Népszabadság - Budapest melléklet, 1994. szeptember

1994-09-30

1994. szeptember 30., péntek BUDAPEST NÉPSZABADSÁG . Fenyegető titkokat rejt a hulladéktároló A dunakeszi fenegyerek nem engedi városa közelébe a szemétégetőből szállított salakot és a pernyét Újsághír: Dunakeszi tiszti főorvosa továbbra sem járul hozzá a pernye és a salak lerakásához a város közelében működő hulla­déktárolóba. A főorvos feltételezi, hogy megfelelő műszaki véde­lem nélkül a nehézfémeket tartalmazó szállítmány a talajba szi­vároghat, s megmérgezheti a város ivóvízbázisát. A hírek alapján úgy tűnt, a helyzet kulcsfigurája dr. Vörös József. A tiszti főor­vos elvileg személyében is felelősséget vállal Dunakeszi lakóinak ilyen irányú védelméért. Vele beszélgetve azonban kiderül, a hí­rek többsége túlzó, hisz’ ma még nem tudja, milyen veszélyeket rejt a hulladéktárolóba szállított anyag. Egyelőre csak azt tudja, hogy a szállítmány „aggályos”, ami ismét csak teendőket ró az ál­tala vezetett szolgálatra. Végtére is a felelősség (egy része) csak­ugyan az övé. Utoljára szeptember 21-én írta le, hogy a fővárosi szemétégetőből érkező pernye és salak keverék „korábbi módon történő lerakásához” nem járul hozzá.­ ­ Vörös úr, a kívülálló számára ma ön testesíti meg - elnézést a szó­­használatért - Dunakeszi fenegye­rekét, aki az agglomerációs városka védelmében szembeszegül a hatal­mas fővárossal. - Ilyesmiről szó sincs. - A főváros és Dunakeszi vitájá­ból nyilvánosságra hozott részletek alapján pedig így tűnik. - Két dologról van szó. Az egyik probléma jogi természetű, s arra vonatkozik, hogy a fővá­ros szállíthat-e ide salakot és pernyét. Szerintem csak szi­lárd, kommunális hulladékot hozhatnának. Szerintük nem. A másik probléma pedig az, hogy mit okoz a szemétégetőből már ideszállított anyag. Ezzel össze­függő kérdés, hogy szabad-e to­vábbi hulladékszállítmányokat fogadni.­­ A jogi kérdés tisztázottnak tű­nik.­­ A Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat (FKFV) sze­rint. Mások szerint nem az. A főváros illetékesei egy közbeeső határozat alapján vélik úgy, hogy a dunakeszi homokbányá­ba salakot és pernyét is hozhat­nak. A földhivatal által 1986- ban kiállított engedély, az alap­­dokumentum egyértelműen le­szögezi, hogy csakis szilárd, kommunális hulladék elhelye­zésére vonatkozik. Ezt alátá­masztja többi szakhatósági en­gedély is, egyet kivéve. A Duna­keszi Városi Tanács illetékes osztálya az 1986 decemberében kiállított „területfelhasználási engedélyben” a kommunális hulladék mellé a „nem veszé­lyes ipari hulladékot” is odaír­ta. Az alapdokumentumban azonban - ismétlem - ez nem szerepel, ahogyan más hatósági határozatok, például a vízügyi igazgatóságé vagy a Köjálé ugyancsak tiltották ezt. Ezt biztosan tudom, hisz a Köjál ré­széről én írtam alá a papírt. - A salak és a pernye tehát ipari hulladék. - A pernye semmiképpen nem tekinthető kommunális hulladéknak. - És ezt a kérdést 1987 óta nem sikerült tisztázni.­­ Közvetlenül a bánya meg­nyitása után nem szállítottak salakot és pernyét. Az első idő­ben az jött, amire az engedély szól: szilárd, kommunális hul­ladék. Gondolom, akkor még máshová vitték az égetőmű vég­termékét, csak az előző hulla­déklerakó megtelhetett. A per­nyét és a salakot 1992 tavaszán fedeztem fel egy helyszíni ellen­őrzés során. - Mit tett? - Levelet írtam az FKFV ille­tékeseinek, amelyben a Dunake­szire szállított anyagok labora­tóriumi vizsgálatának eredmé­nyét kértem. Ezek az adatok ter­mészetesen az FKFV birtokában voltak. A válaszlevelet a megyei tisztiorvosi hivatalnak továbbí­tottam. Gyanítottam, hogy nincs minden rendben az ideszállított anyag körül. Azt a megyei hiva­tal véleménye sem állította, hogy az anyag veszélyes hulladék len­ne. De azt sem szögezte le, hogy a pernye veszélytelen. A szállítmá­nyok „aggályosak”, és ennyi ne­kem már elég volt.­­ Ezután javasolta a szeméttelep átmeneti lezárását.­­ A hulladék minősítését kértem, a szállítások ideiglenes felfüggesztését a jegyző rendel­te el. Amit én kértem, az egy hosszadalmas vizsgálat. - Mire volt kíváncsi? - Ha már pontosan tudjuk, mi kerül a szeméttelepre, az anyag viselkedését is modellez­ni kell. Környezeti hatástanul­mány készül, ami megállapítja, hogy fenyegeti-e szennyezés a talajt, a vizet, a várost... - Ön azonban már kialakította a saját véleményét: a salak és pernye lerakásához nem járult hozzá. Ezt a döntését pedig valamire csak ala­poznia kellett... - A szállítmányok tartalmát változatlanul aggályosnak tar­tom. A salakot és pernyét csak megfelelő műszaki védelem mellett szabad elhelyezni. A ne­hézfémek jelenléte ugyanis tény. „Viselkedésükről” azon­ban még nem tudunk mindent, bár a vizsgálatok nem tegnap kezdődtek. Az alapanyag időről időre változik­­ az elégetett hulladék­­, változik a környe­zet, a szemétlerakó alatt a talaj­víz szintjét akár egy kiadós eső is befolyásolhatja. Azután ott vannak az állatkísérletek, és a többi, és a többi. Azt, hogy mi­lyen típusú védelemre van szükség, a környezeti hatásta­nulmány állapítja meg. Maga a vizsgálat már elkészült, bár én még nem jutottam hozzá. - Milyen távolságra van a sze­méttelep a várostól? - Két kilométerre. - Ez elég? - Több mint elég. A szemétle­rakó üzemeltetése rendben van. Egy dolgot kivéve persze... - Mi lesz, ha a nehézfémek beszi­várognak a vízbe? Megbetegszenek Dunakeszi lakói? - Az ilyen folyamatok évtize­dekig tartanak. Lehet húsz év, mire a szennyezés eléri a talaj­vizét, és lehet, hogy egészség­­ügyi hatásai nem is lesznek. Hangsúlyozom: lehet. Az ide­szállított anyagról még nem tu­dunk mindent. Arról szó sincs, hogy a főváros idehozza a sze­metet, és a jövő héten az embe­reknek hullani kezd a haja.­­ Tegyük fel, hogy a szeméttelep fenyegetést jelent a város számára. Mit tenne akkor? - Közvetlenül a várost fenye­gető veszély esetén, mint egész­ségügyi hatóság, a tisztiorvosi szolgálat bezárathatná a telepet. A határozatot persze bíróság előtt megfellebbezhetné a másik fél. Veszélyhelyzet esetén azon­nal, akár karhatalmi segítséggel is érvényt szerezhetnénk egy ilyen döntésnek. Ez persze elmé­leti, és nem a mai helyzetre vo­natkozó kérdés volt... - Milyen megoldást lát? - Megfelelő műszaki véde­lemről kell gondoskodni. Ez le­het például félméteres döngölt agyagbélés. A másik megoldás, hogy az engedélynek megfelelő­en, égetés nélkül hozzák ide a hulladékot. Akkor persze jóval előbb megtelnek a gödrök. Ez a megoldás Dunakeszinek elfo­gadható lenne, a fővárosnak ta­lán kevésbé. Ez azonban már nem az én felelősségem. Romhányi Tamás H H M M M M M M M M M M H H M M M H M M M M M M M M M M M M M M M M . M M ► 4 M M M M M M M M M M M M M , MM MM. MM. MM. Mfck. MM. Mik. .MM. MM MM MM MM MM, védik.­­MM. .MM. Mik. xiiíí&d. MM. Mk. MM*. MM MM. MM.. MM MM . A Fővárosi Csatornázási Művek Rt. 1994. július 1-jétől a közterületi csatornatisztító aknák fedlapjait technológiai okok miatt és az európai szabványhoz igazodva 0 600-as méretre növelte. A közterületen ilyen fedlapok beépítését írjuk elő, a pontos illeszkedés miatt a felfekvő felületek megmunkálása mellett. A fedlapok és keretek, valamint a csatornakivitelezéshez szükséges valamennyi anyag beszerezhető a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. értékesítési telepein. DIVACSOs PALOTACSŐ­ , MM MM MM MM MM. MM MM MM Mí^ ^ M M H M M M H M H M H M M H M M M M M M M M M M M M H H M M M M M M M M M M M M M M M M M M M Bp. XXII., Nagytétényi út 57. Telefon: 226-8187 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 7.30—14.45 óráig, szombaton: 8.00—11.40 óráig. Dunaharaszti, Némedi u. 100. Telefon: (24) 370-403 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 8.00—15.00 óráig, szombaton: 8.00—12.00 óráig. Bp. XV., Mezőhegyesi u. 87—89. Telefon: (60) 323-336 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 7.00—14.30 óráig, szombaton: 7.00—12.00 óráig. Fővárosi Csatornázási Ifk­luh. itt.

Next