Néphadsereg, 1989. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 1. szám
■ A GENFI SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK most véget ért harmadik fordulóján jelentős haladást sikerült elérni a kísérleti nukleáris robbantások korlátozásáról és betiltásáról. Mint Igor Paljonih, a szovjet küldöttség vezetője elmondta, a felek egyeztették a békés célú föld alatti atomrobbantások korlátozásáról 1976-ban megkötött kétoldalú szerződés felújított jegyzőkönyvét, s a szöveget a két ország kormánya elé terjesztették. A Szovjetunió és az USA között már 1974-ben megállapodás jött létre a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról, majd 1976-ban a békés célú föld alatti atomrobbantások korlátozásáról. A nézeteltérések tisztázásáról 1987 novemberében kezdődtek meg a kétoldalú genfi tárgyalások. A két fél szakértői kölcsönös ellenőrzéseket, majd közös robbantásokat hajtottak végre a két országban. Ezek nyomán született meg az új jegyzőkönyv, mely mindkét fél szakértői szerint a nézeteltérések megoldásához vezetett, s a következő forduló munkájának alapját képezi. ■ JOSE DANTE CARIDI tábornok, az argentin hadsereg vezérkari főnöke benyújtotta lemondását. Egyidejűleg nyugdíjazását kérte Miguel Abbate és Enrique Bianchi tábornok is. Lemondásukat a három héttel ezelőtti katonai lázadással hozzák összefüggésbe. ■ A CROCUS belga aknaszedő hajó visszatért a belga Zeebrugge melletti hadikikötőbe, miután egy évig részt vett az európai NATO- államok Arab-öböl menti haditengerészeti műveleteiben. A Crocus volt az utolsó belga hajó a térségben. ■ JURIJ VORONCOV szovjet külügyminiszter helyettes, kabuli nagykövet Rómában tárgyalásokat folytatott Zahir Sah volt afgán királlyal. Az afgán exuralkodó feltételezések szerint szerepet vállalhat az afganisztáni megbékélési folyamatban. ■ A TRIDENT RAKÉTÁK indítására alkalmas Tennessee nevű tengeralattjárót szolgálatba állítottak az USA-ban. Ez a kilencedik, Trident rakéta hordozására alkalmas tengeralattjáró az amerikai flottánál. Az eszközt a Kings Bay tengeralattjáró-támaszponton telepítik. ■ HÚSZ TÜDÓS, illetve vegyifegyver-szakértő érkezett Olaszországba a Szovjetunióból, az USA- ból, különböző európai államokból és fejlődő országokból, hogy Róma környékén meglátogassanak egy vegyigyárat. A látogatás célja a vegyi fegyverek betiltása leghatékonyabb ellenőrzési módszerének a kialakítása. Halaszthatatlan ügy Százhúsz nyugatnémet honatyát hívtak vissza karácsonyi szabadságáról, ugyanis a Bundestag négy bizottsága, a szociáldemokrata parlamenti csoport követelésére, rendkívüli ülésen foglalkozott két nyugatnémet cég illegális atomipari ügyleteivel. A Neue Technologie és a Physikalisch-technische Beratung nevű, Hessen tartományban működő cégek Pakisztán és a Délafrikai Köztársaság számára szállítottak berendezéseket és alapanyagokat az illetékes szövetségi hatóságok engedélye nélkül. A törvénysértés közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt lepleződött le. Az ügy legújabb fejleménye — mint az ügyészség jelentéséből kiderül —, hogy valószínűleg más cégek is vétkesek benne. A környezetvédő Zöldek pártja parlamenti ülést követel az eset tisztázására. A Bundestag elnökét pedig felszólították, hogy január 2-án hívja össze a parlament rendkívüli ülését. A tartós karácsonyi meglepetés következtében a 120 honatya még jó ideig nem folytathatja megszakított szabadságát. Felszállt az álom Első ízben emelkedett a levegőbe az Antonov tervezőiroda Kijev melletti repülőterén az új szovjet repülőgép-óriás, a Mrija. Ezzel megkezdődött az AN—225 típusjelzésű, elsősorban teherszállítási feladatokra tervezett gép berepülése. Az ukránul Mrija — Álom — névre keresztelt repülőgép 250 tonna teher szállítására alkalmas, amihez hat nagy teljesítményű sugárhajtómű biztosítja a szükséges tolóerőt. Az AN-225-ös próbaútján, egyelőre teher nélkül, alig egy kilométeres nekifutás után könnyedén rugaszkodott el a betonról, és a kedvezőtlen időjárás ellenére másfél óra múlva sima leszállást hajtott végre. A Miija tervezését 1985-ben kezdték meg. A hajtóművektől a fedélzeti komputerekig a hazai ipar terméke. A gép sajátossága, hogy nemcsak a raktérben, hanem ahátán is képes terhek — például a Burán űrrepülőgép szállítására. Szállítóterében egyébként 16 nagy konténer vagy 80 darab Lada személyautó fér el. Maximális repülési súlya teherrel együtt 600 tonna, ami egyedülálló a maga nemében. ■ FRANCOIS MITTERRAND f francia köztársasági elnök a sikeres visszatérés után a Becsületrendet adományozta a szovjet—francia közös űrrepülés résztvevőinek. Az űrhajósoknak küldött üzenetében a francia államfő hangsúlyozta, hogy a két ország együttműködésével létrejött űrrepülés jelentős tudományos eredményeket hozott. ■ HAT VIETNAMI HADOSZTÁLY 18 ezer katonája hagyta el Kambodzsát 1988 decemberében. Ezzel a vietnami csapatok részleges kivonásának hetedik fordulója is lezajlott a két ország között született megállapodás értelmében. ■ VADÁSZGÉPEK célzóberendezéseinek gyártásáról szóló megbízást adott a Pentagon a McDonnell Douglas vállalat részére. A megbízatás a Spanyolországgal, illetve az Ausztráliával fennálló katonai együttműködés értelmében történt. A két szerződés együttes értéke 128 milliárd dollár. AZ ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag megszavazta annak a megfigyelőcsoportnak a felállítását, amely a kubai csapatok Angolából történő kivonását fogja ellenőrizni. Az UNAVEM 70 katonai és polgári megfigyelője január elején kezdi meg működését Angolában. ■ SZTADÍSZ JOTASZ, görög nemzetvédelmi miniszter benyújtotta lemondását. Arra hivatkozott, hogy munkáját nem tudja megfelelően végezni, mert elfogadhatatlan nyomást gyakorolnak rá a huzamos ideje megoldatlan görögországi USA-támaszpontok ügyében. ■ A CSEHSZLOVÁK RM—70 rakéta-sorozatvető Tátra 813 típusú alvázra szerelt, 40 vetőcsővel ellátott tüzérségi eszköz, amelyet Csehszlovákia, valamint az NDK néphadseregében rendszeresítettek. Tömege 22 tonna, hossza 8,8 m, szélessége 2,5 m, erőforrása hathengeres, 148 kW teljesítményű dízelmotor. Legnagyobb sebessége 80 km/h, lőszertípusa M—210 F rakéta. A rakéta tömege 66 kg, hossza 2,87 m. A sorozatvető lőtávolsága 20 km. Kezelőszemélyzete 3 fő. 1. 2. Az év embere, az év javaslata , Diplomáciai „először" 1. Esztendőfordulón valóságos hagyomány a világlapoknál, hogy — a legeredményesebb sportoló és a legnépszerűbb sztár mellett vagy inkább ezek előtt — kijelölik „az év emberét” is. Most mintha összebeszéltek volna különböző országbeli és eltérő irányzatú újságok: a ■hamburgi Spiegeltől a francia Le Pariisien Liberón át a lisszaboni Espressóig 1988 emberekén Mihail Gorbacsovra esett a választás. A szovjet vezetőt az októberi forradalom óta a páratlan belső átalakulás, a nemzetközi életben pedig az új politikai gondolkodásmód megtestesítőjeként ismerte meg a világ. Az év embere — stílusosan — az év javaslatával zárta az esztendőt. New Yorkban, az ENSZ-palotában, a nemzetek szószékén hangzott el bejelentése a Szovjetunió jelentős, egyoldalú leszerelési intézkedéseiről a Varsói Szerződés négy tagállama,köztük hazánk területén. A kezdeményezés rendkívül nagy visszhangot váltott ki, bizonyos értelemben megkésetten: néhány napig sajnos az örményországi földrengés-tragédia minden más hírt háttérbe szorított, Gorbacsov is kénytelen volt lemondani, illetve elhalasztani kubai, valamint nagy-britanniai utazását. Ezután azonban újra reflektorfénybe került a szovjet indítvány, amely a meglehetősen bonyolult, legalább kéttucatnyi országra kiterjedő hagyományos leszerelést kívánja előmozdítani, elsősorban Európa szívében. Méghozzá bátor lépéssel, az úgynevezett aszimmetriák felszámolásának megkezdésével. A Szovjetunió olyan területeken csökkenti — egyelőre minden viszonzás nélkül — a haderőket és a fegyverzetet, ahol fölényben van, ha nem is olyan mértékben, amint egyes nyugati források igyekeznek beállítani. A hagyományos leszerelés sem folytatható azonban egyoldalúan a végletekig. Nyilván előbb-utóbb be kell lépnie a kölcsönösségnek. Vagy a párhuzamos egyoldalúságnak, hiszen nemcsak Keleten vannak előnyös aszimmetriák, hanem Nyugaton is. Az igazi válasznak, ha ez időt is kíván, túl kell mutatnia az általános helyeslésen, s új, gyakorlati javaslatokat kellene megfogalmaznia a másik oldalon is. Erre megvannak, illetve meglesznek a kívánt fórumok. A bécsi európai utókonferenciához kapcsolódva lényegében kész a huszonhármak (a 16 NATO- és a 7 VSZ-tagállam) hamarosan elkezdődő leszerelési megbeszéléseinek mandátuma, s a téma bizonyára ott szerepel az első félévben várható csúcstalálkozókon. Gorbacsov utazási tervében olyan állomások szerepelnek, mint London, Bonn, Washington, a Távol- Keleten Peking, esetleg Tokió, s ezek nem öncélú látogatásoknak ígérkeznek, hanem kirajzolódhatnak bizonyos megállapodások. A nemzetközi közvélemény aligha bánná, ha az idén 1989 emberének olyan NATO-vezető vagy vezetők jönnének majd számításba, akik a maguk részéről hasonló lendülettel és következetességgel képviselnék a leszerelés ügyét. A kézzelfogható valóság azonban a Gorbacsov-terv, amely érdemi válaszra vár: lehettek az utazások és érkezések mind a keleti, mind a nyugati irányba. A magyar külpolitikának természetesen fontos eleme lehetett Gorbacsov New York-i bejelentésének támogatása, amely érintenifogja a Magyarországon állomásozó szovjet erők bizonyos hányadát is. Diplomáciánk tevékeny voltát és kezdeményezőkészségét az is bizonyítja, hogy az elmúlt hetekben többször használhattuk az „először”, „első ízben” kifejezéseket több találkozóval, rendezvénnyel kapcsolatosan. Először érkezett Budapestre az Európai Közösségek magas szintű küldöttsége, tanácskozott az a vegyes bizottság, amely a közös piaccal kötött szerződés után a hétköznapok soron következő feladatait vitatta meg. Ugyancsak először járt hazánk fővárosában vezető dél-koreai politikus, a külügyminiszter első helyettesének személyében. Első ízben volt szocialista előadója (a magyar külügyminisztériumi államtitkár) a NATO-parlament ülésének, amelyet ezúttal Hamburgban rendeztek, s az érdeklődést jól mutatta a kérdések és válaszok két és fél órás időtartama. Első ízben rendeztek magyar gazdasági napokat Izraelben, s a példákat sorolhatnánk tovább. Mindez azt jeleníti, hogy bevált külpolitikai alapelveink biztos talaján (elkötelezettség a szocialistaszövetség, szolidaritás a függetlenségükért, jogaikért küzdő országok iránt, kölcsönösen előnyös partneri viszony minden hasonló magatartást tanúsító állammal) további széles körű nyitásra van lehetőség, sok korábbi tabun és korláton egyszerűen túllépett az élet. S ez a külpolitika kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremthet hazai kibontakozásunkhoz is. Járai a független Namíbiával lesznek határosak, a FAPLA, az angolai néphadsereg is képes lesz megvédeni hazáját. A jelek biztatóak — ide sorolhatók a szovjet—amerikai együttműködésre, az ENSZ tevékeny részvételére utaló események is —, mégsem lehet egyértelműen megnyugodni. Amint Afganisztánban s az öböl mentén is sok a bizonytalan tényező, a harmadik megállapodásnak ugyancsak lehetnek buktatói. Az UNITA, a tavaly 15 millió dolláros amerikai pénzsegélyben és dél-afrikai fegyverszállítmányokban részesülő angolai kormányellenes szervezet egyelőre nem hajlandó a belső békére. Fennáll a polgárháború folytatódásának veszélye, amint az is kérdőjel, mit szólnak majd a független Namíbia gyakorlatához a szélsőséges dél-afrikai fajgyűlölő körök. Hiszen Dél-Afrika jogokat, demokráciát és ebből következően fekete többséget kíván, csakhogy az erőszak akadályozza ezt. Egy sikeres namíbiai kísérlet, az eredményes függetlenség, feketék és fehérek rendezett együttélése vonzó modellként szolgálhatna, s ez az, amitől igazán félnek a délafrikai ultrák. A rendezési folyamat tehát elkezdődött — ez is nagy szó —, ám korántsem lehet befejezettnek mondani. 3. 4. Megállapodás Délnyugat-Afrikáról Mozdulás a holtpontról? 1 2. Karácsony és az újév tája általában „holtidénynek” számíta nemzetközi politikában. A világesemények felgyorsult sebessége azonban nem engedheti meg magának a szünet luxusát, s ez a magyar diplomáciára is vonatkozik. Az ünnepek előestéjén járt Budapesten az NSZK külügyminisztere, valamint indult idei második ázsiai körútjára a magyar külügyminiszter, aki magyar konzulátust nyitott meg Kína legnagyobb városában, Sanghajban, s rendszeresek 3. Nehéz lenne felsorolni Földünk valamennyi válsággócát. Általában hat térség különösen veszélyes voltát emelik ki: Közel-, illetve Közép-Kelet, Dél-Afrika, Kambodzsa, Afganisztán, Közép-Amerika. A nemrég zárult esztendő azonban valóságos fordulatot hozott: a hat közül három esetben született szerződéses megállapodás a viszály rendezésére. Tavasszal Genfben egyezmény jött létre Afganisztánról, a nyárutón Irak és Irán felhagyott nyolcéves háborújával, majd december utolsó dekádjában — amerikai közvetítéssel és szovjet részvétellel — Angola, Kuba, valamint Dél-Afrika egyezsége született meg egy délnyugat-afrikaii megoldásról. Két helyi háború érhet véget Afrika déli végein. Angolából vissza kellett vonni azokat a dél-afrikai erőket, amelyek 250—300 kilométer mélységben hatoltak be a függetlenné vált portugál gyarmat területére, s azt lényegében megszállás alatt tartották. El kell hagyniuk a hazánknál területileg kilencszer nagyobb, mintegy 1,3 milliós népességű Namíbiát is, ezzel végre elnyerheti szabadságát Földünk legnagyobb megmaradt gyarmati területe. Namíbia, a hajdani német, majd brit fennhatóság alatt állott Délnyugat-Afrika, nemzetközi jogilag ENSZ-gyámsági terület volt, de a világszervezet hiába adta meg 1966-ban teljes önrendelkezését, vagyis a függetlenséget. Nyolcvanezer dél-afrikai katona, valamint a nagyszámú biztonsági erők lehetetlenné tették a világszervezeti döntés megvalósítását. A megállapodás szerint az idén választásokra kerül sor a felszabadult területen, amit minden bizonnyal a SWAPO (Délnyugat-afrikaiNépi Szervezet), Namíbia nemzeti mozgalma fog megnyerni. Ugyanakkor huszonhét hónap alatt visszavonják Angolából az ott tartózkodó mintegy ötvenezer kubait. A korszerű fegyverekkel, így MiG—23-as vadászgépekkel és légvédelmi rakétarendszerekkel is rendelkező internacionalista harcosok 1975 óta állomásoztak az afrikai országban. Ám hakivonják a dél-afrikaiakat, s Angola déli ha d. A Közel-Keleten, az ötödik évtizedébe lépett, elhúzódó válságban továbbra is távolinak tűnik minden igazi megoldás. Egyelőre folyik a küzdelem a nemzetközi békekonferencia összehívásáért, pedig annak létrejötte még csak az első lépést jelenti: az értekezleten minden fél részére elfogadható kompromisszumot kell felkutatni. Mégis van új a Közel-Kelet napja alatt, mintha elmozdulás történne a holtpontról. Az Intifáda, a megszállt területeken kirobbant palesztin felkelés immár állandó tényező lett. Nem lehet nem figyelembe venni, így került sor a palesztin állam kikiáltására, amit eddig több mint kilencven ország ismert el. A palesztin nép történetében mérföldkövet jelentő fejleményt Arafat összekötötte az ide vonatkozó ENSZ-határozatok elfogadásával, a terrorizmusról való lemondással és Izrael államiságának elismerésével. Három olyan követelménynek tett eleget, amelyet Washington egy nemzetközi békeértekezlet „belépőjegyeként” emlegetett a palesztinok számára. Az Egyesült Államok kormánykörei nem térhettek ki a The Washington Post által „pozitív kihívásnak” nevezett lépések elől: a tunéziai kormány vendégházában létrejött az észak-afrikai országban szolgáló amerikai nagykövet első találkozója a PFSZ négy képviselőjével. A palesztin vállalásokat, valamint a tuniszi kapcsolatfelvételt támogatta az összes nagyhatalom, egyetértett vele az arab világ többsége. Igaz, több szélsőséges palesztin szervezet, sőt egy-két arab állam (Szíria, Líbia) részéről heves bírálatok hangzottak el. A továbblépés fő akadályát azonban a jelenlegi izraeli helyzet képezi. A választások némi jobbra tolódást eredményeztek, noha a megosztottság továbbra is csaknem fele-fele arányú, ötvennapos alkudozás után végül is folytatódik a jobboldali Likud és a szociáldemokrata színezetű Munkapárt nagy koalíciója. Szemlátomást a palesztin diplomácia sikere, a nemzetközi áthangolódás kényszerített ki egy „védelmi nagy koalíciót”, amelynek résztvevői egymás túszai is, többnyire tehetetlenségre kárhoztatva. A közel-keleti holtpontról történő valódi elmozduláshoz — úgy tűnik — elmozdulás lenne szükséges az izraeli politikán belül is ... RÉTI ERVIN