Néprajzi értesítő 3. évfolyam, 1902.

A magyarok finn volta / Semayer Vilibáld = 3. évf. 1. sz. 1–11.

2 LEMAYER VILIBÁLD elemek valószínűleg az alpesi fajtához tartozhattak, mely népfaj régeb­ben középső Európa egész földjének tulajdonosa volt. És a mai ma­gyarok arczvonásai, úgy látszik, tényleg igazolják azt az elméletet,, hogy ez a fajta a magyarok megjelenése előtt a nagy dunai síkságon­ is mélyen gyökerezett, mert e vonásokból ítélve, a kifejtett nézettel teljesen egyezően, körülbelül egy nyolczaduk a finn, hét nyolczaduk pedig az alpesi fajból származottnak látszik." DENIKER : Les Races et les peuples de la terre. Paris, 1900, a finn-ugor nyelveket beszélő népek jellemzésénél (409. lap.) a magyarok­ról a következőket mondja: „a magyarok négy és félmilliónyi (?) zárt tömegben a magyar Alföldet lakják és az állam lakosságának 43 száza­lékát teszik. A törzsekre való régi felosztás maradékai máig is fen­nm­aradtak közöttük, s ez szerint vannak­­hajdúk (?), jászok, kunok stb. Erdély keleti részét a magyarság másik része lakja, a székelység,a­kik mesokephal fejükkel legnagyobb részükben a rövid fejű magyaroktól különböznek."­­A megszokott franczia alapossággal megírt ezen pár sort csak azért idézem, mert szerző a jászokat is kiveszi a közmagyarság tömegéből és­a székelyek testi különbözőségére is rámutat, a­mit Winkler úrnak is­figyelembe kellett volna vennie. Szintén megemlítendőnek tartom Stratz: Die Rassenschönheit des­Weibes, Stuttgart, 1901. 301. lapján, habár csak úgy odavetett, de­eredeti nézetét. Szerinte: „az osztrák-magyar monarchia valamennyi törzsének ereiben többé-kevésbbé mongol vér is pezseg. Egységes­typus megállapításáról a monarchiát lakó népek magyar csoportjánál sem lehet szó. Majd két püspökbogáti nőt bemutatván, egy menyecs­két és egy leányt, a leány szeméből, illetőleg a felső szemredőnek a belső szemzúg felé való beeséséből és a pofacsontok erős kifej­lődéséből, mongol eredetére következtet. Már a menyecske orrát,­ finom metszésű száját tisztán középtengerinek tartja. Kiemeli még a testarányok szabatosságát és a végtagok finomságát. STEATZ véleménye e helyt azért nem volt elmellőzhető, mert a mongol typus előfordulását előtanulmányai alapján jogosan eddigelé csakis ő állíthatta. Most pedig térjünk át WONKLER tanár előadásának vázolására. Bevezetését, valamint a tisztán anthropológiai természetű részeket szó­szerinti fordításban adom már csak azért is, hogy azokhoz más is hozzászólhasson, glosszáimat a végén teszem meg, a­ tisztán nyelvi részeket csak jelezem.

Next