Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. január
1998-01-02
1998. január 2., péntek PEST MEGYEI KRÓNIKA Homokrész keresi helyét Európában Termőföldnek rossz, környezetnek szép Albertirsa és Ceglédbercel határában húzódik a Homokrész. A név magáért beszél: nem éppen termőföld. Mégis mintegy kétszáz tanyán élnek itt. Vagy inkább keresik a megélhetést. Nem az egyetlen ilyen vidék, de talán szerencsésebb: egy órányira van Budapesttől. Ezt a szerencsét szeretnék megfogni. A falusi-tanyai vendéglátás prospektusát lapozva távoli célokat kerestem. A messzeség képzeletben is „megszépítő”, de ugyan mi lehet érdekes a közelben, Albertirsán. Mezőre néző tanyaudvarra találtam a faluszélen, lovakkal, birkákkal, kecskékkel. Malya János nyugdíjba vonulva tért vissza szülőfalujába, hogy kedve és emlékei szerint éljen. A kellemest összekötve a hasznossal falusi vendéglátó lett. Ezzel a szülői örökséggel beoltva lánya kinézett egy elhagyott tanyai iskolát a Homokrészen: jó turistaszállás lehetne. A hatóságoknál tájékozódott, mások tervezgetését is megismerte, és arra jutott: többen együtt inkább találnak meghallgatásra. Ligetes porták Miből élnek a homokrésziek? Valaha szőlőből éltek erre, hallom, de azt rég kiirtották. Amikor a Szolnoki Papírgyár épült, többfelé nyárfát ültettek, az meg leszívta a talajvizet. Sok a nyugdíjas, rokkantnyugdíjas. Kis pénzük van, amihez persze „valamit illik hozzátenni”. Ki méhészkedik, ki kecskével foglalkozik, ki meg gyógynövénnyel. Itt-ott tehén, ló. Van, aki bejár Pestre dolgozni. Piacra termelés? Olyan nincs, nem sokat ér ez a föld, négy aranykoronás... Lehet, de varázsos hangulata van. Akár egy Krúdy-regény díszlete késő ősszel. Ligetes portákat hagyunk el, varjak rebbennek föl a kopár fákról a mezők szegélyén. \ Megkerülünk egy erdőt is, mire a Gregó-tanyához érünk. Már messziről feltűnik a ház előtt a fedett rész asztalokkal, padokkal. - Sörözőnek indult, de már meleg büfé is lehet - mondja a gazda -, most kell nekifeszülni. Az a hosszú épület is vendéglő lesz valamikor - mutat az udvar túlfelére -, 80 százalékban kész, de elfogyott a hozzávaló. Gregó László messziről került ide. Göncön született, Pesten élt évtizedekig. Az utasellátónál szolgált, sokat utazott éjjelnappal. Mindig arra vágyott, hogy otthon legyen a családdal, meséli. Víkendhelynek nevezték ki a tanyát, de nagyon megszerették, végül eladva a pesti otthont idetelepedtek. Szép számmal járnak hasonló cipőben. Egymást segítik - A vendéglátásra lenne igény - bizakodik. - Három vadásztársaság van a környéken. Járnak erre kirándulók is tavasztól őszig. Lakodalmat ugyancsak tartottak itt már. Több tanyának is kihasználatlan a lehetősége. Nekem ugye van ez a kerthelyiség, a szomszédnál a kulcsosház, a harmadiknak lova van... Próbáljuk egymást segíteni. Jött az ötlet az elnök asszonyunktól - mutat Malya Carmenre, hogy álljunk össze, mert egy személy nagyon nehezen tud bármit is elérni. Megalakították a Homokrészért Egyesületet. - Nem volt könnyű, sok a kishitű, mondták, úgysem sikerül - idézi fel Malya Carmen. - Még a hivatalos része sem olyan sima, bár mi mindent előre megérdeklődtünk. Gyakran azt érzi az ember, hogy nem segíteni akarnak, hanem túllenni az ügyön. De hát másodszorra sikerült. Megtanultuk, csak magunkra vagyunk utalva. Azt viszont máris tapasztaljuk, hogy civil társaságként jobban szóba állnak velünk, nagyobb az esélyünk. Már készül a területfejlesztési elképzelés is, mondják, nagyon komolyan dolgozik rajta egy egyetemista. Minden benne lesz a környezetről, népességéről, hagyományairól, lehetőségeiről meg arról is, amit szeretnének: az egyik a gazdaságot fejleszteni, a másik a vendéglátást, a harmadik a sportot... - Az is érdekelt ebben, aki közvetlenül nem verne részt a vendéglátásban, mert hoz mézet, sajtot, jön a lovas kocsival - magyarázza Gregó. - Itt egy kis irodát rendeznénk be faxszal, hogy tájékoztathassunk a vendéglátásról, irányíthassuk. S a fő, hogy amint elkészül az elképzelés, pályázhatunk, sok ilyen lehetőség akad. A szomszéd is - mutat Kis Lászlóra - pályázaton ért el valamit. Kis László harmadik helyezést nyert egy területfejlesztési pályázaton, pontosabban annak a tíz éve épült vagy felújított tanyákra kiírt kategóriájában. Már ül is az öreg Wartburgba, hogy átkalauzoljon a portájára. (A jármű nélkülözhetetlen itt, boltba se lehetne „átugrani” másként; a két család gyerekeit is így viszik a szomszéddal felváltva iskolába.) A ház, a porta valóban takaros. Sokféle a jószág, őstermelők. Prés, eke, borona muzeális fénnyel: a gazda mindazt gyűjti, ami csak mesélhet majd a tanyai múltról a városi vendégeknek. A két tehén kapcsán szóba kerül a megélhetés ma és holnap még az Európai Unió is. Aggodalmai gyakorlatiasak. A tejbevizsgálás, zsír, csíratartalom előírása jó. De a néhány tehenes kistermelő nem fogja bírni, ha tejhűtőre, fejőállások építésére kötelezik. Egy százliteres tejhűtő is három-négyszázezer forint. Milliós beruházást kitermelni a mai hiteleket vállalva borzasztó felelősség. Gazdátlan tanyából A falusi vendéglátás az, ami a számításukban még vállalható. Meg is vették a gazdátlanná vált szomszéd tanyát, jó lesz szállásnak, ha rendbe sikerül hozni. Mert hát ha Ausztriában meg máshol jól megy ez, ha Nyugaton olyan divatos a vidékjárás, az unió felé tartva miért ne lenne itt is? A Homokrészt persze nem lehet Göcsejjel összehasonlítani - magyarázza Malya Carmen, miközben megnézzük az öreg iskolát is, amelybe turistaszállót képzelt a belső felújításba belevágva. - Évekkel ezelőtt, amikor édesapám elkezdte a falusi vendéglátást, egy osztálytársam azt mondta, szeretne eljönni egy hosszú hétvégére, hogy se főzni, se mosni ne kelljen. Ezt szeretnénk majd hétvégére nyújtani családoknak. & N. F. B. Százéves Forma–1-rajongó Újságot olvas, tévét néz, érdekli a nagyvilág TUDÓSÍTÓNKTÓL Tóth Mátyásné, Bori néni a nyugalmasnak cseppet sem mondható XX. század viharaival dacolva érte meg a sokak által áhított száz esztendőt. Az ünnepeltet a családtagok és a közeli ismerősök jelenlétében köszöntötték a gödöllői városházán. A Családi Iroda verseszenés műsora után dr. Gémesi György polgármester átadta a köztársasági elnök által aláírt díszoklevelet, az erre az alkalomra készíttetett plakettet, valamint a város önkormányzatának ajándékát. Bori néni kora gyermekkorától keményen dolgozott. Kamaszlányként a gödöllői kastély konyhájában kisegítő munkát végezve szemtanúja volt a királyi család hétköznapi életének és sok neves vendég látogatásának. Egyetlen leánytestvére korai halála után ő gondoskodott idős szüleiről; később - mert a segéd fizetésére nem kellett - beállt műkőgyártó iparos férje mellé betont keverni. Két gyermeke közül már csak fia él, s két unokával is büszkélkedhet. Sikeresen átvészelte három évvel ezelőtti combnyakrését, valamint szívműtétét, azóta is sokat olvas, az újságon és a televízión keresztül szívesen követi a közélet eseményeit. A hosszú élet titkának a sok munkát tartja és azt, hogy mindig is szerette az életet. Teljes szellemi frissességnek örvendő édesanyjáról szólva fia, ifjabb Tóth Mátyás megemlítette: édesanyja rendszeresen megnézi a Forma-1-es futamokat. Tóth Mátyás köszönti édesanyját BALÁZS GUSZTÁV FELVÉTELE NÉPSZABADSÁG. A maglódi nyugdíjasklub igazi szervezet Nem kell mindig az önkormányzatot pumpolni Földszintes kis házikó a községháza udvarának végében. Előtte nyaranta árnyat adó lugas, asztal székekkel. Bent egy nagyterem és egy kisebb iroda. A falakon a helybéliek keze munkája vagy hazulról hozott dísztárgyai. Egy asztalon különféle ruhaneműk várnak vevőre, mellettük gyógyszerek, hátha valakinek szüksége lesz rá. Ez a maglódi nyugdíjasklub otthona. Az egyetlen igazi helyi közösség székháza. Amikor legutóbb itt jártam, éppen a szlovákiai testvérfalu, Vámosladány polgármesterét és még vagy 40 társát, közöttük Szlovákia legnevesebb néptánccsoportjának, a Tormás együttesnek tagjait látták vendégül. Saját készítésű szendvicsek garmadájával, soha nem ízlelt finom sütemények halmaival, sörrel, borral, pezsgővel. Ahogyan az egy szüreti mulatságot dukál. Ezúttal éppen egy énekpróbára érkeztem. - Mert kérem, működik itt kórus, táncegyüttes, sőt már kabarétréfát is előadunk - büszkélkedik a nyugdíjasklub vezetője, Márkus Sándorné, kinek Muca néni, kinek Mucika. - Mostanáig már nem is érünk rá egyszerű, hétköznapi életet élni - mondja, és vég nélkül sorolja a programokat. Azóta részt vettek a Láng Művelődési Központban, ahol egy gálaműsorral Pest megye mutatkozott be. Elutaztak Pilisvörösvárra, ahol négy házaspár ünnepelte egyszerre az 50. házassági évfordulóját. Még a megyeházára is meghívták őket szerepelni december elején. Muca néni büszke a klubjára, és joggal. Hiszen mindent a két kezükkel csináltak itt, évekkel ezelőtt. Még a tanácstól kapták az épületet, amire ugyancsak ráfért egy alapos felújítás. És a nyugdíjasok jöttek, hozzátartozóikkal együtt, hogy egy helyet teremtsenek maguknak, ahol együtt lehetnek. Muca néni már nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára olyan eset, hogy a férfiak csak sakkoztak, a nők pedig kártyáztak itt a klubban. Mostanság mindig történik valami. Névnapok névnapok hátán, próbák próbák hátán. - Tudja, sokszor csak úgy elbeszélgetünk néhány pohárka mellett. Nem kell ezért minket elítélni. Jólesik, hát jólesik, csak tudni kell, hol a határ - meséli Muca néni. Benne van a házirendben is, hogy ebben a klubban nem kívánatos személy az, aki ittas. Persona non grata. Annál is inkább, mert itt már „nyugdíjas-akadémiát” is szerveztek. Tavaly az egészségről tartottak előadást különböző szakértők, még természetgyógyász is. A nyugdíjasklub jó viszonyban van az önkormányzattal. Érthető is, hiszen ez az egyetlen igazán jól működő civil közösség. A helyi nyugdíjasok a falu lelkei. Tagok még csak 220-an vannak, nyugdíjas pedig vagy 2500 van a faluban, de odafigyelnek egymásra. Lassan a középkorúakat is sikerült meghódítaniuk, ha másra még nem is, mint táncra, énekre, kabaréra. A nyugdíjasok ott vannak a bálok szervezésében, hiszen Maglódon ősztől tavaszig tart a báli szezon. Van itt óvodabál, iskolabál, zöldek bálja, a jó ég tudja csak számon tartani. Ezek egytől egyig jótékony célú bálok, a bevételeket arra fordítják, amire éppen szüksége van a falunak. Véget ér az énekpróba. A férfiak leülnek, leöblítik torkukat, csendesen beszélgetnek. Az asszonyok lassan hazaindulnak, van még otthon is tennivalójuk. A baráti terefere a kisebb helyi pletykákról lassan a politikára fordul. Még sincs heveskedés, nem hangzanak el szélsőséges szólamok. Csöndes nyugalommal figyelik egymás szavát. Azután hazaindulnak. Annuska már elmosogatott, elpakolt, indulna ő is. Másnap jön takarítani. Havi 1500-ért. Több nem jut, de szívesen csinálja. Muca néni azt vallja: kis pénzből is lehet okosan gazdálkodni. És nem kell állandóan az önkormányzatot vagy a polgármestert pumpolni. Oda kell figyelni, milyen lehetőségek kínálkoznak a Nyugdíjasok Országos Szövetségénél, milyen pályázatokon érdemes indulni. Valamicske haszna van a klub büféjének is. Videokazettákat is kölcsönöznek. Eddig ingyen vihették haza egy-két napra a tagok, de Muca néni most már azon gondolkodik, hogy egy kicsinyke térítést mégiscsak kérnie kell. Legalább a kazetták árát meg kellene keresni ebből. Akadnának még ötletek, de későre jár. Hazamegyünk. Amúgy is jól fog esni néhány nyugalmas hét, amikor a klubban csak beszélgetnek egy-egy sör, fröccs vagy kóla mellett, sakkoznak, kártyáznak, és csöndben, kellemesen telnek el az órák. Csoknyay Edit Márkus Sándorné, Muca néni HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Egy bábaasszony emlékére Valaki mindig elmegy, valakit mindig búcsúztatni kell, s ezvált akkor szomorú, ha távoztával szegényebbek lettünk valamennyien. Mészáros Mihályné maga az élő történelem volt Ráckevén, 94 évet élt meg, s ezt majd mindet Csepel-Sziget „fővárosában”. Ő volt a városka és a térség legnépszerűbb bábaasszonya, négy évtizedes aktív működése alatt másfél ezer kis magyart segített a világra. Bábatáskája, köpenye, parapléja örökké készenlétben állt. Ment éjjel és nappal, esőben, hóban, nyári kánikulában. Ment akkor is, amikor fegyverek ropogtak, a világégés utolsó felvonásának vérzivataros napjaiban. Amikor más a pincében lapult, amikor az emberi élet nem ért egy lyukas garast. Mert a bábáskodást hivatásnak, s nem foglalkozásnak tekintette. Mély humánuma, gyermekszeretete mindig és minden helyzetben felülkerekedett önmaga féltésén. Nyugdíjasként is talált hasznos elfoglaltságot. Gyönyörű gobelineket készített, naplót, memoárt írt és oktatta a fiatal anyákat csecsemőgondozásra. Pont most egy éve, 1996 karácsonyán a Savoyaikastélyban vehette át a Ráckeve Város Közegészségügye Díjat, ő elsőként a városban. Dr. Kulcsár István polgármester köszöntő szavaira, válaszként azt mondta: Nem tettem semmi különöset csak végeztem a dolgomat. Bár sok hasonló csöndes hongyarapítója lenne ennek az országnak - mondták a ráckeveiek Mészáros néni temetésén, köztük sokan olyanok, akiket ő segített a világra, s most, ezen a szomorú téli napon őszülő hajjal hozták el sírjához a hála és megbecsülés virágait. M. Gy. O. Mint a kerítésen kívül Az alapítvány teszi szebbé életüket A pszichiátriai betegek tápiógyörgyei otthonának lakói izgalommal várták a karácsonyt. Korábban a Mikulás sem feledkezett meg róluk, sőt, tavaly nyáron - az intézmény fennállása óta először - sokan üdülhettek a Balatonnál. Többször kirándultak, hálóztak. Ugyanúgy élnek, mint a kerítésen kívüliek. A Tápiógyörgyei Pszichiátriai Betegek Otthona Lakóiért Alapítvány arra született 1996 végén, hogy megpróbálja azt a pluszt összeadni, amire a szűk intézményi költségvetésből nem futja. Hogy jusson néhány forint a báli táncverseny legjobbjai, a házi pingpongverseny győztesei díjazására. Tele zsákkal jöjjön a Mikulás, megrendelhessék kirándulásra a buszt, s megigényelhessék az üdülőjegyeket. Az állami büdzséből legfeljebb az otthon fenntartására, működtetésére telik. Hogy ültetnek-e új dísznövényeket a parkba, megveszik-e a könyvtárnak a legérdekesebb videofilmeket, könyveket, újságokat, kerül-e repeta a tányérba? „Egyre rövidebb a takaró, ezért toldottuk meg az alapítvánnyal. S persze azért, mert volt, van, aki adakozik” - mondja Madai Zsigmond, a kuratórium elnöke. Nem véletlen, hogy éppen a nagykátai polgármesteri hivatal és a megyei közgyűlés ismert pénzügyérét kérték fel e tisztségre a kurátorok. „Jó, ha hozzáértő ember kezeli a pénzt, s nem keveredik a magán- és közkassza, miközben jól kiegészíti az állam ellátási kötelezettségét a civilek támogatása - magyarázza Lendvai György, az intézmény igazgatója. Tápiógyörgyén kétszázötven pszichiátriai beteget gondoz a több mint száz, köztük hatvan szakalkalmazott. A megyei fenntartású otthonban Domonyban működik a másik, jóval kisebb) 18 éves kortól utalják az embereket Pest megyéből. Jellemző az igényekre, hogy jelenleg 130-an vannak a várakozólistán. Üres hely szinte kizárólag elhalálozáskor keletkezik: évente 15-20 beteg fejezi be itt földi életét, így csaknem egy évtized az átlagos sorban állás. - Van, aki egész életét itt éli le. Ugyanazokkal az igényekkel, mint más. Azt kell számára is nyújtanunk, csak másként - mondja az igazgató, miközben a nyolchektáros, gyönyörű parkban kalauzol. Büszkén mutatja a foglalkoztatókat: kevés helyen oldották meg ilyen jól, mint Tápiógyörgyén. A szövődében rongyszőnyegeket szőnek, szabnak a betegek, a hat szövőszéknél ki-ki kedve szerint, önként dolgozhat. Fizetségért persze, ami annak is jár, aki csak kíváncsiságból nézi a dolgozó társakat. Merthogy ez a munka terápiás célú (nem nyereségorientált) foglalkoztatás. A megrendeléseket a Fővárosi Kézműipari Vállalat szállítja. Szerelnek is műanyag vállfákat, csomagolnak papírszalvétát, szednek szét telefonkészülékeket. A lényeg: hasznosan teljen az idő, kösse le a dolgozó beteget. A park egy hátsó sarkában tégla és más építőanyag, épül az új mosoda. A költségvetés húszmillió forintjához ugyanennyit az intézmény „termel” hozzá. Hogyan? Saját maguk csinálnak mindent, az anyagbeszerzéstől a falazáson át a belső szerelésekig, így kevesebbe kerül, többre futja a pénzből. Közismert, hogy a györgyei szociális otthon feleannyi pénzért maga látja el disznóhússal a konyhát. Sőt értékesítenek is belőle: a nyereséget más, sokszor szűkében lévő élelmiszerek vásárlására fordítják. A tápiógyörgyei otthon törekvéseit ismerő beteggondnokok, hozzátartozók mindig szívesen adományoztak, tavalyelőtt pedig létrehozták a már említett alapítványt. A kuratórium a napokban ülésezett, tervezte az 1998. évi programokat, s azok civil költségvetését. Karácsonykor volt szaloncukor az otthon fáján, s az idén is üdülhetnek, gyakran kirándulhatnak a Györgyén élő elmebetegek. Élhetnek - kerítésen belül és kívül - ugyanúgy, mint embertársaik. , Tóth Ferenc