Népnevelők Lapja, 1882 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1882-04-22 / 16. szám

szólalásai vihart keltöttek fel, mely vihar veszélyes lehet s mindenek felett kompromittálhatja a tanítókat. Mert ki ne olvasná e sorok között a p­ártok jel­szavát az élet-halál harczra, ki ne látná be­lőle, hogy az egyik — a hivatalos lappal élén — néma az okoskodást is kárhoztató meghódolást követel a gyámkodó kormányhatalommal szem­ben, míg a másik valóságos ellenszegülést hirdet mindaz ellen, a­mi legújabban történt ? Szomorú, nagyon aggasztó jelenségek ezek. Feltéve, ha győz a hivatalos párt, mi lesz az eredmény ? A pün­kösdi gyűlés határozata nemcsak megsemmisíti az előbbeni határozato­kat s így meghasonlásba hozza a tanítókat önmagukkal, de a végre­hajtó bizottság létalapját, az egyetemes gyűlés által előirt feladatát dobja félre s elvágja az utat, hogy egy szebb jövőben a tanítóegyletek szövetségének szép eszméjét ismét erkölcsi erejök legyen felölelni ; s vé­gül egyenesen alapszabályok törvénytelen megsértésére vezeti a tagokat s oly h­aost teremt, melyet a jelen évben nem is ülésező orsz. tanító­gyűlés nem orvosolhat meg. Ha pedig az ellenpárt győz, a tanítóság félig-meddig meghasonlásba jő a közoktásügyi kormánnyal, a már is létező pártok szétválása megszilárdul s ezzel a tanítók erkölcsi ereje sülyed. Mindkét esetben pedig egyik vagy másik fél érzékeny vereséget szenved oly ügyben, mely még nincs megérve s ennek következése lesz, hogy a vereség csak a buzgó embereket riasztja vissza a munkálko­­—­Mástól s igy csak élesbíti a jelen óriási bajt, melynek száz­oldalú je­lenségeit egyetlen szóval: közöny—jellemezhetjük. Pedig a vita tanulságos s egészen higgadt is lehetne, ha annak ideje­­ elérkezik. Ma kétségtelenül áll, hogy P­é­t­e­r­f­y s társai jogtipró állás­pontot foglaltak el. Érzi ezt maga a vezér is, midőn „még egy egyetemes t­a­n­í­t­ó­g­y­ű­l­é­s“-t, de csakis egyet s némi erőltetett s mesterkélt megszorításokkal megengedhetőnek tart, hogy az Eötvös-alap ügye felett határozzon. Az alapszabályok megkövetelik ezt s ez alapsza­bályokat ők sem ignorálhatják. Hogy ignorálni akarják, hogy a szövet­ség kérdése felett sem dönthet végleg a végrehajtó-bizottság, ez csak prókátori fogás tőlük gyenge álláspontjuk védelmére. Másrészt azonban tény, hogy az ő ellenfeleik — a szövetség s egyetemes tanítógyűlés feltétlen pártolói — csak a jogi alapon állanak s erejöket a gyakorlati élet megingatta. Az orsz. tanítógyűlés szerve­zetét, compact szilárd álláspontját, a végrehajtó bizottság némileg pat­riarchális jellegű szervezetével szemben az erősebb félnek ismerheti el mindenki. Szabadabb, őszintébb mozgása, de hatalma kissebb. De mi következik ebből ? Most az erősebb fél álljon elő s nyelje el a gyöngébbet, semmi­sítse meg azok buzgalmát, kik tanügyi politikai kérdésekkel is szeret­nek foglalkozni ? Ez nemcsak jogtalan, de eszélytelen tett is volna. Ám legyen: gyakorlatiabbak a hivatalos párt hivei s a végrehajtó bizottság emberei eszmék után futva gyakran ábrándoznak. Sokszor elmondott igazság, hogy ez ábrándozókra is szükség van s a kiket most Péterfys

Next