Néphadsereg, 1986. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-16 / 33. szám
Baráti Hadseregek Ejtőernyős Bajnoksága Jozef Pavlata és a szovjet Singer Aburahmanov között semmi sem dőlt el, hiszen addig mindketten csak két-két centimétert „hibáztak”. Ezután már csak ketten szálltak gépre, ugrottak, ismét nulla mindkettőnek. S ugyanez történt még kétszer, míg végül Pavlata „rontott” egy centivel, s a szovjet fiú ismét nullát ugrott. Ő lett a bajnok, míg ölvedi János főtörzsőrmester éppen csak leszorult a dobogóról. Izgalmasan alakult a leglátványosabb versenyszám, a csapatcélbaugrás. A jól küzdő magyar csapat sorozatról sorozatra kapaszkodott egyre feljebb. Különösen kitett magáért Mészárovics György főtörzsőrmester, aki az első sorozatban elért két centiméteres ugrása után nem kímélte a kör közepét és végig nullát ugrott. A csehszlovákok visszaestek a negyedik, a lengyel csapat az ötödik sorozatban, így a magyarok már a második helyen voltak a szovjet csapat mögött. Aztán jött a mi ötödik sorozatunk, amelyben Kardos János alhadnagy 6000. ejtőernyős ugrását hajtotta végre. Persze akkor a verseny izgalmában talán ő nem is gondolt erre a jubileumra, csak arra figyelt, hogy mint annyiszor, most is pontosan a kör közepébe érkezzen. Sikerült is! Bravó! — dicsérte őt is a szépszámú nézősereg, mert ott büszkélkedett az eredményjelzőtáblán a nulla. S már keresték is a kö- Dér László főtörzsőrmester kiegyensúlyozottan versenyzett A sportág élvonalában idén a festői szépségű szovjet városban, Pszkovban találkoztak a baráti hadseregek legjobb ejtőernyős katonasportolói. Kilenc ország — Afganisztán, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NSDK, Románia, Szíria, Magyarország és a házigazda Szovjetunió — közel félszáz ejtőernyőse vetélkedett a négynapos versenyeken stílusugrásban, egyéni és csapat célbaugrásban, illetve az öszszetett egyéni és csapatküzdelmekben. Az ejtőernyősök szinte egy nagy nemzetközi családot alkotnak, így aztán már az első baráti üdvözlések után kiderült, hogy rendkívül erős, szinte világbajnoki színvonalú mezőny jött össze ez alkalommal is. A zászlódíszbe öltözött nagymúltú város apraja-nagyja egy egész estén át gyönyörködhetett a városi stadionban a megnyitóünnepség különböző látványosságaiban. A magyar csapat szép hatos kupola relatív ugrása olyan nagy sikert aratott, hogy a közönség megkülönböztetett szimpátiája övezte ezt követően ejtőernyőseink szereplését. A stílusugrás versenyeihez a házigazdák igen jó technikai feltételeket biztosítottak, s a videomagnóra vett gyakorlatok értékelése után ismét bebizonyosodott, hogy bár a mieink e versenyszámban is ott vannak már a legjobbak között, a dobogós helyezésekért vívott harcba még nem tudnak beleszólni. A csehszlovákok osztoztak az érmes helyezéseken, mögöttük a szovjet ejtőernyősök, s dicséretesen szerepelt Dér László főtörzsőrmester, aki a hetedik helyen végzett. Az egyéni célbaugrás versenyében egymás után érkeztek a versenyzők a célkereszt közepébe. — Egy tucat nulla még semmit sem jelent, de egy hibával már el lehet „szállni"! — tartják a szakemberek, hiszen elég a legkisebb „kihagyás” és a korábban esélyesnek hitt ejtőernyős máris kiesett az elsőségért folyó versenyből. Jellemző volt a színvonalra, hogy tíz ugrás után a csehszlovák vetkező magyart a levegőben, de a bírók egy méter, tizennyolc centis eredményt kiáltottak. Senki sem értette, miért. Mint később kiderült — a bírók egy része szerint — a magyar versenyző már a földön ült, amikor az elektromos érzékelőhöz ért, tehát a „nullás” eredménye érvénytelen A vitatható döntést a nézők meglehetősen nehezen vették tudomásul, s biztatták a mieinket, hogy a következő sorozatban javítsanak helyezésükön, de hiába ugrottak ismét nagyszerűen, már csak ötödikek lehettek. Ennek ellenére a rendkívül egységes magyar csapat igen jól versenyezve, nagyszerűen helytállt, s az utóbbi évek egyik legjobb eredményét érte el, ami a közelgő világbajnokság szempontjából is bizakodásra adhat alapot. EREDMÉNYEK: Egyéni célbaugrás: 1. L. Abdurahmanov (szovjet), 2. J. Pavlata (csehszlovák), 3. Sz. Lankszov (szovjet), 4. Ölvedi János. Stílusugrás: X. V. Vacek, 2. J. Safranek, 3. J. Pavlata (mindhárom csehszlovák), 7. Dér László. Csapatcélbaugrás: 1. Szovjetunió, 2. Bulgária, 3. Lengyelország, 5. Magyarország. Egyéni ösztetett: 1. J. Pavlata, 2. L. Abdurashmanov, 3. Sz. Lanszkov, 6. Ölvedi János, 7. Dér László. Csapat összetett: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Lengyelország, 4. Magyarország (Dér László, Ölvedi János, MészárovicsGyörgy, Kardos János, Antalicz Jenő, Méhész Sándor). G. TÓTH SÁNDOR A szerző felvételei Jozef Pavlata — az összesített verseny későbbi győztese - vidáman gratulál Abdurahmanovnak Brazil siker a Magyar Nagydíjon Igazi népünnepély zajlott az elmúlt hét végén a mogyoródi HUNGARORING- en, s hogy ez így legyen, azértt mindent megtettek a szervezők, a rendezők, de a versenyzők is. Hogy mit is jelent manapság egy Forma-1 nagydíj, azt legtöbben csak akkor éreztük, amikor egy óra után néhány perccel felcsendült a magyar Himnusz, amelyet a földkerekségen száz és százmilliók hallhattak . . . Hogy mennyi néző lehetett a helyszínen? A pályára mintegy 160 ezren „férnek be”, de a környező dombok ülő- és állóhelyeinek befogadóképessége ismeretlen. Mindenesetre azok is tele voltak, noha ide már nem jutott el a benzinszag, s letompult a versenymotorok fülsiketítő hangorkánja. Az első meglepetés már a rajtot megelőző próbakörben bekövetkezett A harmadik helyről startoló Alain Prost McLaren Porsche kocsija már az első kör után vontatókötélen érkezett a depóba. A volt világbajnok francia a tartalékkocsival kényszerült fölvenni a versenyt társaival. A szakemberek és a szurkolók közül is sokan a Williams Honda kocsikat várták az első helyekre, s ebben a várakozásban nem is csalódtak. A brazil Nelson Picquet és a brit Nigel Mansell által vezetett japán autócsodák közé csak az istenáldotta tehetségű 26 éves , ugyancsak brazil Ayrton Senna volt képes behozni „öregecske’” Lotus Renault-ját, méghozzá úgy, hogy az utolsó körökig óriási harcot vívott honfitársával. Az öldöklő iramra — és a forróságra — mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a 26 indulóból tizenhatan kényszerültek a verseny feladására. A sort Allen Berg Osellája nyitotta meg takaros füstfelhőt húzva maga után. A hétköznapi halandót egyébként a rosszullét kerülgeti, valahányszor egy lángoló autót lát, érdekes módon a szerelőket és a versenyzőket egy „kis tűz” nem izgatta különösebben. (Még a rajt előtti percekben az egyik BMW hátulja kapott lángra, mire vezetője néhány aprót rúgott a tűz fészkébe, amely körül éppen 195 liter, több mint 100 oktános benzin volt.) A versenyt egyébként egyetlen Porsche és egyetlen BMW sem bírta végig, ami azért mégiscsak meglepetés. A már említett Proston kívül a két óra letelte előtt szálltak ki olyan nagymenők, mint a francia Arnoux, az ausztrál Jones, a finn Rosberg, az olasz Alboreto és De Cesaris. Akik viszont versenyben maradtak, nagy csatákat vívtak. Picquet kétszer is „hátborzongató” módon került Senna elé, az egyikről később be is ismerte, hogy hajszálon múlt a sikertelenség. Igaz, ebben is honfitársa húzta volna a rövidebbet, mert biztos, hogy „ráment” volna a Renault. Az első magyarországi Forma—1 futam végeredménye: 1. Nelson Picquet (Williams Honda); 2. Ayrton Senna (Lotus Renault); 3. NigelMansell (Williams Honda). ZILAHY TAMÁS Fotó: H. TÓTH GYULA Szovjet fölény Az M1HSZ ez évi sportnaptárénak kiemelkedően legrangosabb eseménye volt a Pécsett megrendezésre kerülő Körrepülő Modellek Világbajnoksága. Mohai István főrendezőtől kapott előzetes tájékoztató szerint is rekordlétszámú nevezésre lehetett számítani. A jelentkezők az előzetes várakozást is felülmúlták. Az ünnepélyes megnyitón a két fővédnök — Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Baranya Megyei Pártbizottság első titkára, és Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára — jelenlétében 26 ország 243 versenyzője sorakozott fel az ünnepi alkalomhoz méltóan feldíszített városi jégstadionban. Az utolsó hivatalos tréning alatt természetesen mindenki a riválisok idejét mérte. A magyar csapatérem-Mohai István főrendező, a nagy sikerű modellrepülőnapon is szerepelt rádióirányítású helikopterével re is esélyes kitűnősége. Múlt József előre jelezte: " öt éve vagyunk csapatban világelsők, de a mért tréningek alapján jobbak a szovjetek ... Nos, a szovjet és a magyar csapat tagjai igazi sportemberek. Előbbiek bejelentették, hogy a mindössze 2,5 ccm-es motorral felszerelt sebességi repülőjükkel — a világon először — tudnak 290 km/h felett repíteni! A magyar csapat tagjai megjegyezték, hogy ők „csak” 286—287 körül tudnak. És íme a végeredmény: világbajnok: A. Kalmikov 293,6, 2. S. Piskalov (SZU) 288, 3. Múlt József 287,5 km ló. Ezt követően már természetes, hogy a csapatversenyt is a szovjetek nyerték hazánk legjobbjai, a lengyelek, a kínaiak és az amerikaiak előtt. A további három kategóriában (túracsapat, műrepülőben és légiharcban) is szovjet egyéni és csapatgyőzelmek születtek. A Modellező Világszövetség (CIAM) részéről jelenlevő dr. Laird Jackson a záróbanketten mondotta: " A magyarok és ezen belül is a pécsiek az elmúlt tíz esztendő legkitűnőbb világbajnokságát rendezték. Ami az eredményeket illeti, nagy a szocialista országok fölénye, de külön is kiemelkednek a szovjet eredmények. Olyan viszont még nem volt a világbajnokságok négy évtizedes történetében, hogy egy nemzet fiai vigyék haza az összes aranyérmet. Kéri György vezérőrnagy zárszavában megköszönte az indulóknak, hogy mindvégig sportszerűen versenyeztek és mindenkinek jó felkészülést kívánt a két év múlva megrendezendő kijevi világbajnokságra. PROHÁSZKA GYÖRGY A szerző felvételei A légiharc kategóriában két szovjet versenyző készül a döntőre: N. Neceuhin (453. startszám, győzött) és V. Beliaev