Népnevelők Lapja, 1876 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-22 / 17. szám
258 Mikor ezeket hallottuk, első pillanatban ama fiatal kereskedőre gondoltunk , ki pompás házban elhelyezett üzletében büszke öntudattal járkál föl-alá anélkül, hogy árucikkei előnyeit, tárháza sokféleségét a vevők előtt föltárni iparkodnék, üzletének és magának igy barátokat, közönséget szerezni sietne. Miként az ilyen kereskedő a forgalom hiánya következtében bizonyára nem igen sokáig büszkélkedik nyitott boltja rakott fiókjai közt, tán nem minden alap nélkül sejthető, hogy a büszke polgári iskolai tanító urak is, így haladva, az ajtót lesznek kénytelenek bezárni közönség hiányában s eltemetnek magukkal egy olyan intézményt, melynek kellő mértékű hivatalos routinnal örök életet biztosíthattak volna. Mi, akik a sorompón kívül állunk, mégis épen a polgári iskola érdekében, félve gondolunk ezen következményre , melyet ha nem is siettet a polgári iskolai tanítók országos egyesületének mai határozata, de mindenesetre határozott lépés az a szomorú valóság felé. Okunk van ezt állítani, mert érveik úgy, mint határozatuk azt bizonyítják, hogy inkább ellenségeket, mint barátokat kívánnak szerezni ügyeknek. Felhozott érveik egynémelyikére azt is kell mondanunk, hogy nem való tényekből merítek s inkább ellenök, mint mellettök szólnak, így pl. az, hogy az országos tanítói gyűlések nem foglalkoztak eléggé a polgári iskolákkal, ha constatált tény, úgy a vád a tanítógyülést illeti-e vagy azokat, kiknek ügyeket derogált oda vinni, ahol szerintök csak együgyű iskolamesterek értekeznek ? Legyenek meggyőződve, hogy az országos tanítógyülés tagjai sajnálattal veszik tudomásul ma, hogy a hintón járó urak nem vetették meg a döcögős kocsit, legalább gondolatban. Hogy tovább — a htv. tantestületek ignorálnak ügyöket — ez az, amit nem hiszünk. Egyszerűen azért, mivel ott törvényszerűleg minden felölelt iskola érdekének képviseltetnie kell, s ha valamely fél tartózkodik akaratát oda vinni, a mulasztás bűne, mely ebből felállíttatik, sohasem a különböző , de egy célra irányzott érdekeknek szolgáló htv. egyesületet terheli, hanem visszaesik magára az okozóra. Csak akarat kell az ig. t. polgári iskolai tanító urak részéről s valódi, minden utógondolat nélkül való szeretet saját ügyek iránt s kivívhatják a hiv. tantestületekben is azt és annyit, mit és a mennyit a polg. iskolák életérdekében ott lendíteni óhajtanak. A hiv. tantestületek — legalább a fővárosban — soha nem fukarkodtak megtisztelő bizalmukkal, midőn az egylet intéző közegeinek választatásáról volt szó ; a főv. hiv. tantestület egyik alelnöke mai nap is polg. iskolai tanító. Ebből sok következik, de semmiesetre az, a mivel a hiv. tan. egyletek igaztalanul illettetnek. Bűnös ráfogás az is, a mivel a nem hiv. egyletek, ezek a magyarországi tanítóegyesületi életnek létadói bántalmaztatnak. Ezek az egyletek minden tanférfiút tárt karokkal fogadnak ; munkakörük pedig olyan átalános nevelészeti érdekű , mely kihat a polgári iskolára is , és époly mértékben van hivatva foglalkozni ezzel, mint foglalkozik a népiskolával s csak azért mutathat fel a polg. iskolát illetőleg aránylag sokkal kevesebbet mint emennél felmutat, mert az ex-tanár urak többségének ismét csak derogált a néptanítók körébe leereszkedni, ügyeket a laikusokkal együtt intézni. Ezt mi nem mától tudjuk, de eltekintettük és nem ok nélkül. Tán elég lesz erre nézve annyit mondanunk, hogy mi, mikor a polg. iskolai tanító urakat egyletünk rendes tagjainak sorába Mvánatukra beiktatni siettünk, sőt több — a tiszti karba közölük legtöbbet beválasztottunk, hogy ez által bebizonyítottuk tiszteletünket és méltánylásunkat a polg. iskola iránt és tért engedtünk olyan érdekek képviseltetésének egyletünkben, melyek szintén a közművelődés előmozdítására irányozvak. Ezt részben kötelességből tettük, részint pedig a személyükben helyezett bizalom volt indítója eljárásunknak. Hogy ennyi garancia sem volt elég arra nézve, hogy a polg. iskolák ügyei is egyesületünk tárgysorozatába