Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-21 / 51. szám
hamar bebizonyul az erre hívatlanok előtt, hogy a kenyérkeresetnek igába kell dűlnie. Itt nem a fizetés, hanem az önérzet jutalmazza a fáradságot. És egyedül a nevelés mestersége az, mely megoszlik minden emberrel, mert minden ember nevel valakit, miként dr. Síkor T. mondja,—ha mást nem , önmagát. A nagy világ annyi millió népei közöl azonban mégis vajmi kevesen vannak e magasztos pályára hivatva ! Innen van, hogy naponkint láthatjuk csak nem ugyanegy pillanatban a nevelés mindkét rendbeli következményének élő példáit. És mégis vajmi kevesen találkoznak annyi százezer közöl, kik a jó- avagy rész példán okulva, más irányt adnának saját, családjaik-, vagy ha tehetségekben áll, a közös népnevelésnek!... Az imént mondottakkal bebizonyulva látjuk, hogy a tanítókon kívül a népnevelés sikeres előmozdítására mások is befolynak és közreműködnek. És pedig: 1-szer. Az egyház. A katholika egyháznak a népnevelés terén századok óta kivívott dicső érdemeit mind ez ideig mi sem multa fölül s miután a nevelés alapja a vallás, rég fölülmulhatlanokká is lőnek. Az egyház, mint tanító-hivatal Krisztust, az isteni tanítót helyettesítvén, a zsenge nemzedék fogékony szivébe eleve korán erős alapot tesz le, melyen hit és erény ügyében óriási elemekkel küzdő szivtemplomokat épít; üdvös befolyása és közreműködése teszi egyedül a közboldogságot. Mert csak egyedül az ő befolyása és közreműködése teszi az embert valódi tudományos és lelkismeretes tisztviselővé, jó polgárrá, becsületes emberré, hű férjjé s atyává és becsületes jobbágyává a királynak és törvényeknek. Szent törekvéssel odaműködik, hogy a tökélyes felvilágosultsággal párosult tudományosságot életbeléptesse. Híveinek ízlését, szellemirányát , szokásait és erkölcsiségét öszhangzólag és czélszerűen képezi, mert tudva van előtte, hogy az ember rendeltetésének minél tökélyesb elérése egyedül ezeken alapszik . Az általa fölkent egyének a Szentlélektől igazgatva hibázhatlanul előterjesztenek és megmagyaráznak a kisdedek előtt csak úgy, mint az érettek előtt mindent, mit Krisztus kinyilatkoztatott, vagy a már kinyilatkoztatottat, megerősített. Mindezeket aztán a sziveik szülöttjeit forrón szerető szülők gyöngéd édes szavakban újra meg újra előadják családjaik előtt, mire az elvetett mag erős gyökeret ver az ifjú nemzedék sziveiben is. És az egyház üdvös befolyása és közreműködése által tökélyes felvilágosultsággal párosult ismeretekkel gazdag néppé válván, az egyház szavában mindenkor Krisztusét hallják, tanítmányát teljesen magukévá teszik és az egyedül boldogító s üdvözítő kor. kath. hit további terjedésének előmozdításán törekednek. 2-szer. A szülök. Az egyház után a szülőknek van legnagyobb befolyásuk és lehet legnagyobb közreműködésök a népnevelésre. Az öröklét elnyerése mellett a szülők gyermekeik bölcsőjétől saját sírjukig azoknak élnek, önmagukat tekintvén gyermekeikben. A kath. egyház tanítása után minden két szülő tartozik tudni azon elvitázhatlan, szent és csalhatlan alappal biró elvet, hogy gyermekeiket Istentől nyerték, neki felelősek érették, tőlök veendik őket vissza, hogy szent országának örök lakói lehessenek. A mindezeket teljesen felfogó szülők tehát szülötteik nevelését már ezek bölcsőinél kezdik s amint mondom is, nekik élve, folytatják saját sírjukig. A valóban keresztényi szeretetből kifolyó követésre méltó dicső tettek korán megtanítják a gyermeket magát elfeledni másokért, magát föláldozni embertársaiért és utálni az önzést és az ezzel párhuzamban álló érdek utálatos bűneit. A tapasztalat elég tanúságot szolgál arra nézve, hogy soha be nem következ