Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. január

1999-01-28

28 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. JANUÁR 28., CSÜTÖRTÖK Oltóközpont a lakótelepi lépcsőfordulóban Az Üteg utcai halálos drogbaleset után csak kevés nyom maradt Errefelé tán még a legnagyobb gengszte­rek is becsinálnának a rémülettől. Buda­pest egyik legnyomasztóbb helye lehet ez itt, az Üteg utca Róbert Károly körúti fe­lén. Indul a dolog egy frankó irodaházzal, most lett kész, aztán folytatódik egy szét­robbantott építési telekkel. Egy darabig még látszik az irodák szalagfüggönye meg suvickolt ablakpárkánya, aztán jön­nek a legsötétebb kapualjak. Hiába van szombat, este hatkor még a borozó is be­zár. Később errefelé mászkálni már nem életbiztosítás. Lehet, hogy nekem sem sötétben kellene. Biztos jönnek majd ek­kora pitbullok meg akkora verőembe­rek... Nem csodálkozom, hogy a heroin errefelé benne van a köztudatban. A kisgyerekes anyuka a vállát is alig vonja meg, mikor a napokban történt, nagy visszhangot keltett heroin­­túladagolásról kérdezem. - Mindenki ismeri őket. Vannak vagy húszan, aztán hozzájuk csapódnak a lép­csőházakból meg máshonnan is, de én mit tehetek? - tárja szét a karját. - Szól­tunk a rendőröknek, évek óta mást sem teszünk, mint a rendőröket szólongatjuk, de még csak ki sem jönnek. Az kellett, hogy az a szerencsétlen meghaljon. Kór­házban régebben is volt már, az nem volt elég. Jött is mindenki, rendőr, tévés, de változni senki és semmi nem fog. Ugyan­úgy ott lesznek a lépcsőfordulókban. Pe­dig most aztán tényleg itt volt a fél kapi­tányság. Már a panelházaknál járunk, a sötét fa­lak három oldalról vesznek körül, köztük alig valami rés, mint egy harminc méter magas ketrec. Vágyom a melegbe, lép­csőházba legalább. Be is enged egy jóin­dulatú tizenéves. Heroinos eset? Ott a gondnoknő, őt kérdezd. - A fiúk? Persze, ismerem őket - bó­lint. - Valami János meg Sándor. Ott lak­nak a szemben lévő házban. Meg még pá­ran. Csak azt szoktuk látni, mikor jönnek a pitbullos kutyáikkal, és csereberélnek mindenfélét. Ki tudja, mi van náluk, én is alig merem elzavarni őket. Volt pedig, hogy én hívtam ki a mentőt hozzájuk, mi­kor az egyik itt feküdt eszméletlenül. A rendőröket? Dehogynem, azokat is min­dig hívjuk, de sose jönnek ki. Nézze, ezek feltörnek mindent, az autókból kiveszik a rádiót, eladják, a férjemet is kivették pár éve.­­ Pedig ekvalizer is volt rajta — mondja a férfi. - Aztán eladják, az enyimet pont az egyik barátomnak. Érti, messzire már nem mennek. Gyorsan kell a pénz. Hal­lottam a Dunyóban, az egy ilyen söröző itt, hogy ezek ilyen maffia. Tudja, épp csak nem lődöznek egymásra. - Á, kifejezetten kedvesek ezek a fiúk, csak hát rossz társaságba keveredtek - veszi védelmébe a közeli vegyesbolt el­adója az állítólagos maffiatagokat. - Semmi közük az olyan lövöldözős embe­rekhez, nem terjesztik ők a szert, csak maguknak adják be. Persze az is elég nagy baj. Van itt két testvér, ők például kifejezetten békés természetűek. Nem Já­nos meg Sándor, dehogy. A nagyobbik­­nak a nevére nem emlékszem. A kicsi az Attila, rendes fiú, mikor az anyja beteg volt, vitt neki kenyeret meg tejet, szóval biztos nem bűnözők. Persze azért félnek az emberek, mikor mennek le a lépcsőn, és ott a tű meg a fecskendő, néha még vértócsa is. Na nem nagy, biztosan csak félreszúrtak. Ha fölmegy, lehet, most is talál egyet-kettőt. Szóval ezek nem rosz­­szak. Nem úgy, mint a múltkor az a csa­pat. Egy este bejöttek vagy tízen, egy vá­sárolt, a többi meg szabályszerűen fosz­togatott. De azok közönséges tolvajok, és semmi közük a tántorgásokhoz. Lift a tizedikre, majdnem elmosolyo­dom a szokásos „hányni tilos” szellemes­ség alá vésett „oltóközpont” feliraton. Majdnem. Dobogó szívvel indulok lefe­lé, pedig ez nem is az a ház, ahol meghalt az a fiú. Nem kell sokat lépcsőzni, hogy kartonnyi (hagyományos) cigarettacsikk­re bukkanjak egy ottfelejtett sapka és né­hány használt zsebkendő társaságában. A lakótelepi fiatalok fóruma, drognak nyo­ma sincs. Egészen a hatodikig, ahol egy injekciós tű kupakja hever a földön. A vérfolt azonban minden bizonnyal túlzás volt, a körülmények rendezettebbek an­nál. A negyedik és a harmadik között vi­szont horgasztó látvány tárul elém: leg­feljebb száznegyven centis valaki fekszik bundába burkolódzva, feje alatt huszonöt kilós piacszatyor tele ronggyal. Hogy gyerek-e vagy csak kistermetű hajlékta­lan, az nem derül ki, mert a feje is a bun­dában van. Lélegzik, sőt horkol, úgyhogy nagy baj nem lehet. A hallottak után azért jobbnak látom beszólni a boltba. Majd felhívják a rendőröket, nyugtatnak meg. És? Felcsöngessek vagy ne, ez itt a kérdés. Este van már, lehet, hogy nézik a híradó­kat, esetleg belőtték magukat... Érdemes? — latolgatom, aztán rájövök, mi tart visz­­sza: félek. Kispolgári, lelassult, segíteni nem akaró, undorodó félelem ült rám. A felismerés megnyomatja velem a kapu­csengőt, hátha. A hősködés végül elma­rad, senki nincs otthon, aki be is tudna en­gedni. Ónos esős vasárnap délután megyek vissza, aki ilyenkor nincs otthon, azt esélytelen keresni. Két napja már, hogy a drogbaleset három életben maradt áldo­zata önszántából hazasétált a kórházból. Ha túlélték, akkor rövid időn belül kihe­verik a nagyobb adagot, és semmi bajuk nem lesz, mondta a doktor. Kapucsengő. - Maga mit akar? - Negyvenes forma, kissé megkeseredett nő néz le az erkély­ről. Bizalmatlan. Végül felenged, ne füg­gőlegesen beszélgessünk. A fia nyit ajtót, tizenkilenc-húszéves, ő is a túllőtt négy között volt. - Mit akarsz? - ismétli meg az anyja kérdését. - Mázlid van, hogy a bátyám nincs itthon, ő nagyon utálja az ilyen kér­­dezősködést. Oda ülj le. Szóval? Megírtak itt mindenféle hazugságot rólunk, most te leszel a következő? Azt hallottam, be is perelhetném őket, mert engedély nélkül közölték a képemet. Azt mondták, elho­mályosítják, erre jön másnap az egyik ha­ver és mondja, láttalak az újságban. Hát én nem akarok szerepelni. Érted? Nézd meg ezt is, várjál... Itt ez a fotó. Ez a srác kétéves korom óta a legjobb barátom. Vagyis az volt. Lefotózták nálunk, az ét­kezőben, amint meg volt halva. Hát mi ebben az érdekes? Itt az Attila, és fekszik a földön. Ja, és ráadásul azt írták mellé, hogy János, pedig Attila ő is, mint én.­­ Szóval úgy kezdődött a buli, hogy jött az Attila. Szerzett anyagot a Keleti­ben az araboktól. Mondtuk neki már ko­rábban, hogy mi egy hónapja leálltunk, én is járok kezelésre, van róla papírom, megmutassam? Tényleg van. Szóval mondtuk neki, hogy mi nem, de csak erősködött. Aztán - tudod, hogy van az - csak hagytuk magunkat rábeszélni. Mondtuk az Attilának, ő ne, mert volt már benne gyógyszer, asszem Noxiron, arra lőni maga az öngyilkosság. Hiába kértük, hogy ne tegye. Nagyon jó anyag volt, rögtön jött a flash, kész, azonnal to­tál elaludtunk. Csak arra emlékszem, hogy jött anyám, elkezdte pofozni Attilát, de akkor már halott volt. Anya, mi volt akkor? A vehemens csörömpölés abbamarad a konyhában, bejön a mama, nekitámasz­kodik az ajtófélfának, és vesz egy nagy levegőt. — Tudja, elváltam a férjemtől, csak né­ha hazajövök, hogy megfőzzek meg ki­mossak. Jövök ide csütörtökön is, aztán látom, itt vannak a fiaim a haverokkal. Beszélgetnek, elvannak a kisszobában, csak az tűnt fel nekem, hogy annyi párnát visznek be oda. - Persze, mert mindig a földön ülünk, te is tudod, most mit kell ilyenekkel fog­lalkozni állandóan?! - Bevittétek vagy nem? Szóval ott bent beszélgettek, aztán pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy nem szűrődnek ki hangok. Lehetett öt perc, több biztos nem. Megállt bennem az ütő, tudja mi­lyen az, volt már rendszeresen drog ná­luk, tudom én is.­­ Ne színezd itt ki a dolgot, már leg­alább hónapok óta leszoktunk. Járok is a Nyírőbe, most mutassam meg a lapot, amit kaptam? Látni akarod?! - Nem a lap a fontos, na. Bementem, és akkor már az Attila halott volt. Fogtam a nagyobbik fiamat, felállítottam, mond­tam neki, járkáljon, tudja, ilyenkor nem szabad hagyni, hogy feküdjenek. Ápoló­nővér vagyok, sajnos tudom jól. Aztán mentem a szomszédba, hogy mentőt hív­jak. Közben az én Attilám, aki a másik sráccal együtt viszonylag jobban volt, felment a lépcsőfordulóba, és akkor már csak annyit hallottam, hogy koppant. El­esett ott helyben, mondta, felmegy a ha­todikra a szomszédhoz, de nem ért föl. Akkorra nagyjából ideértek a mentők is meg a rendőrök. Beadták a fiamnak az el­lenanyagot, a nagyobbiknak meg négy­szeres ellenanyagot, aztán bedugták őket a mentőbe. A rendőrök nemsokára vé­geztek a kamerázással, és elmentek, én meg a fiaimmal akartam lenni a kórház­ban. - Na, most már eleget beszéltél, menj szépen ki a konyhába, majd én elinté­zem. Főzzél. Ezek itt az apám szerszá­mai, vállalkozó volt, most éjjeliőr, ilyen­kor hét végén huszonnégy órázik. Na, ő se az a nyilatkozós típus. Se van száza­lékosa, sokat van itthon, csak minden harmadnap jár dolgozni, és hát nem sze­reti az ilyen kérdezősködést. Szerinted akkor érdemes lenne beperelni az újsá­got, amelyik lehozta a fotómat? Hát ko­molyan mondom, nem hittem el, hogy benne vagyok. Pedig azt mondták, csak a lábamat veszik... vagy lehet, hogy azok a tévések voltak? Na mindegy, nyi­latkozat vége. Azért beszélgetünk még egy kicsit. Úgy tűnik, nem fogja fel igazán, milyen közel volt az életveszélyhez. A barátját nagyon sajnálja, legalábbis ezt mondja, az érzelmeit lehetetlen leolvasni az arcá­ról. Kapkodva pakol, bever egy szöget a kalapács fejébe, pihenésképp elszív egy cigit, még egy kis pakolás. Ebéddel kínál. Nem kösz, onnan jövök. Akkor menjek, mielőtt hazajön a bátyja, ajánlja. - Csak a te érdekedben. Mert az tény­leg nem szereti a kérdezősködést. Dunai Márton Az Üteg utcai esettel majdnem egy időben a Népligeti aluljáró nyilvános illemhelyén is meghalt egy fiatalember. A 26 éves férfi herointúladagolás miatt vesztette életét mti­ fotó Halálos „felütés” Tavaly, amikor egy miskolci fiú halt bele herointúladagolásba, kiderült, hogy nem a szokásosnál nagyobb adag okozta a vesztét. Az történt, hogy nem Miskolcon, a megszokott eladójától vette, hanem Budapesten szerezte be az anyagot. Ugyanany­­nyit „lőtt be” magának, mint máskor, de a hatása lényegesen nagyobb volt, mivel több heroint tartalmazott. Fogyasztói körökben nemrégiben elterjedt, hogy vigyázni kell a pakettekkel - vagyis az árusításra előkészített, kimért adagokkal -, mert a porba mérget kevernek a dealerek. Ezt azonban Oláh Miklós őrnagy, a BRFK kábítószer-bűnözés elleni alosz­tályának vezetője cáfolta. A terjesztőknek ugyanis nem érdekük, hogy vevőjük bele­haljon a drogozásba, hanem, hogy a fogyasztóik mindig náluk vegyék az anyagot, vagyis a fogyasztói kör megtartására törekednek. Az azonban biztos, hogy a nagyobb haszon érdekében a terjesztők az anyagot „felütik”, vagyis más, ártalmatlan anyaggal keverik. A „hígításhoz” általában gyógyszeralapanyagokat adagolnak, például a pati­kában is kapható koffeintablettát. Nem ritka az sem, hogy porcukorral keverik a hero­int, de találtak már olyan drogot is, amelyet egyszerű fürdősóval kevertek. A szakemberek szerint ezeknek az anyagoknak is van veszélyük, hiszen a vér­áramba kerülve rögöt képezhetnek, ami a fogyasztó halálát okozhatja. Még több bajt okozhat, hogy a különböző elosztók különbözőképpen ütik fel a heroint, így ha a fogyasztó mástól vásárol drogot, előfordulhat, hogy a hatás elmarad a megszokot­tól, vagy éppen ellenkezőleg, túladagoláshoz vezet. S. I. A MAGYAR IPARSZÖVETSÉG OKTATÁSI KÖZPONT KÉZMŰVES SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLA (1139 Budapest, Hajdú u. 18-24.) FELVÉTELT HIRDET: 1. 9. osztályba, NAT szerinti tantervel (14 éves korúaknak), 2. OKJ-s szakmákra, szakképesítést igazoló bizonyítvánnyal (16-22 éves korig), 1 év alatt szakképesítést adó szakmák: - Bőrtárgykészítő - Filmnyomó és kelmefestő -Varrómunkás - ABC-eladó - Konfekció-, méteráru- és lakástextil-eladó - Szőnyegszövő 2 év alatt szakképesítést adó szakmák: - Bőrdíszműves - Virágkötő-berendező - Nőiruha-készítő - Élelmiszer- és vegyiáru­­kereskedő - Ruházati kereskedő 8 általánost végzett, 16-22 éves fiatalok számára iskolarendszerű, tandíjmentes képzés. Érdeklődni lehet: NAGY KATALIN iskolatitkárnál a 320-7080-as telefonszámon. FOKOK Felsőoktatási és Nyelviskolai Képzési Központ SYN­JSAP 1999. február 13-án 3 éves angii nyehlmr suiwn hwlafiesa levdezp képzésre iderlkezn­kndi Előzetes jelentkezés: 1999.február 8-ig 214-5885 1027 Bp. Szász Károlyu díszt 1. Raktárak­hűtőraktárak ■ § a RÁHOT Kft.-nél bérbe adók. 20 000 m2 alapterület. A temperált hűtőraktárakban élelmiszer tárolása is megoldva. Teljes körű szolgáltatás biztosítva. Cím: 1173 Budapest, Pesti út 474. Tel.: 256-4292,256-1920 Fax: 256-4388 Most pár kilóval könnyebb!... Egyes Opel modellekhez január 1-től 100 ezer, vagy akár 350 ezer forinttal könnyebben juthat hozzá! Mérlegeljen! Ez még apróban sem aprópénz! • egyes Corsa modellek akár 136 ezer Ft-tal kedvezőbb áron • Vectra modellek akár 350 ezer Ft-tal kedvezőbb áron • Corsa vásárlásakor kezelési költség nélküli hitel az Opel Banktól További részletekről érdeklődjön Opel márkakereskedésünkben! Ajánlatunk a készlet erejéig, illetve február 28-ig érvényes. OPEL WAGLER 2083 SOLYMÁR, Mátyás király út 45. Tel.: (26) 361-222, 361-223 Fax: (26) 360-179 Mint minden hasonló esetben, a BRFK kábítószer-bűnözés elleni osztályának nyomozói azonnal arra keresik a választ, hogy az áldozat, illetve barátai hon­nan jutott hozzá a droghoz. Mivel a jog jelenleg még áldozatnak tekinti a fo­gyasztót, és aki gyógykezelésre vállalkozik, az ellen nem indítanak eljárást, a nyomozók a terjesztési vonalat próbálják elvágni. Oláh Miklós őrnagy, az osztály vezetője néhány nappal a tragédia után már arról számolhatott be, hogy a heroint egy olyan, általuk már régóta ismert terjesztőhálózattól vásá­rolták a fiúk, amely a hármas metró vonalához kötődik. Tavaly ugyan sikerült felszámolni ezt az elosztóhálózatot, ám már akkor sejtették, hogy helyükre újabb terjesztők lépnek, hiszen mindig akad, aki vállalkozik a kereslet kielé­gítésére. Az őrnagy azonban azt is elmondta, hogy már csak napok kérdése, és nem csak az áldozatok lesznek ismertek.

Next