Népnevelők Lapja, 1868 (3. évfolyam, 25-35. szám)

1868-10-14 / 25. szám

Pest, okt. 14. 1868. EVELŐK LAPJA. I­tt,>- sz- I 1 III. évfolyam.­­ Megjelenik szerdán. Lapunk egyszersmind az „Alapnevelők országos egyletének“ hivatalos közlönye. Előfizetési pénz (1 évre 3 ír., '/. évre 1 fr. 50 kr. , '/. évre 80 kr.) és kéziratok szerkesztő- s kiadó-hivatalba (kecskeméti­ utca 5-dik szám) kéretnek küldetni. Hozzászólások az 1868-ki népisko­lai törvényjavaslathoz. n. Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy édes Magyarhonunk minden tanítója a „Néptanítók lapja“ azon számát, mely az új törvényjavaslatot hozza, kíváncsisággal leste. Megjelenése csakugyan, legalább kö­rünkben, sok gondolkodásra szolgáltatott okot. Átolvasván, némi örömmel tettük le kezeinkből , s csak egy-két §-éről van szán­dékom megjegyzést tenni. Hogy a tanítói választások a tanítók tiszteletén mindeddig még sok he­lyen csorbát ejtettek, tagadhatlan; nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, a mint éretlen fejek házról-házra jártak és a szava­zatjoggal bírókat, bárkike voltak legyen azok, véghetlen bölcseségökről nyelvelvén, részükre hódították. De nemcsak hogy épen üresedésbe jött állomásokért csúsztak-mász­­tak volna, hanem a hivatalokban álló egyé­nek után is áskálódtak, a mint az velem P.­­Szántó községében, kántor-tanítóskodási időm alatt történt. Ilyen egyének jellemének elitéltetését józan gondolkodó fejekre bizom. Sajnálat­tal kell tapasztalnunk, hogy a tanügy ott, a­hol a tanítói választások általában a nép által gyakoroltatnak, mákszemnyivel sem mozdíttatik elő. Okát azonnal meglátjuk. Néhány héttel ezelőtt egy alföldi vá­rosban megüresedett tanítói állomásért fo­lyamodtam, s minthogy időm engedte, a körülményekről meggyőződni akarván, fo­lyamodásomat magam vittem oda. S öröm­mel kelle tapasztalnom első pillanatra azon pontosságot és ügyszeretetét, melynek a tan­ügy látszólag örvendett. Ott iskolai szék már volna (legalább hozzá hasonló ), mely az egyháztanács kebeléből választatván, a tanügyben fungál, és dicsérettel működik, hogy többet ne említsek, a tanügy lendüle­téért s a tanítók fáradságát méltányolván, minden tanító fizetését 63 írttal javította meg; miért is az elnök urnak tiszteletet szavazok s velem bizonyosan minden ügy­barát; de hogy ezen iskolai tanácsnak, a mint itten neveztetik, kezei a nép által megköttetvék, onnan tetszik ki, mert az is­kolatanács a tanító-választáson alig beszél­hetett , míg más eleget lármázhatott. Állításomat hiteles tudósítással támo­gatom , midőn e hozzám intézett levélnek töredékét itt hiven közlöm : „Mint minden ilynemű választásoknál, itt is megvolt a nagy kiabálás, a 63 frtnyi fizetésjavítás vis­­­szahúzása —, a heti szünnap eltörlése —, a napi 5 tanórának 7 órára emelése —, a két­havi szünidőnek egy hónapra leszorítására nézve ; és a­mit úgy látszik ki is visznek, mert „a nép határozhatja meg: a taní­tónak mi a kötelessége ? mivel a nép fizeti, sat. sat. “ — Ugy­e Szerkesztő úr, ez absur­dum volna? S ilyenek az új iskolai törvény­­javaslat szerint nem tűrhetők. Az új iskolai törvényjavaslat szerint mindezek elháríttatnak , mivel a választás hatalommal bíró egyén vezetése alatt fog történni (és alkalmasint a protectio meg­bukván, a szolgálati idő, képzettség, gya­korlottság és szerzett érdemek tekintetbe vétetnek), mert a törvényjavaslat ekkép hangzik: „125. §. Tanítókat a me­gyei iskolatanács küldöttének vezetése alatt a községi iskolai szék választ szavazás által.“ — Ily körülmények közt a kortes­kedésnek végét (?) látom érve és az igazságtalansá­gokat orvosolva ; mivel azt hiszem, hogy e rend mellett azon ember, ki a tanügy kö­rül szerzett érdemeit lábbal taposni látja, azok méltánylásáért esedezhetik. S így nem kételkedhetem, hogy ezentúl szorgalmas!b, tanultabb és gyakorlottabb egyének elsőbb­séggel nem bírnának olyakkal szemben, kik még az „ingyenadott“ „Néptanítók lapját“ is nemcsak nem olvassák, hanem egyetlen egy számát fel sem vágták ; mind­amellett ma még ezek bírják a nép bizal­mát , még ezekért lelkesül az, mivel több idejük van közte megfordulni.*) A törvényjavaslat szer­int a dologhoz nem értő nép a tanítók választásából kizá­­ratik. . Adja Isten, hogy úgy legyen ! Tessék azonban megengedni, Szer­kesztő úr, hogy őszintén ki kell jelente­nem , miszerint a törvényjavaslatban kitett nyugdíj quantuma a környékünkben tanító­­testületnél kellemetlen benyomást okozott , mert ha tekintetbe veszünk egy szolgálat­képtelen tanítót, be kell látnunk, hogy az kenyérkeresetre csakugyan képtelen. 150 írtból azonban egy elöregedett családos ta­nító, mai körülmények közt, viselt hivatalá­hoz képest, semmi szín alatt meg nem élhet. Tudjuk mi mindnyájan, hogy a minisz­ter úr az ország anyagi állapotát tartotta szeme előtt, midőn a nyugdíjat oly szűkre szabta. De mindnyájunk véleménye : „Qui adipisci veram gloriam volet, fungatur jus­titiae officiis“; — és legalább annyi szabad­­ség öreg napjainkra, hogy jól bevégzett munkánk után némi nyugalomra csakugyan számíthassunk. Minthogy a haza nincs oly helyzetben, hogy nyugdíjunk alapításához azonnal né­hány 100 ezer forinttal járulhasson: áldoz­zunk tehát magunk és magunk segítsünk bajunkon, majd támogatni fognak minket. Nyugdíjunk megalapítására nézve maga a tanítói testület elegendő , s így talán nem ártok az ügynek, ha szerény indítványom­mal a közönség elé lépek. Vegyük alapul a jelenlegi tanítói tes­tületet. Magyarországban van jelenleg circa 14 ezer tanító, os­szuk három osztályra és pedig szolgálati idő szerint következőleg : az első osztályba sorozzuk a 20—30, máso­dikba a 10—20 és a harmadikba az 1 —10 évek közt szolgálókat ; ró­lunk az első osz­tályra, mely az összes tanítói testület 15%­­-át képezheti, 30 frtot; a másodikra, mely körülbelül 35%-ot tesz, 20-at; és a harma­dikra, melyet 50%-ra számítok, 10 frtot, nyugdíjunk alapjának fizetéséül. Ennélfogva az első osztály, melynek tagjai 210%-ra rúg­hatnak, 63 ezer —, a második, melynek tag­jait 4900-ra teszem, 98 ezer—, a harmadik pedig, melynek tagjait 7000-re számítom, 70 ezer frtot a nyugdíj alapja növelésére fi­zetnének; s már az első évben 231 ezer ft. tőkénk lehetne, melynek évi kamatja 13— 14 ezer forint. A tanítók fizetései után járó 2% éven­ként — ha az összes tanítóságot 14 ezerre és a fizetést általában 350 frtra ves­szük — 98.000 forintot jövedelmezne. A 98 ezer ft. negyedrésze évenként a tőkéhez csatolandó, a % rész és a tőke kamatja pedig a nyug­díjasok és a segélyzendők közt fölosztandó volna. E szerint a tőke (231 ezer ft.) éven­ként — ha még az ujonan elfoglalt hivata­lok után minden új tanító köteleztetnék egyszer­ mindenkorra 10 írttal az alap növe­léséhez járulni — 25—30 ezer forinttal nő­ne ; a kamatot a befizetett nyugdíj­pénzek­hez hozzászámítván, már 1-ső év végével mintegy 87 ezer forint volna kiosztható, miből 290 egyén kezdetben 300 írtjával nyugdíjt és segélyt nyerhetne. A­mint pe­dig a nyugdíjasok száma nőne, úgy szapo­rodnék egyszersmind a kamat , és látván b. Sina Simon nemes példáját az ügy nemes barátjai, bizonyosan sietnének ezek is a ha­za oltárára kisebb-nagyobb áldozattal já­rulni, így véleményem szerént a kérdés megoldatnék a nélkül, hogy a hazától leg­kisebb áldozatot követelne. Dionysius. *) Fájdalom, hogy ez a közélet majd minden terén így tapasztalható De ne feledjék az illetők, kiknek kebelét még honfiúi erény dagasztani vagy csak ihletni is képes, hogy: „Minden ország támasza, talp­köve — a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbéd.“ — Szerk. w Egyleti élet. (Az alapnevek­ ík kérvényének folytatása. Lásd Népn. 1. 24. sz.) A 25-ik §. elrendeli ugyan az ordák állítását, de nem a lakosok számára való tekintettel, hanem csak ott, „hol a község tanodai célokra fordítható évi jövedelme az elemi tanoda szükségleteinek fedezésére megkivántató összeget 300 frttal meghalad­ja.“ — Minthogy pedig félhetni, hogy e té-25

Next