Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. november

2002-11-04

Megjelent a statisztikai évkönyv Tavaly csaknem hatszázezer forintot költöttünk úgynevezett személyes célú kiadásokra - tájékoztat a napokban megjelent Budapest statisztikai évköny­ve. A legfrissebb KSH-kiadványból ki­derül: 2001-ben havonta 12 ezer forintot költöttünk élelemre (a Pest megyeiek valamivel többet, mint a budapestiek), több mint ezer forintot „füstölögtünk el”, és a dohányárura költött pénznek kevesebb, mint felét fordítottuk szeszes ital vásárlására. Egy év alatt több mint százezer forintba került a lakásfenntar­tás és csaknem százezerbe a közlekedés és telefonálás. A KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságának idei évkönyve 22 feje­zetben foglalkozik - néhány fontosabb országos, valamint regionális és megyei összehasonlító adat mellett - a főváros és az agglomeráció legfontosabb statisz­tikai mutatóival. Az évkönyv egyebek mellett tájékoztat arról, hogy 2001-ben, ha kis mértékben is­­ 634 ezerről 638 ezerre de nőtt a foglalkoztatottak szá­ma. A legnagyobb növekedés az egész­ségügyi és szociális ágazatban volt, ahol hatezerrel (tíz százalékkal) dolgoztak többen tavaly, mint 2000-ben. Az ingat­lanpiaci robbanás hatására ugyancsak tíz százalékkal nőtt az építőiparban dolgo­zók száma is. Fékeződni látszik a fővá­rosi ipar hanyatlása, tavaly az egy évvel korábbinál mintegy ezerrel többen dol­goztak az ágazatban, ám számuk - mely tíz évvel ezelőtt még csaknem kétszáz­ezer volt­­, így sem érte el a százezret. Az idén 3300 forintba kerülő statiszti­kai évkönyvből arról is képet kaphatunk, milyen szerepet tölt be Budapest ha­zánkban. Bár a népességnek csak 17 százaléka él a fővárosban, itt dolgozik az alkalmazásban állók csaknem 28 szá­zaléka. A város abszolút gazdasági fölé­nyét pedig leginkább az érzékelteti, hogy a működő vállalkozások egyhar­­mada, a külföldi érdekeltségű cégeknek pedig 54 százaléka budapesti volt 2001- ben. Ezek után nem meglepő, hogy Bu­dapest adta tavaly az ország GDP-jének 35 százalékát. ..... .likik NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. NOVEMBER 4., HÉTFŐ 25 Sokaknak megélhetés a lomtalanítás Harminc év alatt százharmincszorosára nőtt a kitett kacatok tömege Rekordtermés volt az idei lomtalaní­tási szezonban: több mint 331 ezer köbméter kacatot tettek az utcára a budapestiek. Az éppen harminc éve lezajlott első lomtalanításon mindösz­­sze 2,5 ezer köbméter feleslegesnek ítélt tárgytól szabadultak meg a fővá­rosiak. Azóta évről évre több a lom - és a közterület-fenntartások bosszú­ságára a guberáló is. A lomtalanításra vidékről, sőt Romániából, Ukrajnából is érkeznek a gyűjtögetők. - Nógrádiak vagyunk - árulja el a ter­metes asszonyság, aki fázósan kuporog az utcán egy hátára fordított kádon. Férjé­re vár, hogy felpakolják a kincset a jó pár lomtalanítást megélt teherautóra. A kád piaci értéke úgy nyolcszáz forint lehet, egy-egy kerületből 20-30 ezer forintnyi értéket guberál az asszony és párja. A szezon március elején kezdődik és - a nyári szünet után - október végéig tart. A nógrádi asszony szerint egyre rosz­­szabb a helyzet, mert a kipakolt holmi egyre silányabb, a guberálók meg évről évre többen vannak. Jönnek mindenfelől - mondja -, az éves menetrendet bárki kikérheti az ügyfélszolgálaton. A buda­pesti lomtalanítás valóságos iparággá fejlődött, a bútorra, fémre és egyebekre szakosodott kincskeresők kisteherautók­kal járják az aktuális körzeteket. Hozzák rokonaikat is, akik vigyázó őrszemek­ként posztolnak a zsákmány mellett, amíg a jármű megérkezik. - Mit gyűjtötök? - szólít meg az egyik kupac mellett egy kötött sapkás, szakállas férfi. - Csak úgy nézelődünk - nyugtatjuk meg. Őt láthatóan a könyvek érdeklik, hacsak nem az alkalomhoz öltözött ilyen szakadtan, akkor egy igazi, értelmiségi hajléktalannal van dolgunk. És tényleg. Mutatja, milyen klassz cipőt talált a múltkor, most meg egy egész Verne-so­rozat gyarapítja gyűjteményét. Ponto­sabban majd valakinek a gyűjteményét, mert a lomtalanításon szerzett kincs va­lamelyik antikváriumba vándorol — is­meri el. Hogy ki is ő, a magányos kincs­vadász, nem tudjuk meg, mert a szemé­l­te,kérdések elől gyorsan odébbáll. A titkolózás egyébként mindannyiuk­­ra jellemző, a guberálók szívesebben maradnak névtelenek és persze arctala­nok. Bármi bővebbet megtudni róluk ne­héz, még az is titoknak számít, hogy ho­vá viszik a be a gyűjtött fémet és papírt. - Változó - kapom a semmitmondó választ egy ötvenes férfitől, akinél a ká­belekből kibelezett réz felvásárlási ára felől érdeklődöm. Arra hamar rájövök, bejáratott helyekről lehet szó, bolond lenne itt bárki megosztani az esetleges konkurenciával a lehetőségeket. Mert bizony, bárkiből lehet előbb-utóbb kon­kurencia, a kincsvadászat ízére könnyű rákapni. Szilárd a barátjával évek óta jár a lomtalanításokra. A két férfi nem hajlék­talan, még csak nem is szegény. Ellen­ben igazi antik bútor szakértők, mi több: tulajdonosok. - Mindig megdöbbenünk, hogyha egy-egy tonettszékre bukkanunk, mert a régi bútorok lassan elfogynak már és a guberálók is többnyire tisztában vannak vele, hogy melyik az értékes darab - mondja Szilárd, akinek majdnem min­den otthoni bútora a lomtalanításokról származik.­­ A leggazdagabb terep a la­kótelepeken van, ahol nincsenek nagy pincék és tárolók, ezért a lomot nincs hol évekig rakosgatni. A kertes házas övezetekben viszont csak azt teszik ki, ami már teljesen össze- vagy szétrohadt. A lomtalanításokat végző Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Rt.-nél már elkészült az idei mérleg. A legtöbb lo­mot, összesen 26 060 köbmétert idén a XI. kerületben gyűjtötték be. A hulla­dék toplista második helyén a II. kerület áll 24 120 köbméterrel, a harmadikon eddig a XIV. kerület majdnem 23 000 köbméterrel. A legkevesebb lomot, mindössze 5200 köbméternyit idén is az V. kerületiek tették ki az utcára. Az FKF Rt. szemétszállítási és elhelyezési fő­osztályának vezetője, Siklóssy Mihály szerint a lom 20-25 százaléka olyan sze­mét, amit a kukába lehetne tenni. Az ef­féle háztartási hulladék okozza az egyik legsúlyosabb gondot: a guberálók mód­szeresen kiborogatják, szétszórják a gondosan becsomagolt zsákok tartal­mát. Emiatt óriási terület válik valódi szemétdombbá, és persze megnő a lom­­talanítók feladata is. A klasszikusan úgynevezett darabos hulladék - a kuká­ba nem férő holmikról van szó — be­gyűjtésére szolgáló lomtalanítást vég­zők ezért helyenként lapáttal szedik össze a kacatot. Ráadásul a szemétben turkálók közegészségügyi szempontból sem elhanyagolható veszélyt okoznak, illetve magukat is annak teszik ki - szö­gezi le a főosztályvezető. Hiába tekint vissza a lomtalanítás im­már harmincéves hagyományra, még mindig gondot jelent az előre kirakás. Jóllehet az FKF minden kerületben elő­zetesen, hírlevélben tájékoztat a kipako­lás és az elszállítás időpontjáról, sokan már napokkal korábban az utcára pakol­nak. Emiatt az idén 597 közterületi el­lenőrzést tartottak, a felügyelők 410 ezer forintnyi bírságot szabtak ki a fegyelme­zetlen lomtalanítókra. A mindenütt teljesen átválogatott lomkupacok rengeteg újrahasznosítható anyagot tartalmaznak. A fém, üveg és papír csomagolóanyagok gyűjtése azon­ban nem tűnik a guberálók számára kifi­zetődőnek. Nem véletlenül, hiszen a pa­pírhulladék felvásárlási ára nemrég a fe­lére csökkent, miközben a kartondobo­zok gyűjtésével és szállításával elég sok munka van. A guberálók tábora évről évre népe­sebb és sokszínűbb. A szerény jövedel­müket gyűjtögetésből kiegészítő csalá­dok mellett egyre gyakrabban találkozni jól szituált fiatalokkal is. Ők igazi kincs­vadászatként fogják fel a lomtalanítást, ahol szinte minden alkalommal lehet ta­lálni valami érdekeset. Az alaposan és többszörösen átvizsgált lomok között az FKF emberei már semmi értékeset nem szoktak találni. Nekik már csak a sok munka jut. Sándor Tünde A guberálók miatt nagy területek válnak szemétdombbá fotó: sopronyi gyula

Next