Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. február
2002-02-04
30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ Az első pesti helyszíni közvetítés A bálozó újságírók a Vigadóba telepített dalműtelefonon élvezhették az 1882. február 4-i operaházi előadást Százhúsz éve volt az első helyszíni közvetítés, amely különleges csemegével szolgált a főváros közönségének. A Vigadóban február 4-én megtartott újságíróbál alkalmából ugyanis a vendégek nemcsak a ruhakölteményekben, a villanyvilágításban, a káprázatos élőképekben gyönyörködhettek, hanem élő közvetítést is hallgathattak az Operaházból az ott elhelyezett mikrofonok és a Vigadóban kiépített telefonok segítségével. Mindezt a zseniális feltaláló, Puskás Tivadar jóvoltából. A kalandos sorsú Puskás Tivadar ekkor még csak harmincnyolc éves volt, de már végigbarangolta Európát, és az Újvilágban is megfordult. Termékeny és tevékeny szelleme bővelkedett a technikai és vállalkozási ötletekben. Az angol Cook példáját követve utazási irodát alapított, vasutat épített, olajat kutatott, Amerikában arany- és ezüstbányát vásárolt, foglalkozott a léghajó problémájával, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. A telefon feltalálása óta azonban egyre inkább a telefonközpont gondolatának megvalósítása kötötte le minden energiáját. Ennek kapcsán Edisont is felkereste, aki éppen a fonográffal volt elfoglalva, de értékelte Puskás tevékenységét, ezért megbízta, hogy legyen az ő európai képviselője. Puskás tehát Párizsba költözött, ahol mint sikeres vállalkozó, hozzákezdett a világváros telefonhálózatának ésközpontjának kiépítéséhez. A budapesti telefonközpont megteremtését pedig testvérére, Ferencre bízta, így 1881. május 1-jétől Budapesten is működött már telefonközpont. Közben a Párizsban élő Tivadarnak, valószínűleg egy francia feltalálóval közösen, támadt a telefont népszerűsítő ötlete, a dalműtelefon, amelyen két fülhallgató segítségével opera-előadást is bárki meghallgathatott. A dalműtelefont nagy sikerrel mutatták be az 1881-es párizsi kiállításon, s a „csodakészülék” hamarosan Londonban és Berlinben is zajos tetszést aratott. Valószínűleg ezekből a sikerekből vette a budapesti bemutató ötletét Puskás Ferenc is, mert bizony a telefonhálózat építése elég vontatottan haladt, nem ártott neki egy kis reklám, így aztán kapóra jött az újságíróbál és a dalműtelefon bemutatójának összekapcsolása. A korabeli sajtó természetesen rendszeresen beszámolt a bál és a telefonos közvetítés előkészületeiről. „A jegyek már napok előtt nagyon kapósak s nincs kétség, hogy a jótékony czélra több ezer forint fog jutni. A termeket, a Redut környékét egész éjjel villamos fénnyel világítják. A tánczon kívül mutatványok is lesznek. Egyik különlegesség a telefon, összekötve a Kisszínházzal, hol akkor éppen opera van” - írta a Vasárnapi Újság. Végre elérkezett a bál napja. A Pesti Hírlap helyszíni tudósítója így festi le a bál kezdetét: „Már napok óta ott dobog, dübörög, prüszköl, bömböl s fújja a fekete gomolyokat az a gőzgép, amely az írók mulatságán megjelent szép hölgyeket villamos fénnyel elárasztani volt hivatva. Hat órakor felvillantak a Haas palota homlokzatán és a Vigadó két kocsibejárata fölött alkalmazott villanylámpák holdfényei, nappali világítást terjesztve köröskörül. A teret és az utcákat ellepte a kiváncsi közönség hullámzó tömege. Kocsi kocsit ért, s vitte a bájos táncosnőket, fürge táncosokat, a gondos mamákat és a gondterhelt papákat.” A belül is fényesen kivilágított Vigadó éttermében volt felszerelve az a hathat pár telefon, amelyeken az operaelőadást lehetett hallgatni. De itt ismét átadjuk a szót a Vasárnapi Újság hajdani tudósítójának: „Óriási volt a tolongás s jó ismerősét, aki oda készült, minden tapasztalt ember arra bíztató, hogy mielőtt oda megy, csináljon végrendeletet, mégis akadtak bátor delnők, kik megkockáztatták a merész kísérletet. Nehéz szorongások, vívódások után sikerült is némelyiknek utat törni egész a telefonos asztalig s megragadni és füléhez emelni a csodálatos hallócsöveket. Nagy diadal volt, ha valaki éppen akkor fért hozzá, mikor Wiltné énekelt a Szilágyi Erzsébetben.” (Wilt Mária osztrák születésű énekesnő rendszeresen fellépett a budapesti Operaházban, s kedvenc szerepe Szilágyi Erzsébet volt Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójából.) A bemutató tehát sikeres volt, de a megfeszített munkába Puskás Ferenc belerokkant, s 1884-ben elhunyt. Ekkor Puskás Tivadar Budapestre költözött, hogy folytassa a munkát. Közben a dalműtelefon ötletét is továbbfejlesztette, és 1893. február 16-án megszólalt élete vitathatatlanul eredeti találmánya, a telefonhírmondó, vagyis a telefonos újság, mely előfizetőinek rendszeresen közvetített híreket és különféle zenei eseményeket. Puskás ezzel a találmányával megalkotta a rádió ősét, melyet csak az 1920-as években szorított ki végleg a vezeték nélküli hír- és műsorszolgáltató készülék, a rádió. A telefonhírmondó sikerét feltalálója már nem érhette meg: egy hónapra rá, hogy a telefonos újság megszólalt, Puskás Tivadar örökre elhallgatott. Fodor Béla A Vigadó, a helyszíni közvetítés színhelye az 1890-es években FORRÁS: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY A telefonterem ajtajában (Egykorú rajz a Vasárnapi Újságból) _________VÁROSRÉSZEK, LOKÁLPATRIÓTÁK, LAPOK_________ Slózs, a gólkirály, katonának alkalmatlan Ferenczváros 1912-1914 Budapest IX. kerületének lapja azzal az elhatározással indult útjára, hogy erőteljes szószólója lesz a ferencvárosi érdekeknek. Valójában a munkapárti befolyás alatt álló Ferencvárosi Polgári Körhöz állt közel, amelynek tagjai jó kapcsolatokkal rendelkeztek mind a kerületi elöljáróságon, mind a városházán. „Behatóan adunk tudósításokat a kerületi elöljáróságon megforduló tárgyalásokról, ügyekről, az anyakönyvi hivatalról, a kerületi rendőrkapitányságról, társasköreink, egyesületeink dolgairól - ígérte Szeredai Leó felelős szerkesztő a lap beharangozójában. - És tán szükségtelen mondanunk, hogy becézgetett kedvencünk lesz nekünk is, mint minden ferencvárosinak, az F.T.C., amely hírnevet tudott szerezni az egész világon a »Franzstadt«-nak és amely igazi büszkesége az egész magyar sportéletnek.” Springer Ferenc, Ballagi Aladár, Helvey Tivadar összeköttetéseik révén magas helyeken képviselték a kerületi érdekeket, részük volt abban is, hogy a Közmunkatanács jelentős összegeket áldozott a Kálvin tér felújítására. Az egész főváros e forgalmas csomópontjának újjáépítése 1912-ben kezdődött. A főváros a református egyházzal egyeztetve hirdette meg a tér rendezésének pályázatát. „A tér különös perspektívája, szabálytalan alakja és az épületcsoportba illesztendő templom igen nehéz művészi feladat elé állítja azt, aki a pályázat feltételének eleget akar tenni” - írta a Ferenczváros. Mivel a bérházépítési konjunktúra nem lankadt, jogos volt az aggodalom, hogy az esetleg felépítendő négy-ötemeletes bérpaloták mellett a templom nem fog kellően érvényesülni. A telkek megfelelő kihasználása ugyanakkor nem elhanyagolható érdeke volt a városnak. A dilemma feloldására a város 16 ezer, az egyház 8 ezer forintot ajánlott fel a nyertes pályázónak. A rendezés évekig húzódott, sok régi patinás épület felett kongatva meg a lélekharangot. A templommal egybeépített bérház például sokáig az egyházé volt, hosszú ideig ez az épület adott otthont a református főgimnáziumnak. A második emeleten volt a gimnázium múzeuma és laboratóriuma, valamint a teológiai intézet. A Kálvin tér akkoriban még a főváros egyik legnagyobb piaca volt, és a hagyomány szerint azok a diákok, akiket tanáruk engedetlenség miatt ebéd idejére bezárt a tanterembe, az ablakból eresztettek le pénzt a kofáknak. Ebbe a gimnáziumba járt Gárdonyi Géza, Geguss Kálmán, Ballagi Aladár is. A Ráday utcának a tér torkolatánál álló fővárosi tulajdonú házaiból is ki kellett költözniük a kereskedőknek. A párhuzamra már többen is felhívták a figyelmet: a kiskereskedők csakúgy, mint manapság, képtelenek voltak megfizetni a divatossá váló áruházak helyiségbérleti díjait, és szép lassan tönkrementek. A Kálvin téren ezúttal még ezt sem kellett megvárni. „Kétségtelenül már rövid néhány hónap múltán belevágják a csákányt az ósdi házakba, hogy lebontsák a vén falakat, és hogy e házak helyén modern, új palotákat építsenek. A lebontásra kerülő házakban van viszont több cégnek üzlete, csupa régi, szolid, ismert cég, aki tudja Isten, mióta áll fenn ott. Éveken át fáradtak, dolgoztak, viselték derekasan a közterheket, és íme, a vége az, hogy ki kell menniök a megszokott helyről. Ezen segíteni kell! Nem járja, hogy egy sereg üzletember kritikus helyzetbe kerüljön. Kérdjük a fővárost, kérdjük kerületünk elöljáróságát, miként véli megoldhatónak e kérdést, melyet éppenséggel nem szabad félvállról venni, mert hiszen családok exisztenciája forog veszedelemben.” Ekkor tűnt el a mára már teljesen elfeledett Ringer kávéház is. Pedig a Ringer a századforduló éjszakai Budapestjének jellegzetessége volt. Az Üllői út torkolatánál lévő épület földszintjén működő műintézmény azzal szerzett magának nevet, hogy a fővárosban először léptetett fel női zenekart. A kávéházak mindaddig csak férfi alkalmazottakat tartottak, beleértve természetesen a pincéreket is. A hölgyzenekar ötlete „olyan vakmerőnek és istentelennek tűnt, hogy a lapok heteken át támadták a kávéházat az erkölcs nevében és hatósági intézkedéseket kértek ellene”. A kávéház később a cigánybandák gyülekezőhelye lett, a szórakozóhelyek tulajdonosai ide jöttek zenészeket szerződtetni. Erről a tulajdonságáról cigánybörzének is nevezték. Az Üllői út környéke földszintes házaival, romos épületeivel egyre inkább szégyenfoltja lett a városnak. A Ringer kénytelen volt bezárni, és a házat, amelynek földszintjén negyven évig működött - az emeleten Thaly Kálmánt képviselő lakott - bontókalapácsok rombolták a földig. A kerület csapata gerjesztette - és egyben kanalizálta leghatékonyabban a lokálpatrióta érzelmeket. Minden minden a Fradi körül forgott. Idény közben a bajnokcsapat dicsőségét és nemzetközi sikereit visszhangozta a lap, a nyári holtszezonban pedig, miközben a derék labdarúgók megérdemelt pihenésüket töltötték, a klubvezetőség azon fáradozott, hogy kényelmesebbé tegye a közönség számára a pályát. „A hatalmas cementlépcső végén elhelyezett és fából ízlésesen konstruált tribün a nézőközönség újabb ezreinek biztosít kényelmes elhelyezést. Még egyéb újítás is történt. A pálya intézősége a football pályát befüvesítette, úgyhogy az ősszel az FTC már a legkifogástalanabb pázsitos pályán fog játszani.” A lap nemcsak arról számolt be, hogy Springer Ferenc klubelnök néhány hetes stájerországi pihenés után a Balatonra készül, hanem izgatottan taglalta két kulcsjátékosának katonai behívóját is. A csapat és egyben a válogatott középpályásának, a már életében legendává vált Schlosser Imrének szeptember 15-én kellett megjelennie a sorozóbizottság előtt. Slózit, a sportembert, többszörös gólkirályt a Fradi vezetőségének nagy megelégedésére alkalmatlannak találták, megalapozva a tételt: a Fradi nemzeti kincs, érdekei országos érdekek. 7. Sz. Budapest, 1912. L évfolyam»81 «lám. November hó 1. FERENCZVÁROS A SZÉKESFŐVÁROS IX. KERÜLETÉNEK LAPJA. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona. Hirdetéseket díjszarrés szerint vesz fel a kiadóhivatal. Felelős szerkesztő : SZEREDAI LEÓ Táranerkestő : KONDOR JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX. ker., Ferencz körút 40. Megjelenik minden hó 1-én és l£én. TELEFON: 176—83.