Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)

K - Kossuth-nóta

Kossuth-nóta 284 Kossuth-nóta csőségét tükrözi, addig az emlékezések első­sorban mint a szegények pártfogóját, a ne­mesi kiváltságok eltörlőjét, a jobbágyság felszabadítóját dicsőítik. Mondák örökítik meg —Petőfi Sándor és ~ barátságát, vala­mint találkozását és együttműködését —Ró­zsa Sándorral. A legtöbb emlékezés ~ toborzó körútjáról és Görgeyvel való ellentétéről szól. ~ emlékét a szlovák 03 kárpátukrán nép­költészetben ugyancsak számtalan monda és népdal őrzi. (-A-mag: történeti monda) A szom­szédos népek és nemzetiségek körében azon­ban többnyire ellenszenves figura, ami a sza­badságharcban egymás ellen uszított nem­zetiségek és a forradalom megoldatlan kér­déseit tükrözi. — Irod. Benedek Elek: Kos­suth Lajos a népköltészetben (Budapesti Hírlap, 1882. 260. sz.); Tóth Kálmán: Kos­suth a magyar költészetben (Vasárnapi Új­ság, 1894. 12. sz.); Sztripszky Hindor: Kossuth Lajos a rutén népköltészetben (Ethn., 1907); Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban (Ethn., 1952); Dógh Linda: A szabadságharc népköltészete (Bp., 1952); Sándor István: Világos és Arad a magyar népköltészetben (MTA II. Oszt. Közl., 1953). Dobos Ilona Kossuth-nóta: az 1848 —49-es forradalom és szabadságharc vezető egyéniségéről, Kos­suth Lajosról (1802 — 1894) szóló negyven­nyolcas katona-, történeti vagy politikai vonatkozású dal, melyet közös dallamra énekeltek. (Más dallamra is énekeltek —Kos­suth-dalokat, ugyanakkor a ~ dallamára pl. nem róla szóló —kortesdalt.) dallamának és szövegének eredete eltér, és történetük sem mindenben párhuzamos. Kortársak (Egressy, Jókai, Vajda stb.) és szakemberek (Bányai Elemér, Bartha István, Csefkó Gyula, Lőrincze Lajos, Ortutay Gyula stb.) máig nem tudták megnyugtatóan lezárni a kérdéseket. Felnapi dallama talán kuruc kori, mindenesetre 18. sz.-i, melyre különféle verbunkos (Beállottam katonának. . .) és szerelmi (Esik eső karikára. . .) szövegeket húztak rá már 1848 előtt. Egyes visszaemlé­kezések szerint már 1848 tavaszán új, idő­szerű szöveggel énekelték (Magyarország, édes hazám, Neked szült és nevelt anyám, Négy esztendő nem a világ! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!). Kossuth neve 1848. évi őszi toborzóútja idején kerülhetett bele, a Hírlap 1848. dec. 17-én már így közli az első szöveget (Kossuth Lajos azt szente: Nincsen elég regimentje. Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni!. . .), ezt a nagysallói önkéntesek énekelték. Mind­végig ez maradt a legnépszerűbb szakasz, mely a honvédség révén terjedt el. E magyar Marseillaise seregekkel ért fel. Esetleges egyéni szerzőjének véleményét „nem is te­kinthetjük másként, mint a közösség véle­ményének szerencsés összefoglalását; a dal a maga névtelenségén keresztül csak az illető közösséghez jutott vissza s ott alakult, formálódott tovább" (Ortutay). Másik leg­népszerűbb szakasza az említett — talán Fehér megyei — szerelmi változat, melybe Kossuth neve 1848—49 folyamán került bele (Esik eső karikára Kossuth Lajos kalap­jára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája. . .). Ismét névtelenné s egyben jelképessé is vált a Bach-korszakban (. . . Nem esik az urakéra, Sem a szegény raboké­ra!), és e versszak siratta el a nagy államfér­fit (Esik eső karikára, Kossuth Lajos sírhal­mára, Valahány csepp esik rája, Annyi könny­csepp hulljon rája! . . .). A­­ harmadik leg­népszerűbb szakasza feltehetőleg Kossuth Deák Ferenchez írt levelének hírére kelet­kezett (Kossuth Lajos íródiák Megírta a haza díját: Kimutatja, hol a baja, Azt is, hol az orvossága. . .), ez azonban az előző kettőnél rövidebb életű és egyben változékonyabb is volt. E három versszak a magva, egymás­sal és más, hasonló tartalmú és hangulatú szakaszokkal egy évszázadon át szabadon társultak.­­ A ~ családja nagyon népes: 110 daltípusnak mintegy 600 változatát is­merjük, nagy részüket a szabadságharc után gyűjtötték. „Kevés . . . dal hatotta úgy át a felszabadulás előtt a magyar nép politikai tudatát, mint ez" (Ortutay). Harcra hívó versszakát a szlovákok szóról szóra lefordí­tották és énekelték, dallamát más szöveggel négy helyen találta meg Bartók Béla külön­böző cseh és szlovák népdalkiadványokban. A kivándorlók magukkal vitték Amerikába, a hazai munkásmozgalomnak pedig egyik kedvelt dala lett. E százéves gazdag termést nehéz időrendbe rakni. A legkorábbiak tulajdonképp honvéddalok, bizakodó hang­juk elüt a korábbi és a későbbi­­katonadalo­kétól (Állj be, pajtás, katonának, Kossuth Lajos huszárjának!; Kossuth Lajos édesa­pám, felesége édesanyám. Én vagyok az igaz fia, Magyarország katonája; Most szép lenni katonának, Mert Kossuthnak verbuvál­nak. . .). „A nép emlékezetében ... a sza­badságharc középponti, majdhogynem egyet­len vezérlő alakja Kossuth Lajos" (Ortutay), neki tulajdonítanak mindent (Kossuth Lajos nem lett volna, Katona sem lettem volna, Kossuth volt az indítója. . .). A ~k is követ­ték a szabadságharc alakulását (Kossuth Lajos sarkantyúja, Nem aludtam az éjszaka, Még az éjjel sem aluszom, Én a Windisch­grätzet várom; Kossuth Lajos udvarába Eltörött a lovam lába. Gyere pajtás, gyó­gyítsuk meg! Itt a muszka, szalasszuk meg!). A későbbi dalok követik őt az emigrációba (Kossuth Lajos nagy bújába Leül a tenger partjára. Bár átkot szórnak reája, Sírva gondol hazájára; Ott voltam én mostanában Kossuth Lajos szobájában. . .), a legtöbb azonban korabeli­­panaszdal, mely az

Next