Népi Egység, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)
1945-04-01 / 74. szám
Braşov»Brassó, 81. évf., 74. szám Húsvéti szám ára 30 lei Vasárnap, 1043 április 1 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Kikkó Gyárfás Bejegyezve a brassói törvényszéken G. 11. 1768/1944 szám alatt Engedélyezte: Cenzura Militară a Presei sub No. 1437. 7. X. 1944 ERDÉLYI FELTIiMstDÁS Irta: BfittYill LÁSZLÓ Erdély múltja megrendítő változata a szabadságharcok éveinek és a kegyetlen erőszakuralom évszázadainak. Az itt élő népek már-már felcsillanó nagyszerű összhangjának és a testvérharcoktól feldúltan a földet letipró idegen önkénynek. Erdély hosszú szenvedéseinek az utólét évek fasiszta uralma volt a mélypontja s a századokon át elvetett jobbatakarás most szüli meg Erdély igazi fénykorát a Vörös Hadsereg korszakalkotó felszabadító hadjárata s a romániai demokrácia nagy győzelme nyomán. Erdélyben két sokat szenvedett kis nép sorsa fonódik össze: a románé és a magyaré. Az erdélyi béke kérdése a magyar és a román nép békéjének kérdése. Ezért is az a haladó szellemű nemzeti magatartás, amelynek ma az ország összefogott demokratikus erői adnak életet, nem ostromfalat épít egymással szemben, hanem az együttműködés, a kölcsönös segítség szellemével igyekszik erősíteni az egymásrautaltság, az együvétartozás tudatát. A Romániai Nemzeti Demokrata Arcvonal erdélyi soraiban egymással a múltban szembeállított testvérnépek lelke oldódik ■el a történelem fájó visszaemlékezéseiből. A legméltóbb és egyben legrégibb hagyományt ehhez az összefogáshoz kétségkívül azoknak a román és magyar jobbágyoknak 1437-es felkelése szolgáltatja, akik Kolozsmonostoron közös keserűséggel mondották tollba az írástudó papnak, hogy ,,földesuraink által, akárcsak vásárolt rabszolgák, nehéz szolgaságra vagyunk vetve...** A pillanatnyilag erőre kapott jobbágyok győzelmét a főurak hamarosan kegyetlenül megtorolják és ennek a megtorlásnak elvetemült szellemét sínylette Erdély azóta is, évszázadokon át. Ami 1467 fényes napjai után jön, a hírhedt „Unió Trium Nationum” azaz a „három nemzet szövetsége”, nem Erdély három népének a szövetségét, hanem az egymás közt versengő három kiváltságos rend: a magyar nemesek, a székely főurak és a szászok népellenes cimborálását jelentette. Heltai Gáspár, a 16. századbeli erdélyi hitújítás egyik hőse és az erdélyi haladószellemű irodalom előfutára méltán írja egyik jelképes meséjében: „A magabiró dúsok nem gondolnak sem törvénnyel, sem igazsággal, sem tisztességgel. Az ő nézetük szerint csak addig tart a tisztesség és a becsület, migyen a félelem.” Igen, ezt a félelmet igyekeztek Erdély urai erőszakukkal kiváltani a nép minél kegyetlenebb kizsákmányolására. Nem csoda, ha Erdély törvénykezésében Werbőczi hírhedt Hármaskönyve került kizárólagos uralomra a jobbágykérdés megítélésében. Rideg szelleme a jobbágyot örök szolgaságra kárhoztatta. Ám Verbőczi nemcsak a jobbágyokra sújtott le, hanem az erdélyi főurak tetszésére, azt is kijelentette, hogy „az oláh nép vegye jól eszébe alacsony voltát.. .** És valóban a hírhedt „Unió Trium Nationum” teljesen kizárja azt az erdélyi román népet az alkotmány védősáncaiból, amely számbelileg, az egykorú kimutatások szerint, ugyanannyit tett ki, mint a lobbi együttvéve. A román Vitéz Mihály fejedelem is csak annyit tud kicsikarni az előtte hódoló erdélyi kiváltságos rendekből, az 1600-as gyulafehérvári országgyűlésen, hogy a román papokkal ne lehessen többé robotmunkát végeztetni, s hogy a román pásztorok magyar és szász falvak közelén is legeltethessenek. De ez az engedny sem marad sokáig életben. S még Vitéz Mihály is megerősíti a rendek kérését, hogy azok a jobbágyok, akik megszöktek uraik földjéről, ha nem akyaátná vissza térni, akasztófára kerüljenek. S bizony e jobbágyok nagy része éppen tornán volt. Jelemző viszont, hogy a szászok, akik mindaddig Mihály fejedelem mellé álltak, amig ő az osztrák császárt szolgálta, szembefordulnak vele, mihelyt önállóságra törekszik. 1600 szeptemberében a szebeni szászok már levélben fenyegetik a székelyeket, hogy hagyják ott Mihályt, aki szembe mert fordulni a Kegyelmes Császárral, mert különben a brassói szászokkal együtt rátérnek a Székelyföldre, a házaikat felégetik, asszonyaikat és gyermekeiket pedig kardélre hányják. A szászok szerepe a mai napig ugyanaz maradt. Először századokon át a központi magyar királyi hatalomnak voltak kiváltságos őrei a magyar és román jobbágytömegekkel, valamint,a hagyományos jogait védő székely köznéppel szemben. Reakciós szerepük még jobban kidomborodott, ahogy az osztrák császári birodalom csápjait Erdélyre is kiterjesztette. Végül a nagynémet imperializmus előőrseivé és a hitleri rablóhadak szálláscsinálóivá váltak. Az erdélyi magyar főurak sem tértek el középkori erkölcseiktől. Még a 18. század végén is kérelemmel fordulnak az osztrák császárhoz, kergesse ki a „ragadozó állatokhoz hasonló veszett oláhokat Bukovinába és telepítsen helyükbe jámbor svábokat.” Hogy kik voltak az igazi ragadozók, azt maga a valósághoz hű magyar történetírás állapította meg. Acsády Ignác írja, hogy Erdélyben ugyanabban a században, amikor az említett folyamodvány készült, némelyik erdélyi földesur a kéménybe akasztotta jobbágyát, ha megneheztelt rá. Az 50—60 botütés pedig, vagy egyszerűen holtraverés még áldott állapotú aszszonyokkal szemben is mindennapos dolog volt Ezt a tengernyi szenvedést igyekezett az osztrák császári ármány és engedelmes eszközei: az erdélyi magyar főurak s a reakciós szász polgárok áldatlan fajgyűlöletbe fojtani. Igaz, a régi Erdély nagy magyar szellemei nem így akarták. A német hámba fogott Magyarországtól önállósodó Erdély a kor haladó gondolatának, a hitújításnak a jegyében megnyitja a nép felé,a román nép felé is a tudás, a művelődés zsilipjeit Geleji Katona István kálvinista püspök már a 16. században előírja, „egy jó román iskola” felállítását Lorántffy Zsuzsanra meg is valósítja. Azonban ezt a korát meghaladó szándékot újra elnyomja az ököljog nevében összefogó redakció. A Habsburgok és engedelmes erdélyi eszközeik elnyomó és uszító politikája megszüli az utolsó évszázadokon át államdóan fel-fellobbanó testvérharcot magyarsok és románok között. 1848 a magyar nép legnemesebb, példátmutató szabadságtörekvése, történelmének legdicsőbb lapja. Az 1848-as pesti országgyűlésben azonban sajnálattal kell,hogy megállapítsa a közös, szabadságeszmékért rajongó Pap Zsigmond román képviselő, hogy „az erdélyi arisztokrácia bánásmódja nagy bizalmatlanságot és idegenséget szült a román népben mindest ellen, ami magyar”. 1848—49-ben a magyar szabadságharc és a román nemzetiségi mozgalom ösztönösen egymás felé nyúló keze a közös ellenség helyett egymás ellen szorul öltok be. A születő magyar demokráciát a középkori kiváltságos rendek bénítják, ki erdélyi román nép nemzeti szabadságvágyát pedig az osztrák-német cselszövés vezeti tévútra. Amit 1848—49 nem tudott megvalósítani: Erdély népeinek demokratikus szeretségét a közös elnyomók ellen, az hányatott évtizedek után napjaink tűzkeresztségében valósul meg igazán. Ma a román nép az, amely a nagy szovjet nép oldalán hamarabb fordult szembe a német imperializmussal. A román demokrácia az, amely felszámolja Erdélyben is, az itteni magyar demokrata erőkkel karöltve, a középkor népellenes maradványait. Az erdélyi paraszt, a középkori jobbágyok utóda, román és magyar egyaránt, a mágnások, bojárok , a hitleri rablóbíborún még jobban megzsirosodott szászok birtokain hozzájut az ősidők óta őt illető tulajdonához: a földhöz. És most valósul meg Bem tábornok 1849-ben az erdélyi népekhez intézett, messzi távlatokba nyitó brassói kiáltványa is, hogy: „Nyújtsatok egymásnak testvérileg kezet, távozzassatok minden nemzeti gyűlölséget és boldogok lesztek...” A nemzeti gyűlölködés legpusztítóbb fajtája, a fasizmus szörnyű pokla után, 1944 augusztus 23 és 1945 március 6 nemcsak a román nép feltámadásának, hanem Erdély minden népének, egész Erdély feltámadásának is fényes a jelzője. Amiért Erdély elnyomott népe Bábolnától napjainkig vérzett, végre testet ölt. MEDGYES LAJOS: Hazámnak és lakossal! Feledjétek a pártviszályt, Mi eddig vért és gyászt hozott S elundoritá a hazát, Megszűntek mind a külön érdekek, Egy csillag virraszt a népek felett A rendszer volt csak a hibás, Mely osztályfalakat rakott, A rendszer volt csak a hibás, Nem pedig a népek magok: „Nemes* képzé csupán a nemzetet Ha bármelyik népfajból eredett. A „magyar“ éppúgy szolga volt, Ha címert nem mutathatott: Mért gyűlölnétek hát egymást Ti különajku népfajok? Egy a haza, melyben születtetek, Ezért versen hév lánggal szivetek! BÉKESZÓZAT (1860) Nem együtt szenvedtétek-e A vad népek dúlásait? Nem szántjátok fel egyaránt ősötök szétszórt csontjait? Oh, e haza egy szentelt temető, Hol könnyezni mindenik összejő. Testvérkezet! testvérkezet! Magyar, szláv, és román elem! Az átkos külön szakadás örökre száműzött legyen! Megváltásunk igéje abban áll, Ha megszakad köztünk minden viszály. Vessétek el! vessétek el A bosszu vértek poharát ! S a haza jövő üdvéért Igyatok szentelt áldomást Békére int a kor jós-szózata: Elvesz a nép, mely félre szítana! Egy talpalatnyi föld se maradjon bevetetlenül! A Nemzeti Demokrata Arcvonal Tanácsának felhívása A birtokrendezés ma már befejezett tény. Száz meg százezer holdnyi terület jutott a földművesek tulajdonába. Minden új nap tíz és tízezer falusi gazdaság kap földet A tegnapi nagybirtokok élő és holt leltára ma a földet megmunkáló rendelkezésére áll A demokrata összefogás kormánya ezzel megvalósította legfőbb feladatai egyikét. A tavasz kezdetén vagyunk. A földbirtokrendezés folytán szétosztott vagy a nagybirtokosok kezén maradt földeken, a városok be nem épített területen, mindenütt, ahol egy talpalatnyi föld található, meg kell indulnia az ekének és nyomában termésnek kell szárba szökkenie. Egyetlen napot sem veszíthetünk. De ne feledjük el, hogy a földosztás és a földművesség ellenségei lesben állanak. Minden eszközzel arra törnek, hogy a földbirtokrendezés keresztülvitelét megakadályozzák. Bűnös céljaik érdekében ki fognak használni minden gyöngeséget, minden tévedést, minden késedelmet Különösen vigyáznunk kell arra, hogy a földművesség rendelkezésére bocsátott élő és holt leltár sértetlenül adassék át. A földosztás ellenségei itt is megkísérlik a háttérből való tervezést És meg fogják kísérelni a vetési munkák meggátlását is. Minden rendelkezésre álló eszközzel le kell leplezni és meg kell akadályozni a nép ellenségeinek terveit A tavaszi vetés eredményessége lesz az első lépés az újonnan alakult gazdaságok elvirágzása felé. Keserűen csalódnak azok, akik a mult visszatértében reménykednek. A szétosztott föld a földműveseké marad. A termés is az övék lesz s ezzel a hitlerizmus ellen harcoló hadseregek élelme is biztosítva van. Az ország több részén mezőgazdasági gépközpontok létesültek s ezek rendelkezésetekre bocsájtják a szükséges gépeket. Minden erőt mozgósítottunk, hogy a tavaszi munkákat elvégezhessük. Minden munkáskéz, valamennyi szállítóeszköz, valamennyi gép és szerszám lásson azonnal munkához. Egyetlen napot sem késhetünk, egyetlen napot nem pihenhetünk a vetési munkálatok elvégzésének megkönnyítésére. A NDA helyi és megyei szervezeteinek a NDA-ban résztvevő valamennyi párt és szervezet dolgozó tagjainak, a szervezett munkásságnak támogatást kell nyújtaniok a vetési munkák elvégzésére. Egy tavalatnyi föld se maradjon meg munkáratamil. Minden kis földdarab az ország széltében-hosszában, a városok környékén, sőt bent a városokban is az anyafőd ásásával legyen tihős. Földműves és munkástestvérek és mind, akik segíteni tudtak munkára fel! A parancs ez: „EGY, TALPALATNYI FÖLD SE MARADJON BEVETETLENÜL. "