Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-25 / 21. szám
Pécs. febr. 25-én 1867. 21. szám. Harmadik Évfolyam. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. '' Tulajdonos kiadó és felelős '3 szerkesztő: Szauter Antal, képezdei tanár, a pécsi reál- és elemi főtanodák s tanítóképezde igazgatója. L ----------------------s*a KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. SjaS------------------------------Ш Sss----------------------ада ä & Megjelenő lap minden hétfőn. Előfizetési feltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 50 kr. ------------------------jsg Rövid értekezés az embernek a külvilághozi legkorábbi viszonyairól, de ezzel kapcsolatos összefüggésben még néhány szó a gymnastika érdekében is. Bámuljuk a világot számos csudáival, változatlan törvényeivel, melyek üdvös hatásaik által ismét csak elragadólag érintik a szorgalmas kutatót. Hogy a teremtés történetírás előtti esemény, önmagából világos. A régi népek mythosait sokan iparkodtak már ez ügyben felhasználni, hogy az ősvilág bölcseinek magas szelleméből, kik az időnek világalkotó eseményeihez közelebb állottak mint mi, legalább némi biztosítékot meríthessenek. Föltétlen tisztelettel találkozunk mindenütt az igy átszármazott hagyományok iránt. Midőn azonban a történeti tények valóságáról van a kérdés, lelkismeretbeli kötelessége a kritikusnak mindenelőtt ezen mythosok hihetőségét magukban véve megbírálni. Szoros bírálat alá véve eme mythosok tartalmát, mindenelőtt a természettudományok tökélyesebb ismeretének hiányáról kell meggyőződnünk. A teremtésrőli régi felfogás többnyire azon nézeten alapszik, hogy a világegyetem középpontja a föld. Eszerint tehát a teremtést illetőleg bármi hiteleset ha kifürkésztünk is, azt koránsem a mythosok és hagyományoknak, hanem természettani tökélyesebb ismereteink közreműködésének köszönhetjük. Azonban míg idáig nem sikerült eljutnunk oda, hogy valamely, csak némileg is hitelre méltó elméletet fölfedezhetnénk. Az eddig ismert hypothesisek alaptalanságát meg tudjuk mutatni, de nem vagyunk képesek újat, mely igazán győző erővel bírjon, felállítani. A különféle mythosokra, fölvett tárgyunkban sem hivatkozhatunk, mert csak puszta allegóriák, melyeket kiki tetszése szerént értelmezhet. Ez esetben azonban az emberről s annak lényéről való ismeretünk, legalább eszközül szolgálhat, hogy ezen fajnak az előkorokbani általános viszonyairól több tekintetben a valószínűség elég magas fokára állítható képét ábrázolhassuk. Az ember leggyámoltalanabb állapotban lát napvilágot. Hónapok, sőt évek múlnak el addig, míg testi ereit használni, anyagi szükségleteit , melyekről a természet elegendőleg nem gondoskodott, önmaga kielégíteni megtanulja. Jóllehet az ember testileg igen lassan fejlődik, benne mindazáltal tehetségek vannak, melyeket egyéb állatokban hasztalan keresünk. Már maga az emberi test is, physikailag véve a dolgot, előnyben van egyéb állatok testei fölött, így például az ember fölfelé egyenesült termettel van az égtől megáldva, mely minden irányban s különböző álláspontokból szabad messze pillantást enged; kezekkel van továbbá ellátva, melyek a legkülönfélébb és legművésziebb dolgok készítésére szánvák, minőkre semmi más lény nem alkalmas; ide járul, hogy az ember nincs bizonyos éghajlathoz kötve, hanem úgyszólván minden éghajlat alatt, a puszták legforróbb homokjában az oroszlánnal, egész a földsark dermedt jégszikláiig az iramszarvassal meglakhatik. Sajátságos előnye az embernek még az is, hogy míg az állatok meghatározott tápanyagokhoz vannak kötve, addig az ember nincs; élhet a növény-, valamint állati anyag legváltozatosb fajaival, sőt, hogy a tápanyagok ilyetén élvezetére van rendelve, bizonyítja fogainak sajátságos szerkezete. 1) Ha párhuzamot teszünk a csupán testileg művelt ember s az állatország leghatalmasbjainak valamelyike közt, látandjuk azonnal az emberi gyöngeséget egész valójában. Eddig eltekintve a szellemtől, vizsgáltuk az embert, ő a testi hajlamokon kívül még szellemiekkel is bír; ezek a legfontosabbak az emberre nézve, mert ők emelik azt más földi lények fölé. — Ily szempontokból indulva ki, arról kell meggyőződnünk, hogy az ember mint ilyen koránsem képezi a csupán magasabb állatfajt, vagy talán a barmok legnemesbikét, hanem hogy neme egészen tulajdon faját képezi a magasabb lényeknek. — Testalkotás és anyagi szükségletek tekintetében *) Bizonyítja ezt fogainak sokfélesége is, melyek között mind a húsevő, mind pedig a növényekkel élő állatokéhoz hasonlók találtatnak.