Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-01 / 39. szám
306 közöl maguk okai gyermekek ezen telhetetlenségének, mert kicsi korukban mihelyest sírnak vagy nyugtalankodnak, tüstént ennivalóval dugják be szájokat; ha jól viselik magukat, étellel jutalmazzák; ha otthon hagyatnak, étellel csillapíttatnak le, hogy ne sírjanak; szóval derüreborura tömetnek, mint a hizó-libák. Sokkal jobb a gyermekeket inkább kis-, mint nagy adagokhoz szoktatnunk; mert ha a test túl temetik, bizonyára tunyává s nehézkessé válik és az ő életök inkább állati irányban fejlődik; mi több: nemcsak szellemi tevékenységök hanyatlik, hanem maga a test is szenved, ha szerfölött bőven tápláltatik. 6.) A gyermekek ne feledjék soha az étkeket Isten adományaiul venni és—mint értelmes lényekhez illik, — hálával elkölteni. Ezt sz. Pál apósta is nyilván követeli, amidőn a kor irt levelében igy szól: „akár esztek, akár isztok, akár valamit mást mivettek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek.“ Ami az italt illeti: azt minden okos ember önkényt átlátja, hogy a bor, sör, pálinka s általában minden néven nevezendő szeszes ital a gyermekre nézve valóságos méreg. Sajátlag csak két nélkülözhetlen itala van az embernek, úgymint : a gyermek számára a tej, mely egyszersmint az ételről az italra való átmenetet képezi, a felnőttek számára pedig a víz. Az ivóvíz következő tulajdonságokkal bírjon: legyen t. i. világos, tiszta, átlátszó, iz-, szín- és szagnélküli, a friss lágy víz a legczélszerűbb ital a szomj csillapítására, csak hogy ne legyen fölöttébb hideg, mert így — különösen hevült állapotban— igen ártalmas. A víz a testi élet fentartására nélkülözhetően szükséges, ez legjobban oltja a szomjúságot, ez szolgál testünkben hathatós oldószerül a tápanyagokra nézve, ez hígítja a vért, stb. s azért ép oly jelentékeny szerepet játszik az embernelemlet szerkezetében, mint a levegő. A táplálékról szólván, fölemlítendőnek vélem e helyen a testi kiürüléseket is, amennyiben ezek az egészségre nézve szintén nagy befolyással vannak. A természet rendje szerint a nagyobb testi szükségeket minden gyermeknek legalább egyszer napjában, a kisebbeket pedig anynyiszor, amennyiszer erre ingert érez, el kell végeznie; a székelés és vizedet visszatartása akár restségből, akár álszeméremből, akár játék miatt, vagy félelemből, mindig veszélyes, amiért is ha kívánkozik a gyermek az iskolából, akár valódi szükségből, akár unalomból, őt letartóztatni nem tanácsos. Mindazonáltal valamint mindenben, úgy a testi szükség végzésében is jó a gyermeket bizonyos rendhez szoktatnunk; ennek okáért a) a tanító gyakran figyelmeztesse tanonczait, hogy mielőtt iskolába jönnének, kiki végezze el otthon szükségét, hogy így a tanítás a folytonos ki-és bemászkálások által meg ne zavartassák; b) utasítsa, illetőleg szoktassa őket ahhoz, hogy aki közölök szükségelésre ingert érez, kézfölemeléssel s ujjainak mozgatásával kérezkedjék ki; c) rajta legyen a tanító, hogy az árnyékszékek tisztán tartassanak s a gyermekek által holmi haszontalan trágár szavakkal be ne firkáltassanak; végre d) figyelemmel tartsa a tanonczokat, hogy természeti kiürülés végett többen,habár egyneműek is,—egy helyre össze ne jöjenek, mert igen gyakran itt vettetik meg a későbben bekövetkezhető fajtalan és szemérmetlen életnek alapja. Podhraczky Rezső: »Társulati Értesítő« czimű lap. Közösen elismerjük, hogy a társulatok sok jót tehetnek és különösen az újabb időben bebizonyult, hogy nagyon hasznosak. Édes hazánkban is sok szép egylet és társulat terjed. Sőt némely társulatok, üdvös czélok előmozdítására épen nálunk keletkeztek. Azon üdvös kívánságnak, hogy a társulatok alkalmas terjedését minél több eszköz által elősegítsük, óhajtottam megfelelni, midőn a „Társulati Értesítő“-nek kiadását elhatároztam. Ezen „Társulati Értesítő“nek az lenne czélja, hogy az országunkban fenálló társulatokat, egyleteket megismertesse, folyton figyelemmel kísérje, a már meglevő társulatok keletkezését, a keletkezőknek megindulását, a létezőknek virágozását közölje; a főpásztoroknak a társulatok körüli intézkedéseit előadja; sőt amennyiben ránk érdekes, a külföldön is létező társulatok állapotáról valamit tudasson. Ezen czélra engedelmet, jóváhagyást, pártolást már kértem a főpásztoroktól, nevezetesen a három érsektől s azon püspököktől, kikhez juthattam, kiknek ítélete alá helyezek minden közlendő betűt s csak addig éljen ezen „Társulati Értesítő“ s csak úgy éljen, ameddig és amint a főpásztoroknak tetszik. Nemcsak azon okból, mert ily dolog az egyház tanításával és érzésével szoros összeköttetésben áll, hanem azért is, mert leginkább azon közlések felelnek meg a „Társulati Értesítő“ czéljának, melyek a püspökök által hitelesnek ismert tudósítók tollából származnak. Mihez képest reményljük, hogy minden megyében akad egy két ügybarát, ki egyéb sok teendője közt fog arra is találni időt, hogy a megye területén fenálló társulatok mikénti keletkeztét, terjedését koronként közölje. Egyenkint mindenkit felszólítani nincs időnk, de szükségtelen is a dolog iránti lelkesülő férfia-