Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. február

1996-02-02

Őskáosz a parkolásban Kisgazdavélemény a főváros vezetéséről Hogyan ítéli meg a Független Kisgazdapárt a fővárosi önkor­mányzat munkáját? - erről kérdeztük a párt közgyűlési frakció­vezető-helyettesét. Rostás Ákos visszatekintéssel kezdte vála­szát: az FKGP csak a legutóbbi választások után került be a Fő­városi Közgyűlésbe. A frissen megalakult képviselőcsoport igyekezett konstruktív ellenzékként fellépni, ami azt jelentette, hogy nem csupán bíráltak, hanem javaslatokat is megfogalmaz­tak a problémák megoldására. Ez jó ideig megfelelőnek bizo­nyult, s a jövőben is ilyen magatartást kíván tanúsítani az FKGP. A város vezetése azonban nem úgy fogadta törekvései­ket, ahogyan azt a párt elvárta volna - jegyezte meg a politikus. A kisgazdák szerint a fővá­ros irányítói igyekeznek erő­szakos úton érvényesíteni elgondolásaikat. A frakcióve­zető-helyettes példaként né­hány, az elmúlt időszakban született döntést említett. Ilyen vitatható határozat volt sze­rintük a gépjárművek súlyadó­jának emelése. Minél többször hallgatják ugyanis vissza a közgyűlési hanganyagot, annál inkább az a meggyőződésük, hogy ezt az adónemet a képvi­selők nem fogadták el, mert a körülmények nem feleltek meg az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában fog­laltaknak. Nem csupán ezért kifogásol­ják a súlyadót, hanem amiatt is, mert fővárosi szinten is bi­zonyítja a vállalkozásellenes­­séget. A helyi ipar­el­űzési adó és a súlyadó emelése inkább el­riasztja az iparosokat, keres­kedőket - véli Rostás. A súly­adó esetében például joggal le­het attól tartani, hogy a cégek az agglomerációs települése­ken jelentik be járműveiket, hiszen a tehergépkocsik adóját is jelentősen növelték Buda­pesten. Azokat a határozatokat azonban, amelyek növelik a polgárok mozgásterét, elfogad­ta a kisgazdapárt is - tudtuk meg. Jóváhagyták a korábbi és igen korszerűtlen városrende­zési szabályzat módosítását. Az országos program előtt el­készült fővárosi bűnmegelőzési koncepcióban pedig vala­mennyi párt magas színvonalú elképzeléseit sikerült ötvözni - tette hozzá némi elégedettség­gel a közbiztonsági bizottság elnöki tisztét is betöltő kisgaz­da képviselő. Elégedetlenek viszont a fő­város vezetésével amiatt, hogy még ma is hiányzik a lakásépí­tési koncepció, holott ez Demszky Gábor egyik legfőbb választási ígérete volt. E kér­dés megoldását egyébként minden párt a zászlajára tűzte, a különbség csak az, hogy a kisgazdapárt be is tartotta vol­na ígéretét - jelentette ki Ros­tás, hozzáfűzve: ad hoc jellegű intézkedések tanúi lehetünk a közlekedés ágazatában is. (Ős­káosz... folytatás a 19. oldalon) i.­­ Jöhet az árvíz, a várost nem önti el Az árvíz az, amitől a fővárosiak­nak a természeti katasztrófák közül biztosan nem kell tarta­niuk. Budapest elsőrendű védel­mi rendszerrel rendelkezik, ezért a szakemberek elképzelni sem tudnak akkora áradást, hogy a víz túlcsorduljon a felső rakparton, és elöntse a várost. A fővárost fenyegető árvizek jellege jelentősen megváltozott az elmúlt néhány száz évben. A múlt század végéig a jeges ára­dások okoztak komoly gondo­kat, ezek azóta a megelőző véde­kezésnek és a kevésbé hideg te­leknek köszönhetően jobbára megszűntek. Manapság inkább a zöldár lép ki a rakpartokra. A kettő közötti alapvető különbség az, hogy a jeges ár kemény telek végén támad, amikor a folyó tel­jesen befagy. Egy hirtelen jött olvadás következtében felduz­zad a Duna és a nagyobb mennyiségű víz magával sodorja a felszakított, zajló jeget. A zaj­­lásból azonban könnyen alakul­nak ki jégtorlaszok a zátonyok között, illetve ha a sodródó jég­táblák még álló jégmezőbe üt­köznek. A jégtorlaszok fölött ke­letkezik a jeges ár, amely nem­csak azért veszélyes, mert na­gyon gyorsan alakul ki, hanem mert a rohanó folyón sodródó jégtáblák is nagy károkat tud­nak okozni. A jeges ár ellen többféle mó­don lehet védekezni. Ha a ke­mény hidegben beállna a Duna jege, s így katasztrófahelyzet jönne létre, azonnal színre lépne az országos árvízvédelmi (jégtö­rő) flotta. Ha mégis kialakul a jeges ár, még mindig lehet kísér­letezni a víz útját elzáró jégtor­laszok felrobbantásával. Ezzel egyébként 1940 márciusában próbálkoztak először, amikor az árvíz 824 centiméterrel tetőzött Budapestnél. Ebbe a kategóriá­ba tartozik egyébként a főváros történetének legnagyobb árvíz­­katasztrófája, az 1838. március 15-én 1029 centiméterrel tetőző ár. Sem azelőtt, sem azóta nem mértek akkora vízállást a fővá­rosban, mint a 153 halálos áldo­zatot követelő áradáskor. Az anyagi kár is jelentős volt, 3178 ház dőlt össze, 1363 pedig súlyo­san megrongálódott. Ferencvá­ros házainak például nyolcvan százaléka, Albertfalván az összes lakóház elpusztult, és Csepelen sem maradt állva ötnél több. A május végén, nyár elején ki­alakuló zöldárak ekkora káro­kat nem okoznak. Az ilyen ára­dást a Duna vízgyűjtő területé­nek háromezer méteres hegyei­ben meginduló olvadás és egy nagyobb esőzés együttes hatása okozza. A különböző típusú áradáso­kon kívül a szakemberek szá­mon tartják az úgynevezett százévenkénti mértékadó árvi­zet is. Ennek magassága 870 centiméter körül van, és már igencsak esedékes, hiszen utol­jára 1876-ban fordult elő. Az 1965-ös nagy árvíz, bár a szá­zad legmagasabb vízállásával tetőzött, jó húsz centivel elma­radt a mértékadótól. Félni azonban nem kell. A fő­városi védművek a Vigadó téren mért tízméteres vízállásig képe­sek megóvni a várost az áradás­tól, ilyen magas víz kialakulásá­ra azonban gyakorlatilag semmi esély sincs. (Jöhet... folytatás a 19. oldalon) Az ár gyakran eléri a rakpart alsó kövét. SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE Alkotmánybíróság előtt a szemétdíjrendelet A kispesti lakásfenntartók és -kezelők jog- és alkotmánysér­tőnek tartják a Fővárosi Köz­gyűlés szemétdíjrendeletét, s ezért január 19-én felülvizsgá­lati kérelemmel fordultak az Alkotmánybírósághoz. A fővárosi szemétdíjrendelet egyrészt jog- és alkotmánysér­tő, másrészt betarthatatlan - ál­lítja Finta Zsolt, a Simonyi Zsigmond Lakásfenntartó Szö­vetkezet elnöke a kispesti Viga­dóban rendezett szerdai sajtó­­tájékoztatón. Meghatározza ugyan az egy főre jutó napi sze­métmennyiséget, ám a szolgál­tatás díját a kihelyezett tároló­edény nagyságához igazítja, így nem lényeges, hogy egy ember tényleg három litert szemetel-e egy nap - mint ahogy azt a ren­delet állítja - és az sem, hogy a konténer tele van-e vagy csu­pán félig. Csak az számít, hogy mekkora a kuka és milyen gyakran viszik el. A rendelet ezenfelül diszkri­minatív is a többlakásos, főként panelházakban élő emberekkel szemben, mivel ők nem része­sülhetnek azon kedvezmények­ben, melyek a családi házas övezetben élőket megilletik. Az FKFV ráadásul olyan felada­tokat ró a közös képviselőkre, amelyekhez semmi közük - pa­naszolja Finta Zsolt. - A lakóházkezelőknek ugyanis nem feladatuk a lakás­ban élők számának, nyaralási, szemetelési szokásaiknak nyil­vántartása - teszi hozzá Tímár Béla, a Kispesti Épület- és La­káskezelők Fórumának szerve­zője. - Nem feladatuk továbbá a tisztességesen fizetők pénzéből pótolni a hátralékosok szemét­­szállítási díját. Az FKFV szol­gáltató vállalat, így elvárható lenne tőle, hogy maga szedje be szolgáltatásának ellenértékét a lakosságtól, ahelyett, hogy ön­kényesen a házkezelőket, illetve a közös képviselőket bízná meg ezzel. Előbb-utóbb persze úgyis rákényszerülnek erre, de addig sem kellene az egyetemleges fe­lelősség jelszavával fenyegetőz­ve összeugrasztani a lakókat, il­letve kifizethetetlenné duzzasz­tani a számlákat. A tárolóedé­nyekkel való spórolás pedig, amit egyébként maga az FKFV javasolt, visszalépés a higiéniai szokások területén. A kispesti lakáskezelők szerint a közmű­­vállalatok magatartása - a kol­lektivista szabályozás - rövid időn belül ellehetetleníti a tár­sasházakat. Sz. A. A. (A szemétről és a szemétdíjról szóló összeállításunkat a lap 21­. oldalán olvashatják.) Csak az számít, mekkora a kuka és milyen gyakran ürítik bánhalmi János felvétele Vita a bevételek elosztásáról A budapesti önkormányzatok bevételeinek elosztásáról szóló rendeletet nemrégiben jóvá­hagyta a Fővárosi Közgyűlés. Atkári János főpolgármester­helyettes sajtóbeszélgetésen cá­folta, hogy ily módon a főváros a kerületeknél jobban járt vol­na. Bizonyos bevételek elosztá­sakor a főváros, mások esetében a kerületek kaptak többet - tet­te hozzá. Atkári nem értett egyet azzal sem, hogy a rendelet miatt csődhelyzetbe kerülhet­nek egyes városrészek. Úgy vél­te: bizonyos, pénzügyi nehézsé­gekkel küzdő kerületek a na­gyobb elosztási rendszerre há­rítják a felelősséget más jellegű gazdasági problémák miatt. Zupkó Gábor, Kispest polgár­­mestere azt emelte ki, hogy tíz budapesti kerületben a műkö­dési forráshiány jelenleg meg­haladja a költségvetés tíz száza­lékát. A XIX. kerület első em­bere szólt arról is, hogy jelentős eredmény annak a támogatási alapnak a létrehozása, amely­ből a legnehezebb helyzetben lévő városrészek kaphatnak pénzügyi segítséget. Cselovszki Zoltán, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője la­punknak kijelentette: lehet, hogy egyedileg is előfordulnak hibák a kerületek gazdálkodá­sában, az azonban, hogy tíz vá­rosrész tévedjen egyidejűleg már nehezen képzelhető el. Cse­lovszki - Atkári kerületeket érintő bírálatát elutasítva - azt javasolja, hogy a fővárosi ön­­kormányzat 1996 második felé­ben szánjon további összegeket a csődveszélybe kerülő városré­szek támogatására. Bár az újpesti képviselő-tes­tület leszavazta indítványát, Derce Tamás IV. kerületi pol­gármester - mint azt az MTI- nek elmondta - az Alkotmány­­bírósághoz fordul a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott for­rásmegosztási rendelet miatt. Lépését Derce azzal indokolta, hogy a fővárosi önkormányzat jogtalanul vont bele pénzeket az elosztásba, miközben szerin­te csak négy tétel fölött rendel­kezhetne. Sz. I. M. Drágulnak a piaci standok Az új Csapi-igazgató óvatosabban dönt A fővárosi Csarnok- és Piac­­igazgatóság frissen kinevezett igazgatója, Dénes Ákos, egykori bíró, aki a magánszférát hagyta ott új beosztása kedvéért, nem akar még egy olyan évet a Csa­pinak, amilyen a zűrös 1995-ös esztendő volt. A furcsa ügyletei miatt értékes pontokat vesztett piacigazgatóságon ezért janu­ártól új rendszer működik, amelynek az a lényege, hogy a Csapi vezetése minden komo­lyabb döntése előtt meghallgat­ja a cég megfelelő fórumainak véleményét. Dénes emellett a szakmai szervezetekkel is - Kisosz, Kofa Kamara stb. - elődeinél szorosabb kapcsolatot szeretne tartani. Dénes Ákos lapunk érdeklő­désére elmondta: vezetőtársai­val együtt sorban áttekintik a Csapi szakmai területeinek mű­ködését, majd ezek elemzése után új stratégiát dolgoznak ki. A stratégia lényege: többféle szolgáltatás és magasabb szín­vonalú működtetés, a fizetőké­pes kereslet figyelembevételé­vel. (Drágulnak... folytatás a 19. oldalon) Nagy vásár a csarnokban SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE

Next