Népművelés, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1960. JANUÁR BÍRÓ VERA: A KONGRESSZUS UTÁN A VII. Kongresszus és az ott tárrgyalt ötéves terv bőven ad gondolkodni, tervezni valót a kultúra munkásainak. A referátumok, a hozzászólások, a zárszó szabad, őszinte hangja bizonyára mindenkit gondolkodásra, szóra bír, akik eddig is igyekeztek előrevinni a közművelődés ügyét. A „Népművelés” legyen fóruma, egyik gyűjtőhelye azoknak az elgondolásoknak, véleményeknek, melyek a mi munkánkban is újabb eredményeket hozhatnak, sok régen vajúdó kérdést megoldhatnak. Ilyen értelemben említenék én is néhány gondolatot. A VII. Kongresszus célul tűzi ki a párt, a munkásosztály, az egész nép elé, hogy a népgazdaság minden ágában alkossa meg a szocializmus építésének betetőzéséhez még hiányzó pilléreket. Ebben a szakaszban FOKOZÓDIK A TÖMEGEK MŰVELŐDÉSÉNEK SZEREPE A szocializmus felépítésének perspektívája közelebb kerül és rávilágít az új generációk nevelése mellett a ma élő nemzedék képzésének, tudatformálásának jelentőségére. A párt eddigi politikai, gazdasági eredményei rokonszenvet keltenek és munkakedvet ébresztenek százezrekben és milliókban, de a szocializmus megvalósításához ennél is többre van szükség. Általánossákell tenni a még csak a legjobbakban kialakuló új viszonyt a munkához, a közösséghez, a társadalomhoz. Ezt ma még a tudatban megkövesedett sok kapitalista gondolatmaradvány, érzelmi beállítottság akadályozza. Az új termelési viszonyok önmaguk nem képesek ezeknek a maradványoknak a feloldására, felszámolására. Többek között ránk vár, hogy a tudatformálás változatos eszközeivel — nagymértékben a művészi élmények megrázó hatásával — elérjük, hogy ezek helyébe az új társadalmi viszonyoknak megfelelő látásmód és érzelemvilág plántálódjék. A második ötéves terv gazdasági célkitűzéseinek megvalósítása, a gépesítés, a munka termelékenységének növelése, a mezőgazdasági termelés hozamainak emelkedése érdekében a népgazdaság valamennyi ágazatában meg kell gyorsítani A TERMELÉSI KULTÚRA színvonalának emelkedését. Ennek alapvető feltétele, hogy alaposan kiegészítsük a munkások és parasztok zömének még a kapitalizmusból hozott igen hiányos alapismereteit, sőt a tudomány, a termelési technika rendkívül gyors fejlődése törvényszerűvé teszi, hogy a már felszabadulás utáni általános iskolát végzettek tudásának rendszeres bővítését is fontos feladatunknak tekintsük. Az iskolareform lehetővé fogja tenni a technikailag is sokoldalúan képzett fiatalok felnövekedését. De mi nem várhatunk arra, míg ezek elfoglalják a munkahelyeket, nekünk a ma gép mellett álló, a ma szántóvető milliókkal kell elérnünk a szocializmust jelentő magasabb termelési eredményeket. Ehhez a jól képzett mérnökök és agronómusok mellett a munkás és paraszt milliókat kell a műszaki szakismeretek, az agrotechnika legfejlettebb módszereinek elsajátítására képessé tennünk. A falu szocialista átalakításának megoldásával együtt kell, hogy járjon A FALU KULTURÁLIS KÉPÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSA A kisparaszti tulajdonviszonyok hatása mélyen átszövi a paraszti gondolkodás egész világát. A villany, a rádió, a sajtó, a mozi, a könyvtár megjelenése a falu életében lényegesen meggyorsította a sokszor feudális szintű művelődési viszonyok, kulturális érdeklődés fejlődését. De a falu tényleges kulturális felemelkedésére, a közösségi gondolkodás, tudat kialakítására csak a társas gazdálkodás útjára való rátérés biztosítja a lehetőséget és egyben követeli is sürgős megvalósulását. A túlnyomó többségében még egyéni gazdálkodást folytató faluban a társadalmi viszonyok is akadályozták az új típusú társas életet, a közös művelődés és szórakozás kialakulását. A szocialista jellegű művelődési intézmény, a művelődési otthon sokszor azért sem vonzotta magához a lakosság különböző rétegeit, mert a régi gazdálkodási formák rögzítették a régi társadalmi elkülönülést. Nem szórakoztak, művelődtek szívesen együtt a módosabb gazdák a nincstelenekkel, a „termelőszövetkezetiek” kerülték az „egyénieket”. A közös gazdálkodás megteremti a művelődés eszközeinek, a közös szórakozásra, tanulásra való eredményesebb felhasználását. Ezt a lehetőséget valósággá váltani, szükségességét tudatosítani a falusi népművelők fontos feladata. Külön ki kell térni az előttünk álló feladatok megvalósításának egyik feltételére. A NÉPMŰVELŐK MEGVÁLASZTÁSÁRA ÉS TOVÁBBKÉPZÉSÜKRE A nép művelésére csak már bizonyos alapműveltséggel rendelkező, de önmagukat rendszeresen továbbképző, haladó világnézetű emberek alkalmasak. Közel húszezer könyvtáros és legalább ugyanilyen számú művelődési otthon igazgató, műkedvelő csoportvezető, tömegszervezeti népművelési munkás tevékenykedik — nagyrészt társadalmi munkásként — a tömegek közti művelődési munkában. Nagy számban vannak közöttük lelkes, a nép műveltségének emeléséért felelősséget érző pedagógusok, művelt munkások és fokozódó mértékben parasztok is. Túlnyomó többségükben megállják helyüket a megnövekedett igények kielégítéséban, sőt azok felkeltésében is. Soraikban a munkásmozgalom nem egy régi harcosát találjuk, akik már a felszabadulás előtt is élesztették a parasztok szocialista öntudatát a kultúra gyakran illegális eszközeivel. De sem ők, sem a kulturális forradalom új hadseregének katonái nem nélkülözhetik a rendszeres . AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVELÉSI TANÁCS FOLYÓIRATA