Népnevelők Lapja, 1883 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-06 / 1. szám

V 1­ szám. Budapest, 1883. január 6. NÉPNEVELŐK NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKOZLONY Megjelen e lap minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 hasábos petit-soronként 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, Soroksári-utca 63. sz.) ; előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díja, reclamácziók és tagsági dijak az egyesületi pénztáros SENYEI F. úrhoz (IX. ker., Soroksári-utca 32. sz.) küldendők. Az egyesületi helyiség a Kazinczy-UtCzai iskola épületben van. Üdvözletül. Nagy és­ szép feladat jutott kezdettől fogva s lapoknak osztályrészül nehéz munkát végeztek azok, a kik, ennek szellemét és irányát megteremtették s habár­­ ■ nem koronázta is mindenben fényes siker azok törek­véseit, kik a Népnevelők Lapjának hasábjain vivták a nemes harczot — tagadhatlan, hogy azon magasztos eszméket, melyekért a magyar néptanítóság lángol — e szakközlönyünk mindenkor híven szolgálta. Ha végig lapozzuk a Népnevelők Lapjának ama kis könyvtárt alkotó 17 évfolyamát magukban foglaló köteteket, nemzetünk népnevelés ügyének 17 éves múlt­járól szerezhetünk hű képet. Meggyőződhetünk a Nép­nevelők Lapjának olvasása közben arról, hogy a magyar néptanítóságnak azon része, mely a zászló alatt küzdött a nemzeti szellemben erős, a közérzületben gazdag, az egyesületi élet fejlesztésében tevékeny volt. A bosszú 17 éven keresztül fölmerült nevezetesebb népoktatás­ügyi mozzanatok, a ma már létezésnek örvendő intéz­mények gyökérszálait a Népnevelők Lapjának hasábjain lehet megtalálnunk. E lapok hasábjain szóltak első íz­ben a nemzet újra­ébredése után a tanítók országos egyesületéről, a tanítói segélyegyesületek létrehozásáról az egyetemes gyűlésekről, a tanszerkiállításokról, a tan­szermúzeumról, a régi nevelésügyi könyvek s taneszközök összegyűjtéséről, a tanítók árváinak nevelő intézeteiről, az Eötvös-alapról, a nyugdíj­intézetről, a magyarosító egyesületekről, az egyesületeknek szakosztályokra való felosztásáról stb. Hűségesen foglalkozott szakközlönyünk a népnevelésügy elméletével és a gyakorlati kérdések­kel is egyaránt. Részt vett a Népnevelők Lapja azon heves küzdelemben is, melyet a legutóbbi években az ország tanítósága pártokra szakadozva az országos egye­sülés módozatai miatt, önön maga s a nemzet alkotmá­nyos kormánya ellen folytatott, de megragadta már az alkalmat arra nézve is, hogy e küzdelem folytatása he­lyett a létesített országos egyesülés szervezetének tö­kéletesítését azon az uton sürgesse, mely nem hozhatja ellentétbe a néptanítóságot maga magával s az alkot­mányos kormánynyal. Nem az üt és mód, hanem a czél volt mindenkor az, a­mi a legjelesebbeket egyesítette; az út és mód miatt pedig sokszor szenvedett már a legjobbak közt az egyetértés s maga a czél is. A Nép­nevelők Lapja csak a szent czélt tarthatja szeme előtt ! A nemzeti szellemben fejlődő népnevelésügy fölvirágoz­­tatását akarta szolgálni az egymással szembe szállott tanítói pártok mindegyike, az bizonyos; de igaz az is, hogy ma már a küzdő felek belátták, hogy nemesebb, h­a a duzzadozó életerő, mely egyesületeinkben nyilvá­nult, nem saját magunk ellen irányoztatik, hanem a közös magasztos czél megvalósításában érvényesül. S mi üdvözöljük-e nemzeti életünkre nézve oly fontos mozza­natot s készséggel állunk azok szolgálatába, kik nem a módokat és utakat, hanem a czélt tartják a fődolognak. Szűnjék meg tehát teljesen a magyar néptanítóság közt a pártoskodás, hisz nemzetünk népnevelés ügyére nézve még a politikai pártok közt is teljes egyetértés uralko­dik. Oly nagy szüksége van hazánknak arra, hogy fiai közt szent egyetértés uralkodjék, hogy hazafiui köteles­ségünknek tekinthetjük mi is azt, hogy egymásban azért, ha köztünk a czélhoz vezető utakra és módokra nézve eltérés merül is föl, ne lássunk, ne tekintsünk ellensé­get s ne alkossunk élethalál­harczot vivő pártokat. Íme előttünk áll azon idő, a­melyben a második országos képviseleti tanítói közgyűlésen ki kell mutat­nunk, hogy nemzetünk néptanítósága kiállja a versenyt Európa többi nemzeteinek néptanítóival. Van terünk tehát arra nézve, hogy tanítói egyesületeinkben létező tehetségek érvényesüljenek. Fejletlen állapotban van még a orsz. Eötvös-alap intézménye­s fölvirágzása, tőlünk függő bölcsőben ringatják meg jeleseink a tanítók árvaházának eszméjét. Ezeknek felkarolása legyen a versengés ru­gója köztünk ! És hány fontos népnevelésügyi kérdésünk van, mely országos megoldásra vár ! Csak egyesült erő­vel, szép egyetértéssel közelíthetünk a czél felé, melyet szolgálnunk kell. Legyünk meggyőződve arról, hogy minél inkább fejlesztjük egyesületeinkben és szakközlönyeinkben a népnevelői műveltséget magunk között, annál közelebb jutunk nemcsak ahhoz, hogy iskolai hatóságaink figyelme komolyan felénk irányul s nézeteink meghallgatásban és méltánylásban fognak részesülni — hanem ahhoz is, a­mit elismerésnek és anyagi jutalomnak neveznek. Nem a czéltalan pártoskodás, nem a hatóságokkal való­ ­ ?- 729001 A.1032Cr,.

Next