Magyar Néprajzi lexikon 2. kötet, F-Ka (1979)
G - guzsaly
vidéki hit szerint táncoló boszorkányok verejtéke áztatta helyre ülve lehet gutaütést (bénulást) kapni. Kenéssel, piócával, érvágással, köpölyözéssel, növényi orvosságokkal gyógyították. Az utóbbiak között szép számmal vannak erős illatú (viola, zsálya, menta, kakukkfű, levendula, méhfű, majoránna), izgató ízű (tormát, mustármagot rág a beteg) vagy hatású (csalánnal csapkodják) növények. Föltehető, hogy az „összehúzta magát, mint falu végin a tréfás szólás és változatai eredetmagyarázó monda (rátótiáda) töredéke. Betegségelnevezésként ma már ritkábban, de szólás formában gyakran használatos. — Irod. Margalits Ede: Magyar közmondások (Bp., 1896); Margalits Ede: Horvát népszokások és babonák Belovár-Kőrösmegyében (Ethn., 1899); Takáts Sándor: Adatok nyelvünk történetéhez (Magy. Nyelv, 1907); Grynaeus Tamás —Hoppál Mihály guzsaly: gyakran gazdagon faragott, ritkábban festéssel is díszített rúd, amelyre a fonásnál a rostcsomót felkötik. A díszes alkalmanként —szerelmi ajándékként készítette a legény a lánynak. Annak magyar nyelvterületen négy fő típusa hasz- guzsaly (ill/.salytalpak: /. kétszárnyú guzsaly (Borsod Abaúj-Zemplén m.) 2 . 3. egyszárnyú guzsalyok (v. Szolnok-Doboka m.) 1. Egytalpú guzsaly (v. Szolnok-Doboka m.) 2. Hosszú guzsalyok (Székelyföld) 3. Kéttalpú guzsaly (v. Gömör m.) 4. Orsó (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 5. Hosszú guzsaly (Székelyföld) 6. Kéttalpú guzsaly bőrsallangokkal és hímzett szalagokkal (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)