Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)
1945-05-03 / 32. szám
CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 3 SZABAD NÉP nak a villamosok, hogy meginduljanak az üzemek, az ebből a tényből magából megállapíthatja, hogy igenis, új erők működnek Magyarországon, a munkásság eddig gúzsbakötött ereje. A szomszéd államok ezt a tényt jól megjegyzik maguknak és megértik ebből, hogy más idők járnak Magyarországon. Vagy vegyük csak a munkásosztály közreműködésével létrejött földreformot. Száz cikknél és ezer nyilatkozatnál többet mond a körülöttünk levő demokrácia javára az a körülmény, hogy a magyar falu dolgozói a város munkásaival karöltve néhány hét alatt felosztották a nagybirtokosok földjét. Az ilyen tettek mutatják meg, hogy Magyarországon megvan az erő és megvan az akarat az igazi demokratikus, népi ország felépítésére. A felépítés munkája és a reakció . És az, aki végignéz a mai május elsejei ünnepélyen, az is meggyőződhetik arról, hogy valóság volt az, amit a magyar demokrácia hívei mindig hirdettek, hogy a magyarságot nem Horthy reakciós rendszere alapján kell megítélni, hogy a magyarságban ott élnek a nemzetépítő, egészséges demokratikus erők százezrei és milliói. Ebben a tekintetben a mai gyönyörű májusi felvonulás a maga százezres tömegeivel, az öntudattól és elszántságtól csillogó szemekkel a legjobb bizonyítéka annak, hogy új Magyarország van születőben, hogy ez az új Magyarország itt van és el van szánva arra, hogy felépíti a maga követelményei szerint az új demokratikus rendszerét. Ha aláhúzzuk azokat a sikereket, amelyeket elértünk, meg kell mondanunk, hogy mind belső területen, mind nemzetközi viszonylatban legnagyobb gyengénk az, hogy nem tudtunk gyökeres eredményeket elérni a reakció és fasiszta maradványok (Le velük!) elleni harcban. Ezen a téren még óriási munkát kell végeznünk. Mindenkinek, meg kell értenie, hogy milyen produktív és hasznothajtó munka egy gyár megindítása, ugyanolyan produktív és hasznot hajtó munka a reakció gyökeres kiirtása. Ezért támogatunk mi minden olyan törekvést, mely azt követeli, hogy pusztuljon a reakció. Ezért hirdetjük szakadatlanul, hogy halál a nyilasokra és a fasisztákra. (Úgy van! Úgy van!) — Elvtársak, munkástestvérek! Beszéltem eredményeinkről, de a legnagyobb feladat, a felépítés feladata, még előttünk áll. A szabadságot nem kaptuk ingyen. A sza 'badsaggal együtt örököltük azt a romhalmazt, amelyet a fasiszta barbárok hagytak hátra maguk után Magyarországon. A magyar demokrácia erejének igazi fokmérője és tűzpróbája az a munka lesz, amely most előttünk áll. Nemcsak itt balul az országban, de a külföldön is erről fogják megítélni a magyar demokrácia erejét, a magyar demokrácia életképességét, hogy hogyan oldja meg a felépítés problémáját. És itt meg kell mondani nyíltan, elvtársaim, hogy a százezrek építeni akarásával, önfeláldozásával és munkaszeretetével szemben ott áll a reakció kicsiny, de befolyásos csoportja. (Le velük!) Az a rész, amely arra spekulál, hogy ha szabotálni fog, sikerül megakadályoznia a felépítést. Azt szeretnék elérni, hogy az országon belül és a külföldön is, az a benyomás keletkezzék, hogy a fiatal magyar demokrácia életképes és meg tudja oldani legsürgősebb gazdasági kérdéseit. Nem szabad lekicsinyelni ezt a veszélyt, mely a munkásság áldozatkészségével és rendszeretetével szemben a káoszra, a zűrzavarra, a rendetlenségre építi reakciós terveit. Szembe kell néznünk ezzel a veszéllyel és minden erőt mozgósítani kell vele szemben, hogy az első pillanattól kezdve megértse: a magyar dolgozó nép ezen a téren nem érti a tréfát! — A mozgósításhoz, az erők bevetéséhez tartozik a kormány fokozottabb tevékenysége ezen a téren. A magyar dolgozók, a haladó intelligencia, az egész magyar demokratikus nép, joggal várja el kormányától, hogy nem tűr meg kebelén belül olyan erőket, amelyekre a reakció, a szabotálok hatással lehetnek. (Vesszenek a szabobotálók!) A magyar dolgozók, az egész magyar nemzet, olyan kormányt követelnek, amely vasököllel sújt le mindenkire, aki gátolja a nemzet felépítését. (Úgy van! Taps.) Ez a kézfogás nemcsak jelkép... — Az előttünk álló hatalmas feladatokat meg tudjuk oldani. Meg tudjuk oldani saját erőnkből is, ha erőinket összefogjuk. Az elvtársak látták, amint itt a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői kezet fogtak. (Éljenzés.) Ez a kézfogás nemcsak szimbólum, nemcsak jelkép. Ez a kézfogás azt jelenti, hogy a két nagy munkáspárt el van szánva a nemzet minden döntő kérdésében vállvetve harcolni és nem engedi meg, hogy bárki is éket verjen összefogásuk közé. (Úgy van! Éljenzés.) A munkásosztály összefogásán túlmenőleg mindenkinek kezet nyújtunk ,és mindenkivel együtt harcolunk, aki becsületesen, őszintén akarja az új, demokratikus Magyarországot és annak felépítésén velünk dolgozni akar. Itt mindjárt meg kell mondanom, hogy mit értünk mi demokratikus Magyarország alatt. Mi demokratikus Magyarországnak azt tekintjük, ahol a munkásság szabad, ahol nem kergetik hajcsárok, nem üldözik rendőrök, ahol szabadon dolgozhat és e■ervezetei útján megkapja a nemzet vezetésében azt a helyet, amely őt szervezettségénél, önfeláldozásánál, munkaszereteténél és politikai műveltségénél fogva joggal megilleti és amitől a reakció 25 éven keresztül elütötte. (Úgy van, úgy van! Taps.) Mi a demokratikus Magyarországot csak úgy tudjuk elképzelni, hogy a 10.000 holdas nagybirtok helyén ott virulnak a most földhözjuttatott jómódú kisgazdák falvainak ezrei. (Énzés, taps.) Mi a demokratikus Magyarországot csak úgy tudjuk elképzelni, ha ott az intelligencia is megkapja végre azt a szerepet, amelyet eddig a reakció elorzott tőle. Mi olyan Magyarországot akarunk, ahol a gyárak ne idegen rablók hadicéljaiért dolgozzanak, hanem a nemzet szükségleteiért (Úgy van), ahol a szorgalmas kisipar, a kiskereskedelem nem a trösztök, monopóliumok és egykezek zsákmánya, hanem szerves és szorgalmas része a nemzet felépítésének. (Úgy van, úgy van!) Ez az a demokratikus Magyarország, amelyért a Magyar Kommunista Párt, a vele szövetséges Szociáldemokrata Párt és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontjában egyesült demokratikus pártok harcolnak. Legyűrjük az akadályokat! Semmi kétségem nincs aziránt, hogy ez új Magyarország felépítése előtt óriási akadályok tornyosulnak, de ugyanígy nincs kétségem afelől, hogy ezeket az akadályokat le is fogjuk gyűrni és le fogjuk győzni, ha összetartunk. És ha legyőztük ezeket az akadályokat, akkor egy csapásra megváltozik Magyarországnak nemcsak belső helyzete, hanem nemzetközi jelentősége is. Ki kell mondanunk, elvtársaim, hogy a magar demokrácia és a magyarság nemzetközi szerepe között elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn. Minél mélyebbre tudjuk lerakni a demokrácia alapjait, annál nagyobb lesz nemzetünk tekintélye és súlya. És megfordítva: minden vereség, amely a demokratikus felépítés frontján ér bennünket, csökkenti nemzetünk vonzóerejét. Ezt tartja szem előtt mindenki, mi is szem előtt tartjuk. Meg vagyunk győződve róla, hogy munkánk, bármily nehéz, de sikerülni fog. Sikerülni fog, mert a modern magyar történelem folyamán most először fordul elő, hogy azokért a célokért, amelyekért a magyar demokrácia harcol, küzd szerte a világban az egész emberiség haladó része. Ezeket az elveket hirdeti nagy szomszédunk, a szabad Szovjetunió. (Hosszantartó éljenzés és taps), ezeket az elveket hirdetik a körülöttünk lévő megújhodott országok is és bennünk is megvan az az erő, hogy a demokrácia fiatal csemetéjét erős munkáskezekkel óvjuk és neveljük, amíg hatalmas, mélygyökerű, keménytörzsű, terebélyes fává nem nő, olyan fává, amely büszkén és keményen dacol minden reakciós viharival. — Ez a mi célunk, elvtársaim és meg vagyok, győződve róla, hogy ezt a célt megvalósítjuk! Megvalósítjuk végre azt, ami száz esztendő óta minden haladó magyarnak eszméje: az erős, boldog, szabad és független Magyarországot! — fejezte be beszédét Rákosi Mátyás hosszantartó, zúgó lelkesedés közepette. 3 Szakasits Árpád beszél Szakasits Árpád, a Szociáldemokrata Párt szónoka emelkedett ezután szólásra. Az első szabad magyar május elseje üdvözlése után megemlékezett azokról a szovjethősökről, akik Magyarországért, a magyar demokráciáért áldozták életüket. E szovjethősök küzdötték le Stoilin marsall vezetésével a világ legbecstelenebb, legbarbárabb, legvérszomjasabb uralmát, a hitvány Hitler-renszert, a fasiszta brigantizmust. Ha e hősök tömegei nem ontják vérüket és nem ismerik fel, hogy többről van szó, mint csupán hajuk védelméről és ha a Szovjetunió és az angolszász hatalmak nem találnak egymásra, most nem Berlin törne össze. Amikor a hitlerizmus megbontotta Európa békéjét, megtámadta a dolgozó, békés népek országait és hadat üzent a Szovjetuniónak is. Ettől apillanattól kezdve a fasizmusellen vívott önvédelmi háború a népek szabadságharcává mélyült, egy új világrend szent szabadságharcává emelkedett, amely élet, vagy halál felett dönt. És az élet győzött a halál felett. Ezért köszönetet mondott a szabad május elseje budapesti emelvényéről a szónok a Szovjetunió munkás- és parasztdolgozóinak, a Vörös Hadsereg oldalán küzdő vitéz honvédeinknek, Nagybritannia és Amerika hős katonáinak. Üdvözlet a győzőnek Üdvözölte az új világrend megvalósulásának hajnalán Jugoszlávia vérrel megváltott új demokráciáját és a szomszéd országok felszabadított népeit. — Az új társadalmi és gazdasági rend után a világ népei már régen sóvárogtak, vágyódtak — folytatta a szónok — és ezen a napon, május elsején mindenütt azt kívánják, hogy legyen végre vége a zűrzavarnak és az egyenlőtlenségek világának, az erőszaknak és a jogtiprásnak. A szabad népek végre találják meg a szabad élet és együttműködés útját, a szervezett és észszerű termelésnek, a javak igazságos elosztásának, a jogegyenlőségnek, a társadalmi és gazdasági szabadságnak módját, tehát az őszinte, nem szavakban élő, hanem a valóságokban gyökerező demokráciát, a tiszta és a szabadság rendjén felépülő világot, amelynek feltétlenül lesz ereje és bátorsága arra, hogy lesújtson minden olyan törekvésre, amely ezt az új rendet veszélyeztetni próbálná.— Legyen tehát elvtársaim — folytatta Szakasits elvtárs — ez a gyönyörű májusi ünnep a fogadalom napja. Fogadjuk meg, hogy ezért az új társadalmi rendért mindig dolgozni és küzdeni fogunk. Fogadjuk meg, hogy ennek az új társadalomnak leghatalmasabb tényezőjéhez, a Szovjetunióhoz és a demokráciához örökön-örökké hűségesek maradunk. Mint mondotta, itt a magyar földön küzdenünk kell keményen a fasizmus maradványai és a feudális reakció ellen. Helyre kell állítanunk ipari és mezőgazdasági termelésünket, közlekedési hálózatunkat, hogy ismét egészséges legyen az ország. A felszabadított parasztnak termelő eszközöket kell adni, hogy megművelhesse földjét és kenyeret adhasson a városnak. Igazi és megdönthetetlen demokráciát kell teremtenünk, hogy népünk soha többé, a szolgaság gyalázatába ne süllyedjen. Mindezek érdekében fenn kell tartani és még szorosabbá kell tenni a két nagy munkáspártnak, a Szociáldemokrata Pártnak és a Magyar Kommunista Pártnak együttműködését és ezt az együttműködést szétbonthatatlan szövetséggé kell erősíteni. Soha többé testvérharcot! — Soha többé nem akarunk testvérharcot. Mindörökre egységesen és bátran akarunk küzdeni a közös célokért, hogy igaz és őszinte testvériségben érkezhessünk céljainkhoz. Fogadjuk, hogy ennek a hazának jó és hűséges fiai leszünk, mert ez a Magyarország most már a mi hazánk, a mi otthonunk, régi küzdelmeink színtere és jövő életünk elidegeníthetetlen földje. De fogadjuk azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom számunkra a helytállás parancsát jelenti. Helytállunk a nemzetközi munkásmozgalomban is, és hű fiai akarunk lenni a szabad Európának. Soha egy pillanatra sem felejtjük el a Kommunista Kiáltvány ragyogó intelmét: Világ proletárjai egyesüljetek! (Lelkes éljenzés és taps.) Íme ez a mi májusi fogadalmunk és fogadjuk, hogy megtartjuk és megvalósítjuk életünk árán is. Szocialista hűséggel... Ezután a szociáldemokrata párt hét évtizedes történetére, mint a magyar proletárság hősiessége és szocialista hűsége melletti, egyetlen nagy tanúbizonyságra hivatkozott Szakasits elvtárs. A Szociáldemokrata Párt az elmúlt időben a munkások és parasztok száezreit tanította meg az emberiesség eszményére, nevelte bennük az osztályöntudatot és emberi magatartásra ösztönözte őket. Megteremtette a szakszervezeteket, az osztályharc félelmetes kádereit és kemény harcot folytatott a munka és kenyér jogaiért. Börtön és üldözés meg nem rettenthette és meg nem tántoríthatta. E napon a munkásegység hatalmas ünnepnapján büszkén tekint vissza a múltra, a diadalmas májusok hosszú sorára, a hősökre és a vértanukra. És bizakodva piros reménységgel, büszkén néz a jövőbe, mert létrejött a magyar munkásság egysége. — Végre együtt vagyunk testvéreinkkel. Önálló és független pártként, de együtt vagyunk testvéri szétbonthatatlan közösségben , a Magyar Kommunista Párttal és ha mi együtt vagyunk, nem vehet rajtunk erőt a reakció, a fasizmus és semmiféle ellenforradalmi szándék se zavarhatja meg a magyar újjáépítés nagy művét. Megteremtettük ezt a szövetséget és megtartjuk szociáldemokrata hűséggel és becsületességgel!“ fejezte be beszédét Szakasits Árpád. A nagygyűlés határozati javaslata: A kivívott szabadságot soha többé nem engedjük tőlünk elragadni Ezután Kossa István, a szakszervezeti tanács főtitkára a következő határozati javaslatot terjesztette a nagygyűlés elé: A Budapesten 1945 május 1-én megtartott nagygyűlés résztvevői lángoló lelkesedéssel ünnepük 26 év után az első szabad május 1-ét és ebből az alkalomból a következőket határozzák: Budapest dolgozói megfogadják, hogy minden erejükkel támogatják a diadalmas Vörös Hasereget és így róják le hálájukat az ország felszabadításáért a nagy Szovjetúniónak és bölcs vezérének, Szatlin marsallnak. Ezzel lemossák a magyarságról azt a gyalázatot is, amelyet a reakció a német fasizmus rablóhadjáratában való részvétellel ránkkent. ( A nagygyűlés résztvevői harcos üdvözletüket küldik a nemzetközi munkásosztálynak, elsősorban a Szovjetunió dolgozóinak, az amerikai és angol munkásságnak, valamint a hős jugoszláv népnek és a szomszéd nemzetek munkásainak. Megfogadják, hogy a szabad szakszervezetek kiépítésével és erősítésével a magyar munkásság is részt fog venni a nemzetközi munkásmozgalom megerősítésében és ezzel hozzá fog járulni ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön nemzetközi elszigeteltségéből és visszatérjen a szabad népek nagy családjába.Lelkesedéssel üdvözült a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, és a szabad szakszervezetek közös harcát a reakció ellen az ország újjáépítéséért. Rajta lesznek, hogy ezt az egységes harcot még fokoznák. Vállvetve harcolnak a reakció minden megnyilvánulása ellen és a munkásság egységes erejével biztosítják a magyar demokrácia győzelmét. Budapest dolgozó népe harcos üdvözletét küldi a magyar parasztságnak és minden erejével küzdeni fog azért, hogy a magyar parasztság a kapott földet meg is tarthassa. Segíteni fogja az új birtokosokat géppel, szerszámmal, felszereléssel. Hadd lássák a falu dolgozói, hogy a város dolgozói életre-halálra mellettük állanak. A nagygyűlés résztvevői annak tudatában, hogy a romokat eltakarítani, a magyar gazdasági életet talpraállítani csak verejtékes munkával, súlyos áldozatokkal lehet, elhatározzák, hogy az eddiginél is keményebb fegyelemmel, harcosabb elszántsággal fognak dolgozni az ország újjáépítésén. , Az ország újjáépítésének előfeltétele a kérlelhetetlen, következetes harc a nyilasok és minden reakció ellen. A nagygyűlés résztvevői követelik a Népbíróságok működésének meggyorsítását, a gyors és kemény igazolást. Olyan demokratikus kormányt kívánnak, amelynek munkáját nem gátolja a reakció befolyása,, amely tud és akar kormányozni. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kormánya a