Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. október
2001-10-04
42 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. OKTÓBER 4., CSÜTÖRTÖK A negyedik Duna-híd felavatása A névadó, Ferenc József - egy szakasz lovas rendőr kíséretében - nyitott udvari kocsin érkezett a Fővám térre A háromnyílású, vasszerkezetű Ferenc József hidat 1896. október 4-én - a millenniumi ünnepségsorozat keretében - avatták fel. Ez volt a negyedik fővárosi Duna-híd. Az avatóünnepség „fényét emelte a király [Ferenc József] részvétele, az ország nagyjainak megjelenése, az ünneplő közönség sokasága” - jelentette a Pesti Hírlap másnap. „A főváros is díszt öltött a mai napra - folytatódott az egykori tudósítás. - A király neve napja alkalmából a középületeken különben is nemzeti zászlók lengtek, az az útvonal pedig, melyen a király az új hídhoz és onnan a budai várpalotába vonult, lobogókkal és szőnyegekkel volt ékesítve. (...) De a legpompadúsabb volt maga az ünnepély színhelye, a pesti hídfeljáró és a fővámtér, hol különösen a vámpalota és az új központi vásárcsarnok volt gazdagon ékesítve. Az egész hosszú útvonal mentén díszruhás rendőrök álltak, a gyalogjárók mentén ember ember hátán tolongott. A fővámtéren legalább ötvenezer főnyi közönség szorongott. (...) A Dunán tömérdek hajó cirkált, köztük az evezős egyletek karcsú ladikjai. És e pompás keretnek ragyogó középpontja volt a híd, tele aggatva nemzeti lobogóval (...) A [pesti] hídfeljáró elzárt helyére már 11 óra előtt gyülekezni kezdtek a polgári, katonai és papi méltóságok (...), a díszruhák sokasága (...) káprázatos képet nyújtott” - írta az eseményről a Pesti Hírlap 1896. október 5-i száma. Az ünnepségen megjelent Bánffy Dezső miniszterelnök és kormányának valamennyi tagja. Eljött József főherceg, Lobkovitz herceg, hadtestparancsnok, Firczák Gyula püspök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, Podmaniczky Frigyes báró, valamint a francia, az orosz, a szerb, a görög és a török főkonzul. A székesfővárost a Ráth Károly főpolgármester által vezetett küldöttség képviselte. A grófok, főispánok, főpapok és tábornokok mellett jelen voltak a híd építői, mérnökei, valamint az egyetem és a műegyetem professzorai is. Ferenc József néhány perccel 12 óra előtt - egy szakasz lovas rendőr kíséretében - nyitott udvari kocsin érkezett meg a Fővám térre, ahol azonnal elfoglalta helyét a hídfeljáró közepén álló díszsátorban. Először Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter beszélt. Szavaira az uralkodó válaszolt: hozzájárult ahhoz, hogy az új híd a nevét viselhesse, majd aláírta a hídépítés történetét összefoglaló alapító oklevelet, amelyet néhány korabeli arany- és ezüstpénzzel együtt egy munkás ezüsttokban elhelyezett a pesti kapuzat egyik toronygombjában. Ezután az uralkodó beillesztette a híd déli vastartójába az utolsó szegecset úgy, hogy a díszsátor íróasztalán lévő gomb megnyomásával elindított egy pneumatikus gépet, amely egyetlen ütéssel beleverte a szegecset a hídba. (Az üvegburával védett szegecs ezüstfejét I. Ferenc József monogramjával „I.EJ.” díszítették. Ma már sajnos nem látható az eredeti szegecs, mert 1956 októberében valaki kifeszítette a helyéről.) Az ünnepség befejezéseként Ferenc József kíséretével átsétált a hídon, majd hintóba szállt, és a budai Várba hajtatott. Az új hídon ezután megindult a forgalom, az avatás napján éjfélig nem szedtek hídvámot. A Fővám tér és a Sáros fürdő - a mai Gellért fürdő - közötti híd építését az Eskü téri híddal együtt az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el. A törvény alapján a kereskedelemügyi miniszter nemzetközi tervpályázatot írt ki, amelyen a hazai szakemberek mellett amerikai, olasz, osztrák, német, francia mérnökök is részt vettek, sőt egy-egy pályamű Belgiumból, Hollandiából, Algírból és Oroszországból is érkezett. A benyújtott hetvennégy pályázatból ötvenhárom az Eskü téri (Erzsébet) hídra, huszonegy a Fővám téri (Ferenc József) hídra vonatkozott. A harmincezer koronás első díjat három német mérnök nyerte el az egynyílású Eskü téri híd tervével, a húszezer koronás második díjat Feketeházy János, a MÁV nyugalmazott főmérnöke kapta „Duna” jeligéjű pályázatáért; lényegében e terv szerint épült fel 1894 és 1896 között a Ferenc József híd. Az építkezést a Kereskedelmi Minisztérium hídépítési osztálya - Czekelius Aurél és Szántó Albert vezetésével szervezte és felügyelte. Az alapozási munkálatokat és a híd végén álló két-két vámszedőház felépítését a Gärtner és Zsigmondy vállalatra bízták. A MÁV Gépgyár által készített vasszerkezetet a hídfőkön és a két mederpilléren óriási acélsarokkal rögzítették. Egy század végi újítás, az úgynevezett Gerber-tartó tette lehetővé, hogy a 6102 tonnás vasszerkezet kecsesen íveljen át a Duna fölött. A műszaki megoldás lényege, hogy a híd középső, 48,4 méteres tartórésze külön alátámasztás nélkül függ a két mederpillérre és a hídfőkre épített konzolok benyúló részén. A hídszerkezetet mindkét hídfőnél hatszázkilenc-hatszázkilenc tonna öntöttvas tartja egyensúlyban. A Ferenc József hidat 1945. január 16- án a német csapatok felrobbantották, ezért március 15-től kezdve pontonhíddal kiegészített - ideiglenes hídként működött. Már az újjáépítés alatt átkeresztelték Szabadság hídra. Ekkor eltávolították a Nagy Virgil által tervezett kapuzatokról Magyarország történeti címereit, és lebontották a budai hídfőnél álló vámszedőházakat. A hidat 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Az 1980- as évek első felében két ütemben felújították, a címereket is visszahelyezték a kapuzatokra. A Szabadság híd, amely a szakértők szerint a világ egyik legszebb konzolos hídja, a mai napig Budapest egyik fő nevezetessége. Török Albert Feketeházy János Villamospálya építése a Ferenc József hídon 1896 körül FORRÁS: FSZEK BUDAPEST-GYŰJTEMÉNY _________Ércnél Maradandóbb__________ Toldy Ferenc síremléke A Kerepesi úti temető történetének első évtizedeiről máig hiteles képet nyújtó falsírboltok egyik legművészibb emléke Toldy Ferenc (1805-1875) sírja felett áll. A nagy irodalmár mértéktartó, megkapó szépségű portréját Huszár Adolf készítette, akinek munkássága hidat alkotott egyfelől Izsó Miklós, másfelől nagy historista szobrászaink életművei között. A híd korántsem volt tökéletes, de biztos alapokon nyugodott, és így felbecsülhetetlen értékkel bírt a dualizmus kori magyar szobrászat számára. Toldy személye ma már nem mondható közismertnek, pedig kora szellemi életének egyik vezéralakjáról van szó. Irodalomtörténészként s főként művelődésszervezőként meghatározó szerepet játszott, karrierje az egyetemi rektorátusig és az akadémiai titkárságig ívelt. Egyik kiemelkedő tette a XIX. század legfontosabb irodalmi szerveződésének létrehozása volt 1836- ban, ezt emeli ki sírfelirata is: „Toldy Ferencznek, megalapítójának közadakozásból emelte a Kisfaludy Társaság.” Toldy volt az első neves személy, akit az Akadémia előcsarnokában ravataloztak fel, és akinek gyászmenete onnan indult a Kerepesi úti temetőbe. Később mellette kapott nyugvóhelyet két fia, Tildy István publicista és Tildy László, a Fővárosi Levéltár egyik vezetője, majd unokája, ifj. Tildy László zeneszerző is. A Tildy-síremlék kimagasló jelentőségű alkotás, az újjászülető hazai síremlékszobrászat egyik korai reprezentánsa. Szobrászaink XIX. századi fellendüléséről nemcsak köztereink vagy múzeumaink, hanem egyes temetőink is kiváló képet adnak, és erre a Kerepesi úti temető kiváltképp alkalmas. Budapest legrégebbi, ma is működő sírkertjében az indulás minden nehézségét elszenvedő Ferenczy Istvántól egyetlen művet találunk, melyet máshonnan helyeztek át, akárcsak az inkább „alkalmazott” szobrászatot művelő Dunaiszky Lőrinc két alkotását. Utóbbi fia, Dunaiszky László műhelyéből már több mű került közvetlenül ide, például Horváth Mihály nemrégiben eltűnt mellszobra. Izsó-szobor egyáltalán nincs a Kerepesi úti temetőben, bár egykor felmerült, hogy Pákh Albert sírján helyezzék el az íróról készült Izsó-portrét. Huszár Adolf, aki több tekintetben közvetlenül folytatta Izsó munkásságát, egykor két fontos művel szerepelt a Kerepesi úti temetőben: Toldy, illetve Tóth Kálmán portréjával. Utóbbinak már rég nyoma veszett, Toldyé azonban ma is megtalálható, köszönhetően annak, hogy nem bronzból, hanem kőből készült. Az 1879-ben felavatott síremléken egyértelműen megfigyelhető a korabeli temetkezéstörténeti tendencia: a századfordulós síremlékektől eltérően itt a szobrászati rész még egyenrangú az architektúrával. Toldy koszorúba foglalt, nemesen egyszerű portréja nem tolakszik előtérbe, mégis a síremlék leghangsúlyosabb eleme. Huszár Adolf személye egyébiránt vízválasztó a magyar temetői szobrászat történetében, hiszen az ő síremlékével debütált 1889- ben Donáth Gyula, a következő évtizedek funerális szobrászaténak legegyénibb hazai mestere. Tóth Vilmos FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT Plazafíling. Center itt, center ott Gondolom, most sokan utálnak. A múlt héten belegyalogoltam a Pólus Centerbe. Belegázoltam a környékbeliek lelkébe. Pedig nem akartam. Berki Gábor újpalotai olvasónk sértőnek érezte, amit írtam. Ha így van, elnézést kell kérnem, alighanem sokaktól. Jól ismerem a lakótelepeket, de arra is emlékszem, hogy volt idő, amikor szívesen cseréltem volna akármelyik panelházbelivel. A lakótelepek nem az ott élőket minősítik, sokkal inkább az elmúlt negyven plusz tíz évet, amely nem talált megnyugtató megoldásokat a problémáikra. A szociológusok néhány lakóteleppel kapcsolatban a szlömösödés fogalmát használják. Erről sem az ott élők zöme tehet (ők inkább a szenvedő alanyai), hanem azok, akik miatt a liftek nagyrészt olyanok, amilyenek, akik összefirkálják a falakat, üres befőttesüvegeket hajigálnak ki az ablakokból, és a gyerekeik a késő estéket talán éppen a bevásárlóközpontok játéktermeiben töltik. A panelproli kifejezést is inkább egy viselkedésforma jelzéseként használtam; a legtöbb ilyen embernek, éljen bárhol, általában nem a pénztelenséggel kell megküzdenie. Nem feltétlenül ő számol a hónap közepétől visszafelé a fizetésnapig, mint annyian az országban. Egy üzlet színvonala azonban árulkodhat a környezetéről, függetlenül az ott élők többségének és a bevásárlóközpont üzemeltetőinek szándékaitól. Tökéletesen megértem Jármay László felháborodását is. Ő a Pólus Center Üzemeltető Kft. ügyvezető igazgatója, és természetesen nem érthet egyet az ilyen kritikával. Soraimat olvasva talán valami olyasmit érezhetett, mint én, amikor azt mondta a fiam óvónője, hogy a gyerek sovány, rosszul eszik, és beszédhibás. Az én tökéletes fiam. Az igazgató úr szememre veti, hogy a szakmai hozzáértés legcsekélyebb jele nélkül írtam. Azt hiszem, ez a bizonyos szakmai hozzáértés - sajnos - nemcsak belőlem: a legtöbb vásárlóból hiányzik. De vajon nem nekik készülnek-e a plazák? A Pólust - mint Jármay úr írja - évente tízmillió ember keresi fel, a létesítmény hetvenmillió dollárból épült negyven év amerikai és nemzetközi tapasztalatai alapján. Kétszázhetven kereskedő és szolgáltató legalább ekkora tőkét vonultatott fel, több ezer embernek ad munkát. De vajon hány vásárló gondol erre, amikor az üzletközpontban sétálgat? Ha tévedtem, készséggel elismerem. De mit lehet tenni azokkal, akik a Pólusban vásárolva netán ugyanazt veszik észre, amit én ? ! A Pólus Centernek és a Westend . Citynek azonos az építtetője, ezért jön, eleve az utóbbit szántam a Plazafíling sorozat következő részének. Főleg azért, mert ez a bevásárlóközpont merőben más. A Westend egy egész városrész képét alakította át, noha a Nyugati téri aluljáróban másként festenek az éjszakák, mint a bevásárlóközpont nappalai. A Westend lehetne bárhol Európában, és az itteni boltokat járva úgy érezhetjük, mintha máris csatlakoztunk volna a fejlett világhoz, akkor is, ha az emeleti üzletek jelentős részében a látogatók zöme csak vágyakozik a kínálat láttán.A parkoló autókat kamerákkal figyelik, az épületben nem terepszínű ruhás, hanem öltönyös, fehér inges biztonsági emberek nézelődnek, akik azt is megkérdezik, miben segíthetnek. Az egyik cipőbolt kirakatában az eladólány tollseprűvel porolgatja a lábbeliket, a szinteken igazi növények teszik otthonossá a patikatisztaságú belső teret, a korlátok mellett több száz gyermekrajz vonja magára a vásárlók figyelmét. A Westendben jó érzés sétálni. A dohányosoknak nem kell a parkolóházba vezető hidakon, a szabadban füstölniük, mert a bejáratnál italautomatával felszerelt, kávéházak hangulatát idéző dohányzóhelyiség is van. A parkolójegy fizetésekor nem kell apró után kutatni, mert van pénzváltó gép, s egy másik berendezés a papírpénzeket is elfogadja. Egyszóval, egy cseppet különbözik a XV. kerületi centertől, amely kétségkívül sokkal öregebb. Valaha a Pólus is olyannak készült, mint a Westend. Ha ma is olyan, akkor megkövetem Jármay urat. Ha pedig nem, mert hasonult a környezetéhez, akkor talán más igények kielégítésére szolgál. Egyébként fiam szedi a vastablettát, és logopédushoz jár. F. Hegyi István ! Astra Classic már 1 999 900 Ft-tól! OPEL:0 Maxabo Éljen a lehetőséggel! Astra Classic akár 17 796 Ft havi törlesztéssel!* *■60% kezdőbefizetés, 72 hónapos futamidő (THM: 17%) 1037 Budapest, Bécsi út 254. 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 32. Tel.: 250-7373, Fax:367-3590 Tel.: 200-7200, Fax: 200-6820 e-mail: opel@maxabo.hu, internet: www.maxabo.hu Nyitva tartás: H-P: 9:00-18:00 Szó: 9:00-13:00 !