Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. október

2001-10-04

42 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. OKTÓBER 4., CSÜTÖRTÖK A negyedik Duna-híd felavatása A névadó, Ferenc József - egy szakasz lovas rendőr kíséretében - nyitott udvari kocsin érkezett a Fővám térre A háromnyílású, vasszerkezetű Ferenc József hidat 1896. október 4-én - a mil­lenniumi ünnepségsorozat keretében - avatták fel. Ez volt a negyedik fővárosi Duna-híd. Az avatóünnepség „fényét emelte a király [Ferenc József] részvéte­le, az ország nagyjainak megjelenése, az ünneplő közönség sokasága” - jelentette a Pesti Hírlap másnap. „A főváros is díszt öltött a mai napra - folytatódott az egykori tudósítás. - A ki­rály neve napja alkalmából a középülete­ken különben is nemzeti zászlók lengtek, az az útvonal pedig, melyen a király az új hídhoz és onnan a budai várpalotába vo­nult, lobogókkal és szőnyegekkel volt ékesítve. (...) De a legpompadúsabb volt maga az ünnepély színhelye, a pesti híd­feljáró és a fővámtér, hol különösen a vámpalota és az új központi vásárcsarnok volt gazdagon ékesítve. Az egész hosszú út­vonal mentén díszruhás rendőrök álltak, a gyalogjá­rók mentén ember ember hátán tolongott. A fővám­­téren legalább ötvenezer főnyi közönség szorongott. (...) A Dunán tömérdek ha­jó cirkált, köztük az evezős egyletek karcsú ladikjai. És e pompás keretnek ragyogó kö­zéppontja volt a híd, tele aggat­va nemzeti lobogóval (...) A [pesti] hídfeljáró elzárt he­lyére már 11 óra előtt gyülekez­ni kezdtek a polgári, katonai és papi mél­tóságok (...), a díszruhák sokasága (...) káprázatos képet nyújtott” - írta az ese­ményről a Pesti Hírlap 1896. október 5-i száma. Az ünnepségen megjelent Bánffy De­zső miniszterelnök és kormányának vala­mennyi tagja. Eljött József főherceg, Lobkovitz herceg, hadtestparancsnok, Firczák Gyula püspök, Fehér Ipoly pan­nonhalmi főapát, Podmaniczky Frigyes báró, valamint a francia, az orosz, a szerb, a görög és a török főkonzul. A székesfő­várost a Ráth Károly főpolgármester által vezetett küldöttség képviselte. A grófok, főispánok, főpapok és tábornokok mellett jelen voltak a híd építői, mérnökei, vala­mint az egyetem és a műegyetem pro­fesszorai is. Ferenc József néhány perccel 12 óra előtt - egy szakasz lovas rendőr kíséreté­ben - nyitott udvari kocsin érkezett meg a Fővám térre, ahol azonnal elfoglalta he­lyét a hídfeljáró közepén álló díszsátor­ban. Először Dániel Ernő kereske­delemügyi miniszter beszélt. Szavaira az uralkodó válaszolt: hozzájárult ahhoz, hogy az új híd a nevét viselhesse, majd aláírta a hídépítés történetét összefoglaló alapító okleve­let, amelyet néhány korabe­li arany- és ezüstpénzzel együtt egy munkás ezüst­tokban elhelyezett a pesti kapuzat egyik toronygomb­jában. Ezután az uralkodó be­illesztette a híd déli vastartójába az utolsó szegecset úgy, hogy a díszsátor íróasztalán lévő gomb megnyomásával elindított egy pneumatikus gépet, amely egyet­len ütéssel beleverte a szegecset a hídba. (Az üvegburával védett szegecs ezüstfe­jét I. Ferenc József monogramjával „I.EJ.” díszítették. Ma már sajnos nem látható az eredeti szegecs, mert 1956 ok­tóberében valaki kifeszítette a helyéről.) Az ünnepség befejezéseként Ferenc József kíséretével átsétált a hídon, majd hintóba szállt, és a budai Várba hajtatott. Az új hídon ezután megindult a forga­lom, az avatás napján éjfélig nem szedtek hídvámot. A Fővám tér és a Sáros fürdő - a mai Gellért fürdő - közötti híd építését az Es­kü téri híddal együtt az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el. A törvény alap­ján a kereskedelemügyi miniszter nem­zetközi tervpályázatot írt ki, amelyen a hazai szakemberek mellett amerikai, olasz, osztrák, német, francia mérnökök is részt vettek, sőt egy-egy pályamű Bel­giumból, Hollandiából, Algírból és Oroszországból is érkezett. A benyújtott hetvennégy pályázatból ötvenhárom az Eskü téri (Erzsébet) hídra, huszonegy a Fővám téri (Ferenc József) hídra vonat­kozott. A harmincezer koronás első díjat három német mérnök nyerte el az egynyí­­lású Eskü téri híd tervével, a húszezer ko­ronás második díjat Feketeházy János, a MÁV nyugalmazott főmérnöke kapta „Duna” jeligéjű pályázatáért; lényegében e terv szerint épült fel 1894 és 1896 kö­zött a Ferenc József híd. Az építkezést a Kereskedelmi Minisz­térium hídépítési osztálya - Czekelius Aurél és Szántó Albert vezetésével­­ szervezte és felügyelte. Az alapozási munkálatokat és a híd végén álló két-két vámszedőház felépítését a Gärtner és Zsigmondy vállalatra bízták. A MÁV Gépgyár által készített vasszerkezetet a hídfőkön és a két mederpilléren óriási acélsarokkal rögzítették. Egy század végi újítás, az úgynevezett Gerber-tartó tette lehetővé, hogy a 6102 tonnás vasszerke­zet kecsesen íveljen át a Duna fölött. A műszaki megoldás lényege, hogy a híd középső, 48,4 méteres tartórésze külön alátámasztás nélkül függ a­­ két meder­pillérre és a hídfőkre épített­­ konzolok benyúló részén. A hídszerkezetet mind­két hídfőnél hatszázkilenc-hatszázkilenc tonna öntöttvas tartja egyensúlyban. A Ferenc József hidat 1945. január 16- án a német csapatok felrobbantották, ezért március 15-től kezdve­­ pontonhíd­dal kiegészített - ideiglenes hídként mű­ködött. Már az újjáépítés alatt átkeresz­telték Szabadság hídra. Ekkor eltávolítot­ták a Nagy Virgil által tervezett kapuza­tokról Magyarország történeti címereit, és lebontották a budai hídfőnél álló vám­szedőházakat. A hidat 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Az 1980- as évek első felében két ütemben felújí­tották, a címereket is visszahelyezték a kapuzatokra. A Szabadság híd, amely a szakértők szerint a világ egyik legszebb konzolos hídja, a mai napig Budapest egyik fő nevezetessége. Török Albert Feketeházy János Villamospálya építése a Ferenc József hídon 1896 körül FORRÁS: FSZEK BUDAPEST-GYŰJTEMÉNY _________Ércnél Maradandóbb__________ Toldy Ferenc síremléke A Kerepesi úti temető történetének első évtize­deiről máig hiteles képet nyújtó falsírboltok egyik legművészibb emléke Toldy Ferenc (1805-1875) sírja felett áll. A nagy irodalmár mértéktartó, megkapó szépségű portréját Huszár Adolf készítette, akinek munkássága hidat alko­tott egyfelől Izsó Miklós, másfelől nagy historista szobrászaink életművei között. A híd korántsem volt tökéletes, de biztos alapokon nyugodott, és így felbecsülhetetlen értékkel bírt a dualizmus kori magyar szobrászat számára. Toldy személye ma már nem mondható közis­mertnek, pedig kora szellemi életének egyik ve­zéralakjáról van szó. Irodalomtörténészként s fő­ként művelődésszervezőként meghatározó szere­pet játszott, karrierje az egyetemi rektorátusig és az akadémiai titkárságig ívelt. Egyik kiemelkedő tette a XIX. század legfon­tosabb irodalmi szerveződé­sének létrehozása volt 1836- ban, ezt emeli ki sírfelirata is: „Toldy Ferencznek, meg­alapítójának közadakozás­ból emelte a Kisfaludy Tár­saság.” Toldy volt az első ne­ves személy­, akit az Akadé­mia előcsarnokában ravata­loztak fel, és akinek gyász­menete onnan indult a Kere­pesi úti temetőbe. Később mellette kapott nyugvóhe­lyet két fia, Tildy István publicista és Tildy László, a Fővárosi Levéltár egyik ve­zetője, majd unokája, ifj. Tildy László zeneszerző is. A Tildy-síremlék kima­gasló jelentőségű alkotás, az újjászülető hazai síremlék­szobrászat egyik korai rep­rezentánsa. Szobrászaink XIX. századi fellendüléséről nemcsak köztereink vagy múzeumaink, hanem egyes temetőink is kiváló képet ad­nak, és erre a Kerepesi úti temető kiváltképp al­kalmas. Budapest legrégebbi, ma is működő sír­kertjében az indulás minden nehézségét elszenve­dő Ferenczy Istvántól egyetlen művet találunk, melyet máshonnan helyeztek át, akárcsak az in­kább „alkalmazott” szobrászatot művelő Dunaiszky Lőrinc két alkotását. Utóbbi fia, Dunaiszky László műhelyéből már több mű került közvetlenül ide, például Horváth Mihály nemrégi­ben eltűnt mellszobra. Izsó-szobor egyáltalán nincs a Kerepesi úti temetőben, bár egykor felme­rült, hogy Pákh Albert sírján helyezzék el az íróról készült Izsó-portrét. Huszár Adolf, aki több tekintetben közvetle­nül folytatta Izsó munkásságát, egykor két fon­tos művel szerepelt a Kerepesi úti temetőben: Toldy, illetve Tóth Kálmán portréjával. Utóbbi­nak már rég nyoma ve­szett, Toldyé azonban ma is megtalálható, köszönhe­tően annak, hogy nem bronzból, hanem kőből ké­szült. Az 1879-ben felava­tott síremléken egyértel­műen megfigyelhető a ko­rabeli temetkezéstörténeti tendencia: a századfordu­lós síremlékektől eltérően itt a szobrászati rész még egyenrangú az architektú­rával. Toldy koszorúba foglalt, nemesen egyszerű portréja nem tolakszik elő­térbe, mégis a síremlék leghangsúlyosabb eleme. Huszár Adolf személye egyébiránt vízválasztó a magyar temetői szobrászat történetében, hiszen az ő síremlékével debütált 1889- ben Donáth Gyula, a követ­kező évtizedek funerális szobrászaténak legegyénibb hazai mestere. Tóth Vilmos FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT Plazafíling. Center itt, center ott Gondolom, most sokan utálnak. A múlt héten bele­gyalogoltam a Pólus Centerbe. Belegázoltam a környékbeliek lelkébe. Pedig nem akartam. Berki Gábor újpalotai olvasónk sértőnek érezte, amit ír­tam. Ha így van, elnézést kell kérnem, alighanem sokaktól. Jól ismerem a lakótelepeket, de arra is emlékszem, hogy volt idő, amikor szívesen cseréltem volna akárme­lyik panelházbelivel. A lakótelepek nem az ott élőket minősítik, sokkal inkább az elmúlt negyven plusz tíz évet, amely nem talált megnyugtató megoldásokat a problémáikra. A szociológusok néhány lakóte­leppel kapcsolatban a szlömösödés fogalmát használják. Erről sem az ott élők zöme tehet (ők inkább a szenvedő ala­nyai), hanem azok, akik miatt a liftek nagyrészt olyanok, amilyenek, akik összefirkálják a falakat, üres befőttesüvegeket hajigálnak ki az ablakok­ból, és a gyerekeik a késő estéket talán éppen a bevásárlóközpontok játéktermeiben töltik. A pa­nelproli kifejezést is inkább egy viselkedésforma jelzéseként használtam; a legtöbb ilyen embernek, éljen bárhol, általában nem a pénztelenséggel kell megküzdenie. Nem feltétlenül ő számol a hónap közepétől visszafelé a fizetésnapig, mint annyian az országban. Egy üzlet színvonala azonban árul­kodhat a környezetéről, függetlenül az ott élők többségének és a bevásárlóközpont üzemeltetői­nek szándékaitól. Tökéletesen megértem Jármay László felhábo­rodását is. Ő a Pólus Center Üzemeltető Kft. ügy­vezető igazgatója, és természetesen nem érthet egyet az ilyen kritikával. Soraimat olvasva talán valami olyasmit érezhetett, mint én, amikor azt mondta a fiam óvónője, hogy a gyerek sovány, rosszul eszik, és beszédhibás. Az én tökéletes fiam. Az igazgató úr szememre veti, hogy a szak­mai hozzáértés legcsekélyebb jele nélkül írtam. Azt hiszem, ez a bizonyos szakmai hozzáértés - sajnos - nemcsak belőlem: a legtöbb vásárlóból hiányzik. De vajon nem nekik készülnek-e a plazák? A Pólust - mint Jármay úr írja - évente tízmillió ember keresi fel, a létesítmény hetven­­millió dollárból épült negyven év amerikai és nemzetközi tapasztalatai alapján. Kétszázhetven kereskedő és szolgáltató legalább ekkora tőkét vonultatott fel, több ezer embernek ad munkát. De vajon hány vásárló gondol erre, amikor az üz­letközpontban sétálgat? Ha tévedtem, készséggel elismerem. De mit lehet tenni azokkal, akik a Pó­lusban vásárolva netán ugyanazt veszik észre, amit én ? ! A Pólus Centernek és a Westend­­ . Citynek azonos az építtetője, ezért jön, eleve az utóbbit szántam a Plazafíling sorozat következő részé­nek. Főleg azért, mert ez a bevásár­lóközpont merőben más. A Westend egy egész városrész képét alakította át, noha a Nyugati téri aluljáróban másként festenek az éjszakák, mint a bevásárlóközpont nappalai. A Westend lehetne bárhol Európában, és az itteni boltokat járva úgy érezhetjük, mintha máris csatlakoztunk volna a fejlett világhoz, akkor is, ha az emeleti üzletek je­lentős részében a látogatók zöme csak vágyakozik a kínálat láttán.­­A parkoló autókat kamerákkal figyelik, az épü­letben nem terepszínű ruhás, hanem öltönyös, fe­hér inges biztonsági emberek nézelődnek, akik azt is megkérdezik, miben segíthetnek. Az egyik cipő­bolt kirakatában az eladólány tollseprűvel porol­­gatja a lábbeliket, a szinteken igazi növények te­szik otthonossá a patikatisztaságú belső teret, a korlátok mellett több száz gyermekrajz vonja ma­gára a vásárlók figyelmét. A Westendben jó érzés sétálni. A dohányosoknak nem kell a parkolóház­ba vezető hidakon, a szabadban füstölniük, mert a bejáratnál italautomatával felszerelt, kávéházak hangulatát idéző dohányzóhelyiség is van. A par­kolójegy fizetésekor nem kell apró után kutatni, mert van pénzváltó gép, s egy másik berendezés a papírpénzeket is elfogadja. Egyszóval, egy cseppet különbözik a XV. kerüle­ti centertől, amely kétségkívül sokkal öregebb. Va­laha a Pólus is olyannak készült, mint a Westend. Ha ma is olyan, akkor megkövetem Jármay urat. Ha pedig nem, mert hasonult a környezetéhez, ak­kor talán más igények kielégítésére szolgál. Egyébként fiam szedi a vastablettát, és logopé­dushoz jár. F. Hegyi István ! Astra Classic már 1 999 900 Ft-tól! OPEL:­0 Maxabo Éljen a lehetőséggel! Astra Classic akár 17 796 Ft havi törlesztéssel!* *■60% kezdőbefizetés, 72 hónapos futamidő (THM: 17%) 1037 Budapest, Bécsi út 254. 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 32. Tel.: 250-7373, Fax:367-3590 Tel.: 200-7200, Fax: 200-6820 e-mail: opel@maxabo.hu, internet: www.maxabo.hu Nyitva tartás: H-P: 9:00-18:00 Szó: 9:00-13:00 !

Next