Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)

K - kódex - Kodolányi János, ifj. (Bp., 1922–) - kofa - kofadal - kohézió

kódex 2 kohézió 1972). — Irod. Szabolcsi Bence: K. Z. hatvan éve (Magyar Csillag, 1942); Emlék­könyv K. Z. hatvanadik születésnapjára (Szerk., Gunda Béla, Bp., 1943); Emlék­könyv K. Z. 70. születésnapjára (Zenetudo­mányi Tanulmányok, I., Bp., 1953); Eősze László: K. Z. élete és munkássága (Bp., 1956); Vargyas Lajos: K. Z. mint rokonnépek kutatója (Nyelvtud. Közl., 1958); Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és do­kumentumokban (Bp., 1976). Diószegi Vilmos kódex: —kéziratos énekeskönyv Kodolányi János, ifj. (Bp., 1922­ ): néprajzkutató, muzeológus, a történelemtu­dományok kandidátusa (néprajz, 1966). A bp.-i tudományegy. bölcsészettudo­mányi karán szerzett doktori oklevelet (1945). A Néprajzi Múz.-ban gyakornok (1945 — ), a Pécsi Janus Pannonius Múz.-ban osztályvezető (1949 — ), a Néprajzi Múz.-ban muzeológus (1957 — ), osztályvezető (1962 — ), főig.-helyettes (1968—). Kutatási területe az Ormánság népi kultúrája, valamint a finn­ugrisztika, ezen belül az obi-ugor népek anyagi kultúrája. Cikkei, tanulmányai ha­zai és finn folyóiratokban és kiadványok­ban jelennek meg. — F. m. Baranyai szőt­tesek (Pécs, 1957); Ormánság (Bp., 1960); Baranyai utazás (Kodolányi Jánossal, Bp., 1962). Kora: különféle apró árukkal, főleg élelmi­szerekkel, zöldségfélékkel kereskedő ember, szinte kizárólagosan asszony. A­zk nem boltban, hanem piacokon, vásárokon árul­tak, ahol rendszerint kijelölt, állandó árusí­tási helyük (stand) volt. Működésüket más megkötöttségek is szabályozták. Általános volt pl., hogy a ~k csak egy bizonyos idő után vásárolhattak maguknak árukészletük pótlására. A gyalog~ elnevezés arra utal, hogy bolt, állandó hely nélkül, egyik piacról, vásárról a másikra vándorolva, leginkább áruik mellett állva kínálták különféle apró cikkeiket ( —vásár). Áruféleségeik szerint ne­vezték őket: tejes ~nak, gyümölcsös-^ nak, baromfiénak stb. (Ábrát id. még a 238. olda­lon!) — írod. Kiss Lajos: A kofa (A szegény asszony élete, Bp., 1941). Dankó Imre kofadal: az­­árusdal válfaja; pár soros, recitálva előadott vers, amellyel kofaasszo­nyok kínálják árujukat a piacon vagy a vá­sáron. A költőiséget általában nélkülözik, de törekszenek a jól hangzó rímek megtalálá­sára. A főleg élelmiszereket árusító kofaasz­szonyok célja a­llal a figyelemfelkeltés, az árudicséret. A sütőtököt kínáló Parázs, édes/ Vastag, széles, / Kóstolja kend / Be jó édes. A --­ok ismeretesek az egész országban, gyűjtésük az MTA Népzenekutató Csoport­jában folyik. (— még: házalódal, —vásári ki­kiáltás ) — írod. Ortutay Gyula —Katona Imre: Magyar népdalok (I—II. Bp., 1970). Szemerkényi Ágnes kohézió: a szociálpszichológiában kidolgo­zott fogalom, amely a minden társadalmi csoportban megfigyelhető összetartozásér­zést fejezi ki Az összetartozás érzése meg­nyilvánul a csoport mint egész, valamint an­nak tagjai iránti lojalitásban, a csoport közös céljáért végzett munka, esetleg nehézségek vállalásában, a csoport fennmaradásáért végzett tevékenységben és a csoport védel­mezésében, amikor azt támadás éri. A cso­port ~ját a csoport célja, mérete, szervezeti típusa, tagjainak összetétele, nagyobb társa­dalmi egységben elfoglalt helyzete, valamint tagjainak társulási, elismerési, biztonsági, te­vékenységi stb. szükségletei határozzák meg, ennek megfelelően változó jelenség. A ~ gyengülése úgy ismerhető fel, hogy a csoport nem vonz új tagokat, és a régi tagok elhagy­ják. A ~ jelensége nemcsak kis társadalmi csoportokban, hanem a társadalom egésze- Kenyeres kora (Szeged)

Next