Népművelés, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
Az orosház színi,ír,v/ [tlévV Orosházától néhány kilométerre, Szentetornyán élt a múlt század második felében Justh Zsigmondi, a fiatalon elhúnyt író. Az arisztokratákkal rokon dzsentricsaládba született fiatalember csöppet sem hasonlított a környékbeli birtokosokra. Beteg testében szépre szomjas, gazdag lélek lakott. Hajnalba nyúló mulatozások, hét határt meghajtó vadászatok, idegtépő kártyacsaták helyett egészen más zaj verte föl akkoriban Szentetornyát. Taps és felszabadult nevetés hallatszott minden ünnep estéjén, mert Justh Zsigmond ókori görög mintákra amfiteátrumot építtetett kastélya parkjában és parasztjaival Moliére, Shakespeare, Sophokles hőseit szólaltatta meg az Alföld homokján. Megyényi hitbizományok urai már Justh előtt kétszáz évvel is építettek színháztermet kastélyaikban — a saját mulatságukra. Szentetornya földesura parasztjai kedvére épített és ezzel őse és megindítója lett a ma már sok ezer egyszerű embert szórakoztató, tanító mozgalomnak, amely színjátszócsoportokkal hálózza be az országot. Békés megye színjátszóinak legjobbjai e hónapban Orosházán gyűltek össze, hogy megmutassák, egy esztendő alatt mire mentek. A több mint két hétig tartó fesztivált Justh Zsigmondról nevezték el. A fesztivál részvevői között szerepeltek a szentetornyaiak is, akik Moliéret jól ismerő öregapáikra emlékezve, a nagy francia író és színész „A fösvény” című művét mutatták be. A színlap változatos műsorral büszkélkedik. A békési gimnázium Csiky Gergely „Ingyenélők”-jét választotta, a medgyesegyházi KISZ Kodolányi János „Földindulás”-át. A szarvasi gimnázium Szigligeti elnyűhetetlen vígjátékával, a „Liliomfi”val nevettette meg a nézőket, a gyomai gimnázium együttese Móricz Zsigmond felejthetetlen diáktörténetét, „Légy jó mindhalálig”-ot tanulta be. ígért a színlap még operettet, vígjátékot, tragédiát vegyest. A megnyitás napján délelőtt a színjátszók vezetői gyűltek össze és beszélték meg a mozgalom problémáit. Többen szép eredményről számoltak be, de néhány fölszólalásból kiderült, hogy sok nehézséggel is küzdenek. Benyomásunk szerint, mintha a mozgalom kissé magára lenne hagyatva és a csoportok vezetői különösen a műsorterv kialakításában nélkülözik a segítséget. A fesztivál megnyitásának dicsősége a gyulai harisnyagyár lelkes színjátszóinak jutott. Beaumarchais forradalmi indulatoktól terhes levegőben született vígjátékát, a „Figaro házasságá”-t játszották. A gyulaiak a darabot jól választották meg, hiszen a furfangos borbély és kedvese Beaumarchais karján bevonult a halhatatlanságba. A viszonylag kedvező anyagi helyzetben levő gyári csoport az előadás gondos kiállításával tisztelte meg az írót és a közönséget. A díszletek és jelmezek átlagon felüliek, bár előfordult, hogy Figaro megszemélyesítője a korabeli kosztümhöz mintás, modern nyakkendőt kötött. A szereplők igyekvő buzgalommal játszották el az életrevaló borbély házasságának történetét. Hiányzott azonban az erélyes és tájékozott rendező figyelme, aki a nehézségeken átsegíti őket. A jó rendező könnyen kiküszöbölhette volna az egyes jelmezek között harsányan kiabáló százesztendős korkülönbséget, mert ehhez nem pénz, csak tájékozottság kell. Az előadás folyamán egy-két szereplő néhány pillanatra jóízű Békés megyei tájszólásba esett, ami még nem lenne nagy baj, de az már kínosan hatott, hogy helytelen igealakokat, rossz vonzatokat használtak. A látottak alapján gyanúnk szerint a rendezés még mindig a szerepfelmondásra, a mozgások bejelölésére korlátozódik. Így aztán elvész a darab jellege és értelme, a hősök jelleme pedig elmosódik, sőt felcserélődik a szereplők össze nem hangolt felfogásában. Nagy hiba, hogy a szereplők idegenek a színpadon. Sematikus mozgások ismétlődnek minduntalan, vagy tanácstalanul ácsorognak a súgólyuk előtt. Az egész előadás kissé álmosnak bizonyult az egyébként tehetségesnek látszó Figaro (Nagy Ferenc) hibájából. Tempósan, kissé rezignáltan tett-vett, holott a borbély olyan eleven, mint a higany. Almaviva gróf (Csákabonyi Balázs) viszont izgatottan futkározott minden korlátolt méltóság híján. Zsuzsiban (Rozsos Gizella) néha fölvillant a kedves furfang s tetszett Rozina (Mészáros Edit), aki megtalálta szerepének igazi karakterét. Szinte a hivatásos színész rutinjával mozgott Bazilia (Szilágyi Lajos) s megtett minden tőle telhetőt a többi szereplő is. A példamutató és nevében rendezett fesztivál előadásait esténként szépszámú közönség nézte meg Orosházán. Többen nem csak egy-két előadásra voltak kíváncsiak, hanem bérletet váltottak. (gnyl) Az Állami Faluszínház (Déryné Színház) májusban a következő darabokat játssza: a „János vitéz”-t Fejér és Zala megyékben, a „Pataki szüret”-et Vas és Tolna megyékben, a „Ketten a viharban”it Szabolcs és Nógrád megyékben, „Romeo és Juliá”-t Nógrád megyében, a „Tacskó”-t Pest megyében, „A szókimondó asszonyság”-ot Pest, Nógrád és Vas megyékben, az „Örvény”-t Tolna és Komárom megyékben, „Az eladó birtok”-ot Hajdú, Pest és Zala megyékben, „A nők iskolájá”-t Zala és Fejér megyékben, a „Galambos korsó”-t Nógrád, Pest és Vas megyékben, végül „Az éjszaka útjain”-t Nógrád és Vas megyékben. Meghalt Szabolcs-Szatmár megye legidősebb mesemondója, a 91 éves Ruskovics István baktalórántházi lakos. Az öreg mesemondó nevét a megye határain túl is jól ismerték. A nyíregyházi múzeum az utóbbi években 87 meséjét vette magnetofonszalagra, amelyeket majd könyv alakban is kiadnak. A Gyulai Harisnyagyár színjátszói Beaumarchais: „Figaró házassága” című színjátékéban Mészáros Edit, Rozsos Gizella, Nagy Ferenc, Varsányi Antalné, Szilágyi Lajos, Hunyadi: „Galambos korsó”. Domokos József, Csákabonyi Balázs Tapasztó János és Kállay Kati