Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. november
2000-11-13
30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. NOVEMBER 13., HÉTFŐ Józsefváros és a millennium iparosai Ahol a Szent István-bazilika, a Szabadság híd, a Vigadó és a Keleti pályaudvar kovácsoltvas díszeit formázták Alig kelt fel a nap, máris pelyhedző álló inásokkal és hajlott hátú mesteremberekkel népesültek be a józsefvárosi utcák. Kinyitottak a szerkovácsok, a kefekötők, a szíjgyártók, a cipészek, a mézeskalácsosok, a kárpitosok és a szabóműhelyek. Felvették a munkát a Kölber testvérek császári és királyi udvari kocsigyárának alkalmazottai is a Salétrom utcában. A jó nevű iparoscsaládok büszkén vallották magukat józsefvárosinak. Azóta csak száz év telt el. Az egykori józsefvárosi iparosok műhelyei közül néhány mára nyom nélkül eltűnt, de sokan még most is hazatalálnának egykori boltjukba. Igaz, hogy ott már nem nyerges, bognár vagy csizmadia dolgozik, hanem konyhabútoros, esetleg zöldségesüzlet nyitott. A múlt században virágzó józsefvárosi ipar emlékét még őrzik az itteni műhelyekből kikerült tárgyak: Jungfer Gyula Berzsenyi utcai gyárában készült például a Várkertbazár kerítése, az Országház, az Operaház, a Szent István-bazilika, a Szabadság híd, a Vigadó, sőt a Keleti pályaudvar kovácsoltvas díszei. Európa-szerte híres kocsigyár működött a Salétrom utca 5-7.-ben, a Kölber testvérek neve alatt. Az 1850-ben alapított gyárban omnibuszok is készültek, a századforduló után pedig a fa autó-karosszériák tömege került ki innen. Számos hintó, személy-, sport- és mentőautók viselte magán Misura Mihály járműgyára munkásainak kézjegyét, akik a mai Leonardo da Vinci köz 2. alatt dolgoztak. Itt emelkedett a világon először a magasba hetvenkét évvel ezelőtt pilóta vezette helikopter. Igaz, a gyár, amelynek tulajdonosa Asbóth Oszkár kísérleteit finanszírozta, egy évvel később, 1929-ben tönkrement. Az Adria Gőzmosógyár, az Általános Osztrák Légszesztársulat, a Fuchs-féle mérleggyár, Kurcz Lipót és társa Chemigráphiai Intézete, Nemencsek Jakab szappan- és gyertyagyára vagy Zaitschek Alajos Első Budapesti Papírlemezgyára és a Magyar Államvasutak Gépgyára mindmind a VIII. kerületben telepedett meg. Józsefváros iparának jellegzetessége az egyes szakmák erőteljes jelenléte. A korabeli reklámok főváros hétszázötven asztalosából majdnem kétszáz, 91 önálló esztergályosából 24, a mintegy száz kocsigyártó és bognár iparosából 38 itt működött. A századforduló Józsefvárosának pezsgő hétköznapjaiból, fejlett iparából kap az ízelítőt, aki hozzájut ahhoz a különleges anyaghoz, amelyet a helyi önkormányzat támogatásával a Józsefvárosi Vállalkozásinformációs Alapítvány munkatársai állítottak össze. A Józsefvárosi iparosok a millennium idején című - pénz híján nyomtatásban meg nem jelent — tanulmányban több mint ezer hajdani iparos nevét és címét gyűjtötte össze Hegedűsné Zöldi Hedvig, Móricz Katalin, Drégely István és felesége, valamint dr. Balog Géza. „Van szerencsém t. vevőimnek becses tudomására hozni, hogy Erzsébet körút 20 sz. alatt létezett kefe- és ecsetárú raktáramat megszüntettem és üzletem ezután csakis VIII. Magdolna utca 18. sz. gyáramban folytatom. Nagybecsű bizalmának fenntartását továbbra is kérve maradtam teljes tisztelettel Wolsky Albert kefe- és ecsetárugyár. Eladás nagyban és kicsinyben. Közlekedés: Barossutcai villamos vasúttal (Megállóhely Koszorú utca) Alapíttatott 1870” - olvashatták a Budapesti Hírlap 1897. november 10-i számában néhai Wolsky úr tisztelt vevői. A korabeli hirdetések között van Bogdán József kocsigyáros „túl magas házbéremelés miatti” raktárfelszámolásáról tájékoztató szöveg éppen úgy, mint a Brammer-féle csokoládé- és cukorkagyár csődje miatti végkiárusításról szóló hír. A száz évvel ezelőtt élt józsefvárosi iparosok élete utódjaikhoz hasonlóan pergett: műhelyek nyíltak és zártak be, akár csőd, akár házbéremelés miatt. A vevőkért és a megrendelőkért szakadatlanul folyt a harc, a mesterek igyekeztek jobbnál jobb minőségű termékekkel előállni. De nemcsak dolgoztak, hanem mulattak is: sorra tartották alakuló ünnepélyeiket, estélyeiket a szakegyletek. Íme egy példa: Építőmunkás, 1897. december 16. „A budapesti kőművessegédek szakegyesülete a könyvtár gyarapításának czéljaira újév estéjén (1898. január 1-jén) a Molnár-féle vendéglőben (VIII. Bérkocsis és Vig utcza sarok) érdekes műsorral egybekötött kedélyes estélyt rendez. A bemenet szabad. Műsor ára 20 kr. Felkérjük szaktársainkat, hogy pártolásukkal támogassanak bennünket.” Nem is lenne rossz végigsétálni a száz évvel ezelőtti Józsefvárosban. Egy nagyon fejlett, nyüzsgő, virágzó kerületet találna ott az időutazó. Még tájékozódnia sem lenne nehéz, hiszen a kerület határvonalai nagyjából változatlanok, Czimbalmok. FORRÁS: JÓZSEFVÁROSI VÁLLALKOZÁSINFORMÁCIÓS ALAPÍTVÁNY mindössze néhány utcanév változott. Siska Márton Baross utcai vagy Schwartz Izsák Újvásár téri (ma Köztársaság téri) üzletében pillanatok alatt elkészítenék a kor divatjának megfelelő ruhát, Steiner Mór Kerepesi úti boltjában a megfelelő cipőt, Spauraft Emília József körúti üzletében a szükséges kesztyűt. Weyschalszer Márkus órásmester viszont biztosan meglepődne, ha elemes óráját a mai Tolnay Lajos utcai, akkor Conti utcai boltjában akarná átállíttatni az időutazó. Sándor Tünde Legifjabb erfeszezés szerkezettel, remek szép hanggal részlet fizetésre is kaphatók. —1 Mindennemű hangszerek u. m, hegedő, fuvola, harmonka stb. Képes árjegyzéket kirámtva ingyen küldök. Mogyoróssy Gyula magyar hangszer-ipar telepe $212 BUDAPEST, VIII. ker, Kerepesi-út 71. Helyszíni szemle: Kávészünet Hogy fértek be a nagy bérházak ezekbe a szűk mellékutcákba, pillant ránk kérdőn egy körszakállas öregúr, és annyira komolyan néz, hogy múló pillanatig el is hisszük neki: valóban nehezen megfejthető problémán töri a fejét. Aztán elmosolyodik, kibámul az ablakon, és nézi tovább a Tátra utcát. Mérsékelt forgalom. Egy nő kukából halászott kincseit tornyozza düledező babakocsira, menedzser lobogó kabátban siet a sikerek felé, kötött kalapos néni döcög a Nagykörút felé leveszöldségért. Ülünk a Kávészünet nevű kávézóban, és élvezzük, hogy mi, most nem szuszakolunk kacatokat, nem sietünk lobogó kabátban, és nem döcögünk a körút felé, beszerezni a levesbe valót. Mi, most kávészünetet tartunk. Boldogan tesszük a semmit. Belebámulunk a feketekávé sötét tükrébe, egykedvűen nézzük a Tátra utcai igyekvőket, aztán rápillantunk a kávézó falán lógó fotográfiákra is. Horváth Péter munkái. Elemezgetjük a művészetet, beszélgetünk a számítógéppel finoman manipulált, olykor festményszerű képekről. És meglepődünk, mert az asztalon szépen nyomott szórólapot is találunk a művészről. És meglepődünk megint, mert a szórólap mellett egy másikra is rábukkanunk, amely a Kávészünet hetente rendezett, nyilvános csevegéseire invitál minket. Az elmúlt héten Rajnai András filmrendező volt a vendég, ezen a héten Gonda János dzsesszművész, zenepedagógus lesz, később aztán Perényi Eszter hegedűművész, majd dr. Trogmayer Ottó régészprofesszor. A kis üzlet hátsó traktusai felé pillantva felfedezzük azt, ami eddig elkerülte a figyelmünket: számítógépek monitorai világítanak. Internetkávéház, mondja magyarázóig a kisasszony. Bólintunk, internetkávéház. Művészet a falon, csevegés érdekes emberekkel, és a háttérben kifeszített világháló is ránk vár. „A kávéház közössége szellemiséget formál, az internet szellemisége pedig közösséget” olvassuk. Átadjuk magunkat a halk zsongásnak, nézzük a különös itallapot, amelyen alkohol egyáltalán nem szerepel, és bár a kétszáz forint feletti kávéáraknak nem örülünk, azt azért megállapítjuk: a fekete valóban kifogástalan. Miképpen a bolt visszafogott belső terei, az iparművészek által tervezett teáskészletek és a szervírozás is. Csendben ejtőzünk egy darabig, aztán körszakállas asztalszomszédunkhoz fordulunk, és tűnődve állapítjuk meg, hanem az végképp érthetetlen, miképpen tolták be ezeket a szűk utcákat a bérházak közé. Az öregúr mosolyog. Trencsényi Zoltán FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR .Pest-Buda Számokban. Az 1720-as évek lakossága Bár a XVIII. század elején Pest és Buda is rohamosan fejlődött, nyilvánvaló volt, hogy a török uralom emlékét nem lehet néhány évtized alatt semmissé tenni. Mindamellett a két város ütemes fejlődését jelzi, hogy Lipót császár az úgynevezett Diploma Leopoldinummal már 1703-ban visszaadta Pestnek és Budának a szabad királyi városi rangot. A két szabad királyi városnak az 1720-as években meglehetősen kis számú lakosa volt, különösen mai szemmel nézve. A XVIII. század elején, túl a törökökön, a Rákóczi-szabadságharcon és egy pestisjárványon, az ország népessége is alig valamivel lehetett több 4 milliónál, ami körülbelül a Mátyás korabeli állapotokkal megegyező szám. Budán ekkor 13-16 ezren lakhattak, tudhatjuk meg Poór János Buda, Pest és Óbuda a 18. században című, a Budapesti Negyedben megjelent tanulmányából. Bécs népessége ekkorra már meghaladta a 100 ezret, ehhez képest a Budán élők száma rendkívül csekélynek tűnik. Magyarországi viszonylatban azonban jelentősnek számított: a barcasági Brassó után Buda az ország második legnépesebb helysége volt. Pest viszont a korabeli honi viszonyok között sem látszhatott igazán sűrűn lakottnak: 1726-ban körülbelül hatezer lelket számlált. (Tíz évvel korábban, 1716-ban még alig 3500 ember élt Pesten). A korabeli jogi viszonyok között mindkét városban jelentős választóvonal volt a lakosok között a polgárjog. Mert az adott településen tartózkodás alapján senki sem lehetett városa teljes jogú — választó és választható — polgára. A XVIII. századi városfejlődés fontos fokmérője a lakosság létszáma mellett a polgárjogot nyerteké is. A török kiűzése után Budán és Pesten, az 1720-as évekig a következőképen alakult a polgárfelvételek száma: A felvett polgárok viszonylagosan nagy száma mind Budán, mind pedig Pesten nagy fluktuációra vall, ugyanis ha nem így történik, a lakosság nagy része rövid időn belül megkapta volna a polgárjogot. Ilyesmiről azonban szó sem volt a XVIII. század első felében (sőt a század egésze folyamán sem). A szakirodalom szerint az is bizonyos, hogy a polgárjogot nyertek többsége az 1720-as években is német származású volt, különösen Budán. Német anyanyelvű volt az összlakosság nagy része is. Ez a tendencia különösen a Rákóczi-szabadságharc leverése után gyorsult fel. Poór János írásából kiderül: 1714-ben Budán a lakosság 52 százaléka német és 41 százaléka rác, míg a magyarokat csupán öt százalék képviselte (a rácnak nevezett szerbek legnagyobbrészt a Tabánban élt). Pesten ugyancsak hasonló volt a helyzet, bár ott azért több volt a magyar anyanyelvű. Egy 1720-as adat szerint 51 százalékban német eredetűek, míg 24 százalékban magyarok éltek Pesten, míg a fennmaradó népesség nagyrészt itt is a szerbek köréből került ki. A két város, különösen Pest lakosságában később nagyobb jelentőségre szert tett zsidóság ebben a korszakban még alig volt megtalálható Pesten és Budán, bár a török harcok után néhány család már letelepedett itt. De az 1720-as évek elején csak mintegy 30 családról van tudomásunk. Összességében az 1720-as években Pest és Buda demográfiai viszonyai tipikusan az átalakuló félben lévő, két korszak határán egyensúlyozó város képét mutatják. Lakossága igazán csupán a század második felére alakult ki markánsan. Katona Csaba Év Buda Pest 1686-1705 565 483 1706-1710 105 28 1711-1720 553 185 A Nagy Ő is benne van... Megyei Telefonkönyv - az ön cégét is itt keresik. 2040 Budaörs, Baross u. S9. Tel.: 06 23 504 902, Fax: 06 23 504 9H9 Internet: www.telefonkonyv.hu, e-mail: telefonkonyv@mtt.hu Telefonkönyv ci a