Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. szeptember
1997-09-22
32 NÉPSZABADSÁG Dom Perignonra esküsznek fel Borlovagrend és pezsgőrend Budafokon Budafok mindig is híres volt borairól és pezsgőiről. Nem véletlen tehát, hogy itt található a Chevaliers Törley pezsgőrend és a Promontorium Borlovagrend központja. A közelmúltban a budafoki szüreti mulatságok vendégei is láthatták a két rend avatási szertartását. Az amerikai likőrmonopóliumok igazgatóinak budafoki látogatásakor alakult meg 1987- ben a helyi pezsgőrend. Quirin Károly ceremóniamester elmondása szerint a rend elsősorban reklámcélokat és a kulturált italfogyasztás népszerűsítését szolgálja. A jelenleg ötventagú szervezet felépítése hierarchikus. A legmagasabb rangot a nagymesteri cím jelenti - ugyanúgy mint a borrendek esetében utána következik a ceremóniamester, a főpohárnok majd az udvarhölgyek, akik az avatási szertartásokon segédkeznek. A rang nélküli rendtagok pedig az úgynevezett hírvivők. Az ünnepélyes események, a díszruhák, az utazások ugyan sokba kerülnek, ennek ellenére mégsincs tagdíj, a költségeket ugyanis a Törley cég állja. Avatási szertartásokat évente többször is rendezhetnek, de mindig valamilyen alkalomhoz kötve. A ceremóniamester irányításával a választandó új tagnak egy fejjel lefelé tartott nyerspezsgős palackból kell eltávolítania - a dugó kihúzásával - a felhalmozódott üledéket, majd az üveget megfordítva megállítania a pezsgő habzását. Ezt követi a kóstolási próba, majd az eskü Dom Perignonra, a pezsgőkészítés feltalálójára. Befejező aktusként a felavatottat lovaggá ütik, melynek során egy francia nyelvű oklevelet, bőrből készült bormedált és a rend zászlósitalának számító Törley Extra Cuvec pezsgővel töltött, névre szóló palackot kap. A Promontorium Borlovagrend 1992-ben alakult Budafokon, létrejöttét - amint az dr. Gazdag László mondja - a szakmai és történelmi hagyományok is indokolják. Erre utal az ókorban szőlővel betelepített hegyfok római neve is: Promontorium. Az Árpád-házi királyok uralkodása idején is tovább folyt itt a szőlőtermesztés és a borgazdálkodás, de a hagyomány szerint igazán nagy lendületet Mátyás király regnálásakor vett. Mátyás a Burgundiából hozatott szőlővesszőket Budafokon ültette el, és csak az ezen a vidéken termett vörösbort kedvelte. A török hódoltság után a betelepülő svábok élesztették újjá a szőlőkultúrát, melyet a múlt századi filoxérajárvány vetett vissza. Budafok borászati jelentősége azonban nem csökkent: a század elején itt feltárt pincékben néha Magyarország bortermésének egynegyedét is tárolták. A Budafokiak Budafokért alapítvány és a Promontorvin cég támogatásával létrejött - harminc tagot számláló - borlovagrend célja elsődlegesen a borfogyasztók és bortermelők közötti minél közvetlenebb kapcsolat kialakítása. A borlovagrend avatási szertartása hasonló a pezsgőrendéhez, de kiegészül helytörténeti kérdésekkel is, a felavatandókat pedig kard helyett üveglopóval ütik lovaggá. Tagjai viszont nem korhű renszánsz ruhát, hanem úgynevezett havelodk szabású fekete kabátot viselnek fekete cilinderrel, ezzel adózva a helyi borkultúrát kétszáz évvel ezelőtt ismét fellendítő német telepesek emlékének. Az újonnan felavatottak a latin nyelvű oklevelen és a nyakba akasztható bormedálon kívül a borlovagrend zászlósborával, Promontor óvörössel töltött palackot kapnak ajándékba. M. S. Délutáni kenyér Ez egy nagyon jó kenyeres - mondja a pirospozsgás néni élete párjának. - Van itt sokmagos, diós-rozsos, minden, amit csak el lehet képzelni. A kis bolt pirosra festett ajtaján mégsem lépnek be, az utca feldúlt járdáján ballagnak tovább csendesen. Negyvenes, zsíros hajú férfi lép munkásruhában a mosolygós eladólány pultja elé. - Negyedkiló kenyeret kérek. - Huszonnégy forint. - Istenem, végre kaptam! Hálálkodását csodálkozva figyeljük, ezek szerint máshol nem vágják fel a veknit? A távozó kuncsaft veszi a kirakat külső peremén gondosan elhelyezett cigarettáját, és már onnan fordul vissza: - Nem adna kölcsönbe vajat? - Sajnos nem tehetem. - Tudja, egymilliót loptak a lakásomból, a csikket is el kell szívnom - legyint szabad kezével. A helyiség már öt-hat emberrel megtelik, padlótól plafonig polcok, megrakva mindenfélével, a kilencforintos zsemlétől a százon felüli bajor parasztkenyérig. A Rózsadombról is lejárnak ide, pedig nem kifejezetten rétegüzlet ez; a megmaradt pékárut másnap reggel féláron adják. Olyankor a nyugdíjasok meg a munkába indulók hosszú sorban állnak előttük. Kissé enervált nő érkezik, felméri a kínálatot: - Frissek ezek egyáltalán?! - Persze, hogy frissek. Délutáni kenyér. - Egy félbarnát kérek. - Kilósat vagy hetvenöt dekásat? - Hetvenöt dekásat. - Szögleteset vagy inkább kereket? - Hetvenöt dekásat... - De a szögletesből vagy a kerekből adjak? - Tudja mit? Ha ilyen ingerültek itt az emberrel, akkor nem kérek semmit! Verrasztó Gábor BUDAPEST 1997. szeptember 22., hétfő A kínaiak nem akarnak pesti Chinatownt Főként kereskedőkből, vendéglősökből, természetgyógyászokból áll a kolóniájuk Néhány éve gyakran tűnt fel a televízióban egy kínai család. Az étteremtulajdonos házaspár az érdekességekre vadászó műsorok kedvence lett, Lu Wenran asszony ugyanis rizsszemekre festett képeket, a férj, Lu Rangjiao képzett operaénekesként pedig arról mesélt, hogy Magyarországon is szeretné kamatoztatni tudását. A kilencvenes évek elején a hazánkba települő kínaiak inkább csak különlegességnek számítottak. Pedig egyre többen érkeztek. Ma a becslések szerint tízezren élnek hazánkban, nagyobb részük a fővárosban. Elsősorban kereskedők, és étteremtulajdonosok, ritkábban természetgyógyászok, üzletemberek, esetleg művészek. Az 1989-es konzuli egyezményben rögzített vízummentességet kihasználva rengetegen érkeztek Magyarországra. Volt, aki politikai okokból hagyta el Kínát, bár a többség inkább a magyar üzleti lehetőségeket kihasználva szerencsét próbálni érkezett. Néhány esztendő múlva hazánkban már harmincezer kínai élt! Harmadik országból érkeztek A Budapesten élő kínaiak jelentős része valamilyen harmadik országból érkezett: Thaiföldről, Hongkongból, az Indonéz-szigetvilágból vagy az Egyesült Államokból. Az első idetelepülők többségében fiatal, kvalifikált férfiak voltak. A kecsegtető gazdasági lehetőségek vonzották ide őket, miként azokat a Nyugat-Európából áttelepült vendéglősöket is, akik az első kínai éttermeket nyitották Budapesten. Utóbbiból ma már hatvan van, igaz, ezek között olyan is akad, amely a nagyobb látogatottságot megcélozva kicsit „magyarosította” az íz világát. A többség ruhaneművel, illatszerrel, olcsó apróságokkal kereskedik, a józsefvárosi piac bérlőinek kilencven százaléka kínai. Háromezer olyan cég ismeretes, amely teljesen vagy részben kínai tulajdonban van, s ezeknek a fele a fővárosban található. Egyes becslések szerint Budapest lakosságának körülbelül 15 százalékát látják el ruhaneművel ezek a piaci árusok! A bt.-k, kft.-k megalakulása és üzletmenete többnyire zökkenőmentes, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a migránsok mellett kialakult az a réteg, amely kínaiul tanuló magyar egyetemistákból, közgazdászokból, egykori diplomatákból, az ELTE kínai tanszékének hallgatóiból áll. Ők a lehetőséggel ügyesen sáfárkodva busás jövedelemre tehetnek szert azzal, hogy szakértelmükkel segítik a tájékozatlan kínaiak itteni életét, eligazítják őket a vám- és adóügyekben, a jogi- és idegenrendészeti kérdésekben, egyáltalán: a mindennapokban. A hazánkban élő kínaiaknak jelenleg tizennégy szervezetük van, továbbá a Magyarországi Kínaiak Egyesülete (MKE), amely mindezeket koordinálja. Zhou Yong Ping, az MKE elnökhelyettese örül annak, hogy az általa hat-nyolcezerre becsült migráns közösség egyre összehangoltabban szervezi az életét. - Egyesületeinken, szövetségeinken kívül egyre jelentősebbek az általunk, anyanyelvünkön kiadott újságok is - mondja. - Az Európa Hangja például hetente kétszer jelenik meg ezerötszáz példányban, és elfogadottságát talán az is bizonyítja, hogy a magyarok is előszeretettel hirdetnek benne! Idegen gyűlöletet nemigen tapasztalnak Zhou úrtól - aki egyébként kitűnően beszél magyarul - megtudjuk még, hogy a kínaiak szeretik a magyarokat, akiknek a többsége barátságos, részükről idegengyűlöletet nemigen tapasztalnak. Az viszont kellemetlen, hogy helyzetük szabályozatlan, és az sem szerencsés, hogy bár szerveznek nyelvtanfolyamot is, az itt élő kínaiak többsége nem beszéli a magyart. Legfőbb céljuk az, hogy felépítsenek egy kulturált bevásárlóközpontot, ahol egybegyűlnének a kereskedők, de központja lehetne ez a kínai természetgyógyászatnak és a kultúrának is. A már többször felvetődött Chinatown gondolata ellen élénken tiltakozik: - Nem lenne jó, hiszen mi nem elkülönülni akarunk a magyaroktól, hanem együtt élni velük. Közöttük szeretnénk megtalálni a helyünket. Ikvai-Szabó Imre, a fővárosi önkormányzat szociálpolitikai referense, a hazánkban élő kínaiak körében végzett szociológiai felmérés koordinátora szerint ez nem olyan egyszerű. A tapasztalat szerint az első generáció teljes egészében a hazai értékek és szokások szerint él, ráadásul itt ő még gyökértelen. A már itt született kínai gyerekek (vannak jó néhányan), felnőve, átveszik ugyan a szülői értékkészletet is, ám elemi érdekük lenne, hogy asszimilálódjanak, csakhogy erre még a fogadóközeg nem készült fel. A második generáció tagja ekkor óriási értékválságba kerül, ezért a legtöbb gond vele lesz. Csak a harmadik nemzedéknek sikerül a teljes beilleszkedés. A kínaiak egyébként sokat tesznek annak érdekében, hogy meggyorsítsák ezt a folyamatot. Rendkívül alkalmazkodóak, könnyen elfogadják a szabályokat, egyetlen vágyuk van: hagyjuk őket élni, dolgozni. Demszky Gábor főpolgármester idén áprilisban hozott döntést arról, hogy a Budapesten élő kínaiak kérdését különféle szakértők segítségével meg kell vizsgálni, mert még ebben az esztendőben tervet kíván a Fővárosi Közgyűlés elé terjeszteni helyzetük rendezésére. Indokolja ezt az itt élők nagy száma, az áttekinthetetlen üzleti viszonyok és a közelmúltban a józsefvárosi piacon történt attrocitás is. - Ez egy felvilágosult város, egy élő valami - véli Ikvai. - Egy élőlény önmozgását, magatartását, viselkedését lehet ugyan befolyásolni, ám ezt az élőlény vagy elfogadja, vagy nem. Magyarán: ha itt a városban nemzeti, etnikai vagy migrációs alapon szerveződő folyamatok tapasztalhatók, és ezzel szemben a várospolitika felületesen és oktalanul viselkedik, akkor azt a várospolitikát el fogják söpörni. Még egyszerűbben: ha akar lenni Chinatown, akkor az a kínai negyed függetlenül a mi akaratunktól, lesz. Ám ha a léte nem indokolt, ha nem életképes, akkor meg nem lesz, hiába szeretnénk, hogy legyen. Van a kínai kérdésnek egyébként idegenrendészeti, kriminalisztikai, polgárjogi, gazdasági és számtalan egyéb szála is, ám a legfontosabb talán a kulturális vonatkozása. Két radikálisan különböző kultúra találkozásáról van szó, és ebből adódik a legtöbb probléma. A fűszerek egzotikus illata - Mondok egy egyszerű példát: egy kínai család beköltözik a józsefvárosi bérházba, és a szomszéd Kovács úr már a második napon feljelenti őket, hogy ölik egymást, ráadásul különös szagok jönnek a lakásukból. Kiderül, szó sincs arról, hogy bármilyen probléma lenne velük, csak ők hangosan szoktak beszélni, jellemzően sokan élnek együtt és erős illatú, különlegesen fűszerezett egzotikus ételeket főznek. Jobban meg kell tehát ismerni egymást, és akkor könnyebb lesz elfogadni a másságot. Persze ez nem is sikerülhet úgy, hogy még egymás nyelvét sem értjük. A kínaiak közül elenyészően kevesen beszélnek magyarul, mi nem ismerjük az ő nyelvüket, és száz alatt van a bejegyzett tolmácsok száma. Megköttettek az első kínai-magyar vegyesházasságok, megszülettek az első kínai gyerekek, akik egyelőre az anyanyelvüket nem beszélik. Ők most tanulnak kínaiul... Trencsényi Zoltán A józsefvárosi piac bérlőinek kilenc tizede kínai SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE A MITSUBISHI MOTORS AZ ELKNJAllO TKllEPJAliO MITSUBISHI L200 RICK UP 4WD TD 3 168 OOO Ft 3 798 OOO Ft *áfa nélkül A haszongépjárművek specialistája: DUNA INTERSERVICE Kft. 1037 Budapest, Zay u. 24. ©: 250-4065, ©/Fax: 188-9175 1134 Budapest, Róbert K. kft. 47. ©: 270-2121, ©/Fax: 270-2122 E mail: WWW.DUNA @ INEXT.HU. L 200 PICK UR GLS 4V .