Népnevelők Lapja, 1902 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-04 / 1. szám
Az emberi haladás ügye az ilyen akaratnak tulajdonítható. Az úgynevezett nagy időket a nagy akarat jellemzi. Ezen igazság belátásáig mi néptanítók is eljutottunk 33 esztendő alatt, de még annyira nem vittük, hogy akarni tudjunk. Az egy akarathoz ma sem vagyunk közelebb, mint 30 év előtt. Még mindig csak a szándéknál vagyunk, holott idestova egy emberöltő óta egyre azt hangoztatjuk, azt sóhajtozzuk, milyen jó lenne, ha egy akaratra tudnánk jutni. Mi az oka, hogy többre nem bírtuk vinni, hogy még mindig csak egy helyben tipegünk, holott rohanni szeretnénk ? Az, hogy nem találtuk meg az egyakarat kifejlesztésének módját. Azt hittük, hogy lelkes buzdításokkal czélt érünk. Ma már tudjuk, hogy ez teljes lehetetlenség. Az egyakarat nem a fényes dictio, hanem az állandó hatás műve. Ha tehát egyakaratra akarunk jutni, olyan intézményt kell teremtenünk, mely az állandó hatás akaratot teremtő erejét érvényre juttassa. Ilyen pedig az az intézmény, amely a lehetőleg gyakori személyes érintkezést, az ellentétek elenyésztését, egymás meggyőzését, egymás jó tulajdonainak megbecsülését lehetségessé teszi. Ez az intézmény a klubformájú, de nagy czélok szolgálatába szegődött szabad egyesület. Ilyen kívánt lenni korábban a Népnjpesti Egyesülete, később a Magyar Tanítók Kaszinója. Nem ért ezért egyik sem, mert szakkörre szorítkozott mind a kettő s még ezen a kisebb területen sem bírta az erőket kellőleg egyesíteni. Most a Népn. Egyesülete és a Kaszinó egyesülése alkalmából ismét előtérbe nyomul az egyakaratra bírás eszméje. Egy nagy országos szabad szervezet kialakítása van szóban. Ez a nagy szabad szervezet lenne a kiindulási pont az egyakaratra nevelés nagy munkájában. Ez a szervezet behálózza az egész országot. Egyesíti először az erősebb akaratú embereket, akik aztán a saját körükben, ahol ők a legerősebbek, tovább folytatják az egyakaratra hozás művét. Adjon az Isten nekünk ehhez a nagy munkához erőt, egészséget ez új esztendőben ! Ember János.