Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. szeptember
2000-09-06
Paletta KORNISS PÉTER Erdélyi képek 1967-1998 című tárlata az ötvenedik bemutató a hétéves Ericsson Képzőművészeti Galériában (III. kerület, Labore utca 1.). A fotók október 4-ig, délelőtt kilenc és délután öt óra között láthatók. EGYHÁZZENEI HANGVERSENY lesz ma este hét órakor a Hazatérés református templomban (V. kerület, Szabadság tér 2.). A koncerten - többek mellett - Dohnányi-, Bach-, Liszt-, Kodály-művekből ad elő részleteket az énekes Zempléni Mária, a hegedűművész Szenthelyi Miklós és az orgonista Virágh András. A RÁTKAI MÁRTON KLUBBAN (VI. kerület, Városligeti fasor 38.) Szabó M. Kinga fotókiállítása szeptember 22-ig — munkanapokon - reggel nyolc és este nyolc között látogatható. GERENDÁS PÉTER lemezbemutató koncertje lesz szerda este fél tízkor az Articsóka Színpadon (VI. kerület, Zichy Jenő utca 17.). NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. SZEPTEMBER 6., SZERDA 31 Portrék és lekváros kenyér Ádám Zoltán és Várnagy Tibor közös kiállítása Hatalmas méretű portrék, illetve sajátos szimbólumrendszer létrehozója Ádám Zoltán és Várnagy Tibor, munkáikból a Budapest Galéria (III. Lajos utca 158.) rendezett kiállítást. Ádám Zoltán és Várnagy Tibor munkái eltérő művészi világot képviselnek, alkotásaiknak azonban közös, jelképteremtő vonásuk van. Ádám Zoltán százhatvanszor százas portréin az arcok kitöltik a kép egész síkját, a nagyítások azonban nem részletezőek. Az arcok félhomályból, sokszor repedezett archaikus térből tűnnek elő, mintha tulajdonosaik rég látott ismerősök lennének, akiknek arcvonásaira csak nehezen emlékezhetünk. Lehetnének egy százéves album megkopott emlékalakjai is. A képek szereplői szemből vagy majdnem tarkójukat mutatva jelennek meg, a vékonyan felhordott festék egészen áttetszővé, szellemszerűvé teszi alakjukat. A képcímek sem teszik kézzelfoghatóbbá őket: I. arca, D. arca vagy T. arca. Várnagy Tibor művei a véletlen és a tudatos képteremtés egységéből állnak össze. Az emberélet útjának felén című festményének alapja egy lomtalanításból származó posztimpresszionista tájkép, amelynek képterébe Várnagy hatéves kislánya festett egy lányalakot. A művész a képregényekben használt gondolatbuborékkal egészítette ki a rajzot, amelybe egy népi szólást írt - olyan sötét van, mint a lekvárosbödönben. Alkotásában a művészettől távol eső különböző egységeket kapcsol össze. Talált tárgyakat gyakran használ Várnagy Tibor a munkáihoz, fest rajztáblára és szöges ládafedélre. A műveiben gyakran előforduló lekváros kenyeret 1987-ben festette meg először. A lekváros kenyér eredetileg az emberpárnak meleget adó tűz volt, amely vörös színe és közkedveltsége révén átalakult. Káli és Siva című képén az istenpár már lekváros kenyéren szeretkezik. A tűz ősi szimbóluma modern hétköznapi jelképpé változik a művész kezében. A kiállításhoz nem katalógust készítettek az alkotók, hanem egy újságot, amelybe szerző- és alkotótársaikat kérték: írjanak ajánlót, néhány személyes gondolatot. A Manapság című újságban Tandori Dezső, Erhardt Miklós, Tatai Erzsébet és Várnagy Tibor írásai jelentek meg. R. Gy. Zs. Várnagy Tibor Enyém a vár, tiéd a lekvár (Káli és Siva) című alkotása A kambodzsai Atlantisz A dzsungelbe süllyedt romváros képei a Centrális Galériában Angkor, a romantikus történelemkutatók, kalandorok, világutazók álma: hatalmas, dzsungelbe süllyedt romváros a mai Kambodzsa területén. Olyan, mint az Indiana Jones-filmekben vagy a Verne-regényekben. Szellemváros piramistemplomokkal, majmokkal, titkokkal. Nálunk még nincs egészen beépülve ez a csoda a köztudatba, bár könyv is jelent meg róla, talán a történelemórákon is ejtenek róla néhány szót, sőt magyarok is részt vettek a feltárásában. A legizgalmasabb dolgokat mégis ismerősöktől hallani, akik eljutottak ide, s Angkor-rajongókként tértek haza. Szinte senki sem szabadult a hatása alól, aki ott járt. A Nádor utcai Centrális Galériában ma nyíló kiállítás is úgy hat, mintha egy ismerős mesélné, magyarázná az élményeit, magával ragadva bennünket. Csortos Szabó Sándor idén januárban fotózta Angkort, a Hamu és Gyémánt című szivarújságnak készítvén riportot. Az anyag azonban sokkal nagyobb lett, mint amennyi egy újságriporthoz kell, így aztán lett belőle ez a kiállítás is, kiegészítve az Angkor Alapítvány archív anyagaival. A hatalmas középkori khmer birodalom fővárosa, Angkor a XII—XIII. században, fénykorában száz négyzetkilométer kiterjedésű volt, lakosainak száma pedig körülbelül egymillió, több mint az akkori Londonnak és Párizsnak együttvéve. Életét legrészletesebben egy kínai diplomata örökítette meg, de a megmaradt épületek faragványai is részletesen beszélnek a királyok tetteiről, a szomszédos tyamokkal vívott háborúkról, az elefántokról és az apszarákról, az isteni ágyasokról, akik ezrével táncolnak kőbe dermedve a királyi palota reliefjein. Angkor épületei közül a leghíresebbek: Angkorvat, a főváros mauzólemtemploma, és Angkortom a királyi palota, amely több gyönyörű épületéről nevezetes, például a királyi teraszokról vagy a Bajon nevű, gazdagon díszített főtemplomról. (A kiállításon egyébként, nagyon helyesen, nem az angol, hanem a magyar, kiejtés szerinti átírást használják.) A „Vat” a világ legnagyobb szakrális építménye, közel két négyzetkilométeres területen fekszik, s ahogy szemtanúk mondják, majdnem minden négyzetméterét csipkefinomságú faragás díszíti, s építéséhez több követ használtak, mint az egyiptomi piramisokhoz összesen. Ez a város egyetlen ma is lakott épülete: buddhista szerzetesek élnek benne. Még nagyobb alapterületű a királyi palota, a „Tom”, amelybe öt kapun át lehetett bejutni, ezeket jobb felől az istenek, bal felől a démonok szobrai őrizték, a kapuk fölött Avalokitesvara, a segítő buddhista szent hatalmas kőfeje mosolygott. És mosolyog a galéria bejáratánál is, színházi díszletesek ugyanis a hangu Angkor a khmer birodalom uralkodóinak székhelye volt a IX. és a XV. század között. Maga a birodalom a XI-XII. században élte fénykorát, ekkor a mai Thaiföld, Malajzia, Laosz és Vietnam területének egy része is hozzá tartozott. A fővárost a XV. században hagyták el a khmer uralkodók, miután a sziámi csapatok támadásai miatt, s a mai Phnompen közelében alakították ki új székhelyüket. Angkort benőtte a dzsungel, az európaiak csak 1860 körül fedezték fel, régészeti feltárása 1866-ban kezdődött, s azóta folyamatosan tart, csak a „Vörös Khmerek” uralma idején szakadt meg a hetvenes, nyolcvanas években, 1992 óta világörökség részelatteremtés kedvéért készítettek egy másolatot a kiállításra. Az épületekről egyébként pontosan tudják a kutatók, hogy mikor szentelték fel őket, az építők annak idején mindent rögzítettek a kapuk feliratain. Angkort ma elsősorban japánok, franciák és amerikaiak kutatják. De 1994—96 között magyarok is dolgoztak a romterületen, a legelső (877-899 között épült) királyi palota szentély együttesén. Vajda József és Győrffy Ilona vezetésével fotogrammetriai felmérést készítettek a területről, s a faragványok restaurálásában is részt vettek. A kiállítás alkalmából egyébként Budapestre látogat Angkor legtekintélyesebb tudósa, a francia Claude Jacques, és előadást tart a Közép-európai Egyetemen. Cs. L. Istenszobrok a királyi palota bejáratánál Szirtes András ahol tud, vetít Ingyenes vándormozi a Szentendrei-sziget kocsmáiban A mesterek és tanítványok tematikája fűzte fel programját a hét végén megrendezendő, Időhíd elnevezésű összművészeti fesztivál. A Szentendrei MűvészetMalom filmprogramjának főszereplője idén Szirtes András lesz, aki pénteken és szombaton mesterei, illetve saját alkotásait vetíti és magyarázza. Vasárnap délelőtt a gyerekeknek tanít filmrajzolást és filmfestést, az elkészült műveket kézi vetítővel le is vetíti. A mozis fölpakolja a berendezést, a vetítőgépeket, a vásznat, a hangosítót, a filmtekercseket, viszi az egészet, mint csiga a házát. És ahol tud, vetít. Szirtes András filmrendező vándormozija ingyen van Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor kocsmáiban. A közönség mutogat: „Szépek ezek a lovak, megismerem ott azt a fickót.” Mások fölállnak, járkálnak, átmennek a vászon előtt, és akad olyan is, aki az ingyenvetítés után ingyenvacsorát követel. A néhány betévedő helyi értelmiségi persze veszi a lapot - de Szirtes András mindenkinek szívesen beszél a filmversről, arról a műfajról, amely által a képeket egy-egy téma köré csoportosítva fogalmazódik meg egy gondolat. Mesterétől, Huszárik Zoltántól tanulta. Magyarázza a másik mester, Tóth János képi fogalmazását, fejtegeti, miképpen táplálkozott mindebből az ő művészete. És illusztrálja is az önállóvá válást a Bisztró és a Madarak meg a Hajnal című saját alkotásokkal. „Ha csak egy néző van, már megéri - mondja. - Egyébként a film értékéből mit sem von le, ami vetítés közben történik.” A kisoroszi kertben az ötéves Manka eljátszik a szelíd komondorral, a macskákkal, figyeli a kalickában fészkelő pintyeket. Azelőtt a Kopaszi-gáton lakott Szirtes a feleségével, egy úszóházban a Dunán; telente belefagyott a lavórba a víz. Amikor Manka megszületett, a gyerekorvos nekiszögezte a férfinak a kérdést, ugyan meddig akarnak úgy élni, mint a cigányok. Ő ajánlotta Kisoroszit, ahol éppen volt eladó parasztház. Balra a falu, jobbra a természet, no meg a kerítésen belül, a telek másik oldalán pince, galéria, padlás. Ideális helyiségek a filmcsináláshoz. Az egyik sufni a mosókonyhaszerep mellett a hívószoba funkcióját tölti be, másfél méter széles, hordozható előhívógéppel. És itt az 1942-es évjáratú kopírozógép, Szirtes a filmlabor pincéjéből szedte össze rozsdásan. A másik sufni vetítőszoba és raktár, együtt van benne a Szirtes-féle vándormozi összes felszerelése: a második világháborús német katonai vetítő és tartozékai bedobozolva. A digitális vágóasztallal egy szobában van a vetítővászon. „Itt nézem meg a filmjeimet, és itt szomorodom el, hogy nem adnak rájuk elég pénzt” - mutat körbe a házigazda Napló című filmnaplóját, ezt az 1979-től 2000-ig készített, saját élete jeleneteiből összeálló, tizenhat részes önéletrajzi alkotást is itt vágta. Odakint az udvaron pedig hatalmas régi fényképezőgép díszeleg, olyan, amilyen mögül régen kiabálták a fotográfusok, hogy most repül a kismadár. Ózdon dobták ki a nyomdából, Szirtes súlyra vásárolta meg. Eredetileg kétszázhúsz kiló volt, levágta róla flexszel, ami nem kellett, és új fakeretet épített neki. A masina ötvenszer hatvan centiméteres képet csinál, kiváló eszköz lesz a Budapest - egy nagyváros szimfóniája című készülő alkotáshoz. Bebarnított, ódon hatású állóképek elevenednek majd meg (például a Hősök tere vagy egy nyomornegyed), azokból bomlanak majd ki a mozgó videofelvételek. Teljes tehát a készültség a kisoroszi házban. Akkor is, ha nincs elég pénz, ha az ember kimarad a Budapesten nyüzsgő érdekkörökből - de nem is igen vágyik ezekbe Szirtes András. Mert jó dolog a Balázs Béla-díj (két éve kapta meg), jó a zsűri különdíja a Játékfilmszemlén (A kisbaba reggelijéért 1996- ban ítélték oda), de ő a vetítőgép kattogását szereti igazán. A filmszalag tapintását, a gép olajszagát, a pillanatot, amikor a vásznon megmozdulnak a képek, és a hangdobozból felharsan a zene. „A filmköltészet nem divat mostanság - mondja Szirtes András. - Sok munkával jár és kevés pénzzel. Az emberek jó része nem is érti, miféle filmműfaj ez. Sebaj. Forgatok, filmezek, vetítek. Mi mást tehetnék? Ez a szakmám.” A Balázs Béla-díjas mozis fotó: Kováts zsolt V Rados Virági díjmentes lakossági számlavezetés ingyenes közüzemi átutalással 12000. szeptember 1-től december 31-ig TAKARÉKSZÖVET Budapest, VI. Andrássy út 98. Tel: Budapest, V. Balassi B. u. 9-11. Tel: Budapest, XIX. Kossuth tér 5. Tel: Budakeszi, Átrium Üzletház Cegléd, Kossuth tér 10/6 Dunakeszi, Fű út 41. Éra,Diósdi út 4. Gödöde, Dózsa Gy.út 1-3. Solymár, Várhegy Üzletház Tel: Tel: Tel: Tel: Tel: Tel: Szigetszentmiklós, Fortuna Üzlethez Tel: 06-1-428-8800 Oá-1-301 -6*33 06- 1-281-1940 06-23-452-066 06-53-311-147 06-27-391-804 06-23-362-520 06-28-528-789 06-26-363-467 06-24-443-851 Nyitva munkanapokon 8.00-18.00 között