Népnevelők Lapja, 1894 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-14 / 15. szám

XXIX. évfolyam. 15. szái­L. Budapest, 1894. április 14. NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Felelős szerkesztő :KONCSEK LAJOS. Laptulajdonos : 4 „Népnevelők Budapesti Egyesülete“. Kiadó : HEISLER J. II. ker. várkert-rakpart 1. sz. A lap szellemi részét illető közlemények a szer­kesztőhöz ; Budapest 11. Batthyány­ utcza 37. sz., előfizetési pénzek, reklamácziók és hirdetések a kiadóhoz : Heisler J., kő- és könyvnyomdatulajdonoshoz (11. ker., várkert-rakpart 1. sz. alá) küldendők. TARTALOM : Adakozzunk a Kossuth-alapra ! L­a­k­i­t­s V. és Szabó B. L. — A­ magyar Mekka. S—ez — A magyar nyelv tanítása az állami iskolákban. Gr­amma Döme. — Évzáró vizsgálat-e, avagy évzáró ünnepség ? Schön József. — Tárcza. Csillagda a M.­Blanc tetején. Nemecskay Irma. — Magyarország tanítói Kossuth fiainál. — Levelezés. H­ajós Mihály és Sz­e­rk. — Irodalom. — Vegyesek — Szerk. üzenetek. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre................................... 4 frt. Fél évre­­..............................................2 „ Negyed évre.................................... . . ! „ Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronkint 10 nrral számíttatnak. Kéziratok nem küldetnek vissza. — Adakozzunk a Kossuth-alapra! Magyarország Tanítói ! Testvérek ! A magyar nemzet milliói, kiknek fiait Ti a „szabadsá­g, egyenlőség, testvériség“ szent eszméinek lobogója s a magyar alkotmány védő szár­nyai alatt nevelitek és tanítjátok, egy félszázad előtt még „jobbágyinak nevezett rabszolgaságban tengették „egy jobb kor“ legk­isebb reménye nélkül levő, nyomorult életüket. Közvetlen elődeink, édes­apáink, ifjú éveikben még abban a csi­­lagtalan, komor éjszakában botorkáltak, mely a börtön sötétjétől csak annyiban különbözött, hogy nem egy rab­ embernek, hanem egy egész rab­ nemzetnek bénította meg összes tetterejét. A földöntúli Gondviselés beteltnek látta az időt, mely alatt ez or­szág milliói végre megbűnhődtek „multat s jövendőt“. És teremtett szá­mára megváltót, aki megnyissa a népszabadság mennyországának kapu­ját; teremtett számára Mózest, aki népét bevezérelje a népszabadság igéretföldjére. Miért beszélni előttetek, Magyarország tanítói, a magyarnak e Mó­zeséről, a népnek e megváltójáról, K­o­s­s­u­t­h L­a­j­o­s­ról, aki nemzetté, szabad nemzetté tette a rabszolgák millióit; aki a szabaddá tett földet szabad nemzet szabad hazájává változtatta ; aki széttörte a gondolatnak, érzelemnek, szabad akaratnak bilincseit s megszerezte számunkra mindazt, amiről apáink sok századokon át még álmodni sem merészeltek! Minek beszélni nektek midezekről ! Tekintsetek oda, arra a sírhalomra, mely mindezen kincseink meg­szerzőjének drága hamvait most fogadta be! s e „szentsír“ minden röge,

Next