Néprajzi értesítő 3. évfolyam, 1902.
A magyarok finn volta / Semayer Vilibáld = 3. évf. 1. sz. 1–11.
2 LEMAYER VILIBÁLD elemek valószínűleg az alpesi fajtához tartozhattak, mely népfaj régebben középső Európa egész földjének tulajdonosa volt. És a mai magyarok arczvonásai, úgy látszik, tényleg igazolják azt az elméletet,, hogy ez a fajta a magyarok megjelenése előtt a nagy dunai síkságon is mélyen gyökerezett, mert e vonásokból ítélve, a kifejtett nézettel teljesen egyezően, körülbelül egy nyolczaduk a finn, hét nyolczaduk pedig az alpesi fajból származottnak látszik." DENIKER : Les Races et les peuples de la terre. Paris, 1900, a finn-ugor nyelveket beszélő népek jellemzésénél (409. lap.) a magyarokról a következőket mondja: „a magyarok négy és félmilliónyi (?) zárt tömegben a magyar Alföldet lakják és az állam lakosságának 43 százalékát teszik. A törzsekre való régi felosztás maradékai máig is fennmaradtak közöttük, s ez szerint vannakhajdúk (?), jászok, kunok stb. Erdély keleti részét a magyarság másik része lakja, a székelység,akik mesokephal fejükkel legnagyobb részükben a rövid fejű magyaroktól különböznek."A megszokott franczia alapossággal megírt ezen pár sort csak azért idézem, mert szerző a jászokat is kiveszi a közmagyarság tömegéből ésa székelyek testi különbözőségére is rámutat, amit Winkler úrnak isfigyelembe kellett volna vennie. Szintén megemlítendőnek tartom Stratz: Die Rassenschönheit desWeibes, Stuttgart, 1901. 301. lapján, habár csak úgy odavetett, deeredeti nézetét. Szerinte: „az osztrák-magyar monarchia valamennyi törzsének ereiben többé-kevésbbé mongol vér is pezseg. Egységestypus megállapításáról a monarchiát lakó népek magyar csoportjánál sem lehet szó. Majd két püspökbogáti nőt bemutatván, egy menyecskét és egy leányt, a leány szeméből, illetőleg a felső szemredőnek a belső szemzúg felé való beeséséből és a pofacsontok erős kifejlődéséből, mongol eredetére következtet. Már a menyecske orrát, finom metszésű száját tisztán középtengerinek tartja. Kiemeli még a testarányok szabatosságát és a végtagok finomságát. STEATZ véleménye e helyt azért nem volt elmellőzhető, mert a mongol typus előfordulását előtanulmányai alapján jogosan eddigelé csakis ő állíthatta. Most pedig térjünk át WONKLER tanár előadásának vázolására. Bevezetését, valamint a tisztán anthropológiai természetű részeket szószerinti fordításban adom már csak azért is, hogy azokhoz más is hozzászólhasson, glosszáimat a végén teszem meg, a tisztán nyelvi részeket csak jelezem.