Néphadsereg, 1989. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 1. szám

■ A GENFI SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK most véget ért harmadik fordulóján jelentős haladást sikerült elérni a kísérleti nukleáris robbantások korlátozásáról és betiltásáról. Mint Igor Paljonih, a szovjet küldöttség vezetője elmondta, a felek egyeztették a békés célú föld alatti atomrobbantások korlátozásáról 1976-ban megkötött kétoldalú szerződés felújított jegyzőkönyvét, s a szöveget a két ország kormánya elé terjesz­tették. A Szovjetunió és az USA között már 1974-ben megállapodás jött létre a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról, majd 1976-ban a békés célú föld alatti atomrobbantások korlátozásáról. A nézeteltérések tisztázásáról 1987 novemberében kezdődtek meg a kétoldalú genfi tár­gyalások. A két fél szakértői kölcsönös ellenőrzéseket, majd közös rob­bantásokat hajtottak végre a két országban. Ezek nyomán született meg az új jegyzőkönyv, mely mindkét fél szakértői szerint a nézeteltérések megoldásához vezetett, s a következő forduló munkájának alapját képezi. ■ JOSE DANTE CARIDI tábor­nok, az argentin hadsereg vezérkari főnöke benyújtotta lemondását. Egyidejűleg nyugdíjazását kérte Miguel Abbate és Enrique Bianchi tábornok is. Lemondásukat a há­rom héttel ezelőtti katonai lázadás­sal hozzák összefüggésbe. ■ A CROCUS belga aknaszedő hajó visszatért a belga Zeebrugge melletti hadikikötőbe, miután egy évig részt vett az európai NATO- államok Arab-öböl menti haditen­gerészeti műveleteiben. A Crocus volt az utolsó belga hajó a térség­ben. ■ JURIJ VORONCOV szovjet külügyminiszter helyettes, kabuli nagykövet Rómában tárgyalásokat folytatott Zahir Sah volt afgán ki­rállyal. Az afgán exuralkodó felté­telezések szerint szerepet vállalhat az afganisztáni megbékélési folya­matban. ■ A TRIDENT RAKÉTÁK indí­tására alkalmas Tennessee nevű tengeralattjárót szolgálatba állítot­tak az USA-ban. Ez a kilencedik, Trident rakéta hordozására alkal­mas tengeralattjáró az amerikai flottánál. Az eszközt a Kings Bay tengeralattjáró-támaszponton telepí­tik. ■ HÚSZ TÜDÓS, illetve vegyi­­fegyver-szakértő érkezett Olaszor­szágba a Szovjetunióból, az USA- ból, különböző európai államokból és fejlődő országokból, hogy Róma környékén meglátogassanak egy vegyigyárat. A látogatás célja a vegyi fegyverek betiltása leghaté­konyabb ellenőrzési módszerének a kialakítása. Halaszthatatlan ügy Százhúsz nyugatnémet honatyát hívtak vissza karácsonyi szabadsá­gáról, ugyanis a Bundestag négy bizottsága, a szociáldemokrata parlamenti csoport követelésére, rendkívüli ülésen foglalkozott két nyugatnémet cég illegális atomipa­ri ügyleteivel. A Neue Technologie és a Physikalisch-technische Be­ratung nevű, Hessen tartományban működő cégek Pakisztán és a Dél­afrikai Köztársaság számára szál­lítottak berendezéseket és alap­anyagokat az illetékes szövetségi hatóságok engedélye nélkül. A tör­vénysértés közvetlenül a karácso­nyi ünnepek előtt lepleződött le. Az ügy legújabb fejleménye — mint az ügyészség jelentéséből kiderül —, hogy valószínűleg más cégek is vétkesek benne. A környezetvédő Zöldek pártja parlamenti ülést kö­vetel az eset tisztázására. A Bun­destag elnökét pedig felszólították, hogy január 2-án hívja össze a parlament rendkívüli ülését. A tar­tós karácsonyi meglepetés követ­keztében a 120 honatya még jó ideig nem folytathatja megszakí­tott szabadságát. Felszállt az álom Első ízben emelkedett a levegő­be az Antonov tervezőiroda Kijev melletti repülőterén az új szovjet repülőgép-óriás, a Mrija. Ezzel megkezdődött az AN—225 típusjel­zésű, elsősorban teherszállítási fel­adatokra tervezett gép berepülése. Az ukránul Mrija — Álom — névre keresztelt repülőgép 250 tonna te­her szállítására alkalmas, amihez hat nagy teljesítményű sugárhajtó­mű biztosítja a szükséges tolóerőt. Az AN-225-ös próbaútján, egyelő­re teher nélkül, alig egy kilométe­­res nekifutás után könnyedén ru­gaszkodott el a betonról, és a ked­vezőtlen időjárás ellenére másfél óra múlva sima leszállást hajtott végre. A Miija tervezését 1985-ben kezdték meg. A hajtóművektől a fedélzeti komputerekig a hazai ipar terméke. A gép sajátossága, hogy nemcsak a raktérben, hanem a­­hátán is képes terhek — pél­dául a Burán űrrepülőgép­­ szál­lítására. Szállítóterében egyébként 16 nagy konténer vagy 80 darab Lada személyautó fér el. Maximá­lis repülési súlya teherrel együtt 600 tonna, ami egyedülálló a ma­ga nemében. ■ FRANCOIS MITTERRAND f francia köztársasági elnök a sike­res visszatérés után a Becsületren­det adományozta a szovjet—francia közös űrrepülés résztvevőinek. Az űrhajósoknak küldött üzenetében a francia államfő hangsúlyozta, hogy a két ország együttműködésével lét­rejött űrrepülés jelentős tudomá­nyos eredményeket hozott. ■ HAT VIETNAMI HADOSZ­TÁLY 18 ezer katonája hagyta el Kambodzsát 1988 decemberében. Ezzel a vietnami csap­atok részleges kivonásának hetedik fordulója is lezajlott a két ország között szüle­tett megállapodás értelmében. ■ VADÁSZGÉPEK célzóberen­dezéseinek gyártásáról szóló meg­bízást adott a Pentagon a McDon­nell Douglas vállalat részére. A megbízatás a Spanyolországgal, il­letve az Ausztráliával fennálló ka­tonai együttműködés értelmében történt. A két szerződés együttes értéke 128 milliárd dollár.­­ AZ ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag megszavazta annak a megfigyelőcsoportnak a felállítását, amely a kubai csapatok Angolából történő kivonását fogja ellenőrizni. Az UNAVEM 70 katonai és polgári megfigyelője január elején kezdi meg működését Angolában. ■ SZTADÍSZ JOTASZ, görög nem­zet­véd­el­mi miniszter benyúj­totta lemondását. Arra hivatkozott, hogy munkáját nem tudja megfele­lően végezni, mert elfogadhatatlan nyomást gyakorolnak rá a huzamos ideje megoldatlan görögországi USA-támaszpontok ügyében. ■ A CSEHSZLOVÁK RM—70 rakéta-sorozatvető Tátra 813 típusú al­vázra szerelt, 40 vetőcsővel ellátott tüzérségi eszköz, amelyet Csehszlová­kia, valamint az NDK néphadseregében rendszeresítettek. Tömege 22 ton­na, hossza 8,8 m, szélessége 2,5 m, erőforrása hathengeres, 148 kW telje­sítményű dízelmotor. Legnagyobb sebessége 80 km/h, lőszertípusa M—210 F rakéta. A rakéta tömege 66 kg, hossza 2,87 m. A sorozatvető lőtávol­­sága 20 km. Kezelőszemélyzete 3 fő. 1. 2. Az év embere, az év javaslata , Diplomáciai „először" 1. Esztendőfordulón valóságos ha­gyomány a világlapoknál, hogy — a legeredményesebb sportoló és a legnépszerűbb sztár mellett vagy inkább ezek előtt — kijelölik „az év emberét” is. Most mintha össze­beszéltek volna különböző ország­beli és eltérő irányzatú újságok: a ■hamburgi Spiegeltől a francia Le Pariisien Liberón át a lisszaboni Espressóig 1988 emberekén Mihail Gorbacsovra esett a választás. A szovjet vezetőt az októberi forra­dalom óta a páratlan belső átalaku­lás, a nemzetközi életben pedig az új politikai gondolkodásmód meg­testesítőjeként ismerte meg a világ. Az év embere — stílusosan — az év javaslatával zárta az esztendőt. New Yorkban, az ENSZ-palotában, a nemzetek szószékén hangzott el bejelentése a Szovjetunió jelentős, egyoldalú leszerelési intézkedéseiről a Varsói Szerződés négy tagállama,­­köztük hazánk területén. A kezde­ményezés rendkívül nagy visszhan­got váltott ki, bizonyos értelemben megkésetten: néhány napig sajnos az örményországi földrengés-tragé­dia minden más hírt háttérbe szo­rított, Gorbacsov is kénytelen volt lemondani, illetve elhalasztani ku­bai, valamint nagy-­britanniai uta­zását. Ezután azonban újra reflek­torfénybe került a szovjet indít­vány, amely a meglehetősen bonyo­lult, legalább kéttucatnyi országra kiterjedő hagyományos leszerelést kívánja előmozdítani, elsősorban Európa szívében. Méghozzá bátor lépéssel, az úgy­nevezett aszimmetriák felszámolá­sának megkezdésével. A Szovjetunió olyan területeken csökkenti — egyelőre minden viszonzás nélkül — a haderőket és a fegyverzetet, ahol fölényben van, ha nem is olyan mértékben, amint egyes nyu­gati források igyekeznek beállítani. A hagyományos leszerelés sem folytatható azonban egyoldalúan a végletekig. Nyilván előbb-utóbb be kell lépnie a kölcsönösségnek. Vagy a párhuzamos egyoldalúságnak, hi­szen nemcsak Keleten vannak elő­nyös aszimmetriák, hanem Nyuga­ton is. Az igazi válasznak, ha ez időt is kíván, túl kell mutatnia az általános helyeslésen, s új, gyakor­lati javaslatokat kellene megfogal­maznia a másik oldalon is. Erre megvannak, illetve meglesznek a kívánt fórumok. A bécsi európai utókonferenciához kapcsolódva lé­nyegében kész a huszonhármak (a 16 NATO- és a 7 VSZ-tagállam) hamarosan elkezdődő leszerelési megbeszéléseinek mandátuma, s a téma bizonyára ott szerepel az első félévben várható csúcstalálkozókon. Gorbacsov utazási tervében olyan állomások szerepelnek, mint Lon­don, Bonn, Washington, a Távol- Keleten Peking, esetleg Tokió, s ezek nem öncélú látogatásoknak ígérkeznek, hanem kirajzolódhat­nak bizonyos megállapodások. A nemzetközi közvélemény aligha bánná, ha az idén 1989 emberének olyan NATO-vezető vagy vezetők jönnének majd számításba, akik a maguk részéről hasonló lendülettel és következetességgel képviselnék a leszerelés ügyét. A kézzelfogható valóság azonban a Gorbacsov-terv, amely érdemi válaszra vár: lehettek az utazások és érkezések mind a keleti, mind a nyugati irányba. A magyar külpolitikának természetesen fontos eleme lehetett Gorbacsov New York-i bejelentésé­nek támogatása, amely érinteni­­fogja a Magyarországon állomásozó szovjet erők bizonyos hányadát is. Diplomáciánk tevékeny voltát és kezdeményezőkészségét az is bizo­nyítja, hogy az elmúlt hetekben többször használhattuk az „először”, „első ízben” kifejezéseket több ta­lálkozóval, rendezvénnyel kapcsola­tosan. Először érkezett Budapestre az Európai Közösségek magas szin­tű küldöttsége, tanácskozott az a vegyes bizottság, amely a közös piaccal kötött szerződés után a hét­köznapok soron következő felada­tait vitatta meg. Ugyancsak először járt hazánk fővárosában vezető dél-koreai politikus, a külügymi­niszter első helyettesének személyé­ben. Első ízben volt szocialista előadója (a magyar külügyminisz­­tériumi államtitkár) a NATO-par­lament ülésének, amelyet ezúttal Hamburgban rendeztek, s az érdek­lődést jól mutatta a kérdések és válaszok két és fél órás időtarta­ma. Első ízben rendeztek magyar gazdasági napokat Izraelben, s a példákat sorolhatnánk tovább. Mindez azt jeleníti, hogy bevált külpolitikai alapelveink biztos ta­laján (elkötelezettség a szocialista­­szövetség, szolidaritás a független­ségükért, jogaikért küzdő országok iránt, kölcsönösen előnyös partneri viszony minden hasonló magatar­tást tanúsító állammal) további széles körű nyitásra van lehetőség, sok korábbi tabun és korláton egyszerűen túllépett az élet. S ez a külpolitika kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremthet hazai kibon­takozásunkhoz is. Járai a független Namíbiával lesz­nek határosak, a FAPLA, az ango­lai néphadsereg is képes lesz meg­védeni hazáját. A jelek biztatóak — ide sorolha­tók a szovjet—amerikai együttmű­ködésre, az ENSZ tevékeny részvé­telére utaló események is —, még­sem lehet egyértelműen megnyu­godni. Amint Afganisztánban s az öböl mentén is sok a bizonytalan tényező, a harmadik megállapodás­nak ugyancsak lehetnek buktatói. Az UNITA, a tavaly 15 millió dol­láros amerikai pénzsegélyben és dél-afrikai fegyverszállítmányokban részesülő angolai kormányellenes szervezet egyelőre nem hajlandó a belső békére. Fennáll a polgárhá­ború folytatódásának veszélye, amint az is kérdőjel, mit szólnak majd a független Namíbia gyakor­latához a szélsőséges dél-afrikai fajgyűlölő körök. Hiszen Dél-Afrika jogokat, demokráciát és ebből kö­vetkezően fekete többséget kíván, csakhogy az erőszak akadályozza ezt. Egy sikeres namíbiai kísérlet, az eredményes függetlenség, feke­ték és fehérek rendezett együttélése vonzó modellként szolgálhatna, s ez az, amitől igazán félnek a dél­afrikai ultrák. A rendezési folyamat tehát elkez­dődött — ez is nagy szó —, ám korántsem lehet befejezettnek mon­dani. 3. 4. Megállapodás Délnyugat-Afrikáról Mozdulás a holtpontról? 1­ 2. Karácsony és az újév tája álta­lában „holtidénynek” számít­­a nemzetközi politikában. A világ­­események felgyorsult sebessége azonban nem engedheti meg ma­gának a szünet luxusát, s ez a magyar diplomáciára is vonatkozik. Az ünnepek előestéjén járt Bu­dapesten az NSZK külügyminisz­tere, valamint indult idei második ázsiai körútjára a magyar külügy­miniszter, aki magyar konzulátust nyitott meg Kína legnagyobb váro­sában, Sanghajban, s rendszeresek 3. Nehéz lenne felsorolni Földünk valamennyi válsággócát. Általában hat térség különösen veszélyes vol­tát emelik ki: Közel-, illetve Kö­zép-Kelet, Dél-Afrika, Kambodzsa, Afganisztán, Közép-Amerika. A nemrég zárult esztendő azonban valóságos fordulatot hozott: a hat közül három esetben született szer­ződéses megállapodás a viszály ren­dezésére. Tavasszal Genfben egyez­mény jött létre Afganisztánról, a nyárutón Irak és Irán felhagyott nyolcéves háborújával, majd de­cember utolsó dekádjában — ame­rikai közvetítéssel és szovjet rész­vétellel — Angola, Kuba, valamint Dél-Afrika egyezsége született meg egy délnyugat-afrikaii megoldásról. Két helyi háború érhet véget Af­rika déli végein. Angolából vissza kellett vonni azokat a dél-afrikai erőket, amelyek 250—300 kilométer mélységben hatoltak be a függet­lenné vált portugál gyarmat terüle­tére, s azt lényegében megszállás alatt tartották. El kell hagyniuk a hazánknál területileg kilencszer na­gyobb, mintegy 1,3 milliós népessé­gű Namíbiát is, ezzel végre elnyer­heti szabadságát Földünk legna­gyobb megmaradt gyarmati terü­lete. Namíbia, a hajdani német, majd brit fennhatóság alatt állott Délnyugat-Afrika, nemzetközi jogi­lag ENSZ-gyámsági terület volt, de a világszervezet hiába adta meg 1966-ban teljes önrendelkezését, vagyis a függetlenséget. Nyolcvan­­ezer dél-afrikai katona, valamint a nagyszámú biztonsági erők lehetet­lenné tették a világszervezeti dön­tés megvalósítását. A megállapodás szerint az idén választásokra kerül sor a felszabadult területen, amit minden bizonnyal a SWAPO (Dél­nyugat-afrikai­­Népi Szervezet), Na­míbia nemzeti mozgalma fog meg­nyerni. Ugyanakkor huszonhét hó­nap alatt visszavonják Angolából az ott tartózkodó mintegy ötven­ezer kubait. A korszerű fegyverek­kel, így MiG—23-as vadászgépekkel és légvédelmi rakétarendszerekkel is rendelkező internacionalista har­cosok 1975 óta állomásoztak az af­rikai országban. Ám ha­­kivonják a dél-afrikaiakat, s Angola déli ha­­ d. A Közel-Keleten, az ötödik évti­zedébe lépett, elhúzódó válságban továbbra is távolinak tűnik minden igazi megoldás. Egyelőre folyik a küzdelem a nemzetközi békekonfe­rencia összehívásáért, pedig annak létrejötte még csak az első lépést jelenti: az értekezleten minden fél részére elfogadható kompromisszu­mot kell felkutatni. Mégis van új a Közel-Kelet napja alatt, mintha elmozdulás történne a holtpontról. Az Intifáda, a megszállt terüle­teken kirobbant palesztin felkelés immár állandó tényező lett. Nem lehet nem figyelembe venni, így került sor a palesztin állam ki­kiáltására, amit eddig több mint kilencven ország ismert el. A pa­lesztin nép történetében mérföld­követ jelentő fejleményt Arafat összekötötte az ide vonatkozó ENSZ-határozatok elfogadásával, a terrorizmusról való lemondással és Izrael államiságának elismerésével. Három olyan követelménynek tett eleget, amelyet Washington egy nemzetközi békeértekezlet „belépő­jegyeként” emlegetett a palesztinok számára. Az Egyesült Államok kor­mánykörei nem térhettek ki a The Washington Post által „pozitív ki­hívásnak” nevezett lépések elől: a tunéziai kormány vendégházában létrejött az észak-afrikai országban szolgáló amerikai nagykövet első találkozója a PFSZ négy képvise­lőjével. A palesztin vállalásokat, vala­mint a tuniszi kapcsolatfelvételt támogatta az összes nagyhatalom, egyetértett vele az arab világ több­sége. Igaz, több szélsőséges palesz­tin szervezet, sőt egy-két arab ál­lam (Szíria, Líbia) részéről heves bírálatok hangzottak el. A tovább­lépés fő akadályát azonban a je­lenlegi izraeli helyzet képezi. A választások némi jobbra tolódást eredményeztek, noha a megosztott­ság továbbra is csaknem fele-fele arányú, ötvennapos alkudozás után végül is folytatódik a jobboldali Likud és a szociáldemokrata színe­zetű Munkapárt nagy koalíciója. Szemlátomást a palesztin diplo­mácia sikere, a nemzetközi áthan­­golódás kényszerített ki egy „vé­delmi nagy koalíciót”, amelynek résztvevői egymás túszai is, több­nyire tehetetlenségre kárhoztatva. A közel-keleti holtpontról történő valódi elmozduláshoz — úgy tűnik — elmozdulás lenne szükséges az izraeli politikán belül is ... RÉTI ERVIN

Next