Néphadsereg, 1986. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-16 / 33. szám

Baráti Hadseregek Ejtőernyős Bajnoksága Jozef Pavlata és a szovjet Singer Aburahmanov között semmi sem dőlt el, hiszen addig mindketten csak két-két centimétert „hibáztak”. Ez­után már csak ketten szálltak gépre, ugrottak, ismét nulla mindkettőnek. S ugyanez történt még kétszer, míg végül Pavlata „rontott” egy centi­vel, s a szovjet fiú ismét nullát ug­rott. Ő lett a bajnok, míg ölvedi János főtörzsőrmester éppen csak le­szorult a dobogóról. Izgalmasan alakult a leglátványo­sabb versenyszám, a csapatcélbaug­­rás. A jól küzdő magyar csapat so­rozatról sorozatra kapaszkodott egy­re feljebb. Különösen kitett magáért Mészárovics György főtörzsőrmester, aki az első sorozatban elért két cen­timéteres ugrása után nem kímélte a kör közepét és végig nullát ug­rott. A csehszlovákok visszaestek a negyedik, a lengyel csapat az ötö­dik sorozatban, így a magyarok már a második helyen voltak a szovjet csapat mögött. Aztán jött a mi ötö­dik sorozatunk, amelyben Kardos János alhadnagy 6000. ejtőernyős ug­rását hajtotta végre. Persze akkor a verseny izgalmában talán ő nem is gondolt erre a jubileumra, csak ar­ra figyelt, hogy mint annyiszor, most is pontosan a kör közepébe érkezzen. Sikerült is! Bravó! — dicsérte őt is a szépszámú nézősereg, mert ott büszkélkedett az eredményjelzőtáb­lán a nulla. S már keresték is a kö- Dér László főtörzsőrmester kiegyensúlyozottan versenyzett A sportág élvonalában idén a festői szépségű szovjet vá­rosban, Pszkovban találkoztak a ba­ráti hadseregek legjobb ejtőernyős katonasportolói. Kilenc ország — Af­ganisztán, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NSDK, Románia, Szí­ria, Magyarország és a házigazda Szovjetunió — közel félszáz ejtőer­nyőse vetélkedett a négynapos ver­senyeken stílusugrásban, egyéni és csapat célbaugrásban, illetve az ösz­­szetett egyéni és csapatküzdelmek­ben. Az ejtőernyősök szinte egy nagy nemzetközi családot alkotnak, így aztán már az első baráti üdvöz­lések után kiderült, hogy rendkívül erős, szinte világbajnoki színvonalú mezőny jött össze ez alkalommal is. A zászlódíszbe öltözött nagymúltú város apraja-nagyja egy egész es­tén át gyönyörködhetett a városi stadionban a megnyitóünnepség kü­lönböző látványosságaiban. A ma­gyar csapat szép hatos kupola relatív ugrása olyan nagy sikert aratott, hogy a közönség megkülönböztetett szimpátiája övezte ezt követően ej­tőernyőseink szereplését. A stílusugrás versenyeihez a házi­gazdák igen jó technikai feltételeket biztosítottak, s a videomagnóra vett gyakorlatok értékelése után ismét bebizonyosodott, hogy bár a mieink e versenyszámban is ott vannak már a legjobbak között, a dobogós helye­zésekért vívott harcba még nem tudnak beleszólni. A csehszlovákok osztoztak az érmes helyezéseken, mögöttük a szovjet ejtőernyősök, s dicséretesen szerepelt Dér László fő­törzsőrmester, aki a hetedik helyen végzett. Az egyéni célbaugrás versenyében egymás után érkeztek a versenyzők a célkereszt közepébe. — Egy tucat nulla még semmit sem jelent, de egy hibával már el lehet „szállni"! — tartják a szakemberek, hiszen elég a legkisebb „kihagyás” és a koráb­ban esélyesnek hitt ejtőernyős máris kiesett az elsőségért folyó verseny­ből. Jellemző volt a színvonalra, hogy tíz ugrás után a csehszlovák vetkező magyart a levegőben, de a bírók egy méter, tizennyolc centis eredményt kiáltottak. Senki sem ér­tette, miért. Mint később kiderült — a bírók egy része szerint — a magyar versenyző már a földön ült, amikor az elektromos érzékelőhöz ért, tehát a „nullás” eredménye érvénytelen A vitatható döntést a nézők megle­hetősen nehezen vették tudomásul, s biztatták a mieinket, hogy a követ­kező sorozatban javítsanak helyezé­sükön, de hiába ugrottak ismét nagyszerűen, már csak ötödikek le­hettek. Ennek ellenére a rendkívül egységes magyar csapat igen jól ver­senyezve, nagyszerűen helytállt, s az utóbbi évek egyik legjobb ered­ményét érte el, ami a közelgő vi­lágbajnokság szempontjából is bi­zakodásra adhat alapot. EREDMÉNYEK: Egyéni célbaugrás: 1. L. Abdurahma­­nov (szovjet), 2. J. Pavlata (csehszlovák), 3. Sz. Lankszov (szovjet), 4. Ölvedi Já­nos. Stílusugrás: X. V. Vacek, 2. J. Saf­­ranek, 3. J. Pavlata (mindhárom cseh­szlovák), 7. Dér László. Csapatcélbaug­­rás: 1. Szovjetunió, 2. Bulgária, 3. Len­gyelország, 5. Magyarország. Egyéni ösz­­tetett: 1. J. Pavlata, 2. L. Abdurashma­­nov, 3. Sz. Lanszkov, 6. Ölvedi János, 7. Dér László. Csapat összetett: 1. Szov­jetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Lengyelor­szág, 4. Magyarország (Dér László, Öl­vedi János, Mészárovics­­György, Kardos János, Antalicz Jenő, Méhész Sándor). G. TÓTH SÁNDOR A szerző felvételei Jozef Pavlata — az összesített verseny későbbi győztese - vidáman gratulál Abdurahmanovnak Brazil siker a Magyar Nagydíjon­ ­ Igazi népünnepély zaj­lott az elmúlt hét végén a mogyoródi HUNGARORING- en, s hogy ez így legyen, azértt mindent megtettek a szervezők, a rendezők, de a versenyzők is. Hogy mit is je­lent manapság egy Forma-1 nagydíj, azt legtöbben csak akkor éreztük, amikor egy óra után néhány perccel fel­csendült a magyar Himnusz, amelyet a földkerekségen száz és százmilliók hallhat­tak . . . Hogy mennyi néző lehetett a helyszínen? A pályára mintegy 160 ezren „férnek be”, de a környező dombok ülő- és állóhelyeinek befo­gadóképessége ismeretlen. Mindenesetre azok is tele voltak, noha ide már nem jutott el a benzinszag, s le­­tompult a versenymotorok fülsiketítő hangorkánja. Az első meglepetés már a rajtot megelőző próbakör­ben bekövetkezett A har­madik helyről startoló Alain Prost McLaren Porsche ko­csija már az első kör után vontatókötélen érkezett a depóba. A volt világbajnok francia a tartalékkocsival kényszerült fölvenni a ver­senyt társaival. A szakemberek és a szur­kolók közül is sokan a Wil­liams Honda kocsikat várták az első helyekre, s ebben a várakozásban nem is csalód­tak. A brazil Nelson Picquet és a brit Nigel Mansell ál­tal vezetett japán autócso­dák közé csak az istenáldotta tehetségű 26 éves , ugyan­csak brazil Ayrton Senna volt képes behozni „öre­­gecske’” Lotus Renault-ját, méghozzá úgy, hogy az utol­só körökig óriási harcot ví­vott honfitársával. Az öldöklő iramra — és a forróságra — mi sem jel­lemzőbb, mint az, hogy a 26 indulóból tizenhatan kény­szerültek a verseny feladá­sára. A sort Allen Berg Osellája nyitotta meg taka­ros füstfelhőt húzva maga után. A hétköznapi halandót egyébként a rosszullét kerül­geti, valahányszor egy lán­goló autót lát, érdekes mó­don a szerelőket és a ver­senyzőket egy „kis tűz” nem izgatta különösebben. (Mé­g a rajt előtti percekben az egyik BMW hátulja kapott lángra, mire vezetője né­hány aprót rúgott a tűz fész­kébe, amely körül éppen 195 liter, több mint 100 oktános benzin volt.) A versenyt egyébként egyetlen Porsche és egyetlen BMW sem bírta végig, ami azért mégiscsak meglepetés. A m­ár említett Proston kívül a két óra le­telte előtt szálltak ki olyan nagymenők, mint a francia Arnoux, az ausztrál Jones, a finn Rosberg, az olasz Alboreto és De Cesaris. Akik viszont versenyben maradtak, nagy csatákat vív­tak. Picquet kétszer is „hát­­borzongató” módon került Senna elé, az egyikről ké­sőbb be is ismerte, hogy hajszálon múlt a sikertelen­ség. Igaz, ebben is honfitár­sa húzta volna a rövideb­­bet, mert biztos, hogy „rá­ment” volna a Renault. Az első magyarországi Forma—1 futam végeredmé­nye: 1. Nelson Picquet (Wil­liams Honda); 2. Ayrton Senna (Lotus Renault); 3. Nigel­­Mansell (Williams Honda). ZILAHY TAMÁS Fotó: H. TÓTH GYULA Szovjet fölény Az M1HSZ ez évi sportnaptá­rénak kiemel­kedően legran­gosabb esemé­nye volt a Pé­csett megren­dezésre kerülő Körrepülő Mo­dellek Világ­­bajnoksága. Mohai István főrendezőtől kapott előzetes tájékoztató szerint is re­kordlétszámú nevezésre lehetett szá­mítani. A jelentkezők az előzetes várakozást is felülmúlták. Az ünnepélyes megnyitón a két fő­védnök — Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Baranya Megyei Párt­­bizottság első titkára, és Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ fő­titkára — jelenlétében 26 ország 243 versenyzője sorakozott fel az ünnepi alkalomhoz méltóan feldíszített vá­rosi jégstadionban. Az utolsó hivatalos tréning alatt természetesen mindenki a riválisok idejét mérte. A magyar csapat­érem-Mohai István főrendező, a nagy sikerű modellrepülőnapon is szerepelt rádió­­irányítású helikopterével re is esélyes kitűnősége. Múlt Jó­zsef előre jelezte: " öt éve vagyunk csapatban világelsők, de a mért tré­ningek alapján jobbak a szovjetek ... Nos, a szovjet és a magyar csapat tagjai igazi sportemberek. Előbbiek bejelentették, hogy a mindössze 2,5 ccm-es motorral felszerelt sebességi repülőjükkel — a világon először — tudnak 290 km/h felett repíteni! A magyar csapat tagjai megjegyezték, hogy ők „csak” 286—287 körül tud­nak. És íme a végeredmény: világ­bajnok: A. Kalmikov 293,6, 2. S. Piskalov (SZU) 288, 3. Múlt József 287,5 km ló. Ezt követően már természetes, hogy a csapatversenyt is a szovjetek nyerték hazánk legjobbjai, a lengye­lek, a kínaiak és az amerikaiak előtt. A további három kategóriában (túracsapat, műrepülőben és légi­harcban) is szovjet egyéni és csapat­győzelmek születtek. A Modellező Világszövetség (CIAM) részéről jelenlevő dr. Laird Jackson a záróbanketten mondotta: " A magyarok és ezen belül is a pécsiek az elmúlt tíz esztendő legki­tűnőbb világbajnokságát rendezték. Ami az eredményeket illeti, nagy a szocialista országok fölénye, de kü­lön is kiemelkednek a szovjet ered­mények. Olyan viszont még nem volt a világbajnokságok négy évtizedes történetében, hogy egy nemzet fiai vigyék haza az összes aranyérmet. Kéri György vezérőrnagy zársza­vában megköszönte az indulóknak, hogy mindvégig sportszerűen verse­nyeztek és mindenkinek jó felkészü­lést kívánt a két év múlva megren­dezendő kijevi világbajnokságra. PROHÁSZKA GYÖRGY A szerző felvételei A légiharc kategóriában két szovjet versenyző készül a döntőre: N. Nec­euhin (453. startszám, győzött) és V. Beliaev

Next