Népművelés, 1962 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
1962 JANUÁR IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM „A LEGNAGYOBB ÜGY MOST FALUN : A FÖLDMŰVELÉS ÉS A NÉPMŰVELÉS" Egy Szabolcs megyei népművelőtől származik ez a frappáns mondat, s Gacsó László, a nyíregyházi megyei könyvtár vezetője idézte a falusi népművelés ügyeit tárgyaló konferencián. Telitalálatként hatott itt is, a referátum és a vita középpontjában valóban ez állott: hogyan segítse a népművelés a földművelést, mit kell tennünk azért, hogy a gazdaságában, életformájában, kultúrájában és erkölcseiben szocialista magyar falut megteremtsük? Képes tájékoztatónkban, amelyet a konferenciáról decemberi számunkban adtunk, azt ígértük, hogy a részletesebb ismertetésre még visszatérünk. Most teljesítjük ígéretünket, részleteket közlünk a referátumból és néhány hozzászólásból. ACZÉL GYÖRGY, a művelődésügyi miniszter első helyettese: „ÚJ ÉRTELMET KAPOTT A KÖZMŰVELŐDÉS” A mezőgazdaság szocialista átszer 'vezését lényegében befejeztük. Ez új helyzetet teremtett az egész ország, és különösen falvaink életében. Nemcsak a lehetőség nagyobb a falu kultúrájában való gyorsabb előremenetelre, hanem ez egyúttal parancsoló szükségesség is számunkra. Hadd idézzem itt Lenint: „Ahhoz, hogy mindenkit szövetkezetbe tömörítsünk, a parasztságnak, mint tömegnek a kultúra olyan magas fokára kell felemelkednie, hogy ez a mindenkit átfogó szövetkezetbe tömörítés egész kulturális forradalmat is követeljen. A kultúrált, szélesebb látókörű, általános szakmai műveltséggel rendelkező paraszt gyorsabban szabadul meg a kistulajdonosi szemlélet korlátaitól, jobb, eredményesebb munkát tud végezni a fejlődés érdekében a szövetkezetben.” A kulturáltabb élet, a rohamos fejlődés előfeltétele a tsz-átalakulás volt, de most már a tudat átformálódása, a szocialista kultúra gyorsabb terjesztése vált előfeltételévé a továbbhaladásnak. Nyugodtan mondhatjuk: új értelmet kapott a közművelődés kifejezés falvaink életében. AZ IGÉNYESSÉGRŐL Mi most a falusi kulturális munka célja? A szocialista, nevelés. Ennek rendeljünk alá minden egyebet: az ismeretterjesztést, az iskolai nevelés kiegészítését, a szakmunkásképzést, azt, hogy lépést tartunk az emberek ismereteiben a tudomány óriási fejlődésével, de ennek rendeljük alá a kulturált szórakozást is. Hadd idézzem a Német Demokratikus Köztársaság egyik delegációjának tapasztalatát. Nemrég itt jártak hazánkban és elmondták: meglepte őket Németországból érkezve, hogy Magyarországon — az óriási fejlődés ellenére is — milyen nagy még a különbség a város és a falu között. Meglepte őket, hogy falvaink jelentős számában legfeljebb szombaton és vasárnap tudunk az embereknek valamiféle kulturális és szórakozási lehetőséget adni, egyébként — a hétköznapokon — semmiféle ilyen lehetőség nincs. Nyugodtan mondhatjuk pedig: a szórakozás, a szocialista emberhez méltó, nevelő jellegű, nem nagyképű szórakozási lehetőség megteremtése falvainkban, olyan nagy dolog, aminek kedvéért érdemes társadalmi összefogást kezdeni. De ehhez meg kell változtatni alapjában — a sajtó, a könyvkiadás, a rádió, a televízió, a színház és a film területén egyaránt — azt a szemléletet, hogy a falusi igények kielégítése valamilyen alacsonyabbrendű dolog, hogy le kell szállítani a szellemi igényt, „mást” kell adni, alacsonyabbat, selejtesebbet, mert falura az is jó. Ha feladatunk az emberek szellemi és anyagi felemelése, akkor most kialakuló szocialista kultúránk nem különbözhet alapvetően a városban és falun. Különbözhet tárgyában, különbözhet imitt-amott formájában, de nem szocialista tartalmában és színvonalában. Ha a mi célunk a tudatformálás, akkor ennek megfelelően kell a falu rohamosan — remélhetőleg most még rohamosabban — fejlődő kultúrájában a színvonaligényekkel is fellépni. BÍZZUNK AZ ÉRTELMISÉGIEKBEN Még további pedagógus tömegeket lehet és kell bekapcsolni a falu kulturális életébe. De — s ez nem eléggé jutott el még a mi elvtársaink tudatába — nem a pedagógusok ma az egyetlen értelmiségi réteg falun. Minden tsz-ünkben van agronómus vagy hozzá hasonló kultúrájú ember, ha nincs is ilyen végzettsége. Nagyon sok községünkben van gépállomás, a gépállomáson technikus, géphez értő ember, a községek százaiban van zootechnikus vagy állatorvos — egyszóval olyan új értelmiségi rétegek kerültek a falu életébe, amelyekkel mi még egyáltalán nem vagy alig végeztünk kulturális munkát. Miután a nagy vitakérdés eldőlt — ahogy Kádár elvtárs mondta: az értelmiségi problémák közül kiesett a tsz azzal, hogy megvalósult — értelmiségi politikánk számára végképp elkerülhetetlenné vált, hogy ezeket a rétegeket társadalmunk életébe jobban bekapcsoljuk. Kádár elvtárs a Parlamentben egy képzeletbeli szavazóurnáról is beszélt. Ha az értelmiséget — mondta — elvinnénk a Hortobágyra, ahol teljes biztonsággal és titkosan szavazhatnának, óriási többségük ott is — fenntartásaik ellenére — a rendszer mellett szavazna. Nos, ha így van — márpedig így van —, akkor nem ró ez ránk olyan kötelezettséget, hogy sokkal nagyobb bizalmat adjunk mi is az értelmiségieknek? És nem ró ez ránk olyan kötelezettséget, hogy e bizalom jegyében a társadalmi fejlődés olyan fontos kérdés . AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVELÉSI TANÁCS FOLYÓIRATA