Néprjazi értesítő 31. évfolyam, 1939
Múzeumi hírek - A társadalom a magyar népi kultúra és magyar mivoltunk megismerése szolgálatában = 31. évf. 2–4. sz. 420.
420 Múzeumi hírek hisszük, hogy ezenkívül buzdításul szolgál iskoláink több ezer rajztanára és tanítója számára is, akik között bizonyára sokan vannak, akik Csete Balázshoz hasonlóan gyűjtik vagy hajlandók gyűjteni a magyar nép lelkéből született szépségeket. Ugyancsak rajzokat ajándékoztak az Ethnologiai Adattárnak a következők : Dudás Juliska, Vankó Margit, Tóth Rózsi, Fekete Annus és Pesti Ilona galgamácsai leányok. Ezek a 16—19 éves lányok egytől-egyig a nép egyszerű gyermekei. A Néprajzi Múzeum egyik tisztviselője, dr. Gönyey Sándor akadt rá rajzaikra galgamácsai gyűjtőútja alkalmával. A rajzok nem egyszerű motívumok vagy kisebb tárgyak rajzai, hanem a népélet, népszokások egyes jeleneteinek az ábrázolásai: pl. fonóban ruhamosás, lakodalmi menet, gyermekjátékok, aratás, cséplés stb. Gönyey dr. elmagyarázta a lányoknak, hogy milyen nagy szolgálatot tennének a Néprajzi Múzeumnak, elsősorban pedig a magyarságnak, ha rajzaikat a Múzeumnak adnák. A rajzok (közel 100 db) ma már a Múzeumban vannak, sőt a leányok rajzpapírt és színes ceruzákat kértek, mondván, hogyha kapnak, akkor még többet is rajzolnak a Múzeumnak. A Néprajzi Múzeum örömmel tett eleget a kérésnek és azóta újabb rajzokkal gazdagodott az Adattár gyűjteménye. Dudás Juliska pl. tizenöt képből álló sorozatban megrajzolta a teljes kendermunkát a kendermag elvetésétől a szövésig. A leányok rajzai nem művészileg kiforrott rajzok, de nem is ügyetlenek és minden esetben igen szépek, hangulatosak, mozgásteljesek és finom színérzékről tanúskodnak. De nem ezek a legnagyobb értékeik, hanem az, hogy megörökítik a népi szemléletet, azt, hogy a nép hogyan látja önmagát, dolgait és a világot. Rendkívül értékesek a rajzok népviseleti szempontból is. A színezés tökéletesen visszaadja a galgamácsai viselet minden színét, a rajzok pedig az egyes ruhadarabok formáját és szabásmódját. A szaketnográfus leírásával és fényképeivel, rajzaival együtt a legteljesebb képét adják ezek a rajzok a galgamácsai népviseletnek. Feltárják a viselet funkcióját is, amidőn bemutatják, hogy nemek és kor s az ünnepek és évszakok szerint kit milyen ruhaviselet illet. A népéletet és népszokásokat illusztráló rajzok pedig a népélet s a népszokások leglényegét tárják fel; azt, amit a hivatásos etnográfus is csak a legritkábban és akkor is csak félig-meddig tud megfogni. E leányrajzokkal kapcsolatban ismét rajztanáraink felé fordulunk, rajzoltassanak növendékeikkel, különösen a népi eredetűekkel vagy egyenesen a nép fiaival, minél többet a nép életéből. Nemcsak a szépérzék és rajztudás fejleszthető e módon játszva, hanem az önismeret és a nemzeti öntudat is. Mind a kettő nagyon fontos ! De egyúttal a magyar népi kultúra begyűjtésében is igen hasznos munkát végeznek. * Megemlékezünk még özv. Balogh Menyhértné (Sárhida, Göcsej, Zala m.) ajándékáról is. Baloghné egy ősi faekét ajándékozott a Néprajzi Múzeumnak. Bizonyára másoknak a portáján is hányódik, ha nem éppen faeke, de valami régi, ma már nem használt szerszám, amit egy ideig ide-oda dobálnak, míg el nem korhad vagy tűzre nem kerül. Nagy vétek pedig minden egyes darab elpusztítása. Magyar népi kultúránk és népi mivoltunk egy-egy soha fel nem támasztható kincse enyészik el minden régi szerszámban, tárgyban. Jó volna, ha sokan követnék özv. Balogh Menyhértné példáját és régi, ma már nem használt szerszámaikat és tárgyaikat a Néprajzi Múzeumnak ajándékoznák. Végezetül az itt felsorolt ajándékozóknak a Néprajzi Múzeum e helyen is köszönetet mond. Dr. Kovács László: *