Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-03 / 32. szám

CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 3 SZABAD NÉP ­nak a villamosok, hogy meginduljanak az üzemek, az ebből a tényből magából megállapíthatja, hogy igenis, új erők működnek Magyarországon, a mun­kásság eddig gúzsbakötött ereje. A szomszéd államok ezt a tényt jól meg­jegyzik maguknak és megértik ebből, hogy más idők járnak Magyarországon.­­ Vagy vegyük csak a munkásosztály közreműködésével létrejött földreformot. Száz cikknél és ezer nyilatkozatnál többet mond a körülöttünk levő demo­krácia javára az a körülmény, hogy a magyar falu dolgozói a város mun­kásaival karöltve néhány hét alatt felosztották a nagybirtokosok földjét. Az ilyen tettek mutatják meg, hogy Ma­gyarországon megvan az erő és megvan az akarat az igazi demokratikus, népi or­szág felépítésére. A felépítés munkája és a reakció . És az, aki végignéz a mai május el­sejei ünnepélyen, az is meggyőződhetik arról, hogy valóság volt az, amit a ma­gyar demokrácia hívei mindig hirdettek, hogy a magyarságot nem Horthy reakciós rendszere alapján kell megítélni, hogy a magyarságban ott élnek a nemzet­­építő, egészséges demokratikus erők százezrei és milliói. Ebben a tekintetben a mai gyönyörű má­jusi felvonulás a maga százezres tömegei­vel, az öntudattól és elszántságtól csil­logó szemekkel a legjobb bizonyítéka an­nak, hogy új Magyarország van születőben, hogy ez az új Magyarország itt van és el van szánva arra, hogy felépíti a maga követelményei szerint az új demokratikus rendszerét.­­ Ha aláhúzzuk azokat a sikereket, ame­lyeket elértünk, meg kell mondanunk, hogy mind belső területen, mind nemzetközi viszonylatban legnagyobb gyengénk az, hogy nem tudtunk gyökeres eredmé­nyeket elérni a reakció és fasiszta­­ maradványok (Le velük!) elleni harc­ban. Ezen a téren még óriási munkát kell végeznünk. Mindenkinek, meg kell értenie, hogy mi­lyen produktív és hasznothajtó munka egy gyár­ megindítása, ugyanolyan pro­duktív és hasznot hajtó munka a reakció gyökeres kiirtása. Ezért támogatunk mi minden olyan törekvést, mely azt követeli, hogy pusztuljon a reakció. Ezért hirdetjük szakadatlanul, hogy halál a nyilasokra és a fasisztákra. (Úgy van! Úgy van!) — Elvtársak, munkástestvérek! Beszél­tem eredményeinkről, de a legnagyobb feladat, a felépítés fel­adata, még előttünk áll. A­ szabadságot nem kaptuk ingyen. A sza­­ 'badsaggal együtt örököltük azt a rom­halmazt, amelyet a fasiszta barbárok hagytak hátra maguk után Magyarorszá­gon. A magyar demokrácia erejének igazi fokmérője és tűzpróbája az a munka lesz, amely most előttünk áll. Nemcsak itt ba­lul az országban, de a külföldön is erről fogják megítélni a magyar demokrácia erejét, a magyar demokrácia életképességét, hogy hogyan oldja meg a felépítés problémá­ját. És itt meg kell mondani nyíltan, elv­társaim, hogy a százezrek építeni akarásá­­val, önfeláldozásával és munkaszereteté­vel szemben ott áll a reakció kicsiny, de befolyásos csoportja. (Le velük!) Az a rész, amely arra spekulál, hogy ha szabo­tálni fog, sikerül megakadályoznia a fel­építést. Azt szeretnék elérni, hogy az or­szágon belül és a külföldön is, az a be­nyomás keletkezzék, hogy a fiatal ma­gyar demokrácia életképes és meg tudja oldani legsürgősebb gazdasági kérdéseit. Nem szabad lekicsinyelni ezt a veszélyt, mely a munkásság áldozatkészségével és rendszeretetével szemben a káoszra, a zűrzavarra, a rendetlenségre építi reak­ciós terveit. Szembe kell néznünk ezzel a veszéllyel és minden erőt mozgósítani kell vele szemben, hogy az első pillanattól kezdve megértse: a magyar dolgozó nép ezen a téren nem érti a tréfát! — A mozgósításhoz, az erők bevetésé­hez tartozik a kormány fokozottabb tevé­kenysége ezen a téren. A magyar dolgo­zók, a haladó intelligencia, az egész ma­gyar demokratikus nép, joggal várja el kormányától, hogy nem tűr meg kebelén belül olyan erőket, amelyekre a reakció, a szabotálok ha­tással lehetnek. (Vesszenek a szabo­­botálók!) A magyar dolgozók, az egész magyar nemzet, olyan kormányt kö­vetelnek, amely vasököllel sújt le mindenkire, aki gátolja a nemzet fel­építését. (Úgy van! Taps.) Ez a kézfogás nemcsak jelkép... — Az előttünk álló hatalmas feladato­kat meg tudjuk oldani. Meg tudjuk oldani saját erőnkből is, ha erőinket összefog­juk. Az elvtársak látták, amint itt a Kom­munista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői kezet fogtak. (Éljenzés.) Ez a kéz­fogás nemcsak szimbólum, nemcsak jel­kép. Ez a kézfogás azt jelenti, hogy a két nagy munkáspárt el van szánva a nemzet minden döntő kérdésében vállvetve harcolni és nem engedi meg, hogy bárki is éket verjen összefogá­suk közé. (Úgy van! Éljenzés.) A munkásosztály összefogásán túlmenő­­leg mindenkinek kezet nyújtunk ,és min­denkivel együtt harcolunk, aki becsülete­sen,­­ őszintén akarja az új, demokratikus Magyarországot és annak felépítésén ve­lünk dolgozni akar.­­ Itt mindjárt meg kell mondanom, hogy mit értünk mi demokratikus Magyar­­ország alatt. Mi demokratikus Magyarországnak azt tekintjük, ahol a munkásság szabad, ahol nem kergetik hajcsárok, nem üldözik rendőrök, ahol szabadon dolgozhat és e■ervezetei útján megkapja a nemzet ve­zetésében azt a helyet, amely őt szerve­zettségénél, önfeláldozásánál, munkaszere­teténél és politikai műveltségénél fogva joggal megilleti és amitől a reakció 25 éven keresztül elütötte. (Úgy van, úgy van! Taps.) Mi a demokratikus Magyar­­országot csak úgy tudjuk elképzelni, hogy a 10.000 holdas nagybirtok helyén ott vi­rulnak a most földhözjuttatott jómódú kisgazdák falvainak ezrei. (É­­­nzés, taps.) Mi a demokratikus Magyarorszá­got csak úgy tudjuk elképzelni, ha ott az intelligencia is megkapja végre azt a sze­repet, amelyet eddig a reakció elorzott tőle. Mi olyan Magyarországot akarunk, ahol a gyárak ne idegen rablók hadicél­­jaiért dolgozzanak, hanem a nemzet szük­ségleteiért (Úgy van), ahol a szorgalmas kisipar, a kiskereskedelem nem a trösz­tök, monopóliumok és egykezek zsákmá­nya, hanem szerves és szorgalmas része a nemzet felépítésének. (Úgy van, úgy van!) Ez az a demokratikus Magyaror­szág, amelyért a Magyar Kommunista Párt, a vele szövetséges Szociáldemokrata Párt és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontjában egyesült demokratikus pártok harcolnak. Legyűrjük az akadályokat!­ ­ Semmi kétségem nincs aziránt, hogy ez új Magyarország felépítése előtt óriási akadályok tornyosulnak, de ugyanígy nincs kétségem afelől, hogy ezeket az akadályokat le is fogjuk gyűrni és le fogjuk győzni, ha össze­tartunk. És ha legyőztük ezeket az akadályokat, akkor egy csapásra meg­változik Magyarországnak nemcsak belső helyzete, hanem nemzetközi jelentősége is. Ki kell mondanunk, elvtársaim, hogy a mag­­ar demokrácia és a magyarság nem­zetközi szerepe között elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn. Minél mélyebbre tudjuk lerakni a de­mokrácia alapjait, annál nagyobb lesz nemzetünk tekintélye és súlya. És megfordítva: minden vereség, amely a demokratikus felépítés frontján ér bennünket, csökkenti nemzetünk von­zóerejét. Ezt tartja szem előtt mindenki, mi is szem előtt tartjuk. Meg vagyunk győ­ződve róla, hogy munkánk, bármily nehéz, de sikerülni fog. Sikerülni fog, mert a modern magyar történelem folyamán most először fordul elő, hogy azokért a célokért, amelyekért a magyar demokrá­cia harcol, küzd szerte a világban az egész emberiség haladó része. Ezeket az elveket hirdeti nagy szomszédunk, a szabad Szov­jetunió. (Hosszantartó éljenzés és taps), ezeket az elveket hirdetik a körülöttünk lévő megújhodott országok is és bennünk is megvan az az erő, hogy a demokrácia fiatal csemetéjét erős munkáskezekkel óv­juk és neveljük, amíg hatalmas, mély­gyökerű, keménytörzsű, terebélyes fává nem nő, olyan fává, amely büszkén és ke­ményen dacol minden reakciós viharival. — Ez a mi célunk, elvtársaim és meg vagyok, győződve róla, hogy ezt a célt megvalósítjuk! Megvalósítjuk végre azt, ami száz esztendő óta minden haladó ma­gyarnak eszméje: az erős, boldog, sza­­bad és független Magyarországot! — fe­­jezte be beszédét Rákosi Mátyás hosszan­tartó, zúgó lelkesedés közepette. 3 Szakasits Árpád beszél Szakasits Árpád, a Szociáldemokrata Párt szónoka emelkedett ezután szólásra. Az első szabad magyar május elseje üdvözlése után megemlékezett azokról a szovjethősökről, akik Magyarországért, a magyar demokráciáért áldozták életüket. E szovjethősök küzdötték le S­toilin mar­sall vezetésével a világ legbecstelenebb, legbarbárabb, legvérszomjasabb uralmát, a hitvány Hitler-renszert, a fasiszta bri­­gantizmust. Ha e hősök tömegei nem ont­ják vérüket és nem ismerik fel, hogy többről van szó, mint csupán h­­ajuk vé­delméről és ha a Szovjetunió és az angol­szász hatalmak nem találnak egymásra, most nem Berlin törne össze. Amikor a hitlerizmus megbontotta Európa békéjét, megtámadta a dolgozó, békés népek or­szágait és hadat üzent a Szovjetuniónak is. Ettől a­­pillanattól kezdve a fasizmus­­ellen vívott önvédelmi háború a népek szabadságharcává mélyült, egy új világrend szent szabadsághar­cává emelkedett, amely élet, vagy halál felett dönt. És az élet győzött a halál felett. Ezért köszö­­netet mondott a szabad május elseje buda­pesti emelvényéről a szónok a Szovjetunió munkás- és parasztdolgozóinak, a Vörös Hadsereg oldalán küzdő vitéz h­onvédeink­­nek, Nagybritannia és Amerika hős kato­náinak. Üdvözlet a győzőnek Üdvözölte az új világrend megvalósulá­sának hajnalán Jugoszlávia vérrel megvál­tott új demokráciáját és a szomszéd or­szágok felszabadított népeit. — Az új társadalmi és gazdasági rend után a világ népei már régen sóvárogtak, vágyódtak —­ folytatta a szónok — és ezen a napon, május elsején mindenütt azt kívánják, hogy legyen végre vége a zűrzavarnak és az egyenlőtlenségek világának, az erőszaknak és a jogtiprásnak. A szabad népek végre találják meg a sza­bad élet és együttműködés útját, a szer­vezett és észszerű termelésnek, a javak igazságos elosztásának, a jogegyenlőség­nek, a társadalmi és gazdasági szabadság­nak módját, tehát az őszinte, nem szavak­ban élő, hanem a valóságokban gyökerező demokráciát, a tiszta és a szabadság rend­jén felépülő világot, amelynek feltétlenül lesz ereje és bátorsága arra, hogy lesújt­son minden olyan törekvésre, amely ezt az új rendet veszélyeztetni próbálná.­­— Legyen tehát elvtársaim — folytatta Szakasits elvtárs — ez a gyönyörű má­jusi ünnep a fogadalom napja. Fogadjuk meg, hogy ezért az új társadalmi rendért mindig dolgozni és küzdeni fogunk. Fo­gadjuk meg, hogy ennek az új társada­lomnak leghatalmasabb tényezőjéhez, a Szovjetunióhoz és a demokráciához örö­­kön-örökké hűségesek maradunk. Mint mondotta, itt a magyar földön küzdenünk kell keményen a fasizmus ma­radványai és a feudális reakció ellen. Helyre kell állítanunk ipari és mezőgaz­dasági termelésünket, közlekedési hálóza­­tunkat, hogy ismét egészséges legyen az ország. A felszabadított parasztnak termelő eszközöket kell adni, hogy megművel­hesse földjét és kenyeret adhasson a városnak. Igazi és megdönthetetlen demokráciát kell teremtenünk, hogy népünk soha többé, a szolgaság gya­lázatába ne süllyedjen. Mindezek érdekében fenn kell tartani és még szorosabbá kell tenni a két nagy munkáspártnak, a Szociáldemokrata Párt­nak és a Magyar Kommunista Pártnak együttműködését és ezt az együttmű­kö­­dést szétbonthatatlan szövetséggé kell erősíteni. Soha többé testvérharcot! — Soha többé nem akarunk testvérhar­cot. Mindörökre egységesen és bátran akarunk küzdeni a közös célokért, hogy igaz és őszinte testvériségben érkezhes­sünk céljainkhoz. Fogadjuk, hogy ennek a hazának jó és hűséges fiai leszünk, mert ez a Magyarország most már a mi hazánk, a mi otthonunk, régi küzdel­meink színtere és jövő életünk elidege­níthetetlen földje. De fogadjuk azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom számunkra a helytállás parancsát jelenti. Helytállunk a nemzet­közi mun­kásmozgalomban is, és hű fiai akarunk lenni a szabad Európá­nak. Soha egy pillanatra sem felejtjük el a Kom­munista Kiáltvány ragyogó intelmét: Vi­lág proletárjai egyesüljetek! (Lelkes él­jenzés és taps.) Íme ez a mi májusi fo­gadalmunk és fogadjuk, hogy megtartjuk és megvalósítjuk életünk árán is. Szocialista hűséggel... Ezután a szociáldemokrata párt hét év­tizedes történetére, mint a magyar prole­­társág hősiessége és szocialista hűsége melletti, egyetlen nagy tanúbizonyságra hivatkozott Szakasits elvtárs. A Szociál­demokrata Párt az elmúlt időben a mun­kások és parasztok száezreit tanította meg az emberiesség eszményére, nevelte bennük az osztályöntudatot és emberi magatartásra ösztönözte őket. Megterem­tette a szakszervezeteket, az osztályharc félelmetes kádereit és kemény harcot folytatott a munka és kenyér jogaiért. Börtön és üldözés meg nem rettenthette és meg nem tántoríthatta. E napon a munkásegység hatalmas ünnepnapján büszkén tekint vissza a múltra, a diadal­mas májusok hosszú sorára, a hősökre és a vértanukra. És bizakodva piros remény­séggel, büszkén néz a jövőbe, mert létre­jött a magyar munkásság egysége. — Végre együtt vagyunk testvéreinkkel. Önálló és független pártként, de együtt vagyunk testvéri szétbonthatatlan közös­ségben , a Magyar Kommunista Párttal és ha mi együtt vagyunk, nem vehet rajtunk erőt a reakció, a fasizmus és semmiféle ellenforradalmi szándék se zavarhatja meg a magyar újjáépítés nagy művét. Megteremtettük ezt a szövetséget és meg­tartjuk szociáldemokrata hűséggel és be­csületességgel!“ fejezte be beszédét Sza­kasits Árpád. A nagygyűlés határozati javaslata: A kivívott szabadságot soha többé nem engedjük tőlünk elragadni Ezután Kossa István, a szakszervezeti tanács főtitkára a következő határozati javaslatot terjesztette a nagygyűlés elé: A Budapesten 1945 május 1-én megtartott nagygyűlés résztvevői lángoló lel­kesedéssel ünnepük 26 év után az első szabad május 1-ét és ebből az alkalomból a következőket határozzák: Budapest dolgozói megfogadják, hogy minden erejükkel támogatják a diadal­mas Vörös Hasereget és így róják le hálájukat az ország felszabadításáért a nagy Szovjetúniónak és bölcs vezérének, Szatlin marsallnak. Ezzel lemossák a magyar­ságról azt a gyalázatot is, amelyet a reakció a német fasizmus rablóhadjáratában való részvétellel ránkkent. ( A nagygyűlés résztvevői harcos üdvözletüket küldik a nemzetközi munkás­­osztálynak, elsősorban a Szovjetunió dolgozóinak, az amerikai és angol munkásság­nak, valamint a hős jugoszláv népnek és a szomszéd nemzetek munkásainak. Meg­fogadják, hogy a szabad szakszervezetek kiépítésével és erősítésével a magyar mun­kásság is részt fog venni a nemzetközi munkásmozgalom megerősítésében és ezzel hozzá fog járulni ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön nemzetközi elszigeteltségé­ből és visszatérjen a szabad népek nagy családjába.­Lelkesedéssel üdvözült a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, és a szabad szakszervezetek közös harcát a reakció ellen az ország újjáépítéséért. Rajta lesznek, hogy ezt az egységes harcot még fokoznák. Vállvetve harcolnak a reakció minden megnyilvánulása ellen és a munkásság egységes erejével biztosítják a magyar demokrácia győzelmét. Budapest dolgozó népe harcos üdvözletét küldi a magyar parasztságnak és minden erejével küzdeni fog azért, hogy a magyar parasztság a kapott földet meg is tarthassa. Segíteni fogja az új birtokosokat géppel, szerszámmal, felszereléssel. Hadd lássák a falu dolgozói, hogy a város dolgozói életre-halálra mellettük állanak. A nagygyűlés résztvevői annak tudatában, hogy a romokat eltakarítani, a magyar gazdasági életet talpraállítani csak verejtékes munkával, súlyos áldozatokkal lehet, elhatározzák, hogy az eddiginél is keményebb fegyelemmel, harcosabb elszánt­sággal fognak dolgozni az ország újjáépítésén. , Az ország újjáépítésének előfeltétele a kérlelhetetlen, következetes harc a nyila­sok és minden reakció ellen. A nagygyűlés résztvevői követelik a Népbíróságok működésének meggyorsítását, a gyors és kemény igazolást. Olyan demokratikus kormányt kívánnak, amelynek munkáját nem gátolja a reakció befolyása,, amely tud és akar kormányozni. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kormánya a

Next