezetői tevékenységét A tudományos emlékülésen dr. Szabó Egon vezérőrnagy elnökölt A Munkásmozgalmi Múzeumban megnyílt kiállításon megjelent Kun Béla leánya, Kun Ágnes és fia, dr. Kun Miklós A művelődés színtereiről Kedves Főhadnagy Elvtársi Bevallom, örültem találkozásunknak, hisz ismertek még a katonai főiskoláról, ahol a legjobb ifjúsági klub irányítója voltál, s ahol mindig voltak elgondolásaid a közösségi művelődés megújítására. Tiszti pályafutásod, mint mondtad, egy vargabetű után a kultúrmunka egyre rögösebb terepén folytatódik. Úgy érzem, nem véletlenül vállaltad a közművelődési munka örömeit és gondjait. Ezt szereted, ehhez van érzéked, s ezen aterületen tudsz a legtöbbet felmutatni. Az utóbbi időben a hadseregben jó néhány kultúrmunkás megfutamodott a nehézségek láttán, te azonban örömmel lettél a kiképző központ kultúrája. Találkozásunkkor újságoltad, hogy családi okok miatt az egyik hétvégén Kecskeméttől Hódmezővásárhelyig beutaztad a fél Alföldet, és kíváncsiságból öt helyőrségi művelődési otthonba is betértél. Némi borzongással mesélted, hogy szinte valamennyi művelődési otthon rendkívül kopottas, szegényes berendezésű volt, s az épületekre is ráférne a tatarozás. „Nem hiszem, hogy a művelődésnek ezek a színterei vonzóak a katonacsaládok számára. Ma már senki sem kívánkozik a leromlott kultúrkocsmába, inkább otthon marad” — mondtad meggyőződéssel, és aggódva kérdezted, ilyen körülmények között van-e jövője a művelődési otthonoknak a seregben. Bevallom, néha engem is meglep, hogy egyik-másik helyőrségi művelődési otthonban szinte nyoma sincs a szép, emberi környezetnek, ugyanakkor öröm belépni a katonacsaládok egyre szépülő otthonaiba. Erről az elgondolkoztató tünetről nemrégiben részletes elemzést olvastam a szakfelügyelők legutóbbi jelentésében is. Íme néhány részlet a helyzetjelentésből: „Az ellenőrzött művelődési intézmények egy részét a közelmúltban felújították vagy felújításuk folyamatban van. Ezek állapota megfelelő. Akad azonban néhány olyan intézméy, amely igen rossz állapotban van. Néhány művelődési intézményünkben a berendezés méltatlan a hadsereghez. A bútorzat nagy része elhasználódott, rendkívül kopott és nem alkalmasak a művelődési intézménybe. (És itt megemlíti a jelentés az útba ejtett alföldi helyőrségeket is.) A legtöbb művelődési intézményben nem fordítanak kellő gondot a bejárati előterek, folyosók, közösségi termek kulturált berendezésére, és sok esetben a tisztaság sem kielégítő. Takarékossági megfontolásból jó néhány helyen raktárban tartják a festményeket, grafikákat és szőnyegeket is. A technikai eszközökkel (színes tévé, rádió, lemezjátszó, filmvetítő stb.) való ellátás terén több hiányosság mutatkozik, a felszerelések egy része elavult, korszerűtlen. A kisebb karbantartási munkák elvégzésére nem fordítanak kellő figyelmet." Azért idéztem ilyen részletesen a jelentésből, hogy érzékeltessem azt, amit te a művelődési otthonokban nem kis bosszúsággal tapasztaltál, azt az illetékes szakfelügyelők észrevételezik és keményen bírálják. Mindebből azonban hiba lenne olyan peszszimista következtetést levonni, hogy a helyőrségi művelődési otthonoknak nincs jövője. Célszerűbb lenne úgy fogalmazni: a helyőrségi művelődési intézmények többsége felújításra, korszerűsítésre szorul, s csak megújulva lehetnek a katonacsaládok művelődésének színterei. Ezt a korszerűsítést, felújítási programot nyilvánvalóan nem lehet egyetlen varázsütéssel megoldani. Nemrégiben részt vettem több helyőrségi művelődési tanács programalakító összejövetelén, s örömmel tapasztaltam, hogy szinte kivétel nélkül tervezik - még a helyi tartalékok feltárásával is - a művelődési otthonok felújítását. Te is tudod, hogy a korszerű bútorok és felszerelések beszerzése nem olcsó dolog, azonban a legtöbb laktanyában és helyőrségi művelődési intézményben nagy erőfeszítéseket tesznek a szebb környezet megteremtéséért. A közös összefogás bizonyára ezen a téren is eredményes lesz. Lehet, hogy levelem nem csillapította le háborgásaidat, de talán elgondolkoztat és tettekre serkent. Téged és másokat is. Baráti üdvözlettel.