Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-01 / 31. szám

r / A Világ proletárjai egyesüljetek! ^chivuma­­ Kedd SZABAD NÉP Kedd, 1945 r .s 1 Az izmussal való szö­vődött, hanem •an. ezer jvrázdálko­ki vasárnapi .,„.frvar Ha vit it kár. Reállá* Éljen május e a világ dolgoz ^ oBn. Lnl­­.A fikciós az, aki most narCOS anno?*«5»^ kenyérgond­* ságok ezek, ame­­l mégis van val­ami tűnődésre A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA 111. évfolyam, rajban vannak &rzás, a türhe. a nyomasztó­ ­­r& vezt pjp. UJ FELADATOK ELŐTT Irtás Rákosi Mátyás Huszonöt év óta először ünnepli szanádon a magyar munkásság a május elsejét. A dolgozók nemzetközi seregszemléjéhez a német fasizmus vérben és tűzben összeomló­­ romjai nyújtják a történelmi hátteret. A­­ Vörös Hadsereg lobogója leng Berlin szívé­ben. A rengeteg szenvedés és szorongás után a felszabadulás boldog ujjongásával üdvözli Európa és a világ a nagy Szovjet­uniót, a hősi orosz hadsereget s bölcs vezé­rét, Sztálint, akiknek elsősorban köszön­hető, hogy ma a fasiszta fenevad végsőt vonaglik, s háláját küldi az angolszász katonák és munkások felé, akik annyi áll­hatatossággal és szervezettséggel járultak hozzá a győzelem kivívásához. A magyar nép, a magyar munkásság ne­gyedszázad reakciós elnyomása után szív­­vel-léleikkel osztozik az örömben, ami a vi­lág haladó nemzeteit ezekben a történelmi napokban eltölti. Száz sebe dacára, melyet a német rablók és saját nyilasai ütöttek rajta, bizakodó élniakarással tekint a jö­vőbe. Tudja, hogy a demokratikus erők nemzetközi győzelme a legbiztosabb záloga a saját felemelkedésének is és el van szánva, hogy itthon, a saját portáján ala­posan elvégzi azt a mun­kát, amit a Vörös Hadsereg és a szövetségesek csapatai a né­met és olasz fasizmus földjén most fejez­nek be. A fiatal magyar demokrácia e téren, a saját reakciójának leküzdésében jelentős győzelmet vívott ki, amikor a földosztással kirántotta a talajt a feudális nagybirtok alól. Közvetve és közvetlenül a feudális ezerholdasok gyámolították és nö­velté­k nagyra azt a rendszert, mely felelős érte, hogy romhalmaz a magyar főváros, a vi­rágzó Dunántúl s egy évszázad munkájá­nak eredménye veszett el a tőlünk idegen rablóháborúban. A földosztás gyors és fe­gyelmezett végrehajtása nemcsak azt mu­tatja, hogy a magyarság végre gyökerénél ragadta meg az évszázados bajt. Az a rend, és szervezettsé­g, melyet a falu népe ennek a korszakalkotó reformnak megvalósítása körül tanúsított, egyben az eddig legelnyo­­mottabb, legelesettebb magyar népi réteg kitűnő érettségi bizonyítványa is. S az az elszántság és lendület, ahogy a földhöz jut­­tatott új gazdák iga és gépek híján puszta kézzel fogtak a munkához s el vannak szánva, hogy egy talpalatnyit sem hagynak­­ megműveletlenül a birtokból, melyet az új, a demokratikus hazától kaptak, mutatja, hogy tisztában vannak a földdel járó köte­lezettségekkel és meg is akarnak felelni a várakozásoknak. A földosztás az egész demokratikus ma­gyar nép műve volt. A földigénylőkön kí­vül kivették belőle részüket a város dolgo­zói is. Száz meg száz ipari munkás járta és járja a falvakat, hogy segítsen és ta­náccsal szolgáljon ott, ahol akadály vagy nehézség mutatkozik. A gyárak dolgozó népe jól megértette, hogy a földosztás győ­zelme a falun a városban is a demokratikus erők győzelmét jelenti. A májusi verseny, az önkéntes, hősi munkavállalásnak ez a nálunk új formája elsősorban a földhözjut­­tatottak megsegítését tűzte ki célul s ezzel tettekben juttatta kifejezésre a falu és vá­ros dolgozóinak szolidaritását. A májusi verseny csak egy megnyilvánulása volt az ipari munkásság politikai érettségének és áldozatkészségének. Amit a gyárak dolgo­zói a felszabadulás óta létrehoztak, az a magyar munkásosztály történetének leg­ragyogóbb fejezetét alkotja. Aki kételke­dett abban, hogy a szervezett munkásság — és rajta túlmenőleg a gyárak és üzemek egész népe — minden tekintetben megérett Arra, hogy elfoglalja a nemzet vezetésében a helyet, melytől a reakció eddig elütötte, az nézze meg az utolsó hónapok teljesítmé­nyeit. Kopia Éva, önzetlenül, fegyelmezetten és történelmi hivatásának világos felisme­résével dolgozott az utolsó hónapokban a magyar munkásság s ha ma újra bizako­dóan nézhetünk a jövőbe, ha a romokon megindul a termelés, az új élet, úgy ebben övé a siker oroszlánrésze. A magyar demokrácia megerősödésének két döntő tényezője, az ipari munkásság és a falu földhözjuttatott népe, megfelelt a vá­rakozásoknak, amit a nemzet hozzájuk fű­zött. Megfelelt a várakozásoknak a haladó intelligenciának az a része is, mely csatla­kozott hozzájuk. De kevés eredményt ért el­­— sőt bevallhatjuk, kudarcot vallott — a demokrácia a fasiszta marad­ványok elleni harcban és nem tudta eltá­volítani a reakciót a közhivatalokból. Alá­becsültük e téren az ellenség erejét és szí­vósságát. Új nekilendülésre van szükség. Reméljük, hogy a népbíróságok és igazol­tatások új rendje, végre e téren is meg­hozza azokat az eredményeket, melyek nél­kül nem foghatunk az új feladatokhoz. Pedig ezek a feladatok sürgetően jelent­keznek. Haladéktalanul hozzá kell látnunk a gazdasági felépítéshez. Mindenekelőtt rendbe kell hoznunk a nemzet vérkeringé­sét biztosító vasutat és postát. Ide kell összpontosítanunk erőfeszítésünk javát. Hozzá kell fognunk Budapest és a háború dúlta városok épületeinek tatarozásához, nehogy az ősz a tető- és ablak­­élküli há­zakban találjon bennünket. Gondoskod­nunk kell a földhözjuttatottakról, akiknek vetését csak úgy tudjuk learatni, ha ideje­korán gyártunk számukra kaszát, kapát, alkatrészeket az aratógépekhez. Számba kell vennünk a meglévő munkaerőt, bizto­sítanunk kell a munkakötelezettséget, ne­hogy a felépítés terhe csak azoknak vál­lára nehezedjék akik eddig is előljártak az áldozatok vállalásában. Arányba kell hoznunk a béreket a gyorsan emelkedő árakkal s meg kell akadályoznunk, hogy a pénz fenyegető elértéktelenedése újra csak a dolgozókat, a munkások és tisztviselők rétegét sújtsa. E feladatok megoldása a demokrácia, a népi erők hatalmas gyarapodását jelentené. És itt mutatkozik az új veszély. A reak­ció, mely elvesztette csatáját a földosztás­nál, melynek számításait a gyárakban ke­­resztül húzta az üzemi bizottságok és a munkásság önfeláldozó, fegyelmezett maga­tartása, most arra készül, hogy szabotálja a felépítés nagy és nehéz művét. Arra­­spekulál, hogy ha a demokrácia vereséget szenved a felépítés gazdasági terén, úgy ez a vereség szükségképpen átcsap politikai térre is. Abban reménykednek a felépítés­nek e szabotálói, hogy e tervük meggátlá­­sára nem lesznek elég erősek a közvéle­mény és a demokráciának a kormányban lélvő erői. Ezt az országrontó szándékot a munkás­ság idejekorán felismerte. A két munkás­párt és a szakszervezetek közös májusi kiáltványa ezért hangsúlyozta, hogy „Az ország újjáépítésének feltétele erős, demo­kratikus kormány, melynek munkáját népi gátolja a reakciós befolyás, mely tud és akar kormányozni! A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kormánya a magyar újjáépítés, a szabotáló reakció elleni kímé­letlen harc kormánya kell, hogy legyen.“ A város és falu dolgozói, s velük együtt az egész magyar nemzet olyan kormányt követelnek, mely erőteljesen támogatja a kisipart és hóna alá nyúl a vállalkozónak, aki részt akar venni a felépítés nagy és nehéz művében, de kíméletlenül lesújt azokra, akik reakciós elvakultságukban a gazdasági káoszra és zűrzavarra spekulál­nak s szabotálják az újjáépítést. A magyar demokratikus újjászületés nemzetközi előfeltételei — először a mo­dern történelem folyamán, — adva vannak. A szabadság és a reakció harcában a f­asiz­­mus végső vereséget szenvedett. A célok, melyekért a magyar munkásság, a népi Magyarország küzd, az egész haladó embe­riség céljai. Körülöttünk csupa olyan ál­lam, mely leszámolt a saját népellenes erőivel: a nagy Szovjetunió, a megújho­­dott Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia. A kör most zárult be azzal, hogy az újra függetlenné vált Ausztriában is létrejött a demokratikus erők kormánya. Az országon belül is kiállták eddig az erőpróbát azok a széles dolgozó rétegek, melyek jól és gyor­san végrehajtották a földreformot és annyi sikerrel kezdték meg a felépítés mun­káját. Művük jelentősége nemcsak az or­szág belső életére hat ki. Kifelé-’ a szem­minkat úgy, széd népeknek, a­z egész világnak azt mu­­­­tatja, hogy nálunk is megvannak a dzregezték krácsa alappillérei, azok az oszlopok, a teretlen­ben szilárdan épülhet fel az egészségiába­n őszinte jó viszony, amely a jövőben a kö­­­nyező nemzetekhez és a haladó szabad­­ságszerető országokhoz fűzi hazánk­ sorsát. A küszöbön álló újjáépítés sikere sem lesz csak a demokratikus erők belső győzelme, hanem élniakarásunknak és életképességünknek újabb, nemzetközileg is ható bizonyítéka. A május elsejének ''k hatalmas nagygyűlései, ahol részt vesz 'l a magyarság haladó részének színe-java, nemcsak a dolgozó erők összefogását, nemcsak ezt az élniakarásunkat és élet­­képességünket demonstrálják, de az el­szántságot és meggyőződést is, mely minden akadály dacára felépíti az erős, boldog és szabad Magyarországot s így vezeti vissza a haladó nemzetek közössé­gébe, oda, ahonnan a magyar reakció bű­neiből annyi esztendőkön át ki volt re­­kesztve. Sztálin marsall május 1-i hadparancsa: Végéhez közeledik a háború Május elseje kora hajnali óráiban köz­vetítette a moszkvai rádió Sztálin marsall következő nagyjelentőségű hadparancsát: Vörös Hadsereg katonái, Vörös Hadse­reg tengerészei, altisztjei, őrmesterei, Vörös Hadsereg és Tengerészet tisztjei, tábornokok és tengernagyok! Országunk ma, május elsején ünnepli a dolgozók nemzetközi ünnepét. Hazánk népei ezt az ünnepet ebben az eszten­dőben a nagy honvédelmi háború diadalmas befejezésének körülményei között ün­nepli meg. Elmúlt, és soha többé vissza nem tér az a nehéz időszak, amikor a Vörös Hadsereg Moszkva előtt, Leningrádnál és Sztálin­grádban viaskodott az ellenséggel. Dia­dalmas csapataink most Németország köz­pontjában, messzire Berlinen túl, az Elbánál törik, zúzzák az ellenséges haderőket. Rövid idő alatt felszabadult Lengyelor­szág, Magyarország, Csehszlovákia nagy­része, Ausztria jelentékeny területe és fővárosa, Bécs. A Vörös Hadsereg győ­zelmes előnyomulása során elfoglalta Ke­­letporoszország, Németország ipari fész­két, Pomerániát, Brandenburg nagy részét, Németország fővárosának legfontosabb körzeteit és kitűzte Berlin felett a győzelem lobo­góját. A Vörös Hadsereg támadó harcai követ­keztében a németek három-négy hónap alatt foglyokban 800.000, elesettekben körülbelül 1 millió katonát és tisztet vesztettek. A Vörös Hadsereg csapatai ez alatt az idő alatt hadizsákmányként bir­tokba vettek, illetve megsemmisítettek 6000 ellenséges repülőgépet, 12.000 harci kocsit és óriási menyiségű egyéb fegyvert és hadianyagot. Ezekben a harcokban a Vörös Hadsereggel vállvetve hősies támadó tevékenységet fejtettek ki a közös ellen­séggel szemben a lengyel, jugoszláv, cseh­szlovák, bolgár és román hadosztályok is. A Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásai következtében a német hadvezteség arra kényszerült, hogy hadosztályait a szovjet csapatok ellen vesse harcba és ezzel más frontszakaszokat fedezetlenül hagyjon. Ez a körülmény hozzásegítette a­ szö­vetséges csapatokat, hogy nyugaton hősies támadást hajtsanak végre. Emellett a szövetséges csapatoknak és a Vörös Hadseregnek sikerült keletről és nyugatról két egymástól elszigetelt részre szakítani a német haderőt, megsemmisítő csapást mérni rájuk és az arcvonalon egyesülni. Kétségtelen, hogy­ ez a körülmény a hitleri Németország végét jelenti, Németország napjai meg vannak számlálva. A Vörös Hadsereg és szövetségeseink csa­patai elfoglalták Németország területének nagyobbik felét, Németország elvesztette életbevágóan fontos körzeteit. A német fasiszták kezében maradt terület nem lát­hatja el kellő fegyverrel, lőszerrel és ben­zinnel hadseregét. A német hadsereg embertartalékai ki­merültek. Németország teljesen elszigetelődött és le­számítva a szövetséges Japánt, magára maradt. A fa­iszta kalandorok kiutat ke­resve reménytelen helyzetükből, attól sem f ’ A római számok a németek kezén levő katlanokat jelzik, melyek felszámolása folyamatban van: I. Dániai és északnémetországi katlan, II. Csehországi katlan, III. Délnémetországi—ausztriai katlan.

Next