Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. október

2002-10-01

30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. OKTÓBER 1., KEDD Az Angol Királynő szomszédságában „Ismersz-e bármilyen magánépületet, amely ragyogóbb lenne, mint ez a ház?” A XIX. század első felében kiépült klasszicista Duna-part házainak többsé­gével ma már csupán a korabeli metsze­teken találkozhatunk. A Pollack Mihály tervezte Vigadót a szabadságharc idején Hentzi ágyúi pusztították el, néhány la­kóházra pedig az 1800-as évek végén, illetve a második világháborúban mondták ki a halálos ítéletet. A korzó szállodasora mögötti Apáczai Csere Já­nos utca három épülete szerencsésen át­vészelte az elmúlt két évszázad viszon­tagságait. A 3. számú Szemerédy-ház Hofrichter József elképzelése szerint 1812-ben épült, és ugyancsak ő tervezte a ma 5. számmal jelölt Gyürky-házat 1814-ben. A Türr István utca sarkán ál­ló Kardetter-ház, az Apáczai Csere Já­nos utca 7. pedig éppen 190 éve, 1812- ben készült el. John Paget edinburghi orvos 1835- ben járt Magyarországon, és utazásairól kiadott könyvében ekképpen számolt be a gyönyörű Duna-parti házsorról: „Nézd meg az első három vagy négy há­zat és mondd meg nekem, ismersz-e bármilyen magánépületet, amely ragyo­góbb lenne és jobb stílusban épült vol­na, mint ezek, nem egy közülük beleke­rült vagy negyvenezer fontba. Sok csa­lád lakik bennük, ami különben általá­nos szokás e kontinensen. Pontosan ezekkel az épületekkel szemben szán­dékoznak megépíteni az új hidat a Du­nán.” Mint a neves angol orvos beszá­molójából is kitűnik, a Duna-part e fer­tálya a klasszicista Pest legszebb és leg­forgalmasabb városrészei közé tarto­zott. Nem véletlenül gondolta úgy Kardetter Tamás ácsmester, hogy itt, a Redout és az akkor még álló Angol Ki­rálynő szálló közvetlen közelében emeltet házat magának. A tervek elké­szítésével Pollack Mihályt bízta meg, akinek köszönhetően 1812-re már állt is az Alsó-Duna sor új, háromemeletes la­kóháza. „Pollack Mihály művei döntően meg­határozták Pest klasszicista jellegének kialakulását - olvashatjuk Zádor Anna és Rados Jenő 1943-ban megjelent ta­nulmánykötetében.­­ A korai épülettí­pus szép példája a Kardetter számára épített, egyenletes ritmusú, háromeme­letes sarokház. A régebbi barokk hom­lokzatokat emlékezetünkbe idéző meg­oldást építészeink a század első negye­dében még szívesen alkalmazták, de szemben a XVIII. század megoldásai­val, itt a tagolás laza és könnyed jellege, továbbá a homlokzat tartózkodó relief­­hatása és hangsúlyozott nyugalma ré­vén Pollack teljesen átfogalmazta a ré­gebbi típust.” A Kardetter-ház egyik figyelemre méltó dísze a kapubejárat fölött elhelye­zett kőszobor. Első pillantásra méltósá­got sugárzó, dús hajú és szakállú férfi portréja tűnik a szemünkbe. De ha fi­gyelmesebben megnézzük a gondosan kidolgozott fejszobor apró vonásait - mélyen ülő szemeit, homlokredőit és ér­zéki száját már egyértelművé válik a hasonlóság a görög mitológia főis­tenének antik ábrázolásaival. S hogy valóban Zeusz feje díszíti az épület be­járatát, azt a kapualjban elhelyezett két másik szobor is bizonyítja: a bal oldali ugyanis Hébét, Zeusz és Héra lányát, az örök ifjúság istennőjét ábrázolja, vele szemközt pedig Flóra, a virágfakadás római istennője áll szélfútta ruhájában. Kardetter Tamás házáról - melynek építéséről 1828-ban a Hasznos Mulatsá­gok című lap tudósított - Bevilaqua- Borsody Béla, a kávésok és kávéházak múltjának jeles kutatója is megemléke­zik. Ám ezt minden bizonnyal szemé­lyes visszaemlékezésekre hagyatkozva teszi, a nemes ital történetéről írt kétkö­tetes könyvében ugyanis egy bizonyos Adelsberger Józsefet említi ,a ház első tulajdonosaként. „A pesti polgárból ne­mesített családok közül nyolc családnak volt kávésjoga - írja Bevilaqua.­­ Ilyen volt a Jabukai Adelsberger alias Kardetter Tamás ácsmester, a tervek elkészítésével Pollack Mihályt bízta meg, akinek köszönhetően 1812-re már állt is az Alsó-Dunasor új, háromemeletes lakóháza. Nemeshegyi família. Mint pesti polgár szerzett reális kávésjogot az 1830-as években. Őse Adelsberger József üveg­hutás és pesti üvegkereskedő, aki a múlt század elején építette a Feldm­ajor és a Kishíd utca sarkán máig a család kezén lévő házát. A többi pesti polgárnemes család módjára szintén a Délvidéken szerzett birtokot, a nemesi előnevét adó Jabuka uradalmának falvait vásárolva meg, nevét Nemeshegyire fordítva ma­gyarosította meg. Címerében ott van az üveghuta és a fúvócsöves, palackot fú­vó hutamester, a címer tehát ún. beszélő címer.” Egy kéziratos irategyüttesből, mely­ben Huszár Jakab, a pesti kávésok elöl­járója tesz jelentést 1851-ben a Helytar­tótanácsnak a kávésjogok gazdáiról és bérlőiről, azt is megtudhatjuk, hogy a már említett jogot „Nemeshegyi Júlia 1836-ik évi november 13-án Wagner Já­nostól vette meg - ez pediglen 1814-ik évi április 2-án Schimpl Katalintól”. Bár a korabeli illusztrációkon nem látható a kávéház, annyi bizonyos, hogy a föld­szinten hosszú évtizedekig különböző üzlethelyiségek váltogatták egymást (a századfordulón itt működött a Zöld Hor­dóhoz címzett étterem is), míg a három emeleten lakásokat alakítottak ki. A Kardetter-ház - a környező lakó­épületekhez hasonlóan - a második vi­lágháborúban súlyos sérüléseket szen­vedett, a helyreállítási munkákra azon­ban csak 1950-ben került sor. Mindezt csupán egy-egy korabeli dokumentum­ból tudhatjuk meg. A háznak jelenleg egyetlen állandó lakója sincs, a kilenc­venes évek közepe óta ugyanis - helyre­állítva és átépítve - bankszékházként funkcionál. Az évszázados falak között naponta több száz ember fordul meg, és közülük sokan nem is sejtik, hogy majd két évszázados falak között intézik a ha­lasztást nem tűrő pénzügyeket. Prusinszki István A Kardetter-ház egykor forrás: htm KiscELLi múzeum A nevezetes épület ma FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR _________Dokumentum__________ Az özvegyember új párra lelt Horvát Árpád válóperéből (1.) Horvát Árpád csak Willingsdorfer Antóniához képest mondható korosnak - ahogy azt önmagáról ő maga ír­ja -, itt taglalt házasságkötése idején éppen csak túl volt az ötvenen. És pályája csúcsán, a diplomatika pro­fesszora, az oklevél- és címertan professzora röpiratá­­nak keltezése évében lett az Egyetemi Könyvtár igazga­tója. Nevét kortársai széles körben ismerik, persze nem elsősorban nagy tudománya, sokkal inkább első házas­társa miatt. Ő miatta dobta el még 1850-ben az özvegyi fátylat Szendrey Júlia, a Feleségek felesége. Azóta sze­gény már halott. Ez az utolsó arcképe. Nem sokkal az­előtt készült a rajz, hogy az özvegyi fátyol - 1868-ban - felvarratott Horvát Árpád kalapjára. Az özvegyember pedig új párt keres. És a Kuglerben - a mai Gerbeaud­­ban — ki is használja az alkalmat Tóni, a cukrászkisasz­­szony. Hogy igen hamar kiderüljön: jobb lett volna a tudósnak megmaradnia a szellem szerelménél. Az eset botrányos, s bár sok ilyen van és volt, éppen szereplői miatt közfigyelmet kelt. A toll embere pedig úgy érzi, ki kell fejtenie és be kell bizonyítania a maga igazát a leg­szélesebb közönségnek. Kinyomatja hát röplapját 1874-ben, válópere indokairól, amint itt némileg rövi­dítve olvasható. 1871 tavaszán ismerkedtem meg Kugler cukrászdájában Willingsdorfer Antóniával, ki ott már néhány hónap óta mint cukrászlány szolgált. Már is­meretségünk első hónapjaiban a há­zasságot pengette Tóni - több ízben hangsúlyozva azt, hogy mily szeren­csésnek tartja azon nőt, kit én felesé­gül venni hajlandó volnék. Én körül­belül egy évig nem akartam célzatait megérteni, midőn azonban nyájassá­gával már nagyon sarokba szorított, azt mondottam neki, hogy régiebb kö­telezettségem vagyon egy más hölgy iránt, s hogy a becsület okvetlenül megkívánja, miszerint e hölgynél ko­moly lépéseket tegyek, s csakis azon esetre, ha az igényt nem tart reám, csakis ezen esetre lehetne köztünk szó házasságról. De Tóni annyira ragasz­kodott a házasság eszméjéhez, hogy még ezen némileg lealázó feltételbe is belenyugodott, s másfél hónapon át minden nap lázas izgatottsággal kér­dezősködött a szóban forgó ügy állása felől. — Midőn azután cselekvési szabad­ságomat teljesen visszanyertem, akkor megint a köztünk létező nagy korkü­lönbséggel állottam elő, kiemelve kü­lönösen azt, mily nehéz lenne rá néz­ve, a koros férj oldala mellett a neki folyvást udvarló gróf Zichy Victor csábjainak ellentállani. Tóni nem győzte mondani, hogy ő a korra és kül­sőre legkevésbé sem tekint; hogy Zichyvel a legkisebb összeköttetésben sincsen; sőt egészen felháborodott azon föltevésemre, hogy ha nőül ven­ném őt, akkor majd Zichy Victor ost­romának nem bírna ellentállani,­­ ő nem bírna ellentállani, ő (ki miként mondá) szegény, de becsületes; s az is fog maradni örökké, mert jól tudja, hogy egy vagyontalan nőnek egyebe sincs, mint a becsülete,­­ s hogy oly nőtől, ki semmit sem hoz a házhoz, miként ő, kétszeresen követelheti a férj a hűséget!­­ Ezen sokat ismételt fogadkozásokra aztán 1872-ki Septem­ber 8-kán jegyet váltottam vele, s hogy e lépést még jobban megfontolhassa, csak kilenc hónap múlva, t. i. 1873-ki junius 3-kán vezettem őt Kaposvárt az oltárhoz. Az esküvő után az egyik násznagy Schäffer Alajos úr (kaposvári ügyvéd) felszólított, adnék Toninak valamely írást, mely halálom esetére jövőjét anyagi tekintetben biztosítja; erre én, hogy Tóni iránt viseltető igaz jóindula­tomat fényesen bizonyítsam be, Schäf­fer által fogalmazott házassági szerző­dést írtam alá, melyben halálom eseté­re, összes ingó és ingatlan vagyonom­­nak két­harmadát - hűsége megjutal­­mazásául - tulajdonjogilag reá szállí­tom. Ezután maga Tóni azon kérést in­tézte hozzám, engedném meg, hogy anyja feljőjön velünk Pestre, s rövid ideig ott maradhasson, míg ő az új helyzetet majd meg fogja szokni. Ebbe is beleegyeztem. Az esküvő utáni napnak estéjén (jú­nius 4-én) érkeztünk Pestre; ekkor Tóni ismét azon kívánságát fejezte ki, hogy anyja vele egy ágyban háljon; még eb­be is belenyugodtam. - így telt el egy hét, anélkül, hogy Tónit csak érintettem volna is; eközben minden nap kora reg­gel szokatlan járást-kelést hallottam Tóni szobájában, s felismertem Feti Guszti cukrászlány hangját, ki, miként utóbb bebizonyodott, Tóninál a kerí­­tőné szerepét vitte. Végre megérkezé­sünk utáni nyolcadik napon, t. i. június 12-én, vagyis úrnapján hajnalban négy órakor lassú neszt hallok Tóni szobá­jában, egy negyed óra múlva pedig ha­lotti csend áll be ott. Ez annyira feliz­gatta kíváncsiságomat, hogy elhatároz­tam, a helyzetet minden áron tisztába hozni.

Next