Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)
K - kódex - Kodolányi János, ifj. (Bp., 1922–) - kofa - kofadal - kohézió
kódex 2 kohézió 1972). — Irod. Szabolcsi Bence: K. Z. hatvan éve (Magyar Csillag, 1942); Emlékkönyv K. Z. hatvanadik születésnapjára (Szerk., Gunda Béla, Bp., 1943); Emlékkönyv K. Z. 70. születésnapjára (Zenetudományi Tanulmányok, I., Bp., 1953); Eősze László: K. Z. élete és munkássága (Bp., 1956); Vargyas Lajos: K. Z. mint rokonnépek kutatója (Nyelvtud. Közl., 1958); Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban (Bp., 1976). Diószegi Vilmos kódex: —kéziratos énekeskönyv Kodolányi János, ifj. (Bp., 1922 ): néprajzkutató, muzeológus, a történelemtudományok kandidátusa (néprajz, 1966). A bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán szerzett doktori oklevelet (1945). A Néprajzi Múz.-ban gyakornok (1945 — ), a Pécsi Janus Pannonius Múz.-ban osztályvezető (1949 — ), a Néprajzi Múz.-ban muzeológus (1957 — ), osztályvezető (1962 — ), főig.-helyettes (1968—). Kutatási területe az Ormánság népi kultúrája, valamint a finnugrisztika, ezen belül az obi-ugor népek anyagi kultúrája. Cikkei, tanulmányai hazai és finn folyóiratokban és kiadványokban jelennek meg. — F. m. Baranyai szőttesek (Pécs, 1957); Ormánság (Bp., 1960); Baranyai utazás (Kodolányi Jánossal, Bp., 1962). Kora: különféle apró árukkal, főleg élelmiszerekkel, zöldségfélékkel kereskedő ember, szinte kizárólagosan asszony. Azk nem boltban, hanem piacokon, vásárokon árultak, ahol rendszerint kijelölt, állandó árusítási helyük (stand) volt. Működésüket más megkötöttségek is szabályozták. Általános volt pl., hogy a ~k csak egy bizonyos idő után vásárolhattak maguknak árukészletük pótlására. A gyalog~ elnevezés arra utal, hogy bolt, állandó hely nélkül, egyik piacról, vásárról a másikra vándorolva, leginkább áruik mellett állva kínálták különféle apró cikkeiket ( —vásár). Áruféleségeik szerint nevezték őket: tejes ~nak, gyümölcsös-^ nak, baromfiénak stb. (Ábrát id. még a 238. oldalon!) — írod. Kiss Lajos: A kofa (A szegény asszony élete, Bp., 1941). Dankó Imre kofadal: azárusdal válfaja; pár soros, recitálva előadott vers, amellyel kofaasszonyok kínálják árujukat a piacon vagy a vásáron. A költőiséget általában nélkülözik, de törekszenek a jól hangzó rímek megtalálására. A főleg élelmiszereket árusító kofaaszszonyok célja allal a figyelemfelkeltés, az árudicséret. A sütőtököt kínáló Parázs, édes/ Vastag, széles, / Kóstolja kend / Be jó édes. A --ok ismeretesek az egész országban, gyűjtésük az MTA Népzenekutató Csoportjában folyik. (— még: házalódal, —vásári kikiáltás ) — írod. Ortutay Gyula —Katona Imre: Magyar népdalok (I—II. Bp., 1970). Szemerkényi Ágnes kohézió: a szociálpszichológiában kidolgozott fogalom, amely a minden társadalmi csoportban megfigyelhető összetartozásérzést fejezi ki Az összetartozás érzése megnyilvánul a csoport mint egész, valamint annak tagjai iránti lojalitásban, a csoport közös céljáért végzett munka, esetleg nehézségek vállalásában, a csoport fennmaradásáért végzett tevékenységben és a csoport védelmezésében, amikor azt támadás éri. A csoport ~ját a csoport célja, mérete, szervezeti típusa, tagjainak összetétele, nagyobb társadalmi egységben elfoglalt helyzete, valamint tagjainak társulási, elismerési, biztonsági, tevékenységi stb. szükségletei határozzák meg, ennek megfelelően változó jelenség. A ~ gyengülése úgy ismerhető fel, hogy a csoport nem vonz új tagokat, és a régi tagok elhagyják. A ~ jelensége nemcsak kis társadalmi csoportokban, hanem a társadalom egésze- Kenyeres kora (Szeged)