Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. június

2001-06-30

Paletta A KEIL ERNŐ FÚVÓSZENEKAR ad koncertet holnap este hét órától az újlipótvárosi Szent István parkban. A belépés ingyenes. VÉG­HEŐ KLÁRA festőművész munkáiból nyílt kiállítás a Grand Cafe (V kerület, Deák Ferenc utca 13.). A tár­lat július 31-ig tekinthető meg. A képen a Hölgy című olajfestmény látható. A MUZSIKA A KERTBEN hangver­senysorozat keretében Sárközy Gergely lép fel spanyolgitár-estjével hétfő este nyolc órától az Óbudai Társaskörben (III. kerület, Kiskorona utca 7.). AZ INDONÉZ GALÉRIÁBAN (VII. kerület, Rottenbiller utca 5.) holnaptól új kiállítás várja az érdeklődőket, a yog­­j­akartai textilfestők batikképeiből össze­állított tárlat. Megtekinthető augusztus 1-jéig 10-től 19, szombaton 14 óráig. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JÚNIUS 30., SZOMBAT 39 Maradnak a Kürtösök Képzőművészeti alkotás magánterületen A Róna utcában, a Matáv egykori telefonközpontja előtti par­kolóban áll 1964 óta Vilt Tibor Kürtösök című alkotása. A mű a szocreál utáni első, modern köztéri alkotás volt Budapesten - tudtuk meg a művésztől. Az épületet a közelmúltban a Matáv Rt. eladta a Műszer­­technika Rt.-nek, a vevő azonban nem tartott igényt az iroda­házhoz tartozó parkolóban (tehát nem közterületen) álló szo­borra. Szűcs István, a Műszertechnika igazgatási osztályveze­tője szerint nincs szükségük a képzőművészeti alkotásra, nem akarják megvásárolni, nekik csak az épület kell. A Matáv el­­szállíttathatja, áthelyeztetheti. A távközlési cég vagyongazdálkodási igazgatóságának munkatársa, Horváth György elmondta, a szobor valóban az ő tulajdonukban van, őket terhelik a felmerülő fenntartási költ­ségek is. Az adásvételi szerződésben ugyan volt egy olyan pont, hogy a kürtösöket elszállíttatják, de az alkotó ehhez nem járult hozzá. Ráadásul kiderült, hogy a hatalmas rézlemez alakok lábrésze betonnal van kiöntve a stabilitás végett, és ez lehetetlenné teszi, hogy a művet sérülés nélkül távolítsák el. Tehát a szobor ott marad. A Képzőművész Szövetség vélemé­nye szerint a magánterületen álló, minősített képzőművészeti alkotások megtartása érdekében a tulajdonos adókedvez­ményt kaphat. Sőt a szövetség szerint a zuglói önkormányzat hajlik rá, hogy a szobor miatt esetleg csökkentsék az épület előtt kötelezően kialakítandó parkolóhelyek számát. A XIV. kerületi hivatal szeretné, ha a szobor a helyén ma­radna, Zuglóban ugyanis a köztéri szobrok nagy része a Város­ligetben található, más részeken alig akad. Megtartása ezért is volna fontos — mondta lapunknak Debreczeni Mariann sajtó­­referens. Egyelőre marad a szobor, és ez igazából nem is zavarja a Műszertechnikát, nem kulcskérdés ez a cégnél - mondta Szűcs István. Elbontani nem fogják, ez biztos. Cs.L. Szobor az egykori Matáv-székház előtt fotó: Komaniczky Tivadar Bábszínész, aki szakot kapott avagy: eljuthatsz-e külföldre a körúti villamossal? Budapestről Berlinbe vezet az útja. Legalábbis oda kellene vezetnie. Úgy látszott, olyan zökkenőmentesen alakul a pályakezdés, amilyennel kevesen büszkélkedhetnek. S akkor egyszer csak jókora akadály gördült Kuthy Ágnes elé, amely akár meg is hiúsíthatja, hogy bábszínészből bábrendezővé váljék. - Néhány hónapja még, ha villamosoz­­tam a Nagykörúton, naponta megsirat­tam, hogy két esztendeig nem láthatom Budapestet. Világéletemben pár hét után mindenhonnan ide kívánkoztam vissza. Ebben a városban születtem, ide tarto­zom, s úgy éreztem, itt van feladatom. Az igazgatómnak, a tanáraimnak nem kis fá­radságába került, hogy meggyőzzön, ott kell megszereznem a bábrendezői diplo­mát, ahol az lehetséges. Nagy eredmény, hogy a Színház- és Filmművészeti Egye­temen egyáltalán bábszínész szakot létre­hozhattak, de bábrendezőképzés itthon nincs. Ám a berlini Ernst Busch Színmű­vészeti Főiskolán van. Pontosabban szól­va: indítanak a kedvemért ilyen szakot. - Mielőtt a kellemetlen fordulatról be­szélnénk, elmondaná, hogyan jutott hu­szonöt esztendős korára a bábrendezés küszöbére? - Színészcsaládból származom. Kései gyerekként születtem. Háromévesen vesztettem el apámat, akit voltaképpen csak a bábjai révén ismerek. Ott van a szobámban az örökségem, Füles, Róka, Bolhás kutya. De azok a figurák is, Hitler, Chur­chill, Clemenceau és a többi, amelyekkel anyám társaságában talán az Uborkához hasonló poli­tikai bábjátékokat adtak elő. Akkoriban, amikor még nem volt Állami Bábszínház, apám foglal­kozott bábszínészképzés­­sel is. A Mazsola meg­személyesítői, mozgatói, Havas Gertrúd és Kiss István például az ő tanít­ványai voltak. Amióta az eszemet tudom, magam is bábozom, tízéves korom óta el­szántan. Hasznát vettem az óvónőképző­ben, majd a szabadság-hegyi óvodában, amelyet művészoviként ismernek. Oda jártam annak idején én is. Az érettségi után pedig három évig ott bízták gondja­imra például Bán János, Csiszár Imre, Harsányi Gábor csemetéit. A következő három esztendőt már a Budapest Bábszín­házban töltöttem - a bábszínészképzőt vé­geztem el. Egy éve Meczner János igaz­gató már tagnak is felvett, színésznek és rendezőasszisztensnek. - Noszogatták is, hogy tanuljon to­vább. - Diákszínjátszó fesztiválokra is ren­deztem. Mindig is elválaszthatatlannak éreztem e kétféle bábos feladatot. Nem becsülöm le a drámai színházi rendezők bábszínházi teljesítményeit. De egy bá­bos tudja igazán, mennyiféle lehetőség rejlik a bábukban, a kesztyűs báboktól a marionettekig, amelyek közül nem is szeretnék kedvencet választani. Időköz­ben szereztem egy könyvtár szakos dip­lomát, így semmi gátja nem volt, hogy posztgraduális képzésre jelentkezzem ar­ra a főiskolára, ahol egyébként Marlene Dietrich is tanult. Csoda csodát követett. Jóllehet még csak középfokon beszélek németül, felvettek. Sőt én lehetek Har­­mat Lorenz bábtanszékvezető tanárse­gédje. Már összeállították a tantervem. Az elméleti órákat a prózai rendezőkkel együtt látogatnám, a gyakorlati foglalko­zásokat a bábszínészekkel végezhetem, és meghívtak bábrendezőket is, akik se­gítenek engem. -De? - De ez a főiskola sem mondható tehe­tősnek. Ennek ellenére tandíjmentes len­nék. Csakhogy kollégiumot nem tudnak biztosítani külföldieknek. Még nem is jártam kint a felvételi vizsgán, de már ad­tak egy fiktív igazolást a felvételemről, hogy kezdjek pályázni valamilyen ösz­töndíjra, támogatásra. Mert a heti hatna­pos órabeosztás miatt nem vállalhatok munkát. Eddig huszonhárom pályázatot nyújtottam be, mintegy a felét magyar in­tézményekhez, a kultusztárcától a Soros Alapítványon keresztül a Magyar Ösz­töndíj Bizottságig. A többi esetben né­met, illetve holland támogatásért folya­modtam. Már tizennyolc helyről meg­kaptam a nemleges választ. Egy statiszti­ka szerint havonta mintegy kétszázezer forintra van szüksége annak, aki egyedül él, lakik Berlinben. Talán kevesebb is elég, én kész volnék fogamhoz verni a garast. De a mi családunk hasonló ösz­­szegnek sosem volt birtokában. — Az ősszel becsengetnek. Miben re­ménykedik még? Netán halasztja az első évfolyamot? - Halasztásra nincs esély. Éppen azért, mert nehezen hozták össze e csakis rám szabott lehetőséget. Kétségkívül vessző­futás az, amit végig kell járnom. De az utamat rendkívül sok rokonszenv kísérte. Csak az a bökkenő, hogy azok, akik szí­ves örömest pártoltak volna, nem rendel­keztek pénzek felett. Hátha olyasvalaki is felfigyel rám, akinek módjában áll segíte­ni. Különben sosem fogom megismerni a honvágyat. Bogácsi Erzsébet Kuthy Ágnes FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR India-mozaik India egzotikus világát és filmművé­szetének darabjait mutatja be az Örök­mozgó Filmmúzeum India-mozaik című, vasárnap kezdődő júliusi vetítéssorozata. Mivel az ázsiai ország a világ egyik leg­nagyobb filmgyártója, a válogatók nem törekedhettek a teljességre: négy rendező életművéből állították össze a műsort. Hazánkban talán a legismertebb a szí­nész, rendező, producer Ray Kapoox (1924-1988), akinek most látható két filmje - A csavargó és a 420-as urak - az ötvenes években a szocialista blokkban óriási sikert aratott. A filmtörténet mind­máig legismertebb indiai rendezője két­ségtelenül Satyajit Raj (1922-1992), aki hét alkotásával szerepel a sorozatban. Köztük van az életművét szimbolikusan is lezáró A látogató (1991), de a legelső munkája is, Az út dala (1955), amely an­nak idején az indiai filmnek is meghozta a nemzetközi áttörést. Az új hullámos Shyam Benegal (sz. 1934) több száz rek­lám- és dokumentumfilm után első nagy­­játékfilmjével, a Rüggyel (1974) szinte berobban a nemzetközi fesztiválokra. Két további filmjét is vetítik, Az éjszaka vé­gét (1975) és a monumentális Gandhi, egy vezér születését. A sorozat egyetlen női rendezője: Mira Nair. Első filmje, a Salaam Bombay (1988) és a Kámaszutra (1996) is már bejárta a világot. A programhoz kapcsolódik az opera­tőr-rendező Sára Sándor indiai utazásai során készített fotóinak kiállítása is, ame­lyet július 6-án, péntek este hat órakor B. Müller Magda fotóművész nyit meg. Cs. G. Tízéves a Budapesti Búcsú Utcabálok, lovasbemutatók és sztárok várják a fővárosiakat Tíz éve született a Budapesti Búcsú gon­dolata. Megvalósulásában - akkor - nem a nyár köszöntése játszotta a leg­fontosabb szerepet. - Tíz éve intettünk búcsút az utolsó szovjet katonának, és ennél felhőtlenebb ünneplést, amely az esemény kapcsán évről évre látható, aligha lehet elképzel­ni - mondta Demszky Gábor főpolgár­mester a rendezvény sajtótájékoztatóján. Mára ugyan a búcsú politikai tartalma elhalványult, a rendezvényt tíz éve, min­den esztendő júniusának utolsó szabad­napján mégis megtartják. Az eseménysorozat nyitányaként ma tizenegy órától a Vörösmarty téren egye­bek mellet argentin bábszínészek és olasz zászlódobálók lépnek fel. Ezután a programok a város több pontján párhu­zamosan zajlanak. A fesztiválhétvége első napján fél öttől nyári karnevál lesz a Felvonulási téren. Szambatáncosok, gó­lyalábasok, zászlódobálók, csepűrágók, zenekarok igyekeznek jó hangulatot te­remteni; erre az eseményre egyébként a szervezők amatőr művészi csoportok, iskolai osztályok, baráti társaságok je­lentkezését is várják. Az idén először rendezik meg a Nagy Liszt Ferenc Téri Jam nevű zenei ese­ményt - mint arról már beszámoltunk­ az óbudai Hajógyári-szigeten. Délután kettőtől egyszerre öt színpadon lépnek fel a fiatal zenészek: lesz Klezmer blues, matrózpop, kelta tradicionális muzsika, soul és sok más egyéb. A Széchenyi fürdőben délután két órá­tól egészen este tízig dzsesszzenészek szórakoztatják a látogatókat. A Liget Jazz Fesztiválon előbb Archie Shepp lép a kö­zönség elé. A legendás szaxofonos im­már harmadik alkalommal muzsikál Bu­dapesten. A fesztivál másik vendége a magyar Tropical TransForm Quintett lesz. A zenekar stílusát leginkább az instru­mentális latin dzsessz és a dzsessz-funk jellemzi. Szerzeményeikben helyet kap­nak a magyar és a balkán népzene elemei, a klasszikus invenciók és a humor. Ma délután hattól tizenegy óráig Esti Utcabál nevű rendezvény lesz a Felvo­nulási téren, a szabadtéri diszkót meg­előzően fellép a Mistery Gang, a Hiperkarma, a ThaiFun és Yonderboi. Július első napján a Széchenyi fürdő előtt a MÁV Szimfonikus Zenekar kon­certjével, a Vajdahunyad várában pedig gólyalábas utcaszínházas találkozóval kezdődnek a programok. Ezen a napon délután öt órától este ti­zenegyig tart majd a Kapcsolat-koncert a Felvonulási téren. A magyar fellépők névsora: Vénus együttes, Roy és Ádám, United, Kispál és a borz. Az est két sztárvendége Melanie C. és a Kool and the Gang. Melanie C., a nagy sikerű Spice Girls oszlopos tagja szólóban is sikeres, számai Magyarországon is a lis­ták élén találhatók. A 70-es, 80-as évek sztárcsapata, a Kool and the Gang a funky zenét szeretők kedvence lehet. Európa egyik legnagyobb könnyűzenei koncertjére 300-400 ezer embert várnak a szervezők. Kétnapos kikapcsolódást kínál az ál­latbarátoknak és a lovassportok kedve­lőinek a lovas juniális. A szervezők által a búcsú egyik főprogramjának tartott eseményre a fővárosiak mellett vidékről és külföldről is sok érdeklődőt várnak. Az immár harmadik alkalommal rende­zett bemutató célja, hogy minél széle­sebb körben ismertesse meg a lovas­sportokat és a lovas turizmust. Pető Zol­tán főszervező szerint már csak azért is érdemes kilátogatni az óbudai Hajógyá­ri-szigetre a hét végén, mert a közönség Budapesten csak itt láthat fogathajtást. A pénzdíjas versenyre egyébként egy­millió forintot ajánlottak fel. A fogathaj­tás mellett lesz még lovasbemutató, amely a honfoglalás kori magyarok éle­tét eleveníti fel, lesz lovasshow, kaszkadőrbemutató, vasárnap pedig a sportújságírók és színészek fogathajtó­versenyét láthatja a közönség. A Budapesti Búcsú rendezvényeinek látogatása ingyenes. Csaba Tamás _________Cikkünk Nyomán________ Az „üvöltés” tere Csatlakozni szeretnék az „ír az Olvasó, Liszt Ferenc »üvöltő« tere” című írásá­hoz, amely a június 15-i számukban je­lent meg. Sajnos mi is - férjem és én is 87 éve­sen - szenvedő alanyai vagyunk a cikk­ben leírtaknak. Ha makkegészségesek lennénk, sem tapasztalhatnánk mást, mint hogy a kerületi önkormányzati hi­vatal minket - itt lakókat - nem is „má­sodrendű”, hanem „harmadrendű” ál­lampolgárnak tekint. Ebben a kerületben CSAK A PÉNZ számít. Az itt lakók KÖLTÖZZENEK EL - ez szó szerint el is hangzott -, és sajnos a mi házunkból is már három lakásból elköltöztek, jelenleg is hárman tervezik ezt a kialakult állapo­tok miatt. A téren most már minden házban van egy „vendéglátó-ipari” egység, termé­szetesen terasszal. Egy mentő vagy tűz­oltó stb. még akkor sem tudna beállni, ha gépkocsivezetője a világ legjobb szlalo­­mozója lenne. Mi, itt lakók megsüketü­­lünk a lármától, megfulladunk a dohány­füsttől, gyomrunk émelyeg az ilyen­olyan (pl. olaj) „illatoktól”. Mindehhez hozzájön a kerületi önkormányzat kultu­rális színvonalának bizonyítására a Liszt Ferenc tér 10. sz. ház falán lévő Haran­gozó Gyula-emléktáblát körülvevő gyö­nyörűen dekorált sörterasz. Tiszteletlen­ségnek, kulturálatlanságnak tartom, hogy ehhez az önkormányzat hozzájárul. Laknának csak ők itt. Biztos, hogy nyugalmat biztosítanának maguknak, hogy amíg dolgoznak nappal, pihenhes­senek este a lakásukban, amikor nyugdí­jasok lesznek, biztosítsák maguknak a megérdemelt pihenést szép öregségük­höz. És azzal fejezem be a már napokkal ezelőtt megírt levelemet, hogy felhívjam figyelmüket: a mi terünk meglévő park­ját szűkíteni tervezi az igen tisztelt kerü­leti önkormányzat. Hadd legyen még ke­vesebb zöldterület Budapesten! Somogyi Lajosné Mindennapi zajok A Túl zajos lesz a Búcsú címmel (június 26.) megjelent informá­cióban olvastam: kerületünk polgármestere azzal az indokkal vétózta meg a Liszt Ferenc téri programokat, mert túl zajosnak ígérkeztek. Farkas György úr azonban csak a Budapesti Búcsú mostani rendezvényeiről nyilatkozott. Arról nem esett szó, hogy ki adott engedélyt - az ígéretek ellenére - a május utolsó szombatján megtartottra. A Fesztiválközpont Kht. jól teszi, hogy a tér kávé­zóiba teszi át a rendezvény színhelyét, mert nekünk, akik itt élünk, már nagyon elegünk van a hangos diszkózenéből és az ut­cabálokból. A kávéházak is éppen elég ricsajjal működnek nap mint nap. Nem tudom, az önkormányzat illetékesei kiket kérdez­tek meg: zavarja-e őket a lárma vagy sem? Az udvari lakásban lakókat bizonyára nem, a kávéház fölöttieket alig, de akik abla­ka alatt rakodnak, kiabálnak, s a távozó vendégek autóiból ki­hangosítva hallják a diszkózenét, a gyakran megszólaló autó­riasztót, azokat nagyon, mert hajnali kettőig, háromig nem tud­nak nyugodtan aludni. Ezeket a „mindennapos” zajokat is épp elég elviselni, de ezt megfejelni újabbakkal - teljesen felesleges. Dr. Wéber Antalné

Next