Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. november
2002-11-04
Megjelent a statisztikai évkönyv Tavaly csaknem hatszázezer forintot költöttünk úgynevezett személyes célú kiadásokra - tájékoztat a napokban megjelent Budapest statisztikai évkönyve. A legfrissebb KSH-kiadványból kiderül: 2001-ben havonta 12 ezer forintot költöttünk élelemre (a Pest megyeiek valamivel többet, mint a budapestiek), több mint ezer forintot „füstölögtünk el”, és a dohányárura költött pénznek kevesebb, mint felét fordítottuk szeszes ital vásárlására. Egy év alatt több mint százezer forintba került a lakásfenntartás és csaknem százezerbe a közlekedés és telefonálás. A KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságának idei évkönyve 22 fejezetben foglalkozik - néhány fontosabb országos, valamint regionális és megyei összehasonlító adat mellett - a főváros és az agglomeráció legfontosabb statisztikai mutatóival. Az évkönyv egyebek mellett tájékoztat arról, hogy 2001-ben, ha kis mértékben is 634 ezerről 638 ezerre de nőtt a foglalkoztatottak száma. A legnagyobb növekedés az egészségügyi és szociális ágazatban volt, ahol hatezerrel (tíz százalékkal) dolgoztak többen tavaly, mint 2000-ben. Az ingatlanpiaci robbanás hatására ugyancsak tíz százalékkal nőtt az építőiparban dolgozók száma is. Fékeződni látszik a fővárosi ipar hanyatlása, tavaly az egy évvel korábbinál mintegy ezerrel többen dolgoztak az ágazatban, ám számuk - mely tíz évvel ezelőtt még csaknem kétszázezer volt, így sem érte el a százezret. Az idén 3300 forintba kerülő statisztikai évkönyvből arról is képet kaphatunk, milyen szerepet tölt be Budapest hazánkban. Bár a népességnek csak 17 százaléka él a fővárosban, itt dolgozik az alkalmazásban állók csaknem 28 százaléka. A város abszolút gazdasági fölényét pedig leginkább az érzékelteti, hogy a működő vállalkozások egyharmada, a külföldi érdekeltségű cégeknek pedig 54 százaléka budapesti volt 2001- ben. Ezek után nem meglepő, hogy Budapest adta tavaly az ország GDP-jének 35 százalékát. ..... .likik NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. NOVEMBER 4., HÉTFŐ 25 Sokaknak megélhetés a lomtalanítás Harminc év alatt százharmincszorosára nőtt a kitett kacatok tömege Rekordtermés volt az idei lomtalanítási szezonban: több mint 331 ezer köbméter kacatot tettek az utcára a budapestiek. Az éppen harminc éve lezajlott első lomtalanításon mindöszsze 2,5 ezer köbméter feleslegesnek ítélt tárgytól szabadultak meg a fővárosiak. Azóta évről évre több a lom - és a közterület-fenntartások bosszúságára a guberáló is. A lomtalanításra vidékről, sőt Romániából, Ukrajnából is érkeznek a gyűjtögetők. - Nógrádiak vagyunk - árulja el a termetes asszonyság, aki fázósan kuporog az utcán egy hátára fordított kádon. Férjére vár, hogy felpakolják a kincset a jó pár lomtalanítást megélt teherautóra. A kád piaci értéke úgy nyolcszáz forint lehet, egy-egy kerületből 20-30 ezer forintnyi értéket guberál az asszony és párja. A szezon március elején kezdődik és - a nyári szünet után - október végéig tart. A nógrádi asszony szerint egyre roszszabb a helyzet, mert a kipakolt holmi egyre silányabb, a guberálók meg évről évre többen vannak. Jönnek mindenfelől - mondja -, az éves menetrendet bárki kikérheti az ügyfélszolgálaton. A budapesti lomtalanítás valóságos iparággá fejlődött, a bútorra, fémre és egyebekre szakosodott kincskeresők kisteherautókkal járják az aktuális körzeteket. Hozzák rokonaikat is, akik vigyázó őrszemekként posztolnak a zsákmány mellett, amíg a jármű megérkezik. - Mit gyűjtötök? - szólít meg az egyik kupac mellett egy kötött sapkás, szakállas férfi. - Csak úgy nézelődünk - nyugtatjuk meg. Őt láthatóan a könyvek érdeklik, hacsak nem az alkalomhoz öltözött ilyen szakadtan, akkor egy igazi, értelmiségi hajléktalannal van dolgunk. És tényleg. Mutatja, milyen klassz cipőt talált a múltkor, most meg egy egész Verne-sorozat gyarapítja gyűjteményét. Pontosabban majd valakinek a gyűjteményét, mert a lomtalanításon szerzett kincs valamelyik antikváriumba vándorol — ismeri el. Hogy ki is ő, a magányos kincsvadász, nem tudjuk meg, mert a személte,kérdések elől gyorsan odébbáll. A titkolózás egyébként mindannyiukra jellemző, a guberálók szívesebben maradnak névtelenek és persze arctalanok. Bármi bővebbet megtudni róluk nehéz, még az is titoknak számít, hogy hová viszik a be a gyűjtött fémet és papírt. - Változó - kapom a semmitmondó választ egy ötvenes férfitől, akinél a kábelekből kibelezett réz felvásárlási ára felől érdeklődöm. Arra hamar rájövök, bejáratott helyekről lehet szó, bolond lenne itt bárki megosztani az esetleges konkurenciával a lehetőségeket. Mert bizony, bárkiből lehet előbb-utóbb konkurencia, a kincsvadászat ízére könnyű rákapni. Szilárd a barátjával évek óta jár a lomtalanításokra. A két férfi nem hajléktalan, még csak nem is szegény. Ellenben igazi antik bútor szakértők, mi több: tulajdonosok. - Mindig megdöbbenünk, hogyha egy-egy tonettszékre bukkanunk, mert a régi bútorok lassan elfogynak már és a guberálók is többnyire tisztában vannak vele, hogy melyik az értékes darab - mondja Szilárd, akinek majdnem minden otthoni bútora a lomtalanításokról származik. A leggazdagabb terep a lakótelepeken van, ahol nincsenek nagy pincék és tárolók, ezért a lomot nincs hol évekig rakosgatni. A kertes házas övezetekben viszont csak azt teszik ki, ami már teljesen össze- vagy szétrohadt. A lomtalanításokat végző Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Rt.-nél már elkészült az idei mérleg. A legtöbb lomot, összesen 26 060 köbmétert idén a XI. kerületben gyűjtötték be. A hulladék toplista második helyén a II. kerület áll 24 120 köbméterrel, a harmadikon eddig a XIV. kerület majdnem 23 000 köbméterrel. A legkevesebb lomot, mindössze 5200 köbméternyit idén is az V. kerületiek tették ki az utcára. Az FKF Rt. szemétszállítási és elhelyezési főosztályának vezetője, Siklóssy Mihály szerint a lom 20-25 százaléka olyan szemét, amit a kukába lehetne tenni. Az efféle háztartási hulladék okozza az egyik legsúlyosabb gondot: a guberálók módszeresen kiborogatják, szétszórják a gondosan becsomagolt zsákok tartalmát. Emiatt óriási terület válik valódi szemétdombbá, és persze megnő a lomtalanítók feladata is. A klasszikusan úgynevezett darabos hulladék - a kukába nem férő holmikról van szó — begyűjtésére szolgáló lomtalanítást végzők ezért helyenként lapáttal szedik össze a kacatot. Ráadásul a szemétben turkálók közegészségügyi szempontból sem elhanyagolható veszélyt okoznak, illetve magukat is annak teszik ki - szögezi le a főosztályvezető. Hiába tekint vissza a lomtalanítás immár harmincéves hagyományra, még mindig gondot jelent az előre kirakás. Jóllehet az FKF minden kerületben előzetesen, hírlevélben tájékoztat a kipakolás és az elszállítás időpontjáról, sokan már napokkal korábban az utcára pakolnak. Emiatt az idén 597 közterületi ellenőrzést tartottak, a felügyelők 410 ezer forintnyi bírságot szabtak ki a fegyelmezetlen lomtalanítókra. A mindenütt teljesen átválogatott lomkupacok rengeteg újrahasznosítható anyagot tartalmaznak. A fém, üveg és papír csomagolóanyagok gyűjtése azonban nem tűnik a guberálók számára kifizetődőnek. Nem véletlenül, hiszen a papírhulladék felvásárlási ára nemrég a felére csökkent, miközben a kartondobozok gyűjtésével és szállításával elég sok munka van. A guberálók tábora évről évre népesebb és sokszínűbb. A szerény jövedelmüket gyűjtögetésből kiegészítő családok mellett egyre gyakrabban találkozni jól szituált fiatalokkal is. Ők igazi kincsvadászatként fogják fel a lomtalanítást, ahol szinte minden alkalommal lehet találni valami érdekeset. Az alaposan és többszörösen átvizsgált lomok között az FKF emberei már semmi értékeset nem szoktak találni. Nekik már csak a sok munka jut. Sándor Tünde A guberálók miatt nagy területek válnak szemétdombbá fotó: sopronyi gyula