Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. szeptember

2000-09-06

Paletta KORNISS PÉTER Erdélyi képek 1967-1998 című tárlata az ötvenedik bemutató a hétéves Ericsson Képzőmű­vészeti Galériában (III. kerület, Labore utca 1.). A fotók október 4-ig, délelőtt kilenc és délután öt óra között láthatók. EGYHÁZZENEI HANGVERSENY lesz ma este hét órakor a Hazatérés re­formátus templomban (V. kerület, Sza­badság tér 2.). A koncerten - többek mellett - Dohnányi-, Bach-, Liszt-, Ko­dály-művekből ad elő részleteket az énekes Zempléni Mária, a hegedűmű­vész Szenthelyi Miklós és az orgonista Virágh András. A RÁTKAI MÁRTON KLUBBAN (VI. kerület, Városligeti fasor 38.) Sza­bó M. Kinga fotókiállítása szeptember 22-ig — munkanapokon - reggel nyolc és este nyolc között látogatható. GERENDÁS PÉTER lemezbemutató koncertje lesz szerda este fél tízkor az Articsóka Színpadon (VI. kerület, Zichy Jenő utca 17.). NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. SZEPTEMBER 6., SZERDA 31 Portrék és lekváros kenyér Ádám Zoltán és Várnagy Tibor közös kiállítása Hatalmas méretű portrék, illetve sajá­tos szimbólumrendszer létrehozója Ádám Zoltán és Várnagy Tibor, munká­ikból a Budapest Galéria (III. Lajos ut­ca 158.) rendezett kiállítást. Ádám Zoltán és Várnagy Tibor mun­kái eltérő művészi világot képviselnek, alkotásaiknak azonban közös, jelképte­remtő vonásuk van. Ádám Zoltán száz­­hatvanszor százas portréin az arcok ki­töltik a kép egész síkját, a nagyítások azonban nem részletezőek. Az arcok félhomályból, sokszor repedezett ar­chaikus térből tűnnek elő, mintha tulaj­donosaik rég látott ismerősök lenné­nek, akiknek arcvonásaira csak nehe­zen emlékezhetünk. Lehetnének egy százéves album megkopott emlékalak­jai is. A képek szereplői szemből vagy majdnem tarkójukat mutatva jelennek meg, a vékonyan felhordott festék egé­szen áttetszővé, szellemszerűvé teszi alakjukat. A képcímek sem teszik kéz­zelfoghatóbbá őket: I. arca, D. arca vagy T. arca. Várnagy Tibor művei a véletlen és a tudatos képteremtés egységéből állnak össze. Az emberélet útjának felén című festményének alapja egy lomtalanítás­ból származó posztimpresszionista táj­kép, amelynek képterébe Várnagy hat­éves kislánya festett egy lányalakot. A művész a képregényekben használt gondolatbuborékkal egészítette ki a raj­zot, amelybe egy népi szólást írt - olyan sötét van, mint a lekvárosbödönben. Al­kotásában a művészettől távol eső kü­lönböző egységeket kapcsol össze. Talált tárgyakat gyakran használ Vár­nagy Tibor a munkáihoz, fest rajztáblá­ra és szöges ládafedélre. A műveiben gyakran előforduló lekváros kenyeret 1987-ben festette meg először. A lekvá­ros kenyér eredetileg az emberpárnak meleget adó tűz volt, amely vörös színe és közkedveltsége révén átalakult. Káli és Siva című képén az istenpár már lek­város kenyéren szeretkezik. A tűz ősi szimbóluma modern hétköznapi jelkép­pé változik a művész kezében. A kiállításhoz nem katalógust készí­tettek az alkotók, hanem egy újságot, amelybe szerző- és alkotótársaikat kér­ték: írjanak ajánlót, néhány személyes gondolatot. A Manapság című újságban Tandori Dezső, Erhardt Miklós, Tatai Erzsébet és Várnagy Tibor írásai jelen­tek meg. R. Gy. Zs. Várnagy Tibor Enyém a vár, tiéd a lekvár (Káli és Siva) című alkotása A kambodzsai Atlantisz A dzsungelbe süllyedt romváros képei a Centrális Galériában Angkor, a romantikus történelemkuta­tók, kalandorok, világutazók álma: ha­talmas, dzsungelbe süllyedt romváros a mai Kambodzsa területén. Olyan, mint az Indiana Jones-filmekben vagy a Ver­ne-regényekben. Szellemváros piramis­­templomokkal, majmokkal, titkokkal. Nálunk még nincs egészen beépülve ez a csoda a köztudatba, bár könyv is jelent meg róla, talán a történelemórákon is ej­tenek róla néhány szót, sőt magyarok is részt vettek a feltárásában. A legizgal­masabb dolgokat mégis ismerősöktől hallani, akik eljutottak ide, s Angkor-ra­­jongókként tértek haza. Szinte senki sem szabadult a hatása alól, aki ott járt. A Nádor utcai Centrális Galériában ma nyíló kiállítás is úgy hat, mintha egy ismerős mesélné, magyarázná az élmé­nyeit, magával ragadva bennünket. Csortos Szabó Sándor idén januárban fotózta Angkort, a Hamu és Gyémánt cí­mű szivarújságnak készítvén riportot. Az anyag azonban sokkal nagyobb lett, mint amennyi egy újságriporthoz kell, így aztán lett belőle ez a kiállítás is, ki­egészítve az Angkor Alapítvány archív anyagaival. A hatalmas középkori khmer biroda­lom fővárosa, Angkor a XII—XIII. szá­zadban, fénykorában száz négyzetkilo­méter kiterjedésű volt, lakosainak szá­ma pedig körülbelül egymillió, több mint az akkori Londonnak és Párizsnak együttvéve. Életét legrészletesebben egy kínai diplomata örökítette meg, de a megmaradt épületek faragványai is részletesen beszélnek a királyok tettei­ről, a szomszédos tyamokkal vívott há­borúkról, az elefántokról és az apszarákról, az isteni ágyasokról, akik ezrével táncolnak kőbe dermedve a ki­rályi palota reliefjein. Angkor épületei közül a leghíreseb­bek: Angkorvat, a főváros mauzólem­­temploma, és Angkortom a királyi palo­ta, amely több gyönyörű épületéről ne­vezetes, például a királyi teraszokról vagy a Bajon nevű, gazdagon díszített főtemplomról. (A kiállításon egyébként, nagyon helyesen, nem az angol, hanem a magyar, kiejtés szerinti átírást használ­ják.) A „Vat” a világ legnagyobb szakrá­lis építménye, közel két négyzetkilomé­teres területen fekszik, s ahogy szemta­núk mondják, majdnem minden négy­zetméterét csipkefinomságú faragás dí­szíti, s építéséhez több követ használtak, mint az egyiptomi piramisokhoz össze­sen. Ez a város egyetlen ma is lakott épülete: buddhista szerzetesek élnek benne. Még nagyobb alapterületű a kirá­lyi palota, a „Tom”, amelybe öt kapun át lehetett bejutni, ezeket jobb felől az iste­nek, bal felől a démonok szobrai őrizték, a kapuk fölött Avalokitesvara, a segítő buddhista szent hatalmas kőfeje mosoly­gott. És mosolyog a galéria bejáratánál is, színházi díszletesek ugyanis a hangu­ Angkor a khmer birodalom ural­kodóinak székhelye volt a IX. és a XV. század között. Maga a biroda­lom a XI-XII. században élte fény­korát, ekkor a mai Thaiföld, Ma­lajzia, Laosz és Vietnam területé­nek egy része is hozzá tartozott. A fővárost a XV. században hagyták el a khmer uralkodók, miután a sziámi csapatok támadásai miatt, s a mai Phnompen közelében alakí­tották ki új székhelyüket. Angkort benőtte a dzsungel, az európaiak csak 1860 körül fedezték fel, régé­szeti feltárása 1866-ban kezdő­dött, s azóta folyamatosan tart, csak a „Vörös Khmerek” uralma idején szakadt meg a hetvenes, nyolcvanas években, 1992 óta vi­lágörökség része­­latteremtés kedvéért készítettek egy má­solatot a kiállításra. Az épületekről egyébként pontosan tudják a kutatók, hogy mikor szentelték fel őket, az építők annak idején mindent rögzítettek a ka­puk feliratain. Angkort ma elsősorban japánok, fran­ciák és amerikaiak kutatják. De 1994—96 között magyarok is dolgoztak a romterü­leten, a legelső (877-899 között épült) királyi palota szentély együttesén. Vajda József és Győrffy Ilona vezetésével foto­grammetriai felmérést készítettek a terü­letről, s a faragványok restaurálásában is részt vettek. A kiállítás alkalmából egyébként Budapestre látogat Angkor legtekintélyesebb tudósa, a francia Claude Jacques, és előadást tart a Közép-európai Egyetemen. Cs. L. Istenszobrok a királyi palota bejáratánál Szirtes András ahol tud, vetít Ingyenes vándormozi a Szentendrei-sziget kocsmáiban A mesterek és tanítványok tematikája fűzte fel programját a hét végén megren­dezendő, Időhíd elnevezésű összmű­­vészeti fesztivál. A Szentendrei Művé­­szetMalom filmprogramjának főszerep­lője idén Szirtes András lesz, aki pénte­ken és szombaton mesterei, illetve saját alkotásait vetíti és magyarázza. Vasár­nap délelőtt a gyerekeknek tanít filmraj­zolást és filmfestést, az elkészült műve­ket kézi vetítővel le is vetíti. A mozis fölpakolja a berendezést, a vetítőgépeket, a vásznat, a hangosítót, a filmtekercseket, viszi az egészet, mint csiga a házát. És ahol tud, vetít. Szirtes András filmrendező vándormozija in­gyen van Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócs­­megyer, Szigetmonostor kocsmáiban. A közönség mutogat: „Szépek ezek a lovak, megismerem ott azt a fickót.” Mások fölállnak, járkálnak, átmennek a vászon előtt, és akad olyan is, aki az in­gyenvetítés után ingyenvacsorát köve­tel. A néhány betévedő helyi értelmiségi persze veszi a lapot - de Szirtes András mindenkinek szívesen beszél a filmvers­ről, arról a műfajról, amely által a képe­ket egy-egy téma köré csoportosítva fo­galmazódik meg egy gondolat. Mesteré­től, Huszárik Zoltántól tanulta. Magya­rázza a másik mester, Tóth János képi fogalmazását, fejtegeti, miképpen táp­lálkozott mindebből az ő művészete. És illusztrálja is az önállóvá válást a Biszt­ró és a Madarak meg a Hajnal című saját alkotásokkal. „Ha csak egy néző van, már megéri - mondja. - Egyébként a film értékéből mit sem von le, ami vetí­tés közben történik.” A kisoroszi kertben az ötéves Manka eljátszik a szelíd komondorral, a macs­kákkal, figyeli a kalickában fészkelő pintyeket. Azelőtt a Kopaszi-gáton la­kott Szirtes a feleségével, egy úszóház­ban a Dunán; telente belefagyott a lavór­ba a víz. Amikor Manka megszületett, a gyerekorvos nekiszögezte a férfinak a kérdést, ugyan meddig akarnak úgy élni, mint a cigányok. Ő ajánlotta Kisoroszit, ahol éppen volt eladó parasztház. Balra a falu, jobbra a természet, no meg a ke­rítésen belül, a telek másik oldalán pin­ce, galéria, padlás. Ideális helyiségek a filmcsináláshoz. Az egyik sufni a mosókonyhaszerep mellett a hívószoba funkcióját tölti be, másfél méter széles, hordozható előhí­vógéppel. És itt az 1942-es évjáratú kopírozógép, Szirtes a filmlabor pincé­jéből szedte össze rozsdásan. A másik sufni vetítőszoba és raktár, együtt van benne a Szirtes-féle vándormozi összes felszerelése: a második világháborús né­met katonai vetítő és tartozékai bedobo­zolva. A digitális vágóasztallal egy szobá­ban van a vetítővászon. „Itt nézem meg a filmjeimet, és itt szomorodom el, hogy nem adnak rájuk elég pénzt” - mutat körbe a házigazda­ Napló című filmnap­lóját, ezt az 1979-től 2000-ig készített, saját élete jeleneteiből összeálló, tizen­hat részes önéletrajzi alkotást is itt vág­ta. Odakint az udvaron pedig hatalmas régi fényképezőgép díszeleg, olyan, amilyen mögül régen kiabálták a fotog­ráfusok, hogy most repül a kismadár. Ózdon dobták ki a nyomdából, Szirtes súlyra vásárolta meg. Eredetileg két­százhúsz kiló volt, levágta róla flexszel, ami nem kellett, és új fakeretet épített neki. A masina ötvenszer hatvan centi­­méteres képet csinál, kiváló eszköz lesz a Budapest - egy nagyváros szimfóniája című készülő alkotáshoz. Bebarnított, ódon hatású állóképek elevenednek majd meg (például a Hősök tere vagy egy nyomornegyed), azokból bomlanak majd ki a mozgó videofelvételek. Teljes tehát a készültség a kisoroszi házban. Akkor is, ha nincs elég pénz, ha az ember kimarad a Budapesten nyüzs­gő érdekkörökből - de nem is igen vá­gyik ezekbe Szirtes András. Mert jó do­log a Balázs Béla-díj (két éve kapta meg), jó a zsűri különdíja a Játékfilm­szemlén (A kisbaba reggelijéért 1996- ban ítélték oda), de ő a vetítőgép katto­gását szereti igazán. A filmszalag tapin­tását, a gép olajszagát, a pillanatot, ami­kor a vásznon megmozdulnak a képek, és a hangdobozból felharsan a zene. „A filmköltészet nem divat mostanság - mondja Szirtes András. - Sok munkával jár és kevés pénzzel. Az emberek jó ré­sze nem is érti, miféle filmműfaj ez. Se­baj. Forgatok, filmezek, vetítek. Mi mást tehetnék? Ez a szakmám.” A Balázs Béla-díjas mozis fotó: Kováts zsolt V Rados Virági d­íjmentes lakossági számlavezetés ingyenes közüzemi átutalással 12000. szeptember 1-től december 31-ig TAKARÉKSZÖVET Budapest, VI. Andrássy út 98. Tel: Budapest, V. Balassi B. u. 9-11. Tel: Budapest, XIX. Kossuth tér 5. Tel: Budakeszi, Átrium Üzletház Cegléd, Kossuth tér 10/6 Dunakeszi, Fű út 41. Éra,Diósdi út 4. Gödöde, Dózsa Gy.út 1-3. Solymár, Várhegy Üzletház Tel: Tel: Tel: Tel: Tel: Tel: Szigetszentmiklós, Fortuna Üzlethez Tel: 06-1-428-8800 Oá-1-301 -6*33 06- 1-281-1940 06-23-452-066 06-53-311-147 06-27-391-804 06-23-362-520 06-28-528-789 06-26-363-467 06-24-443-851 Nyitva munkanapokon 8.00-18.00 között

Next