Népnevelők Lapja, 1881 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-01 / 1. szám
1. szám. Budapest, 1881. január 1. XVI. évfolyam: HEVELÉS-OmTÁSVÍTI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYELaptulajdonos : Felelős szerkesztői A NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.« STEINER ISTVÁN. He ^.jelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt félévre 2 frt negyedévre 1 frt. Hirdetéseit 2 lias, petit-soronkint 10 krral számíttatnak. Írtasiratok a szerkesztőhöz (Budapest, 1Y. k. gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek, reclamatiok sat Weiszmann testvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, Ferenc-József-tér 8. sz.) ; tagsági dijak az egylet pénztárnokához, Schmidt M. Ferenc úrhoz (IX. ker. Soroksári-utca 32. szám) küldendők. 1881. A jelen évvel a 19. század utolsó ötödébe lépünk. Vájjon mit hozand ránk ez az emberöltő? Reméljük tőle a szebbet, reméljük a jobbat. Mindig szebb tulajdonsága volt az embernek a remény a kétségbeesésnél. — Ha csalfa is volt, ha cserben is hagyott néha, — mégis szép volt, sőt hasznos volt, mert megmentett bennünket egytől — a kétségbeeséstől. Aki remélni tud, az nem esik kétségbe soha. Abban, hogy a múltat, a »régi jó időket” mindig olyan szívesen emlegetjük mindig olyan szépnek tartjuk, a csalódások álmainak jó része van. S mi kelti föl bennünk inkább és jogosultabban a reményt, mint az évnek változása? »Majd az isten tán jobb esztendőt ád«, mondja a magyar már régóta, — s ebben való reménye kölcsönzött neki kitartást a háborús, executiós, stemplis és trafikos világ daczára is. Nekünk is voltak háborúink, sat. executions, pedig még javában foly. Avagy — de ne idézzünk a múltnak bús szakából, hiszen tele vagyunk reménnyel a jövő iránt, s ha kívánalmainknak csak egy parányi része megy is teljesülésbe, készek vagyunk a múltnak minden keserűségét elfeledni. Természete ez már a magyar embernek. A négy első ötödből azt az egy igazán örvendetes tudatot vihetjük át a jövőbe, hogy nagyot haladt népünk a művelődés utáin. No de hisz azért nevezzük elég büszkén a műveltség századának. Szégyen lett volna elmaradni a magyarnak, annak a magyarnak, aki hajdan mindenben elüljárt. 1