Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. december

1993-12-07

r . Nyilvánosság előtt a közigazgatási tervek Időről időre viták középpontjá­ba kerül a főváros közigazgatá­si rendszere. A különböző elsza­kadási, önállósulási vagy éppen kooperációs törekvések mindig azt jelzik, valami nincs rend­ben. A Népszabadság is hírt adott már arról, hogy készültek elképzelések a reform lehetsé­ges irányairól: a főváros kezde­ményezésére három tudós sza­kértő illetve csoport készítette el tervezetét. Nemrégiben Sík­­laky István foglalta össze eze­ket a szakmai közvélemény szá­mára a Magyar Közigazgatás című lap hasábjain. MUNKATÁRSUNKTÓL A koncepciók különböző műhe­lyekben készültek. Az első szü­letési helye az Államtudományi Kutatóközpont (jegyzi Kilényi Géza professzor, alkotmánybí­ró), a másodiké a Városkutatás Kft. (jegyzik: Horváth M. Ta­más, Péteri Gábor, Hegedűs Jó­zsef és Tosics Iván), míg a har­madiké a City Consult Rt. (jegy­zi Szegvári Péter). A Kilényi-féle elképzelés lé­nyege, hogy Budapesten egyet­len önkormányzati testület le­gyen, s a törvény ennek a gré­miumnak és szerveinek rendel­né a hatalom túlnyomó részét. Mégsem jelentené ez azt, hogy minden döntés itt születne, ha­nem a hatásköröket innen dele­gálnák a bizottságokhoz és a maihoz képest korlátozott jog­körű kerületi testületekhez. Működne emellett a főváros ve­zetésében egy egyeztető fórum, amely előkészítené a közgyűlési döntéseket, s részt venne a vég­rehajtás szervezésében is. (Ez annyiban mindenképpen kü­lönbözne az elmúlt rendszerben fungáló VB-től, hogy nem ren­delkezne képviseleti jogosult­sággal.) A Horváth-Péteri-Hege­­dűs-Tosics-féle elképzelés áll legközelebb a mai gyakorlat­hoz. Eszerint abból kell kiin­dulni, hogy ma inkább a ke­rület tekinthető a települési önkormányzatnak, de a vi­szonyt meg kellene fordítani: az egész településre kiterjedő, elsődleges és általános jogkört a fővárosnak kell kapnia, míg „külön nevesített szolgáltatá­sok és feladatok” nyújtanának teret a kerületi önkormányza­toknak. Érdekes, hogy mind­emellett a kialakult tulajdon­­viszonyok változatlanok ma­radnának, s a koncepció meg­tartja a kerületek önkormány­zat jellegét is. Szegvári Péter elképzelése az úgynevezett „citykoncepció”. Ő a belvárost egyetlen települési önkormányzatként látná szíve­sen, míg a 14 peremkerület mindegyike önálló lehetne. Az imigyen kialakult 15 önkor­mányzat együttesen alkotná a föderatív Budapest Városme­gyét. A városmegyei önkor­mányzat nem látna el helyi tele­pülési feladatokat, hanem csu­pán speciális társulási forma­ként működne. Budapest Vá­rosmegye és az agglomeráció önkéntesen csatlakozó (maxi­mum 72) települése pedig közös szervezetet hozna létre, a Buda­pesti Agglomerációs Szövetsé­get. TT NÉPSZABADSÁG A diszkonthoz még szokni kell Ha eddig nem fordították le, most már valószínűleg nem lesz magyar neve a diszkontoknak. Ez persze nem akadálya annak, hogy egyre-másra nyíljanak Budapesten boltok ezzel a meg­nevezéssel. Ami viszont még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szolgáltatásuk megfelel a kül­földi diszkontláncokban meg­szokotténak. Az egysíkú­­ kereskedelmi szisztémához szokott vásárlók egyelőre kapkodják a fejüket. Nem könnyű megérteni például, hogy ha bezár egy nagy alapte­rületű ABC-áruház, majd fel­újítva megnyitja kapuit, miért lesz az áruválasztéka sokkal ki­sebb. - A dolog akkor lesz egyér­telmű, ha egy szokásos élelmi­szerüzlet mellé kerül a miénk -mondja Láng György, a Profi diszkontlánc magyarországi fő­nöke. - A szupermarketek és diszkontok szerepe alapvetően más. Nyugaton kiegészítik egy­mást. -A diszkontáruháznak az a lényege, hogy a lehető legki­sebb költség mellett nyújtsa a vásárlóknak az alapvető cikkek állandó kínálatát. Ha átalakí­tunk egy üzletet, arra törek­szünk, hogy szép legyen, de ne csillogó. Az nem lenne össz­hangban azzal, hogy az álta­lunk forgalmazott 800-1000 termék a lehető legegyszerűb­ben és leggyorsabban helyez­zük el boltban. Az áru nagy része raklappal együtt kerül az eladótérbe. De amit a gondolákra tesznek, az is rendszerint az eredeti csomago­lásban marad. A cél nem az, hogy minél többféle áru legyen a polcokon, hanem hogy mindig elegendő mennyiség legyen azokból a cikkekből, amelyeket árusítanak. - A 125 éve alapított belga családi vállalkozás mai elnöke, Pierre Delhaize kötelezőnek tartja, hogy a diszkontban min­dig a lehető legjobb áron adjuk a termékeket - folytatja a Láng György. - Ez pedig úgy érhető el, hogy a Profi a nagykereske­delmi tevékenységet is folytató Duna Füszért Rt. kiskereske­delmi üzletága. Központi raktá­runkból szolgáljuk ki bolt­jainkat, így megspóroljuk az ál­talában 15 százalékos kiskeres­kedelmi árrést. A budapesti kö­zértek privatizációja során si­került megszereznünk néhányat üzletet. Jelenlegi 21 boltunkkal ma már nagy volumenben tu­dunk vásárolni. Az pedig azt je­lenti, hogy olcsóbbak vagyunk. Az arra érzékeny vásárlói réteg a mi boltjainkban megtalálhat­ja, amire szüksége van. Persze, ha a környéken nincs másik bolt, panaszkodhat a kis válasz­tékra. A vásárlók könyvének tanú­sága szerint a vevők leginkább a személyzet udvariatlanságára panaszkodnak. Láng György szerint a közértből átvett dolgo­zók még nem tudtak alkalmaz­kodni a cég munkastílusához. A szakmai képzésük során amel­lett, hogy a boltban adódó összes feladat elvégzésére felké­szítik őket, nagy hangsúlyt he­lyeznek arra, hogy megértessék velük: a vevő az úr. Kelen Károly Nyugat-Európában a diszkontláncok között hatalmas verseny alakult ki. A vásárlók jól tudják, hogy melyik áruházában mit és milyen áron találhatnak meg. Mindenki kiválasztja a maga igényeinek megfelelő boltot, és ott intézi a legfontosabb bevásárlásait. A diszkontok kínálatában természetesen szerepelnek a nagy cégek hatalmas költséggel reklámozott árui. Ugyanakkor teljesen ismeretlen névre hallgató termékek is megtalálhatók a polcokon. Ezeknek az úgy­nevezett „fehéráruknak” a minősége sokszor nem vagy csak kissé tér el a híres márkáéktól. Az áruk azonban sokkal alacsonyabb. A kereskedők ugyanis megspórolják a reklámköltséget. A gyártótól nagy tételben megvásárolt kávét vagy egyéb cikket saját maguk csomagolják, és csak a saját boltjukban lehet megvásárolni őket. A tapasztalatok szerint nálunk egyelőre a reklámnak óriási a szerepe. A televízióban bemutatott terméket keresik a vásárlók, nem is nagyon próbálják ki az ismeretlen és „gyanúsan olcsó” árufajtákat. Csendélet az áruházban BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE A Dráva utca és a Kárpát utca sarkán levő diszkontáruházban a szombat délelőtti bevásárlásnál feszült a hangulat. A kijáratnál hosszú sor vár bevásárlókocsira. A pénztártól távozót megrohan­ják, és kezébe nyomják a tíz- vagy húszforintos „zsetont”, amellyel a kocsit kiváltotta. (A költségcsök­kentő filozófiához tartozik, hogy nem tartanak külön embert arra, hogy a parkolóban összeszedje a bevásárlókocsikat. Aki vissza akarja kapni a befektetett pénzt, a kiindulóhelyre kell, hogy tolja.) Nagy a tülekedés a pénztár előtt is. Lassan megy előre a sor, időt kell szánni a vásárlásra. Sokan vannak, akik csak egy-két árucik­kért tértek be ide. Talán még nem értették meg, hogy diszkont első­sorban az alapvető termékeket na­gyobb tételben - tehát hosszabb távra - vásárlók kiszolgálására készült föl. De az is lehet, hogy ne­kik minden fillér számít, és egy­két forintért is hajlandóak ne­gyedóráig várakozni. BUDAPEST. ­ Amerikai sütemény MUNKATÁRSUNKTÓL A Bonbon Hemingway Rt. és a Dunkin’ Donuts több üzletet nyitott tegnap Budapest belvá­rosában. Az eredetileg az ame­rikai katonák számára kitalált fánkféleségeket 43 és 57 forin­tos áron árusítják bennük. - Én nem nevezném fánknak - mondta munkatársunknak Komlósy Krisztina, a József körúti bolt vezetője. - Ez édes sütemény, amely csak annyi­ban hasonlít a fánkra, hogy kelt tésztából készül. Három alaptípusából különféle ízesí­­tésűek kaphatók nálunk. Ta­valy januárban kezdtük meg az árusítást a fővárosban, azóta sokan megkedvelték a termé­keinket. Nálunk elsősorban édességként fogyasztják, Ame­rikában viszont sokan reggeli helyett eszik őket. A boltokban a kókuszos-cso­kis, mogyorós-csokis, áfonyás, meggyes, vaníliás és más egyéb­bel töltött süteményeken kívül amerikai kávéval és üdítőkkel állnak a vásárlók rendelkezé­sére. 1993. december 7., kedd Néhány szó a főváros emberi jogi biztosáról A fővárosi önkormányzat nyi­tott a jogvédő intézmények fe­lé. A kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottságon kívül - mintegy annak hivatali megfe­lelőjeként - emberi jogi biztos­ként engem nevezett ki. Az om­­buds feladata, hogy a bizottság mellett, azzal együttműködve részt vegyen a főváros területét érintő és a bizottság hatásköré­be tartozó ügyek kivizsgálásá­ban és megoldásában. Az eltelt közel egy esztendő tapasztala­tai azonban bebizonyították, hogy egy ilyen jellegű intéz­ményt nem lehet hivatali hie­rarchiában, tiszta jogállás és jogosítványok nélkül működ­tetni. Hivatalt a fővárosi ombudsnak! A bizottság ezért a fővárosi közgyűlés elé terjeszt egy olyan javaslatot, amelyben egy, a fen­ti szempontokat kielégítő fővá­rosi ombudshivatal létrehozá­sát kezdeményezi. A cél az, hogy a fővárosi ön­­kormányzat a saját ügyeiben maga működtessen egy olyan jelzőrendszert, amely az emberi jogok vagy a közigazgatástól joggal elvárható humanitás sé­relmeit, a jogállamisággal el­lentétes eljárásokat és joggya­korlatot igyekezne kiszűrni és a lehető legrövidebb idő alatt megoldani. Fontos hangsúlyoz­ni, hogy a fővárosi ombuds sem­miféle ügydöntő jogkörrel nem rendelkezne, nem működne (nem is működhetne) fellebbe­zési fórumként, hanem „mind­össze” ajánlásaiban felhívná az érintettek figyelmét a normák betartására vagy bizonyos nor­mák diszfunkcióira. Amennyiben hivatali úton nem érne el eredményt, úgy a politikai tisztségviselőkhöz, a választott testületekhez, a fővá­rosi közgyűléshez, végső soron a nyilvánossághoz fordulhat se­gítségért. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy regionális szin­ten is szükség van erre az intéz­ményre.­ ­­­ Ébren kell tartani a figyelmet! Egyre többen fordulnak az emberi jogi biztoshoz, az élet csaknem minden területéről. Budapest európai viszonylat­ban is rendkívül koncentrált város. A népesség 20 százaléka, szinte a teljes politikai élet, ál-­l­lamigazgatás, ipar stb. ide tö­­­­mörült. Ez pedig szükségszerű­­­­en sűríti az emberi jogi, kisebb­ségi problémákat. A társadalom figyelmét ébren kell tartani és az ombuds hiva­tala kiválóan alkalmas lehet er­re. Például kisebbség ugyan számtalan ismérv alapján ké­pezhető, de a társadalom hajla­mos megfeledkezni arról, hogy bárki egyik napról a másikra egy méltánytalan helyzetben lé­vő kisebbség tagjává válhat. Beteg lehet, mozgássérült lesz Stb. : Munkáj­a során a fő­városi biti- ■ buds belátása szerint foglalkoz­na a hozzá érkező vagy a tudo­mására jutott ügyekkel, de saját hatáskörében is kezdeményez­­hetne bármilyen vizsgálatot! Fontos, hogy minden, a fővárosi önkormányzat hatáskörébe tar­tozó ügyben eljárhasson, az ira­tokba betekinthessen, a hivatali helyiségekbe beléphessen, ott vizsgálatot folytathasson, az il­letékesektől kötelező erővel bármilyen felvilágosítást­ kér­hessen. Eljárhat azon intézmé­nyek ügyeiben is, amelyeket az­­ önkormányzat tart fenn (pl. is­kolák, kórházak, szociális - és nevelő otthonok, önkormányza­ti vállalatok stb.). Vannak bizo­nyos ügykörök, amelyekkel nem foglalkozhatna (pl. költ­ségvetés, pénzügyi ellenőrzés, személyi döntések stb.), ezeket azonban pontosan és tételesen­­ fel kell sorolni. Lényeges, hogy­­ az állampolgárok alanyi jogon fordulhassanak a fővárosi om-­­ budshoz.I Az ombuds maga dönthessen! Ugyanilyen lényeges, hogy az ombuds maga dönthesse el,­­ hogy milyen esetekkel kíván foglalkozni. Ellenkező esetben félő, hogy egy működésképte­lenségig leterhelt panaszirodá-á vá alakulna át idővel, ami nem cél és lehetőség sincs rá, értelme se lenne. Eljárása, vizsgálata alapján, amennyiben arra alapos indo­kokat talál felhívja az illetéke­seket ajánlás formájában az érintett döntés megváltoztatá­sára vagy a nyilvánossághoz fordulhat. Dr. Mohay György emberi jogi biztos ­ Az „Arany Old­alal” nyereményjáték~ny értései Több, mint húszezer telefonkönyv-használó vett részt az Arany Oldalak szakmai telefonkönyv-játékában, és közel 19 ezren küldtek be helyes megfejtést. A közjegyző jelenlétében megtartott sorsolás eredménye: FŐDÍJ: hétvége 2 fő részére a nürnbergi karácsonyi ünnepeken Nyertese: György Ildikó, Budapest, III. kerület 2. díj: 1 db ablakklíma Nyertese: Juhász Tibor, Budapest, IX. kerület 3. díj: 16 db-os PINTINOX edénykészlet, 3 db PINTINOX tésztafőző Nyertese: Kálmán Judit, Törökbálint 4. díj: háztartási készülékek 40 000 Ft értékben Nyertese: Szamosi Ferenc, Budapest, X. kerület 5. díj: teljes családi kozmetikumkészlet 40 000 Ft értékben Nyertese: Nagy Jánosné, Budapest, XIX. kerület További nyeremények: 1 db „THONET” fogás - Jákob Jánosné, Budapest, XV. kerület, divattanácsadás - Kapitány Károlyné; Budapest, XIII. kerület, 4 pár Scholl Klumpa - Jaszenák Tibor; Budapest, XIII. kerület, 1 db FLUKE 11 multiméter kézi műszer - Mehlrád István; Budapest, VI. kerület, egy ifjú párnak ajándék - Moldvay La­­josné; Budapest, XV. kerület, 1 vacsora, 4 személy részére - Tóth Istvánná; Budapest, II. kerület, 1 garnitúra szabad­időruha - Bonifert Ferenc; Budapest, XVI. kerület, 1 izraeli réz Hanukia; Gribek Lajosné, Budapest XXI. kerület. A nyerteseknek szívből gratulálunk és postai értesítést kül­dünk. Minden kedves megfejtőnknek köszönjük a részvételt, és reméljük, hogy jövő évi játékunkban is részt vesznek. Magyar Telefonkönyvkiadó Társaság 60727NP

Next