Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982)
T–TY - Tálasi István (Laskó, 1910–) - tálcaasztal - talicska - talicskahúzó - talicskás
napok; ezen függőleges pöckökre borították az ónkannákat, melyek mögé néha tálakat tettek. A korlátos ~D német területen alakult ki, itt ez még rendszerint dísztelen. Feltehető, hogy Heltai Gáspár 1566-ban kiadott egyik meséjében szereplő parasztházbeli táltartók is már ~t jelölnek. A mo.-i parasztoknál a 19. sz.ban a ~ országosan elterjedt. Eredetileg a szent sarokban, a sarokpad fölött függött, ezért gyakori a páros forma (sarokfogas, saroktálas). Sokfelé a ~ díszített, főleg festéssel; a legkorábbi ilyen darab 1746-ból Debrecenből való. A székely kendőszeg elnevezés azt jelzi, hogy ott korábban díszkendőt aggattak rá. — írod. Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); Schmidt, L.: Bauernmöbel aus Süddeutschland, Österreich und der Schweiz (Wien—Hannover, 1967); Denecke, B.: Bauernmöbel (München, 1969); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972); Kós Károly—Szentimrei Judit—Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet (Bukarest, 1972); K. Csilléry Klára Tálasi István (Laskó, 1910—): etnográfus, az MTA tagja (1. 1976). Eötvös-kollégistaként a bp.-i tudományegyb en végezte tanulmányait. 1935—39-ben Hódmezővásárhelyen, 1940—42-ben Bp.-en gimn.-i tanár, 1942—49 között a bp.-i Kelet-Európai Tudományos Intézet munkatársa. 1951-től 1980-ig az ELTE tárgyi néprajzi tanszékének tanszékvezető tanára, 1957—63 között a bölcsészettudományi kar dékánja. Kutatásai felölelik az egész anyagi kultúra területét, azon belül elsősorban népi állattartással és földműveléssel foglalkozik. Jelentős tanulmányokat publikált a magyar néprajztudomány szervezéséről és történetéről is. Cikkei és tanulmányai hazai és külföldi folyóiratokban jelennek meg. — F. m. A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Néprajzi életünk kibontakozása (Bp., 1948); Kiskunság (Bp., 1977); Néprajzi tanulmányok, írások I. (Dissertationes Ethnographicae, 3— 4, Bp., 1979—80). tálcaasztal:*• asztalszék talicska: egykerekű, deszkából ládaszerűen összeállított teherszállító eszköz, melyet emberi erővel mozgatnak úgy, hogy az ember maga előtt tolja. Két fogója van, ritka eset, hogy ennél fogva maga után húzná a vele dolgozó. Régi eszköz, többféle alaki változata ismeretes, legjellegzetesebb azonban az, melyet a magyar (pl. a csongrádi, szentesi) -+kubikosok használnak. — írod. Katona Imre: A kubikostalicska és a talicskásmunka (II. rész, Ethn., 1963). K. Kovács László talicskahúzó: -+csikó talicskás talicskát és más hasonló teherszállító eszközt (tragacs, targonca, funik) készítő mesterember. A ~ mesterség a kerékgyártó, bognár, -kocsigyártó mesterségből vált ki Tálasfogas (lelőhely: Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., készítőhely: Miskolc, 19. sz. első fele) Bp.Néprajzi Múzeum Talicska (Átány, Heves m., 1950-es évek) Talicska, általános forma