Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)
B - borkoma - borkő - borlátó, bormester, bortiszt, borvető - borlopó - bor megvádolása, a - bormérési jog - Bornemisza Péter, Abstenius (Pest, 1535–Rárbok, 1584) - borona - boronafal
kaszában célravezető volt az erős borral való töltögetés, valamint az ürömfű adagolása, a szúrós bort pálinkának kellett kifőzni. Valószínűleg inkább középkori írott praktikán, mint tapasztalaton alapuló eljárás volt az ecetes borba adagolt meleg venyigehamu, tüzes kő és forró rozscipó, ugyanígy a dohos bor borjúkötéllel történő gyógyítása és pörkölt búzával való kezelése is. A többször fejtett óbort akkor szépítették, derítették a mezővárosi gazdák, ha külföldre szállítottak. Állati termékeket használtak derítőanyagként: szárnyas vérét, borjúláb főzetét, szárított vizahólyagot és tojásfehérjét. A fehér borok szűréséhez sűrű szövésű kenderzsákot alkalmaztak, amelybe betétként friss borseprőt vagy tisztított hársfaszenet öntöttek. — Az árutermelő falusi és mezővárosi szőlőgazdaságban hasznosították a 18 — 19. sz.-i gazdasági irodalom eredményeit, így e minőségi borok be tudtak kapcsolódni a középeurópai borkereskedelembe. A sokszor fejtetlen, kamrában tárolt parasztborok azonnali fogyasztásra voltak alkalmasak. (*még: bor, —bortárolás) — írod. Molnár István: A szőlőművelés és borászat kézikönyve (Bp., 1897); Horpácsi Illés: Boranya, borfejtés, borfűtő (Magy. Nyelv, 1949) Kecskés Péter borkoma: — koma borkő: a borkősav savanyú káliumsója (kálium-hidrogén-tartarát), mely a must erjedése és a fiatal bor utóerjedése közben kikristályosodik. A hordó és a kád belső faláról borkővakaróval (fogas, háromszögletű vaslapocska) távolítják el. Feloldva a bor savtartalmának növelésére és káposztasavanyításra használják. A népi gyógyászatban aves vizet terhes asszonyoknak hűsítő italként vagy enyhe hashajtóként adták. A paraszti háztartásban összegyűjtött évet a 19. sz. közepe óta mint a borkősav-gyártás alapanyagát kiskereskedők vásárolták fel. Kecskés Péter borlátó, bormester, bortiszt, borvető: — borbíró borlopó: — lopó bor megvádolása, a: —kenyér panasza bormérési jog: —kocsmárás Bornemisza Péter, Abstenius (Pest, 1535 — Bárbok, 1584): író, ev. prédikátor, szuperintendens. Árva gyerekként a Felső-Tisza vidéki nemesi udvarokban nevelkedett, 1548 — 53-ban Kassán tanult, 1557-től 1563-ig külföldi tanulmányúton járt (Németo., Itália, Bécs). Ördögi kísértetek (Sempte, 1578; Eckhardt Sándor gondozásában, Bp., 1955) c. könyve miatt egyházi bíróság elé került, mert benne számos főurat név szerint is kigúnyolt. Ez a könyve a néphit szempontjából sok értékes néprajzi adatot tartalmaz (pl. az ördög 35 nevét, 8 „bájoló imádság" szövegét). — írod. Thury Etele: B. P. könyve az ördögi kísértetekről (Ethn., 1913); Nemeskürty István: B. P., az ember és az író (Bp., 1959); Diószegi Vilmos borona:»fogas boronafal: szálfákból, gerendákból épített fal. Lényeges sajátossága, hogy a fal meghatározó elemei vízszintesen egymásra helyezve fekszenek, oldal-, ill. hosszirányú elmozdulás ellen a szomszédos gerendák csapolásaikkal egymást biztosítják. A csapolásoknak számos változata alakult ki. A legegyszerűbb típus esetében a bárdolatlan gerendák végeikkel keresztezik egymást, s minden második sorban alul-felül félkörívesen bevágott nyaktagú gerendát helyeznek el. Biztosabb kötést, pontosabb illesztést érhettek el, ha mindegyik gerendát nyaktag-bevágással kapcsolták össze. Jó minőségű gerendákból pontos illesztésű, teljesen hézagmentes falsíkokat készíthet- — -U £hi, —. 7 ^-'tf- ~ ~g. C-i.C.i. t—f. if-t-p — b-s— tiM , f , r t . Bornemisza Péter kézírása András Pál 1678-ban épült háza (ún. Hamar ház) (Impér, v. Csík m.) 1. Fal és tetőváz a ház bütüje felől — részlet 2. szarufa rögzítése a szélkoszorún 3. oldalkamra ablaknyílása 4. parádésház külső falának ajtó felőli végződése és a ház alaprajza