Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-06-03 / 35. szám
274 fejezett napi munkája után Isten eme fenséges templomába lép, élvezendő az ég tiszta, romlatlan legét! Mily jótékonyan üdíti, erősíti és újítja meg értékeit a virányos mezők és hüves erdők kellemes illata, a szántóföldek és virányok szép zölde, a dalárok kedves éneke, a tarka zűr s a pillangók és egyéb rovarok játszi kergetődzése! Mily emelőleg hat ez a kedély és szívre! S e felüdülés árát nem kell megfizetnie a tanítónak, ez élvezetek szabadon nyitvák mindenki előtt. Némely tanító foglalkozást keres magának a természetben, gyümölcsfák, virágok, méhek és selymérek tenyésztésével foglalkozik. Eltekintve az anyagi haszontól, melylyel e foglalkozás egybekötött, még kellemes változatosságot is nyújt, erősíti a testet és szellemet s uj munkálkodásra képesít. Méltán alálhatni a tanítóknak a természettudományok , különösen a növénytan művelését is, mert e foglalkozás a szabad természetbe vonza őket s az üde lég élvezetében részelteti. Ismerek egy tanítót, ki nagyban űzi a növényészetet s már csinosan kiállított, gazdag növénygyüjteménynyel dicsekszik. Oly nemes foglalkozás, mint a növénygyűjtés, megérdemli, hogy hangsúlyozva ajáljuk tanítóink figyelmébe. Vajha egy tanító sem mulasztaná el az élvezetet, melyet neki a természet oly gazdag mértékben nyújt; vajha gyakrabban fölkeresné azt a cégből, hogy új erőt gyűjtene magába, ha hivatása vagy családi kötelmei erőit ellankasztották, elfáraszták ! VI. A tanító tökélyesbítésére a rendes tanulmányozáson kívül, semmi sem oly kívánatos, mint a helyesen és igazán művelt, tapasztalatdús pályatársak-, lelkészek- és más jellemteljes férfiakkal való társalgás. Minél fiatalabb a tanító, annál inkább kell élnie idősb, komolyabb tanférfiak tanácsával. „ Aki bölcscsel társalog, maga is bölcs leszen“, mondja Salamon király. (Péld. 13. 20.) — Tanítótársakkal való társalgás gazdagítja a népnevelő tapasztalatait, ügyesebbé s képzettebbé teszi hivatalára; mert ilyenkor véleményeiket , tanítói működésük eredményeit köztik egymással; ez által kedvet, lelkesedést nyernek hivatalukhoz s keblök, fölhevül szakmájuk iránt; némelyike közösök ekként hivatása öntudatára jut s azonkívül sok esztelenségtöl megóvatik, melyekbe az egyesek igen könnyen eshetnének. Mily boldognak érzi magát az ember egy hű és szorgalmas pályatárs közelében ! Hivatása iránti lelkesedése felgyújtja önszívét, a hivatalbani hűséges eljárás fölemeli a lankadtat, a kitartás hasonló küzdelemre bátorítja, hisz a példa oly hatalmas vonzerővel bír! Kellner 47-ik eszmetöredékében ezeket mondja: „Igen nagy öröm a derék embert, aki igazán tanító, meghallgatni; példája életre kelt bennünket, fölbátorít, megtanít.“ — Pályatársakkal való társalgásban vigaszt lelünk fájdalmaink, szomorúságunk közepette s kedélyünk újra fölelevenül, ha a tanítói terhes gondok lehangolták volna.“ — „Sok ifjú tanító — mondja Kellner 94-ik eszmetöredékében — azért jut tönkre s nyomorral végzi életét, mert állásához megfelelő társalgás hiányában szenved; és mivel nem tudják magánylétük óráit üdvösen eltölteni.“ A tanító művelődésére nagy befolyással van főleg a lelkészekkel való társalgás. A lelkész több ismeret-, szélesebb műveltség- és nagyobb olvasottsággal bír, semmint a tanító; az ő ítélete világosabb és beszélő érzéke kiképzett. A tanító igen sokat sajátíthat el a lelkésztől föltéve, hogy komolyan kivánja önkiképeztetését. A lelkész a tanító tanácsadója, támasza minden tekintetben s a vele való társalgás tekintélyesbé és tiszteltebbé teszi őt a községben. De más becsületes érzelmű és jellemteljes férfiakkal való társalgás is képzi, emeli és ösztönzi a tanítót; az ily férfiúnak egyik-másik jó tulajdonát elörökíti s ezáltal tökélyesb és derekabb lesz az életre. A szorgalmas, előre haladni vágyó ember oly szívesen követi a történetben olvasott vagy elbeszéléskor hallott férfiak példáját, mennyivel inkább fognak tehát rá befolyni a még élő példányképek A népnevelők még azt is ajálják, hogy az öntökélyesbülésre törekvő tanítók jeles társaik iskoláit látogassák néha. Az ily látogatások haszna kézzel fogható, azonban épen ez azon eljárás, melyet oly gyakran félremagyaráznak s ugyanazért a népnevelők vonakodnak ezen eszközt hasznukra fordítani. Ezen látogatás hátrányára szolgál még azon megszorító körülmény is, hogy minden tanítónak majd ugyanazon időben kell tanóráit megtartania, melyeket, nem hanyagolhat el, de nem is szabad. VII: A zene, az ég eme leánya már a műveletlen, nyers emberre is oly jótékonyan hat, mennyivel inkább fog tehát hatni a műveltre, a tanítóra. A zene a tanítókra nézve egyike a legkellemesebb, legszebb és legméltóbb szórakozási s egyszersmint képző eszközöknek. A zene finomítja a hallást, a szépészeti érzelmet és meghemesíti a kedélyt. Általa magasabb légkörbe emeltetik fel az emberi szellem s elvonatik a világ múlandó tárgyaitól, a szenvedélyektől, a bűntől. A zene Istenhez, a minden szép és nemes ősforrásához emeli fel az embert. Felvidámítja kedélyünket s a szivet megörvendezteti; elűzi a bút és bánatot s elfeledteti egy kis időre a szükséget. — A tanítókra nézve épen a zene, ének azon különös eszköz, mely képes számukra vidám, kedélyes órákat teremteni. Emberre nézve a zene az, mi fákra