Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. október
2002-10-01
30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. OKTÓBER 1., KEDD Az Angol Királynő szomszédságában „Ismersz-e bármilyen magánépületet, amely ragyogóbb lenne, mint ez a ház?” A XIX. század első felében kiépült klasszicista Duna-part házainak többségével ma már csupán a korabeli metszeteken találkozhatunk. A Pollack Mihály tervezte Vigadót a szabadságharc idején Hentzi ágyúi pusztították el, néhány lakóházra pedig az 1800-as évek végén, illetve a második világháborúban mondták ki a halálos ítéletet. A korzó szállodasora mögötti Apáczai Csere János utca három épülete szerencsésen átvészelte az elmúlt két évszázad viszontagságait. A 3. számú Szemerédy-ház Hofrichter József elképzelése szerint 1812-ben épült, és ugyancsak ő tervezte a ma 5. számmal jelölt Gyürky-házat 1814-ben. A Türr István utca sarkán álló Kardetter-ház, az Apáczai Csere János utca 7. pedig éppen 190 éve, 1812- ben készült el. John Paget edinburghi orvos 1835- ben járt Magyarországon, és utazásairól kiadott könyvében ekképpen számolt be a gyönyörű Duna-parti házsorról: „Nézd meg az első három vagy négy házat és mondd meg nekem, ismersz-e bármilyen magánépületet, amely ragyogóbb lenne és jobb stílusban épült volna, mint ezek, nem egy közülük belekerült vagy negyvenezer fontba. Sok család lakik bennük, ami különben általános szokás e kontinensen. Pontosan ezekkel az épületekkel szemben szándékoznak megépíteni az új hidat a Dunán.” Mint a neves angol orvos beszámolójából is kitűnik, a Duna-part e fertálya a klasszicista Pest legszebb és legforgalmasabb városrészei közé tartozott. Nem véletlenül gondolta úgy Kardetter Tamás ácsmester, hogy itt, a Redout és az akkor még álló Angol Királynő szálló közvetlen közelében emeltet házat magának. A tervek elkészítésével Pollack Mihályt bízta meg, akinek köszönhetően 1812-re már állt is az Alsó-Duna sor új, háromemeletes lakóháza. „Pollack Mihály művei döntően meghatározták Pest klasszicista jellegének kialakulását - olvashatjuk Zádor Anna és Rados Jenő 1943-ban megjelent tanulmánykötetében. A korai épülettípus szép példája a Kardetter számára épített, egyenletes ritmusú, háromemeletes sarokház. A régebbi barokk homlokzatokat emlékezetünkbe idéző megoldást építészeink a század első negyedében még szívesen alkalmazták, de szemben a XVIII. század megoldásaival, itt a tagolás laza és könnyed jellege, továbbá a homlokzat tartózkodó reliefhatása és hangsúlyozott nyugalma révén Pollack teljesen átfogalmazta a régebbi típust.” A Kardetter-ház egyik figyelemre méltó dísze a kapubejárat fölött elhelyezett kőszobor. Első pillantásra méltóságot sugárzó, dús hajú és szakállú férfi portréja tűnik a szemünkbe. De ha figyelmesebben megnézzük a gondosan kidolgozott fejszobor apró vonásait - mélyen ülő szemeit, homlokredőit és érzéki száját már egyértelművé válik a hasonlóság a görög mitológia főistenének antik ábrázolásaival. S hogy valóban Zeusz feje díszíti az épület bejáratát, azt a kapualjban elhelyezett két másik szobor is bizonyítja: a bal oldali ugyanis Hébét, Zeusz és Héra lányát, az örök ifjúság istennőjét ábrázolja, vele szemközt pedig Flóra, a virágfakadás római istennője áll szélfútta ruhájában. Kardetter Tamás házáról - melynek építéséről 1828-ban a Hasznos Mulatságok című lap tudósított - Bevilaqua- Borsody Béla, a kávésok és kávéházak múltjának jeles kutatója is megemlékezik. Ám ezt minden bizonnyal személyes visszaemlékezésekre hagyatkozva teszi, a nemes ital történetéről írt kétkötetes könyvében ugyanis egy bizonyos Adelsberger Józsefet említi ,a ház első tulajdonosaként. „A pesti polgárból nemesített családok közül nyolc családnak volt kávésjoga - írja Bevilaqua. Ilyen volt a Jabukai Adelsberger alias Kardetter Tamás ácsmester, a tervek elkészítésével Pollack Mihályt bízta meg, akinek köszönhetően 1812-re már állt is az Alsó-Dunasor új, háromemeletes lakóháza. Nemeshegyi família. Mint pesti polgár szerzett reális kávésjogot az 1830-as években. Őse Adelsberger József üveghutás és pesti üvegkereskedő, aki a múlt század elején építette a Feldmajor és a Kishíd utca sarkán máig a család kezén lévő házát. A többi pesti polgárnemes család módjára szintén a Délvidéken szerzett birtokot, a nemesi előnevét adó Jabuka uradalmának falvait vásárolva meg, nevét Nemeshegyire fordítva magyarosította meg. Címerében ott van az üveghuta és a fúvócsöves, palackot fúvó hutamester, a címer tehát ún. beszélő címer.” Egy kéziratos irategyüttesből, melyben Huszár Jakab, a pesti kávésok elöljárója tesz jelentést 1851-ben a Helytartótanácsnak a kávésjogok gazdáiról és bérlőiről, azt is megtudhatjuk, hogy a már említett jogot „Nemeshegyi Júlia 1836-ik évi november 13-án Wagner Jánostól vette meg - ez pediglen 1814-ik évi április 2-án Schimpl Katalintól”. Bár a korabeli illusztrációkon nem látható a kávéház, annyi bizonyos, hogy a földszinten hosszú évtizedekig különböző üzlethelyiségek váltogatták egymást (a századfordulón itt működött a Zöld Hordóhoz címzett étterem is), míg a három emeleten lakásokat alakítottak ki. A Kardetter-ház - a környező lakóépületekhez hasonlóan - a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, a helyreállítási munkákra azonban csak 1950-ben került sor. Mindezt csupán egy-egy korabeli dokumentumból tudhatjuk meg. A háznak jelenleg egyetlen állandó lakója sincs, a kilencvenes évek közepe óta ugyanis - helyreállítva és átépítve - bankszékházként funkcionál. Az évszázados falak között naponta több száz ember fordul meg, és közülük sokan nem is sejtik, hogy majd két évszázados falak között intézik a halasztást nem tűrő pénzügyeket. Prusinszki István A Kardetter-ház egykor forrás: htm KiscELLi múzeum A nevezetes épület ma FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR _________Dokumentum__________ Az özvegyember új párra lelt Horvát Árpád válóperéből (1.) Horvát Árpád csak Willingsdorfer Antóniához képest mondható korosnak - ahogy azt önmagáról ő maga írja -, itt taglalt házasságkötése idején éppen csak túl volt az ötvenen. És pályája csúcsán, a diplomatika professzora, az oklevél- és címertan professzora röpiratának keltezése évében lett az Egyetemi Könyvtár igazgatója. Nevét kortársai széles körben ismerik, persze nem elsősorban nagy tudománya, sokkal inkább első házastársa miatt. Ő miatta dobta el még 1850-ben az özvegyi fátylat Szendrey Júlia, a Feleségek felesége. Azóta szegény már halott. Ez az utolsó arcképe. Nem sokkal azelőtt készült a rajz, hogy az özvegyi fátyol - 1868-ban - felvarratott Horvát Árpád kalapjára. Az özvegyember pedig új párt keres. És a Kuglerben - a mai Gerbeaudban — ki is használja az alkalmat Tóni, a cukrászkisaszszony. Hogy igen hamar kiderüljön: jobb lett volna a tudósnak megmaradnia a szellem szerelménél. Az eset botrányos, s bár sok ilyen van és volt, éppen szereplői miatt közfigyelmet kelt. A toll embere pedig úgy érzi, ki kell fejtenie és be kell bizonyítania a maga igazát a legszélesebb közönségnek. Kinyomatja hát röplapját 1874-ben, válópere indokairól, amint itt némileg rövidítve olvasható. 1871 tavaszán ismerkedtem meg Kugler cukrászdájában Willingsdorfer Antóniával, ki ott már néhány hónap óta mint cukrászlány szolgált. Már ismeretségünk első hónapjaiban a házasságot pengette Tóni - több ízben hangsúlyozva azt, hogy mily szerencsésnek tartja azon nőt, kit én feleségül venni hajlandó volnék. Én körülbelül egy évig nem akartam célzatait megérteni, midőn azonban nyájasságával már nagyon sarokba szorított, azt mondottam neki, hogy régiebb kötelezettségem vagyon egy más hölgy iránt, s hogy a becsület okvetlenül megkívánja, miszerint e hölgynél komoly lépéseket tegyek, s csakis azon esetre, ha az igényt nem tart reám, csakis ezen esetre lehetne köztünk szó házasságról. De Tóni annyira ragaszkodott a házasság eszméjéhez, hogy még ezen némileg lealázó feltételbe is belenyugodott, s másfél hónapon át minden nap lázas izgatottsággal kérdezősködött a szóban forgó ügy állása felől. — Midőn azután cselekvési szabadságomat teljesen visszanyertem, akkor megint a köztünk létező nagy korkülönbséggel állottam elő, kiemelve különösen azt, mily nehéz lenne rá nézve, a koros férj oldala mellett a neki folyvást udvarló gróf Zichy Victor csábjainak ellentállani. Tóni nem győzte mondani, hogy ő a korra és külsőre legkevésbé sem tekint; hogy Zichyvel a legkisebb összeköttetésben sincsen; sőt egészen felháborodott azon föltevésemre, hogy ha nőül venném őt, akkor majd Zichy Victor ostromának nem bírna ellentállani, ő nem bírna ellentállani, ő (ki miként mondá) szegény, de becsületes; s az is fog maradni örökké, mert jól tudja, hogy egy vagyontalan nőnek egyebe sincs, mint a becsülete, s hogy oly nőtől, ki semmit sem hoz a házhoz, miként ő, kétszeresen követelheti a férj a hűséget! Ezen sokat ismételt fogadkozásokra aztán 1872-ki September 8-kán jegyet váltottam vele, s hogy e lépést még jobban megfontolhassa, csak kilenc hónap múlva, t. i. 1873-ki junius 3-kán vezettem őt Kaposvárt az oltárhoz. Az esküvő után az egyik násznagy Schäffer Alajos úr (kaposvári ügyvéd) felszólított, adnék Toninak valamely írást, mely halálom esetére jövőjét anyagi tekintetben biztosítja; erre én, hogy Tóni iránt viseltető igaz jóindulatomat fényesen bizonyítsam be, Schäffer által fogalmazott házassági szerződést írtam alá, melyben halálom esetére, összes ingó és ingatlan vagyonomnak kétharmadát - hűsége megjutalmazásául - tulajdonjogilag reá szállítom. Ezután maga Tóni azon kérést intézte hozzám, engedném meg, hogy anyja feljőjön velünk Pestre, s rövid ideig ott maradhasson, míg ő az új helyzetet majd meg fogja szokni. Ebbe is beleegyeztem. Az esküvő utáni napnak estéjén (június 4-én) érkeztünk Pestre; ekkor Tóni ismét azon kívánságát fejezte ki, hogy anyja vele egy ágyban háljon; még ebbe is belenyugodtam. - így telt el egy hét, anélkül, hogy Tónit csak érintettem volna is; eközben minden nap kora reggel szokatlan járást-kelést hallottam Tóni szobájában, s felismertem Feti Guszti cukrászlány hangját, ki, miként utóbb bebizonyodott, Tóninál a kerítőné szerepét vitte. Végre megérkezésünk utáni nyolcadik napon, t. i. június 12-én, vagyis úrnapján hajnalban négy órakor lassú neszt hallok Tóni szobájában, egy negyed óra múlva pedig halotti csend áll be ott. Ez annyira felizgatta kíváncsiságomat, hogy elhatároztam, a helyzetet minden áron tisztába hozni.