Szabad Nép, 1945. augusztus (3. évfolyam, 105-129. szám)

1945-08-08 / 111. szám

SZERDA, 1945 AUGUSZTUS 8 SZABAD NÉP 12 ember haláláért a 12 évi kényszermunka A Népügyészség vádiratot adott ke Benkő Lajos 32 éves postaaltiszt ellen, aki január 13-án két nyilas­sal megjelent az Eötvös­ utca 30. számú házban. Igazoltatták a lakó­kat, három zsidó nőt találtak, ket­­tőt a nyilasok a helyszínen agyon­lőttek, egyet pedig rábíztak Benkőre, hogy kísérje be a gettóba. Az öreg­asszony sorsa ismeretlen. A Népbíróság Sági tanácsa előtt Benkő tagadott, számos tanú súlyo­san terhelő vallomást tett és kide­rült az is, hogy az eset előtt Benkő már egy másik házban is megfor­dult, a nyilasok ott is igazoltatták a lakókat és közülük kilencet agyonlőttek. A bizonyítási eljárás lefolytatása után, amelyet a hallgatóság mind­­végig feszült izgalomban és a fel­háborodás számos kifejezése mellett hallgatott végig, az elnök kihirdette a tanács döntését, amely szerint Benköt 12 évi kényszermunkára ítélte. A hallgatóság nagy felzúdu­lással fogadta az ítéletet, mert bi­zonyosra vették, hogy a bíróság legsúlyosabb büntetést szabja ki. A népügyész az ítélet ellen súlyos­bításért fellebbezett. „Nézzetek mögéje is it — írja a RABOT egy évekkel ezelőtt terjesztett képeslevelezőlapon, amely vöröscsillagos szónokot ábrázol. A szónok mögött rombadőlt templo­mok, akasztott emberek, égő falvak. Ez volt a KÁLOT német­ nyilas pro­pagandája. A Magyar Ifjúság leg­utóbbi száma az említett levelező, lapon kívül a Magyar Vetésből (a KÁLÓT egykori lapja) is hoz sze­melvényeket, amelyek bizonyítják, milyen szoros kapcsolatban volt KÁLÓT a fasiszta nevelés alappillé­rével, a leventemozgalommal. A lap 1941 november 1-i számából megtud­juk, hogy „A levente-egyesületek és a KÁLÓT vezetősége beható tárgya­lások után a következő nagyjelentő­ségű megegyezésre lépett ..." A megegyezés további pontjaiból töb­bek között kiderül, hogy a KÁLÓT leventeképző tanfolyamok megtartá­sára rendelkezésre bocsátja nép­főiskoláit „a KÁLÓT népfőiskolai tanári kar bevonásával”. Az idézett megegyezés egyik alá­írója — Béldy Alajos. A két aláíró KALOT-vezér azonban, P. Kerkai Jenő és P. Nagy Töhötöm távolról sem követték Béldy megérdemelt út­ját! Még ma is a KALOT vezérei! Hogy milyen vezérei, arra feleljen maga Kerkai: „Aki érzi, hogy ez a haza otthon számára, az ma csak azt vallhatja, amit egy békésmegyei KÁLÓT legény mondott leszerelés után. Most jöttem haza Ukrajná­ból ... de ha kell, tízszer is vissza­megyek, csak az ne legyen nálunk, amit a szovjetben tapasztaltam." E „nagyszerű“ ifjúsági vezérnek egyik lelkes híve, Kertész József honvéd május 23-án írta „valahol Ukrajnából": ,B­üszkén, bátran ál­lunk a vártán, mi, KÁLÓT-legények, hogy fegyverrel védjük ki magyar szabadságunkat, ker­eszténységünket pedig örökre megőrizzük a mocskos, vörös szennytől.“ Íme: erre tanították a magyar if­júságot! így értelmezték a KÁLÓT-urak a hazaszeretetet! 1919-ről megemlékezve, a „Vörös ököl rémtettei Magyarországon" cím alatt 1941 július 26-án többek közt a következőkkel tömték egy KÁLÓT, gyűlésen a fiatalokat: „...tudunk Sallay és Fürst kom­munista vezérekről, akik visszajöttek Magyarországra, hogy új forradal­mat eszkábáljanak, de a magyar bí­­róság nyakoncsípte őket s méltó sor­­sára jutott a két vörös izgató . .. ... A német hadsereg véglegesen Sírba taszítja a vörös rémet." Ismételjük újra: a fentieket nem valami betiltott nyilas egyesület ve­zéreitől idézzük. A KÁLOT ma is működik. Szégyene ez a magyar de­mokráciának! Az MKP vn. ke­rülteti újlaki csoportja pártnapjait ezentúl péntek délután 6 óra­kor tartja meg. Párttagok megjelenése kötelező. A nyomdászok Jótékonysági Köre 1945 augusztus 15 én d. e. 1/110 órakor művészhangversenyt rendez az árvák, hadifoglyok de­portáltak segélyezésére a Városi Szín­házban. Kézi elnöködnek: Székely Mi­hály, V­arga Irivia, K­ordy Bella, Harangozó Gyula, Liontai Konstantin, Várkonyi Zoltán, Miklós Kató, Lázár Alice Csöngős Béla, az MTE mozgás­kórusa a Gutenberg-Társaság zene­kara és a Nyomdász-dalkar. Jegyek a SZIKRA jegyirodában (Vin, József körút 5) kaphatók. Hogyan élnek a magyar hadi­foglyok a Szovjetunióban? Kérdést intéztünk a Moszkvából hazatért Illés Bélához, az írj Szó főszerkesztőjéhez, hogy mit tud az ott tartózkodó magyar hadifoglyok sorsáról. Illés Béla elvtárs a következőket válaszolta: — A magyar hadifoglyok oly jól és gondtalanul élnek a Szovjet­­únióban, hogy az emberben önkén­telenül feltámad az a kívánság, bár a Magyarországon élő magyar­ságnak volna olyan jó és gondta­lan sora, mint ez hadifoglyoknak. Én láttam a hadifoglyoknak tíz­ezreit Voronyezs alatt 1943 ja­nuárjában és februárjában. Le­rongyolódott, kiéhezett, félig meg­fagyott, gyengeségtől vánszorgó emberek tízezreit láttam, akik közt rettenetesen pusztított a frontól magukkal hozott tífusz és vérhas. Csak a Vörös Hadsereg parancsnokainak erélye és a segít­ségükre, a Don mellé siető Gerő Ernő, Vas Zoltán és Farkas Mi­hály elvtársak szervező képességé­nek köszönhető, hogy meg tudtuk állítani a járványt és a hadifog­lyokat beszállíthattuk fogolytábo­rokba. Láttam magyar hadifog­lyok tömegeit 1943-ban. Ezek már vöröskatona-ellátást kaptak, olvastak és tanultak, sportoltak és műkedvelő előadá­sokat rendeztek. Ekkor mindent elkövettünk, hogy a hadifoglyok levelei eljuthassa­nak Magyarországba. A török „Vörös Félhold“ el is jut­tatta a hadifogoly-levelek tíz­ezreit Budapestig, de sajnos, a Magyar Vöröskereszt Egyesület akkori urai meggátolták a levelek kézbesítését. — Most láttam ismét magyar hadifoglyokat. Olvasnak, tanul­nak, sportolnak. A testi kondíció­juk kitűnő. A hadifogságba jutá­suk óta olyan változáson mentek át, hogy morális és szellemi szem­pontból össze sem lehet hasonlí­tani őket azokkal, akik a Don mellett véreztek Hitler érdekeiért. Nagyon jól vannak informálva a magyarországi eseményekről, ál­landóan felolvasnak nekik a Sza­bad Nép-ből, a Szabadság-ból, a Népszavá-ból, a Szabad Szó-ból és az Új Szó-ból. A hadifoglyok Moszkvában megjelenő újságja, az Igaz Szó részletesen informálja őket mindenről, ami Magyarorszá­gon történik. Nagy örömet keltett a hadifog­lyok között az Új Szó levél­­csere-akciója. Az üzenetek min­denütt elértek a címzettekhez és most egyre-másra jönnek a válaszok. Mikor az első üzenetek megérkez­tek az egyik hadifogolytáborba, a hadifoglyok rögtön fali újságot készítettek, amelynek „Levél Ma­gyarországra“ című vezércikkében többek között ez volt: „Semmi ok arra, hogy értünk aggódjatok! Reméljük, nekünk nincs okunk attól félni, hogy a magyar demo­krácia gyengeszívű lesz, amikor Magyarország ellenségeivel, Hitler magyarországi ügynökeivel kell leszámolni. Ti bizonyosak lehettek abban, hogy mi egészségesen, munka- és harcképes állapotban érkezünk haza. Szeretnénk mi is bizonyosak lenni abban, hogy mi egy valóban demokratikus Magyar­­országra fogunk hazatérni.“­a így élnek, így gondolkoznak és éreznek a magyar hadifoglyok. Százötvenezer kiló cukrot küld ajándékba a magyar munkásságnak a bukaresti Szaktanács Szenkovics elvtárt nyilatkozata a román a­ szakszervezetekről A segesvári Petőfi-ünnnepélyen a sportpályán tartott nagygyűlésen a bukaresti Szakszervezeti Tanács kép­viseletében Szenkovics Sándor fő­titkár elvtárs tolmácsolta a romániai szakszervezetek üdvözletét. Szenko­vics elvtársunk az erdélyi munkás­­mozgalom régi, kipróbált harcosa, a nagyváradi szervezett dolgozók egy­kori vezetője. A romániai munkás­ság osztatlan bizalma állította őt a demokrácia útján hatalmas ará­nyúvá fejlődő romániai szakszerve­zeti mozgalom élére. A gyűlés után beszélgettünk Szen­kovics elvtárssal, aki elmondotta, hogy a romániai szakszervezetek taglétszáma az elmúlt esztendő meg­feszített szervezőmunkájának ered­ményeként meghaladta az egy­milliót. A legerősebb, legnagyobb szakszervezet a nagyüzemi munkás tömegeit magába foglaló vas­munkások szakszervezete, több mint 230.000 taggal. A szakszervezetek­ben a kommunisták a szociáldemo­kratákkal a legteljesebb egyetértés­ben, vállvetve dolgoznak Románia gazdasági és kulturális újjáépíté­séért. Mint Magyarországon, náluk is az infláció elleni küzdelem a szakszer­vezeti munka legfontosabbika. A bérek és árak egyensúlya érdekében a romániai szak­szer­vezetek minden áldozatot vállalnak. A bukaresti szaktanács álláspontja is az, hogy a munkásságnak nem szabad fokoz­nia túlzott bérkövetelésével az inflá­ciót. A vállalkozók, a tőkések vi­szorít ott is azt a politikát folytat­ják: szívesebben fizetnének maga­sabb béreket, hogy jobban meg­találják inflációra spekuláló profit­éhes számításaikat.­­ A bérek rögzítése mellett — mondja Szenkovics elvtárs — nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy az árakat is rögzítsük. E tekintetben is vannak eredményeink. Néhány fontos élelmiszer árát hatóságilag már rögzítettük, sőt az egyes ipari nyersanyagok és készáruk na­gy­árrögzítése is megtörtént. — A szakszervezetekben aránya kultúr- és nevelőmunka folyik. A szervezeti életben még teljesen új, friss tömegeket a ne­velésen keresztül hozzák közelebb a munkásszolidaritás és a szocia­lista öntudat gondolatához. — Magyarországot bizonyára érdekelni fogja — mondja búcsú­zóul —, hogy a bukaresti Szak­­szervezeti Tanács legutóbbi ülé­sén, eleget téve a magyarországi szakszervezetek kérésének, elhatá­rozta, hogy 150.000 kg cukrot küld ajándékul a budapesti Szak­­szervezeti Tanácson keresztül a magyar szervezett munkásság számára. Románia dolgozóinak ez az ajándéka remélhetőleg hama­rosan eljut Budapestre és példája lesz a két ország munkássága kö­zötti szolidartásnak és testvéri együttérzésnek. Ahol a szövetet gyártják és ahol drágítják A csepeli posztógyárban Csepel, reggel háromnegyed hét. A HÉV szerelvény tetejéről munkások ugrálnak le és percek múlva eltűn­nek a gyárkapuk mögött. — Mindent elölről kellett kezde­nünk — mondja Apró elvtárs, a posztógyár üzemi bizottságának el­nöke —, helyrehozni az épületeket, roncsokból gépeket összeállítani. A szerteszéjjel hurcolt nyersanyagokat és a leszerelt gépeket visszaszállítot­tuk. Január 17-én kezdtük meg a munkát és április közepén tudtuk csak elkészíteni az első méter szöve­tet. Végigmegyünk az üzemeken. A „farkasolatlan“ pillanatok alatt por és gyapjúpehely lepi be a ruhát. Egészségtelen munka: a munkások fizetése 14 pengő és 50 százalék pót­­lék. Egy automata kártoló gépcsoportot (három gépet) egyetlen nő kezel: ő rakja meg a mázsájét, leveszi a „bundát" ráteszi egy másik gépre, leszedi a sodratlan fonalat, ha el­szakad vagy beragad az anyag, segít rajta, olajozza és keni a gépet méri a fonalat. 917 pengőt keres egy hé­ten. Az üzem két „munka­hőse" közül az egyik, Holzhäuser Lajos elvtárs éppen aznap halt meg, amikor befe­jezte a két nélkülözhetetlen felvető gép rendbehozatalát. A másik mun­kahős, Breyer elvtárs, Holzhäuser elvtárssal együtt 11 gépet hozott helyre. Megkérdezem: hogy kezdték az üzemet? — Mindenünk megvolt hozzá — válaszolja komolyan.. — Voltak ön­tudatos és szakképzett­ munkásaink. .. Pultok és kezek Apró elvtárssal és egy detektívvel Indulunk kinyomozni hogy mi lesz a gyárból kikerülő szövettel. Kozma Jenő cég, Király­ utca. Apró elvtárs érdeklődik a csepeli „Tán­­csics"-szövet után. „Ezernyolcszáz pengő." — A gyár 850 pengőért adta a nagykereskedőnek, az 1200 pen­gőért adta tovább, „ön ötven száza­lékot keres egy méter szöveten?" — kérdezem. „Nem" ■— tiltakozik. — „Sok a rezsi, 22 százalék." — „De még így is 28 százalék, méterenként 356 pengő a tiszta haszon." — „Ki mondja meg nekem, mennyit kalku­láljak?“ — vonja a vállát. — „Bé­kében is 50 százalékra dolgoztunk. Most meg alig van forgalom keresni is kell." Úgy látszik, nem minden keres­kedő gondolkozik így. A Szomszéd­ban a szövet ára 1500 pengő és négy másik üzlet, ahova bemegyünk, szintén csak egészen szolid hasznot számít fel. A Kárpáti Földes és Társa cég kirakatában nincsenek árjelző cédu­lák. Az üzletből Apró elvtárs meg­döbbenve jön értünk: a „Szabad­ságért”, amelyet a gyár 1­200, a nagykereskedő 1510-ért adott, 2450 pengőt kérnek. Bemegyünk. — „Nem igaz!” — tiltakozik Föl­des, a tulajdonos —, „csak 2210-et mondottam.” — „Akkor is!” — fe­leljük, — „ön 700 pengőt keres egy méter szöveten, annyit, mint a posz­­tógyári munkás egy egész héten." — „Kérem” — kezd el kiabálni —, „amikor 1200 pengő a cukornak az ára és isten tudja, mennyi a zsíré, nekem keresni kell. Tessék megmu­tatni azt a rendeletet, amely engem korlátoz.” A Bálla­ cég kis- és nagykereskedő 1200 pengőért kapja a „Szabadsá­got”, kicsiben 1760-ért, aránylag ol­csón adja tovább. Konfekciósnak 1620 pengőért. A Modem és Breit­­ner-cég 1510-et kér. A Mandel Gusztav-cég csak kiskereskedőt haj­landó kiszolgálni: 1.400 pengőért adja a szövetet. ,J Ennek a cégnek ezentúl többet adunk" — mondja Apró elvtárs. Egy üzlet előtt titokzatosan suttogó alak kapja el Apró elvtársat. Követ­jük őket: egy kapu alá mennek. Az ember szövetet kínál neki megvé­telre. Ara: 3000 pengő. ★ Kevés a szövet és a kereskedők egy része visszaél a helyzettel és szégyentelenül magas hasznot szá­mít. A feketézők vásárolják fel az olcsóbb szövetet. Ellenőrizni kell az ár kötelező feltüntetéséről szóló ren­­delet megtartását és szabályozni kell a kalkulációt. Vannak cégek, ame­lyek naponta három méter szövetet „forgalmaznak", természetes tehát, hogy nagyon magas rezsiköltséget kell felszámítaniuk. Nincsen szükség ennyi kereskedőre, hiszen az üzletek nagy része a háborús konjunktúra alatt keletkezett. Viszont szükség van arra, hogy az áru megfelelő pénzért kerüljön a fogyasztó kezébe. Szüksé­ges, hogy legalább is a mezőgazda­­sági és ipari újjáépítő munka élvona­lában dolgozók a közbeeső árdrágító tevékenység kikapcsolásával meg­kapják azt az akciószövetet, amelyet kormányrendelet biztosít számukra. Fái Fáy Lóránt festőművész és rajztanár és feleségének, sz. Husztik Magdának gyászszertartását f. hó 10-én 9 órakor fogjuk a Kerepesi-temető 15 ös parcellájában megtartani. Szövetkezetek Az Országos Szövetkezeti Ta­nács hitelt kér az agrárszövetkeze­tek számára. „A jövő évi termés biztosításáról, az őszi mezőgazda­sági munkák megindításáról van szó" — hangsúlyozza. Ennek a ké­relemnek a legtökéletesebb meg­értésre k­ell találnia az illetéke­seknél. Az igák, traktorok és föld­művelő szerszámok nagy részének pusztulása, a földosztás után ke­letkezett kisbirtokok gazdasági eszközökkel való ellátatlansága, a mezőgazdasági termelők szóló­ tömegeiben tette népszerűvé a szö­vetkezeti gondolatot, a szövetke­zetekbe tömörülés az egyetlen mód a nagyon kevés rendelkezésre álló traktor, gép, iga és szerszám gaz­daságos kihasználására, a gyümöl­csösök célszerű megművelésére. De nemcsak falun alakultak szövetke­zetek a termelés és értékesítés anarchiájának megszüntetésére, hanem é­ rendkívüli helyzetben a szövetkezés és a tervszerűség elő­nyeit igyekeznek kihasználni a kis­ipari termelő és beszerző, valamint a városokban egyre nagyobb teret hódító fogyasztási szövetkezetek. A magyar demokrácia, amelynek első diadalmas csatája a földosz­tás volt, a legnagyobb súlyt he­lyezi a keletkezett kisbirtokok életképességének biztosítására és mezőgazdaságunk termelőképessé­gének minél nagyobb fokú kihasz­nálására,­­ ezért támogatja a me­­zőgazdasági szövetkezeteket. De a magyar demokrácia életképes ala­kulatokat lát a kisiparosok szö­vetkezéseiben is és tudja, hogy a beszerző és értékesítő szövetkeze­tek egyik leghatásosabb eszközünk a feketekereskedelem letörésében — ezért támogatja a szövetkezeti gondolatot, amely mindenhol a dol­gozók jobblétért való harcának je­­gíője. 3 A miniszterelnök és Kállai állam­­titkár a szolnoki papírgyárban A papírgyártás szigorúbb ellenőr­zésére Dalnoki Miklós Béla miniszter­­elnök, Kállai Gyula elvtárs államtit­­kár és Vajda Pál, a papírgyártás miniszteri biztosa kedden délelőtt meglátogatták a szolnoki papírgyá­rat. A bizottságnak a helyszínen szerzett tapasztalatai, a papírellátás fokozása szempontjából nem kielégí­tők. A termelés mélyen alatta marad annak a mennyiségnek, amellyel Bu­dapesten az illetékesek számoltak. Ugyanis a szolnoki papírgyárat havi kilenc vágón rotációs papír gyártá­sára kalkulálták, de a nagy nyers,­anyaghiány miatt havonta csak hat vágón rotációs papírt tud előállítani. SZAKSZERVEZETI HÍREK A Vizi­ út és környéke vas és fémipari gyárak és üzemek üzemű­­z­otts­ágai, fő ú® vezető bizalmi sérfiai, a területi szer­­vezőbiszottsá­g tagjait kérik hogy augussz­tus 8-án délután pontosan fél 4 órakor együttes­ ülésre jelenjenek meg a Lrung ku­ltúrházban. _ A csepelii WM fémmű­veiben augusztus 7 én, kedden reggeli 6 órakor választják meg az üzem­­bizottságot. A szavazás a gyár területén tör­énik. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szak­­szervezete felhívja az öszes budapesti tejfiókikemelőket, hogy augusztus 8 ám délulbá­n fél 7 órakor a szakszervezetben jelenjenek meg. A Malomipari Manké­­k Szakszerve­­zete pályzatot hirdet titkárá állásra. Tájékoztatást ad a szakszervezet köz­pontja, Andrássy­ út 124. A Magáné­lkalmazottak Szakszervezeté­­nek Faipari Szakosztálya augusztus délután 5 órakor taggyűlést tart. (Eötvös utca 25/a.) A Házfelügyelők Szabad Szervezetének VIII. kerületi csoportja augusztus 12 és délelőtt 9 órakor taggyűlést tart (Mária­­utca 34.) Aki még nem kérte igazolást, ugyanitt sürgősen jelentkezzen. A MÉMOSZ Kéményseprő Szakosztálya értesíti tagjait, hogy augusztus 11-én dél­után 1 órakor értekezletet tart. A Gyáripari Lakatosok Szervező Bizott­sága augusztus 10-én délután 5 órakor a szokott helyen ülést tart. Felhívás­ tudomására jutott, hogy kb. 600.000 drb. 4 és 3 ce m­. hosszú, 10 és 4 xam. vastagságú, részben új, részben hasz­nált kenderkötél, általa ismert egyé­niek és cégek, részben mások birto­kában van. A Dohány jövedék felszó­lít mindenkit, akinek birtokában ilyen kötél van, hogy nyolc napon belül a Dohányjövedék Központi Igazgatósá­gához (Budapest, II. Iskola utca 13) kg-ként 80 P jutalom ellenében szol­gáltassa le. Amennyiben ezen idő­pont után a Dohányjövedék által ismert cégeknél, vagy bárkinél ilyen, tudvalevőleg a múltban csakis a Dohányjövedék részére készült köte­leket találunk, az illletők ellen a leg­szigorúbb megtorló lépéseket meg­tesszük

Next