Népnevelők Lapja, 1882 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1882-06-10 / 23. szám
23. szám. Budapest, 1882. június 16. XVII. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA. NEVELÉS-OKTATÁSŰ&YJ HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANITÓ - EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE. Laptulajdonos és kiadó : Felelős szerkesztő : A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.“ STEINER ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has petit-soronként 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, IV. ker., gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek, tagsági díjak, (6 frt, melybe a 4 frt előfizetési díj is be van tudva, s mely 1 frtos részletekben minden okt., dec., jam. márcz., ápr. és júniusban fizetendő,) hirdetések és hirdetési díjak az egylet pénztárnokához, Senyei Ferenc úrhoz (IX. ker., soroksári utca 32. sz.) küldendők. Van-e helye a kizáratásnak mint utolsó fenyitő eszköznek a népiskolában. Oly tétel megoldásának állok küszöbén, amely igen sok szerteágazó vélemény különbségre szolgáltathat alkalmat. Nem is az a czélom tehát távolról sem, hogy döntő érvek felállításának ábránd képeiben ringassam magamat ; ellenkezőleg a priori feltett célom az , hogy nézeteket, véleményeket és érveket cserélhessen ki a tantóvilág ama nevezetes kérdés eldöntése felett : lehetséges-e a népiskolában a lehető legvégső esetben is a kizáratást, mint fenyítő eszközt alkalmaznunk. Mielőtt csekély egyéniségem e tárgyban véleményt nyilvánítna, óhajtanám, ha kissé körültekintőbben néznénk azon okokat, amelyek a kizáratás mellett vagy ellen erkölcsi és paedagogiai szempontokból felhozhatók. Mit lehetne a népiskolában erkölcstelenségnek nevezni? Bizonyára oly kérdés, amelyet akár pro akár contra érvekkel lehet támogatni vagy megdönteni. Mindenesetre az oly vétséget, amely meggondolatlanul, vagy véletlenül, vagy a különböző kedélyhangulat pillanatában nyilvánul, sőt még a birtokvágyból keletkezett apróbb értékű lopást sem lehet oly nagy hűhóval az erkölcstelenség magaslatáig fölrúni. Csakis a folytonosan rosszat tevő, tehát megrögzött és malitiosus gyermek azon tetteire lehet az erkölcstelenség bélyegét reáütni, akin a létező és lehető büntetések mindennemű alkalmazása meddő munkának, sikertelen fenyítő eszköznek bizonyult. Pedig a gondos tanító nevelői tapintatát egy ilyen, mondhatni elromlott gyermek megjavításán érvényesítheti legjobban. Megvagyok az- 25